Magyar Állatorvosok Lapja, 1980 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - A "Magyarországi állatorvos-egylet" megalapításának centenáriuma - A MAGYAR ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY NAGYJAI - Karasszon Dénes: A magyar állategészségügy nagyjai: Rónai Mihály dr. (1879-1945) születésének 100. évfordulójára
804 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1980. DECEMBER élelmiszerhigiénia kialakulásának és fejlődésének korszaka, amikor a vágóállatok életben történő vizsgálatától a komoly fizikai teljesítményt is jelentő csarnoki húsvizsgálaton keresztül a részletes kórbonctani, parazitológiai és bakteriológiai vizsgálatokig mindent a vágóhídi állatorvosnak kellett végeznie. A Közvágóhíd, a főváros élelmezés-egészségügye, az egész közegészségügy fejlődésének e jelentős korszakában a Hutyra, Preisz, Rátz, Tangl iskolájából kikerült fiatal állatorvos most Breuer Albert irányításával sajátíthatta el a vágóhídi állategészségügyi szolgálat oly szerteágazó, sokrétű ismeretanyagát, amely a járványvédelmi intézkedésektől kezdve a hús- és ennek keretében a trichinella-vizsgálatokon és a gyógyszergyáraknak organoterápiai célokat szolgáló szervekkel való ellátásán keresztül a szúró- és vágóeszközökkel dolgozó vágóhídi munkások sebészeti kezeléséig mindent magában foglalt. Breuer professzor vezette be a fiatal Rónait a vágóállat- és élelmiszerhigiénia rejtelmeibe, ő javasolta Rónait a húsvizsgáló tanfolyam vezetőjéül, majd a Vágóhídi Szemle szerkesztőjéül. Breuernek köszönhető, hogy Rónainak Vámos Jenővel közösen írt munkája, a Húsvizsgálók könyve megjelent, és az is Breuernek köszönhető, hogyRónainak Hutyrával támadt nézeteltérései elsimultak. Az utóbbiak ma már inkább derűt fakasztó érdekességüknél, mintsem komolyabb ellentétet magukban rejtő jellegüknél fogva érdemelnek említést. Kiválóan alkalmasak azonban arra, hogy a kort jellemezzék, a résztvevők nagyszerű emberi tulajdonságait a legszebb fénnyel árasszák el, és bemutassák, miként lehet kicsinyes emberi gyöngék fölé emelkedve egyedül a hivatás érdekeit szolgálni. Első konfliktusuk akkor keletkezett, amikor 1906-ben a világ állatorvosai Budapesten gyűltek össze VIII. nemzetközi kongresszusukra. Hutyra zsenialitásának köszönhető, hogy a magyar állatorvostudomány, annak fellegvára, a budapesti Állatorvosi Főiskola és szervezete, a magyar állategészségügy a nemzetközi érdeklődés és elismerés középpontjába került. írt is ekkor (1905. szept. 5-én) Tóth Béla, a neves publicista és kiváló művelődéstörténész „Az állatorvosok” címmel egy kitűnő tárcát a Pesti Hírlap őáltala vezetett „Esti Levél” sorozatában. Visszatekintés volt ez a magyar állatorvoslás kezdetére, s apoteózisa lett a korabeli magyar állatorvostudománynak, amelynek színvonala az orvostudomány sok más ágát meghaladó magasságával osztatlan nemzetközi elismerést keltett. Felidézte Tóth Béla a múltat, miként haladtak el ők, büszke filozopterek elnéző mosollyal a Múzeum körúti Kunewalder-ház előtt, amelynek földszintjén „ügyködtek a patkoldások”. Csakhogy az is olvasható volt ebben a vasárnapi „Esti Levélben”, hogy „mindez ma másképp vagyon, ezt én elsőbben egy tisztelt barátomtól, Rónai Mihály fővárosi állatorvos úrtól tudtam meg, akit eddig csak hatalmasan igaz belletristának ismertem. Rónai Mihály írótársamról most csak mint tudós emberről beszélek...” Hozzátette ugyan Tóth Béla, hogy mindaz, amit írótársáról ír, „egyúttal az új iskola dicsérete”, a sulykot mégis elvetette. Az ifjú Rónai hiúságát talán legyezgette, hogy a kor szellemi életének legélesebb szemű megfigyelője, az országos hírű Tóth Béla (a költő Tóth Kálmán fia) az ő nevét világította meg a nemzetközi állatorvoskongresszus fényével, mégis jól tudta, hogy ez a dicsőség nem őt, hanem egyedül Hutyrát illette. Az eset felett érzett rosszallását azonban Hutyra akkor sem éreztette Rónaival, amikor erre módja lett volna. Nemsokára ugyanis kitűnő alkalom kínálkozott a Hutyra által képviselt hivatalos álláspont és a feltörekvő gyakorlat konfrontációjára: az 1909-ben országosan megindult laikus húsvizsgáló tanfolyam vezetőjeként Rónai Mihály a Vámos Jenővel közösen írt „Húsvizsgálók könyve” c. 216 oldalas könyvét adta közre (2. kép) amelyben — mint maga írta — „sokszor és sokban ellentétbe jutott megállapított tudásokkal”, sőt a nem sokkal korábban megjelent 54 300/1908. FM számú, a húsvizsgálatot országosan szabályozó miniszteri rendelet egyes pontjait is kritizálta. A Húsvizsgálók könyve természetesen az Állategészségügyi Tanács elé került, a Tanács elé terjesztett jelentés pedig teljes terjedelmében megjelent a Hússzemle 1910. évi 4. számában. Rónai tiltakozott ez ellen, és kérte, hogy a Hússzemle következő száma közölje a könyv kritkájára vontkozó reflexióit. Hutyra rendkívül diplomatikus levélben adta tudtul, hogy „készséggel fog közzétenni olyan közleményt, amely a netalán előforduló tévedések helyreigazítására vonatkozik, polémikus jellegű felszólalásnak azonban nem adhat helyet”, majd hozzátette: „mindez nem zárja ki azt, hogy a cikkben érintett némely elvi kérdések tárgyilagosan szakszerű fejtegetések tárgyává tétessenek lapunk hasábjain”. A levelet Rónai a Vágóhídi Szemle 1910. évi 12. számában közölte, s ugyanott tette közzé mindjárt álláspontját és nézeteit is. Az ügy ezzel lezárult, a vita tárgyát adó könyv pedig sokéig maradt a húsvizsgálatra kötelezett orvosok és képesített húsvizsgálók nélkülözhetetlen vademecuma. Rónai vágóhídi állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai működésének egyik jelentős sikere volt a Vágóhídi Szemle c., kéthetenként megjelenő szakfolyóirat felvirágoztatása. Ehhez nagyszerűen tudta hasznosítani korábbi „hatalmasan igaz belletrista”-ként szerzett tapasztalatait. A lapot Vámos Jenővel közösen szerkesztették, s ezzel a Hússzemle mellett új fórumot, kibővült publikációs lehetőséget biztosítottak a vágóhídi higiénikus állatorvosok számára. Különösen népszerűek voltak a lapban megjelenő referátumok, amelyek RÓNAI МШ. 2. kép. Rónai ,,Húsvizsgálók könyvé”-nek címlapja a szerző saját kézírásos bejegyzésével