MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 47. ÉVFOLYAM (1998)
1998 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - ENDRŐDI GÁBOR: Fejezetek a "Galgóci Betlehem" történetéből
es látogatásával függnek össze; mindenesetre feltűnő, hogy az ismert adatok valóban túlnyomórészt ezen év köré csoportosulnak. Horváth i. m. (47. j.) 1978-1979, 11/59 (J. Habenicht), III/141 ( Högler), 143 (S. Lechner), IV/190 (Fr. Putzer, J. Rosa, L. W. Reis), V/47 (J. G. Till, P. Travaglia), 48 (M. Zangel), 49 Pastorek et cl. i. m. (47. j.) 1989, 60; Pastorek et al i. m. (47. j.) 1995,19-21. 50 Lehotská et al. i. m. (48. j.) 1968, 103; Pastorek et al. i. m. (47. j.) 1989, 27; Pastorek et al. i. m. (47. j.) 1995,11. Vö. Erdélyi A.: Régi magyar családi hitbizományok története és joga (1542-1852). Budapest 1912,1, 229-233. 51 Nagy I.: Lipótvár története 1665-1722-ig. Történelmi Tár 1884, 408. Nem sokkal korábban, az 1660-as években a törökök rombolták le a várat, a benne található értékeket, melyeket Forgách gróf nem szállított át már korábban Trencsénbe, a helybeliek teljesen elhordták. Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Budapest 1904, 333-334. Follajtár.: Galgóc eleste 1663-ban. Hadtörténelmi Közlemények XXIX. 1928,142-151. 52 Bel i. m. (20. j.) 1735-1742, IV. 486. „Ipsa interim [a Rákóczi-szabadságharc idején] arx, ab insessoribus istis, praeter vastitatem, & tristem hospitum memoriam, nihil omnio habet residuum. Nam, & picturarum ornamenta, quibus incrustati erant parietes, turpiter foedarunt, & qua poterant, reliquum aedificii decus, palatiorum in primis, detraxerunt, ut habeat omnino, quod novus herus, vei obliteret, vei instauret. Feliciter!" Jedlicska Pál szerint Erdődy György Galgócon „sok javítást foganatosított s jövedelmeit emelte. E vállalatában nagy mérvben gyámolította őt testvére László nyitrai püspök" (Jedlicska P.: Kiskárpáti emlékek. Budapest ill. Eger 1882-1891, I. 198.); minthogy azonban Erdődy László 1736-ban, Bél Mátyás közlése előtt meghalt, ez az adat inkább az uradalomra, mintsem a várra vonatkozhat. 53 OL Filmtár 23447,11-16. felvétel. 54 Súpis pamiatok na Slovensku. Red. A. Güntlierová-Mayerová. Bratislava 1967-1969, I, 404. Pastorek et al. i. m. (47. j.) 1989, 60. szerint a 18. század közepén 37 helyiséget laktak és használták a várkápolnát. A nagyobb szobák, szalonok, irodák már akkor gazdagon be voltak rendezve. 55 Élete végén egyre ritkábban fordult meg Szomolányban, ahol korábban szívesen tartózkodott (Jedlicska i. m. [52. j.] 1882-1891, I, 227.); 1756-ból Galgócról keltezett levele ismert (Jedlicska P. i. m. 1882-1891, II, 339.); 1751-ben itt fejezte be kéziratát Váli Mihály, a gróf udvari orvosa. Ernyei J.: Régi füveskönyveink történetéből. Természettudományi Közlöny LIII. 1921, pótfüzet, 46. (ő Váli Mihály tartós galgóci tartózkodásáról is tud, az általa használt források azonban teljesen ismeretlenek). Bencze J.: Nedeliczi Váli Mihály. Communicationes ex Bibliotheca Históriaé Medicae Hungarica XXXIII. 1964, 237-261. Nedeliczi Váli Mihály, in: Orvostörténeti levelek II. Communicationes ex Bibliotheca Históriaé Medicae Hungarica XXXV. 1965, 281, 303. 56 OL Filmtár 23455,388. felvétel. 57 Az évszám tévesen 1713-nak olvasva: Pastorek et al. i. m. (47. j.) 1995. 34. 58 Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten & Mäzene. Red. ]. Perschy. Eisenstadt 1995, S. 255, Kat. III/l; Berényi L.Domini de Salamon-Watha dicti Zyrház de genere Salomon. Der Ursprung der Familie Esterházy und ihre frühzeitliche Geschichte, uo., 22-23. 59 Fidler tevékenységéhez: Horváth i. m. (47. j.) 1978-1979, 1/48; A. Petrová-Pleskotová: Makiarstvo 18. storojia na Slovensku. Bratislava 1983, 22. obr. 154; Fidler i. m. (47. j.) 1995, 206-207 (ugyanott a családfa megrendeléséről). 60 A családfa ábrázolásából kiindulva is hasonló datálás sejthető: Erdődy György fiai közül egyedül a legidősebbnek van a neve az elődökéhez hasonló, címerrel ellátott keretbe foglalva, míg János és Kristóf nevét liliomokból szőtt keret fonja körbe, nyilván zsenge életkorukra utalva. Közülük az idősebbik, János 1743-ban volt húszéves, így ebben az évben őt még indokolt fiatalként feltüntetni. Feltehetően ugyanebből az időből és szintén Fidler kezétől származik az a Vöröskőn őrzött Esterházycsaládfa, amelynek felirata Erdődy Györgyöt és Esterházy Teréziát tünteti fel megrendelőként vö. