Magyar Állatorvosok Lapja, 1985 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - JÁRVÁNYTAN - Holló Ferenc: Beszélgetés az első magyar állatorvosnővel, Simonyi Erzsébettel
MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1985. 40. (12.) 737—739. 737 Beszélgetés az első magyar állatorvosnővel Születésnapi felköszöntése során — ahogyan szép lassan felgombolyítottuk közel 40 éves ismeretségünk, barátságunk fonalát — erősödött meg bennem az elhatározás: életének, sőt: életművének bemutatása nyilvánosságot kíván. És hát az a kolléga, akinek portréját szívesen olvassák azok, akik közelebbről is ismerik és ugyancsak felköszöntötték, azok pedig — az utolsó 15—20 állatorvosgeneráció tagjai — akik nem ismerhetik, igazán nem nagyhangú szólamnak szánom, tanulhatnak belőle. És ő „kötélnek állt”. Simonyi Erzsébetről van szó, aki hazánk első állatorvosnője, aki a közelmúltban töltötte be — nem illik kimondani — 70. életévét. „Az állategészségügyi szolgálat intézményei között az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézet alapítása óta megszakítás nélkül, ennélfogva a legutóbbi 10 esztendőben is fegyelmezett, magas színvonalú munkát végzett. Minősítéseire a szolgálat mindig a legnagyobb bizalommal számíthatott, amire a jelentős mértékű oltóanyagimport, valamint a Phylaxia oltóanyag-termelésének tartósan egyenlőtlen minőségi színvonala miatt szükség is volt. Az igényes, fegyelmezett munka természetes jellemzője volt és maradt az Intézetnek. Állatorvosi gárdájára különleges stabilitás jellemző, amely különösen akkor elismerésre méltó, ha figyelembe vesszük eddigi, átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebb munkakörülményeiket. Ez a stabilitás tette lehetővé, hogy az Intézetben az állatorvosok számára a vezetői beosztásokba az előrelépés lényegében az egyéni adottságoktól függ csupán, és a felső vezetők is mindig a belső állományból kerültek kinevezésre. Az Intézetben példás a munkahelyi légkör, egymásnak és egymás munkájának megbecsülése, segítése. Ennek a szellemnek a kialakításában elévülhetetlen érdemei vannak az alapító-igazgatónak, Simonyi Erzsébet dr.-nak.” (Idézet Dénes Lajos miniszterhelyettesnek lapunk 1981-ben megjelent írásából.) „Mit érzett akkor, amikor az állategészségügyi szolgálat legfőbb irányítója így nyilatkozott Magáról, 10 évvel nyugállományba vonulása után?” — kérdezem. „Nagyon meghatott, jól esett olvasni e sorokat, fel is hívtam Dénes Lajost telefonon, megköszöntem, hogy így értékelte munkámat és hogy ezt még életemben tette meg.” De vajon mik az előzményei ennek az elévülhetetlen, érdemdús munkának, melyek azok az életében determinánsnak számító tényezők és események, kik azok az emberek, akiktől sokat tanult, ezekről faggattam Simonyi Erzsébetet. Nézzük hát időrendi sorrendben! Gimnáziumi tanulmányai során olyan kiváló tanároktól tanult, mint Komlós Aladár és Turóczi- Trostler József (mindketten jeles irodalomtörténetírók és professzorok voltak). Nem csoda, hogy a magyar és az európai irodalom, de általában a humán tárgyak iránt vonzódott. Hát akkor hogyan lett mégis állatorvos ? Az állatorvos édesapa — angyalföldi gyakorló állatorvos — szerepe ebben furcsa módon nem volt egyáltalán döntő. Az iménti előzmények ellenére orvos szeretett volna lenni. De ez nem sikerült: kitüntetéses érettségi bizonyítványa (1933) ellenére a numerus clausus* lehetetlenné tette számára az orvosegyetemre jutást. Édesatyja révén Jármai Károly professzor javaslatára rendkívüli hallgatóként felvették az állatorvosi főiskolára. Miután az első szemeszter kötelező kollokviumait sikeresen abszolválta (ez volt a feltétele az orvosi egyetemre való átkerülésének, és kétségbe vonták, hogy ezt nő létére meg tudja tenni), sőt azon 5 közé tartozott, akik az első évet jeles alapvizsgával zárták, elállt szándékától, és — szerencsénkre — folytatta, majd 1937-ben befejezte állatorvosi tanulmányait. Diplomáját azért nem kaphatta azonnal kézhez, mert „ornatissima domina” oklevél kliséje nem volt állatorvosképző intézményünknek. Doktori cselekmény iránti kérését Kotlán Sándor professzor akceptálta: az ő intézetében nyert másfél évi szorgos munka után doktori diplomát (1939), témája a Gasterophilus-fertőzöttség szerodiagnosztikája volt, így lett „ornatissima en doctissima domina” •— olvasom az oklevelén. Utána még egy teljes évet mint díjtalan (címtelen) gyakornok a parazitológián dolgozott: „Kotlán professzornak igen sokat köszönhetek: a tudományos munkát nála szerettem meg. Nap mint nap egyre jobban megismerhettem emberségét, mély humanizmusát”. Sok állatorvos rendkívül büszkének vallhatná magát, ha olyan bizonyítványt kapott volna Kotlántól, amilyent Simonyi dr.nő, nagynevű professzorunk bizony — jól tudom magam is — meglehetősen fukarkodott a dicséretekkel. Márpedig a máig is őrzött, az 1939-es Kotlán-féle írásban ez olvasható: ... „nagy készségről, kiváló szorgalom ♦Zárt szám. Magyarországon 1920-ban hozott törvény „faji” (vallási) és nemzetiségi alapon szabta meg az egyetemekre felvehetők számát.