MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 32. ÉVFOLYAM (1983)
1983 / 1-2. sz. - KUTATÁS - VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Az 1830-40-es évek könyvgrafikája
Dordai Karolin kiasszony félrecsúszott fejkötővel s vértől csepegő konyhakéssel kezében; mellette fürdőkádban Maratt úr, kinek a szelid teremtés az utolsó viaticumot adta ki. Ezekkel szemközt Judith, vértől undok karddal hóna alatt, a Hollofernes fejét bajuszánál fogva mutatván a kiáltásra iszonyúan felnyitott szájú Izrael fiainak. Tovább Danhauser híres Lisztjét látjuk fekete dalmaticában, mint zenedectort a zongora mellett; közelében jellemteljes arczkifejezésű úrhölgy kuczorog alacsony párnán, úgy fordulva az isteni művész felé, hogy csak orra hegyecskéje látszik, melly igen szép ! Kissé hátrább Saud Györgyné sírül szűk kabátban lefolyó fürtökkel s a lelkes arc közepébe szúrt szivarral, melynek kékes párazata czélzatosan dicső hálósüveget sző a hatalmas dalmaticus fölött. Ezen írói portrétumné mellett, mélyen elbambulva Dumas Sándor foglalt helyet kalendáriummal kezében; míg Hugo Victor ízletes téglaszín nyakkendőben s burnótbarna kabátban, szeretetreméltó leereszkedéssel nyugtatja magas tekintetét a zongorára helyezett nagyfejű gipsz szobron, mely a világ legnagyobb emberét, Betthoven urat ábrázolja."[28] A képleírás, a szöveg szerint egy kőnyomatról szól, de Danhauser képének a többi, falon függő képnél érzékletesebb és egy festmény színvilágát is felidéző leírása a jelenetnek intenzív átélése, ennek a műnek a kiemelt jelentőségét impresszionálja számunkra. A többi, csupán drámai témájuk romantikája miatt kerülhetett a felsorolásba. De egyrészt nem ismerünk Danhauser festménye nyomán készült olyan színes litográfiát, amit Jósika 1844 folyamán valóban láthatott volna, [29] másrészt nehéz feltételezni egy olyan színes litográfiát, ami ugyanazt az élményt sugallni tudja, amit egy jelentős, nagy méretű festmény. Magán, a számunkra szokatlan kifejezés, „hyppolithozott" nyomán elindulva, a görög nyelv segítségével tudunk a megoldáshoz közelíteni. [30] Ez arra enged következtetni, hogy a ház ura által kőre nyomott, azaz litografált litográfiákról van szó. Ez a tautológia a litográfiának hazai kezdetleges körülményei között még megbocsátható, a fővárosban és vidéken ekkoriban működő kőnyomtató intézetek munkássága eléggé ismert, a külföldről importált lapokat forgalmazó kereskedők révén már szerény gyűjtőtevékenységről is vannak már adataink, de az a feltételezés, hogy 1844-ben egy vidéki nemes saját maga készítsen művészi, színes litográfiákat, mint komoly állítás, elfogadhatatlan. Ezzel tehát az író, aki a hazai helyzetet kiválóan ismerte, világosan elárulta, hogy ő a Pesti Műegylet kiállításán bemutatott képről beszél, így mondja el a véleményét, amiben az időközben elmúlt évekkel súlyosbítottan, híven osztja Novák Dániel és Mielhofer kritikáját, illetve ironizáló hangulatát. De az a tény, hogy e festményt ilyen sokan és ilyen változatos műfajban tartották bírálatra és ismertetésre méltónak, az annak vitathatatlan értékét és kivédhetetlen hatását bizonyítja. * Egy rövid életű almanach, egy sokszor átlapozott folyóirat és egy ritkán emlegetett kis könyv illusztrációs anyagának vizsgálata a konkrét új ismeretek mellett egy N 14. Barabás—Grimm: Nőragadás (Alt Móric (B. Jósika Miklós) : Ifjú Békési Ferenc kalandjai) 75. Barabás—Grimm: Úti kaland (Ali Móric (B. Jósika Miklós) : Ifjú Békési Ferenc kalandjai) 16. Barabás Grimm: Uti Kaland (Alt Móric (B. Jósika Miklós) : Ifjú Békési Ferenc kalandjai) 17. Josef Danhauser : Liszt a zongoránál (Olajfestmény, Berlin )