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Fotótára, 9525. 61 Herzog I.: A magyar kamarai levéltár története I. Előzmények és szervezés. Levéltári Közlemények VI. 1928, 5-9. Nagy J.: A magyar kamara 1686-1848. Budapest 1971, 87. 62 Egészen hasonló például Mária kéztartása egy, a Passiócímert ábrázoló lapon: L. 189. Vö. H. Bevers: Meister E. S. Ein oberrheinischer Kupferstecher der Spätgotik. München 1987, Kat. Nr. 89. 63 Az irodalomban Vayer Lajos opponensi véleménye (in: Radocsay Dénes: A középkori Magyarország faszobrai című doktori értekezésének vitája. Művészettörténeti Értesítő XIII. 1964. 299.) óta honos az a vélemény, mely a kétalakos csoportot a Vizitációval azonosítja. Legutóbb Eisler J.: Megfontolások és javaslatok a kassai Szent Erzsébet-templom főoltárának datálásához. Ars Hungarica XXIII. 1995, 195. is, annak ellenére, hogy az általa említett analógia idézett leírásában bábákról van szóvö. Spätgotik am Oberrhein. Meisterwerke der Plastik und des Kunsthandwerks 1450-1530. Karlsruhe 1970, Nr. 69. A Születés hátterében egymást a kerítésen átsegítő bábák ábrázolásának további példáihoz: /. Hutchinson: Early German Masters. (The Illustrated Bartsch 8.) New York 1980, p. 19. (E. S. mester, S. 20). R. Hausherr: Der Bamberger Altar, in: Veit Stoß. Vorträge des Nürnberger Symposions. Red. R. Kahsnitz, München 1985, 219. A galgóci példa esetében a helyes értelmezés először: Pastorek et al. i. m. (47. j.) 1995, 31; követi Glatz i. m. (7. j.) 1995, 57. 64 Markó i. m. (4. j.) 1912, 2. említést tesz egy szerinte a Betlehemmel egykorú olajfestményről, mely az ajándékozás Mednyánszky által leírt történetét örökítené meg. Alighanem a galgóci múzeum képéről van szó. 65 Mednyánsky i. m. (2. j.) 1826, 92-93; Aggházy M.: A barokk szobrászat Magyarországon. Budapest 1959, I, 98; Garas K.: Franz Anton Maulbertsch. Budapest 1960, 65-66, 209-210; M. Malíková: Kapinka v Trencianskych Bohuslaviciach. Trencín é. n. [1968]. Különösen sok adatot tartalmaz a bogoszlói építkezésekkel kapcsolatban Horváth i. m. (47. j.) 1978-1979 és Fidler i. m. (47. j.) 1995. 66 OL Filmtár 23477, 509. felvétel: „In loco Publico extant Capellae publicae 4. [...] Secunda Arcensis dicata Magnae in Caelos assumptae Dnae, per quam erecta non constat, nam antiqui est operis, asservatur daecore per Excelsam Familiam Erdődianam, provisa sufficiente supellectile [...] in qua quotidie legit Missa ad intentione Familiae, solemnitas vero in Festo assumptae Dnae cum accursu populi peragit". 511-512. felvétel: „Ex ordine S. Francisci Capellaniam hanc administrant Capellani annis circit 20." Az 1761. évi canonica visitatióban két helyen van szó a várkápolnáról, a „De Ecclesiae" (innen való az első idézet) és a „De Capellanis & Eremitis" rovatban (innen az utóbbi). 67 Erdődy i. m. (4. j.) 1929, 108-109. (Erdődy Ferencné Oberndorff Ilona Erdődy József özvegyének halála után, 1856-ban járt először Galgócon); Hunfalvy i. m. (4. j.) 1860/1986, 92.: „a kápolna [...] oltárképe egy darab fából van metszve domború sarkára festett alakokkal. E kép a néptől mint csudatevő Máriakép tiszteltetik". Búcsú a galgóci várban. In: Galgóc és vidéke 1903. aug. 17, 4. A Divald Kornél által készített és sok helyen közölt (pl. Divald i. m. [4. j.] 1927, 137.) fényképen láthatók a Mária karjára aggatott offerek. 1994-től kezdve ismét búcsút járnak a galgóci várkápolnában. Pastorek et al. i.m. (47. j.) 1995, 17. (Ugyanitt jelent meg az a vélemény, mely szerint a galgóci búcsú csak a 19. században alakult ki.) 68 Jedlicska i. m. (52. j.) 1882-1891,1,221. 69 Fidler i. m. (47. j.) 1995, 82, 87. Ackermann már 1771-ben Galgócra utazott: Horváth i. m. (47. j.) 1978-1979, 1/46. Josef Brandt alighanem azonos azzal a festővel, aki 1792-ben egy a karkóci (Trakovice) plébániatemplomban levő képet szignált, amin a kastély ábrázolása is szerepel, vö. Lehotská et al. i. m. (48. j.) 1968, 243. Nehezen érthető ezen adatok fényében, hogy a 18. század végén Korabinsky és Vályi a várat, úgy tűnik, lakhatatlanként írják le. Korabinsky i. m. (5. j.) 1786,366. („das Schloß [...] in vorigen Zeiten den Besitzern zu einer bequemen und angenehmen Wohnung diente"). Vályi A.: Magyar országnak leírása 2. Buda 1799, 7. („Hajdani Várának maradványa bizonyittya nagy régiségét") 27