Vértesy Jenő: Kölcsey Ferenc 1790-1838 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1906)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ. KÖLCSEYRŐL szóló irodalomban a kisebb munkák jele­sebbek a nagyoknál. Két terjedelmes monográfiánk van. Az egyik Jancsó Benedeké (Nemzeti Könyvtár, xxxviii. kötet), a­mely ugyan föltétlenül irodalmi színvonalon áll, de sok kifogás emelhető ellene s fölfogása sehol se mélyebb. A másik Vajda Viktoré (Budapest, 1875), ennek az úttörő érdeme marad meg ; szorgalommal szedte össze az anyagot s megpróbálja a költőt korába állítani bele, de írói képességei nem viszik messzebbre a jó szándéknál. Mindkettőnél jobb az Angyal Dávid kisebb tanulmánya (Budapesti Szemle, 1903), mert jellemzőbb és tartalmasabb. De a költő tökéletes jellemzése emlékbeszédekben található. Nem említve Eötvös emlékbeszédét, mely kissé száraz s csupa általános szólamokban folyik szét, az egyik a Gyulai Pálé, tömör, tartalmas, egyszerű és igaz szí­nekkel fest; a másik a Szemere Bertalané, a mely oly szép, mint egy antik elégia. Még egy művész-lélek értette meg egészen Kölcsey egyéni­ségét s ez Kallós Ede, a­ki ércz-szobrát készítette a nagykárolyi gróf Károlyi-parkban. Csupa hangulat ez a szobor, a hogy ül repkénybenőtte talapzatán s örök melancholia lakik az arczán.

Next