Magyar Állatorvosok Lapja, 1956 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8-9. szám - ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSEK - Abonyi Lajos - Miklovich Miklós: Dinitro-orto-krezol okozta mérgezés háziállatokban
334 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 11. évf. 8—9. sz. KÖZLEMÉNYEK A GYAKORLATRÓL Az Országos Állategészségügyi Intézetből (igazgató : Hirt Géza dr. az állatorvosi tudományok kandidátusa) Dinitro-orto-krezol okozta mérgezés háziállatokban írták : Abonyi Lajos dr. és Miklovich Miklós dr. Az új növényvédelmi permetező- és gyomirtószerek egyre kiterjedtebb alkalmazásával kapcsolatban az Országos Állategészségügyi Intézet Mérgezési és Gyógyszerellenőrzési Osztályán az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül megállapításra a dinitro-orto-krezol által okozott mérgezés háziállataink között. A külföldi állatorvosi irodalomban is több olyan közlemény jelent meg, amely az említett vegyület által okozott mérgezési esetekről számol be, illetve a kérdéses vegyület hatásmechanizmusával és kimutathatóságával foglalkozik. Ez a körülmény tette szükségessé, hogy tájékoztatást nyújtsunk a rendelkezésünkre álló irodalmi adatok és eddigi saját tapasztalataink alapján az új mérgező anyagról, a mérgezés lehetőségeiről, a klinikai tünetekről és kórbonctani elváltozásokról. A 4, 6-dinitro-orto-krezol (továbbiakban DNOK) sárga színű, kristályos anyag, olvadáspontja 86 C°. Jól oldódik alkoholban, éterben, toluolban és acetonban, sőt ásványi és növényi olajokban is, intenzív sárga színben. Vízben csak lúg hozzáadásával oldódik, mert csak a nátrium-, kálium- és ammónium-sói oldékonyak vízben. Előállítása ortokrezolból történik salétromsav hatására. Maró festékanyag, ezért a fémtartályokat és edényeket is korrodálja, alkálit téve szabaddá és ez a DNOK-t 4-amino-6-nitrokrezollá redukálja. Kálium- és ammónium-sóit ,,Viktória-sárga‘‘, ,,Sáfrányszurrogátum“ néven élelmiszerek festésére használták fel, de éppen mérgező tulajdonsága miatt e célra való használatát megtiltották. Jelenleg számos modern permetező- és rovarirtószer hatóanyaga, amelyek paszta- vagy poralakban kerülnek forgalomba, Novenda, Microsal, Selinon, Elgetol, Sinox, Hedolit, Raphatox, Arbosan, butin stb. néven. A paszták 25%ban, a porok 50%-ban a DNOK kálium- vagy nátriumsóját tartalmazzák különféle nedvesítő- és telítőanyagokkal (nátriumszulfát, Sapoflór stb.). Ásványi olajban oldva mint „Sárgaolaj“ (Gélből) szintén igen hatásos permetezőszer. Erős rovarölő (insecticid) és peteölő (ovicid) tulajdonságokkal rendelkezik, s éppen ovicid hatása miatt szinte pótolhatatlan az ún. „téli permetezőszerek“ csoportjában. A gyomnövényekre is mérgező, s ezért főleg Angliában gabonafélék és gumósok között előforduló gyomok kémiai irtására is felhasználják. (herbicid hatás). Hazánkban eredményesen alkalmazzák kora tavasszal gyümölcsöseinkben bimbólkasztó, pajzstetű és sodrómoly ellen, 1,5-—2%-os koncentrációban. Kitűnő hatású a sáskák és szöcskék ellen is. Építkezéseknél fából készült épületalkatrészek (ajtók, ablakok, gerendázat stb.) gombátlanítására is igénybe veszik (fungicid hatás). A DNOK felvétele háziállataink között előforduló mérgezések esetén legtöbbször szájon át történik, míg az emberi mérgezések főleg a bőrön és tüdőn át lehetségesek, a permetezőszerek készítéseés felhasználása közben. A DNOK ugyanis kitűnően felszívódik a bőrön keresztül is, mégis a perkutan mérgezés lehetősége igen csekély, mert a mérgezés eléréséhez igen nagy mennyiségű méreganyag felszívódása szükséges. Az inhalációs mérgeződés lehetőségét tekintve a szerzők véleménye eltérő. Míg egyesek (Edson és Fenwick) csak az