Magyar Állatorvosok Lapja, 1965 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1965 / 10. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Simonyi Erzsébet - Bíró Jenő - Bognár Károly - Palatka Zoltán: Immunizálási kisérletek a borjak vírusos hasmenése (vírus-diarrhoeája) ellen
438 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 20. évf. 10. sz. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézet (igazgató : Simonyi Erzsébet dr.) és a Phylaxia Állatv. Oltóanyagtermelő Intézet (igazgató : Molnár József dr.) Immunizálási kísérletek borjak vírusos hasmenése (vírus-diarrhoeája) ellen* Előzetes közlemény írta : Simonyi Erzsébet dr., Bíró Jenő dr., az állatorvostudományok kandidátusa. Bognár Károly dr. és Falatka Zoltán dr., az állatorvostudományok kandidátusa** A borjak ún. felnevelési betegségei túlnyomóan a rossz tartási és takarmányozási körülmények miatt okoznak veszteséget. Nem hanyagolhatók el azonban a fertőző betegségek okozta kártételek sem. Ezek ugyanis a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés elterjedésével jelentősen megnövekedtek. A fertőző borjúbetegségek oka általában nem vezethető egy tényezőre vissza. Az újszülöttek vérfertőzése névvel jelölt gyűjtőfogalomba sorolt, különböző baktériumok okozta megbetegedések mellett mind gyakrabban kerül megállapításra leptospirosis és az utóbbi években külföldön és hazánkban egyaránt bedioniák és különböző vírusok okozta bántalmak is. Hazánkban először Murányi (7) írt le 1950-ben egy vírusos borjúbetegséget. Az utóbbi években megállapítást nyert, hogy rhinotracheitis, virus-diarrhoea, parainfluenza , és különböző adenovírusok is okoznak betegséget. Külföldi szerzők nagy szerepet tulajdonítanak a borjak megbetegedésében a vírus-diarrhoea vírusának. Magyarországon először Manninger és munkatársai (3) állapították meg a vírus előfordulását. Egy további közlemény (9) a betegség patológiájával foglalkozott. Később megállapítást nyert, hogy a betegség nálunk is nagymértékben elterjedt, és elsősorban a borjúnevelőkben okoz nagy veszteséget (8a, 8b). Külföldi szerzők a vírus-diarrhoea ellen elsősorban az aktív immunizálást ajánlották, mivel náluk főleg a 6 hónapnál idősebb állatok betegednek meg. Nyulakhoz szoktatott vírussal sikerült borjakat immunizálni, és kombinált vakcinát ajánlanak a leptospirosis, a vírusdiarrhoea és a rhinotracheitis ellen (la, lb). Mások (10) az Oregon C24V-jelű vírus szövettenyészetével végeztek sikeres aktív immunizálást. A betegség gyógykezelésére gamma-globulint (6), idegen fehérjét és istállóspecifikus colostrum alkalmazását (4, 5), továbbá colostrum-savó iv. befecskendezését javasolják (2). Hazánkban e betegség ellen specifikus védekezési eljárást még nem alkalmaztak. A károk csökkentésére — tüneti kezelés mellett — a fiatal állatok ellenálló-képességének megfelelő szinten tartását, valamint a tartási és takarmányozási körülmények megjavítását javasolják. A nagyüzemi tartás okozta hiányosságok egyelőre még nem mindenütt szüntethetők meg, és mivel a betegség továbbra is terjedőben van, és komoly veszteségeket okoz, szükségesnek láttuk specifikus védekezési eljárás bevezetését is. Saját vizsgálatok Megkíséreltünk a borjak vírusos hasmenése ellen egyfelől magas értékű hiperimmun szérumot előállítani, másfelől aktív immunizálási eljárást kidolgozni. A szérum termeléséhez a Baker prof. által rendelkezésünkre bocsátott Oregon C24V vírustörzset használtuk. A szérumalanyokat olyan gazdaságokból szereztük be, ahol a betegség évek óta honos, és a borjak vérsavója vírusneutralizáló ellenanyagot tartalmazott. A betegségen legalább 2 hónappal korábban átesett borjakat nagymennyiségű, magas titerű Oregon-vírussal hiperimmunizáltuk. Az oltást követő 12—14. napon az állatokat elvéreztettük. A szérum értékmérését szövettenyészetben vírusközömbösítési próbával végeztük. A szérum gyakorlati alkalmazása előtt a próbát borjúvédési vizsgálattal is ellenőriztük. Előzetesen fertőzési kísérleteket végeztünk. A borjak fertőzéséhez a nem cytopathogen NY1 jelű prototípus-vírustörzset használtuk. A kísérleti állatokat háztáji állományokból szereztük be, és a fertőzés előtt vírusneutralizációs próbával győződtünk meg fogékonyságukról. A fertőzést a NY!-törzzsel mesterségesen megbetegített és elvéreztetett állat lépszuszpenziójával és e vírus első szövetpasszázsának 10- és 100-szoros hígításával végeztük, il. összesen 16 fogékony borjút fertőztünk. A betegséget minden esetben sikerült előidéznünk. Fertőzés után általában a 3—5., majd a 6—9. napon leucopenia jelentkezett. Az első lázas hőemelkedést a 3—4., a másodikat pedig a 7—8. napon észleltük. Az erosiak a 3—4. napon jelentek meg, a hasmenés későbben. A 14 napig tartó megfigyelési idő végén a borjak még súlyos betegek voltak. Borjúvédési kísérleteinkhez olyan 8, különböző termelési számú szérumot használtunk, amelyek 1:64— 1:1024 hígításban neutralizáltak legalább 1500 TCID50 vírust. 17 fogékony borjút szimultán módon, iv.. oltottunk 30 ml, 10-szeresre hígított vírussal és testsúlykgonként 0,5, 1,0 és 1,5 ml szérummal. Az állatokat naponta megfigyeltük, fehérvérsejt-számlálást végeztünk, és kétszer hőmérőztünk. Azt észleltük, hogy az alacsony titerű szérumokkal oltott borjak a kontrollal egyidőben betegedtek meg. A magas értékű szérumokkal oltott állatok sem lázas hőemelkedést, sem fehérvérsejtszám-csökkenést nem mutattak, legfeljebb az oltást követő 11—12. napon lehetett az orr, illetve a száj nyálkahártyáján néhány, kis terjedelmű, gyorsan gyógyuló erosiót észlelni. Kísérleteink eredményéből azt látjuk, hogy megfelelő hatás eléréséhez legalább 512 titerű savó szükséges. Annak tisztázására, hogy az elért hatás specifikus ellenanyagoknak tulajdonítható-e vagy csupán az idegen fehérjének, fogékony borjakat oltottunk szimultán módon sertéspestis-, illetve * Az Állatorvostudományi Egyetem Tudományos Ülésszakán 1965. május 12-én elhangzott előadás ** Technikai munkatárs: Marjai József