Magyar Állatorvosok Lapja, 1965 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1965 / 10. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Simonyi Erzsébet - Bíró Jenő - Bognár Károly - Palatka Zoltán: Immunizálási kisérletek a borjak vírusos hasmenése (vírus-diarrhoeája) ellen

438 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 20. évf. 10. sz. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézet (igazgató : Simonyi Erzsébet dr.) és a Phylaxia Állatv. Oltóanyagtermelő Intézet (igazgató : Molnár József dr.) Immunizálási kísérletek borjak vírusos hasmenése (vírus-diarrhoeája) ellen* Előzetes közlemény írta : Simonyi Erzsébet dr., Bíró Jenő dr., az állatorvostudományok kandidátusa. Bognár Károly dr. és Falatka Zoltán dr., az állatorvostudományok kandidátusa** A borjak ún. felnevelési betegségei túlnyomóan a rossz tartási és takarmányozási körülmények miatt okoznak veszteséget. Nem hanyagolhatók el azonban a fertőző betegségek okozta kártételek sem. Ezek ugyanis a nagyüzemi szarvasmarha-te­nyésztés elterjedésével jelentősen megnövekedtek. A fertőző borjúbetegségek oka általában nem vezethető egy tényezőre vissza. Az újszülöttek vér­fertőzése névvel jelölt gyűjtőfogalomba sorolt, kü­lönböző baktériumok okozta megbetegedések mel­lett mind gyakrabban kerül megállapításra lepto­spirosis és az utóbbi években külföldön és hazánk­ban egyaránt bedioniák és különböző vírusok okozta bántalmak is. Hazánkban először Murányi (7) írt le 1950-ben egy vírusos borjúbetegséget. Az utóbbi években megállapí­tást nyert, hogy rhinotracheitis­, virus-diarrhoea, para­influenza , és különböző adenovírusok is okoznak be­tegséget. Külföldi szerzők nagy szerepet tulajdonítanak a borjak megbetegedésében a vírus-diarrhoea vírusának. Magyarországon először Manninger és munkatársai (3) állapították meg a vírus előfordulását. Egy további köz­lemény (9) a betegség patológiájával foglalkozott. Ké­sőbb megállapítást nyert, hogy a betegség nálunk is nagymértékben elterjedt, és elsősorban a borjúnevelők­ben okoz nagy veszteséget (8a, 8b). Külföldi szerzők a vírus-diarrhoea ellen elsősorban az aktív immunizálást ajánlották, mivel náluk főleg a 6 hónapnál idősebb állatok betegednek meg. Nyulakhoz szoktatott vírussal sikerült borjakat immunizálni, és kombinált vakcinát ajánlanak a leptospirosis, a vírus­­diarrhoea és a rhinotracheitis ellen (la, lb). Mások (10) az Oregon C24V-jelű vírus szövettenyészetével végez­tek sikeres aktív immunizálást. A betegség gyógyke­zelésére gamma-globulint (6), idegen fehérjét és istál­lóspecifikus colostrum alkalmazását (4, 5), továbbá co­­lostrum-savó iv. befecskendezését javasolják (2). Hazánkban e betegség ellen specifikus véde­kezési eljárást még nem alkalmaztak. A károk csökkentésére — tüneti kezelés mellett — a fiatal állatok ellenálló-képességének megfelelő szinten tartását, valamint a tartási és takarmányozási kö­rülmények megjavítását javasolják. A nagyüzemi tartás okozta hiányosságok egy­előre még nem mindenütt szüntethetők meg, és mivel a betegség továbbra is terjedőben van, és komoly veszteségeket okoz, szükségesnek láttuk specifikus védekezési eljárás bevezetését is. Saját vizsgálatok Megkíséreltünk a borjak vírusos hasmenése ellen egyfelől magas értékű hiperimmun szérumot előállítani, másfelől aktív immunizálási eljárást ki­dolgozni. A szérum termeléséhez a Baker prof. által rendel­kezésünkre bocsátott Oregon C24V vírustörzset hasz­náltuk. A szérumalanyokat olyan gazdaságokból sze­reztük be, ahol a betegség évek óta honos, és a borjak vérsavója vírusneutralizáló ellenanyagot tartalmazott. A betegségen legalább 2 hónappal korábban átesett borjakat nagymennyiségű, magas titerű Oregon-vírus­­sal hiperimmunizáltuk. Az oltást követő 12—14. napon az állatokat elvéreztettük. A szérum értékmérését szö­vettenyészetben vírusközömbösítési próbával végeztük. A szérum gyakorlati alkalmazása előtt a próbát borjú­védési vizsgálattal is ellenőriztük. Előzetesen fertőzési kísérleteket végeztünk. A bor­jak fertőzéséhez a nem cytopathogen NY1 jelű proto­­típus-vírustörzset használtuk. A kísérleti állatokat háztáji állományokból szereztük be, és a fertőzés előtt vírusneutralizációs próbával győződtünk meg fogékony­ságukról. A fertőzést a NY!-törzzsel mesterségesen meg­­betegített és elvéreztetett állat lépszuszpenziójával és e vírus első szövetpasszázsának 10- és 100-szoros hígítá­sával végeztük, il. összesen 16 fogékony borjút fertőz­tünk. A betegséget minden esetben sikerült előidéz­nünk. Fertőzés után általában a 3—5., majd a 6—9. na­pon leucopenia jelentkezett. Az első lázas hőemelkedést a 3—4., a másodikat pedig a 7—8. napon észleltük. Az erosiak a 3—4. napon jelentek meg, a hasmenés későb­ben. A 14 napig tartó megfigyelési idő végén a borjak még súlyos betegek voltak. Borjúvédési kísérleteinkhez olyan 8, különböző ter­melési számú szérumot használtunk, amelyek 1:64— 1:1024 hígításban neutralizáltak legalább 1500 TCID50 vírust. 17 fogékony borjút szimultán módon, iv.. oltottunk 30 ml, 10-szeresre hígított vírussal és testsúly­­kg­onként 0,5, 1,0 és 1,5 ml szérummal. Az állatokat na­ponta megfigyeltük, fehérvérsejt-számlálást végeztünk, és kétszer hőmérőztünk. Azt észleltük, hogy az alacsony titerű széru­mokkal oltott borjak a kontrollal egyidőben bete­gedtek meg. A magas értékű szérumokkal oltott állatok sem lázas hőemelkedést, sem fehérvérsejt­­szám-csökkenést nem mutattak, legfeljebb az oltást követő 11—12. napon lehetett az orr, illetve a száj nyálkahártyáján néhány, kis terjedelmű, gyorsan gyógyuló erosiót észlelni. Kísérleteink eredményéből azt látjuk, hogy megfelelő hatás eléréséhez legalább 512 titerű savó szükséges. Annak tisztázására, hogy az elért hatás speci­fikus ellenanyagoknak tulajdonítható-e vagy csu­pán az idegen fehérjének, fogékony borjakat ol­tottunk szimultán módon sertéspestis-, illetve * Az Állatorvostudományi Egyetem Tudományos Ülés­szakán 1965. május 12-én elhangzott előadás ** Technikai munkatárs: Marjai József

Next