apró permetrészecskék útján való inhalációs mérgeződés lehetőségét ismerik el, s a vegyület gőztenziójának nem tulajdonítanak lényeges szerepet, addig mások (Benz és Schulze, Brandt és Martinius) éppen ellenkezőleg azt állítják, hogy a DNOK gőzei már szobahőmérsékleten is mérgezőleg hatnak. A DNOK festéktulajdonságú anyag lévén tartósan sárga színűre festi a hatásának kitett bőrt, szőrzetet, gyapjút és tollazatot hetek, sőt hónapok tartamára, s az így keletkezett sárga színt sem vízzel való mosás, sem az eső nem veszi le. A DNOK a legmérgezőbb organikus insecticid anyagok közé tartozik. Közepes mérgező adagja (LD50) állatfajonként nem nagyon eltérő, általában 25—50 mg/kg-ra tehető szájon át való mérgezés esetén (Brown, Parker, Barnes és Dem, Benz és Schulze). McGirr és Papworth sertéseken végzett toxicitás-vizsgálatai szerint a DNOK halálos adagja 50—100 mg/kg között mozog. Krónikus mérgező hatása kevésbé kifejezett. Kecskék subletalis adagokat több napon át felvéve tünetmentesek maradtak, és DNOK-al permetezett legelőn 3 hétig legelő szarvasmarhák sem mutatták a mérgezés tüneteit. Külső meteorológiai tényezők a vegyület mérgező tulajdonságát képesek megváltoztatni. Kamel ugyanis megfigyelte, hogy emberen halálos kimenetelű DNOK-mérgezések főleg akkorfordulnak elő, (permetezés közben), ha alevegő páratartalma és hőmérséklete szokatlanul magas. Ennek a megfigyelésének alátámasztására egereken végzett kísérleteket és igazolta, hogy a hőmérséklet és a relatív páratartalom emelésével a DNOK közepes halálos adagjával intraperitoneálisan beoltott egerek mortalitása 50%-ról 16%-ra emelkedett. Ha azonban az állatkákat 7 napon keresztül szoktatta ehhez a hőmérséklethez és páratartalomhoz (prekondícionálta), s csak ezután fecskendezte be a DNOK-t, az elhullások ismét 50%-ra csökkentek. A DNOK rokonvegyületéhez, a dinitrofenolhoz hasonlóan fokozza az anyagcserét és súlycsökkenést okoz. Ezért mindkét vegyületet fogyasztószernek használták nem minden veszély nélkül, mert az erre a célra megfelelő adagjai nem sokkal vannak alatta a toxikus dózisnak. A DNOK anyagcserefokozó hatására jellemző, hogy kísérleti állatok testhőmérsékletét 3—5 C°-kal emeli. A DNOK-mérgezés első jelei emberen: fejfájás, hányinger, nagyfokú izzadás, szomjúság, hányás, szapora légzés és szapora pulzus. A halál a tünetek fellépése után néhány óra múlva következik be. Röviddel a halál előtt generalizált görcsök jelentkeznek, a mérgezett komatózus állapotba jut, képtelen nyelni. A mérgezés tünetei nagyjából ugyanazok az eddig vizsgált emlős- és madárfajokban, jóllehet a DNOK vérből való kiválasztódása (clearance) tekintetében jelentős különbség észlelhető állatfajonként. Emberen a mérgezés tünetei nem jelentkeznek mindaddig, míg a DNOK koncentrációja a vérben el nem éri a 30—40 gamma per millilitert. Halálos emberi mérgezés esetén a DNOK vér koncentrációja 75 gamma per milliliter, illetve ennél magasabb. Állatokban magasabb DNOK- vérszint szükséges mérgezés vagy halál okozásához, mint az emberben. A vegyület vérkoncentrációjának napi csökkenése ember esetében 1 gamma per milliliter, természetesen csak abban az esetben, ha újabb méregfelvétel nem történik; ez sokkal lassabb vérclearance, mint amit eddig kísérleti állatokon mértek. Érdekes, hogy DNOK-mérgezésben elpusztult egyéneken a hullamerevség feltűnő gyorsan lép fel s igen kifejezett, különösen a hátizmokban. A rigor mortis gyors megjelenését DNOK-al mérgezett állatokon is észlelték, és ez a jelenség feltűnő sajátossága a DNOK- mérgezéseknek. Stoner és másai tanulmányozták a vegyület hatását az izomzat organikus foszfátjaira, és kimutatták, hogy a foszforkreatin koncentrációja az