Magyar Állatorvosok Lapja, 1999 (121. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7. szám - KÉRŐDZŐK - Bokori József - Gráf Zoltán: A teve emésztése és emésztőszervi betegségei: 1. Szájszervek, nyálmirigyek és nyelőcső

A felállni test újszülött fejét a kanca teljes egé­szében „bekapja”, és gyengéd, de fájdalmat okozó harapdálással készteti a felállásra és a szopásra. A hímek igen agresszívek is lehetnek az újszülöttel szemben. Gyomruk összetett, de nem annyira tagolt, mint a szarvasmarháé. Hőmérsékletük nem ál­landó, 36,5-42,0 ° C között ingadozik. Pulzusuk nyugalomban 40-50, légzésük 5-12 percenként. A felnőtt kétpúpú csődör testtömege 500-690 kg , a kancáé 450-550 kg. A dromedárcsődör lehet valamivel súlyosabb is. A tevék lábai hosszúak és a hiányzó haskorc miatt még hosszabbnak tűnnek (1. ábra). Min­den irányba pontosan algnak, rúgásaik és moz­gékony nyakuk révén, harapásaik segítségével igen eredményesen védekeznek az idegenekkel szemben. Igen veszélyesek is lehetnek. A Fővárosi Állatkertben évtizedekkel ezelőtt egy csődör tarkóharapással végzett egyik ápolójával. A csődörök egymással is keményen harcolnak. Védekezési módszereikhez tartozik az is, hogy a nem kívánt, közeledő idegeneket felböfögött bendőtartalommal spriccelik le. A teve megfékezése és rögzítése A tevetartó népek állataikat a kötőfékre erő­sített kötéllel, kötőfék hiányában az orr­szárnyba beültetett, drótkarikába fűzött, vas­tagabb madzaggal és kommandószavakkal irányítják. Az állatorvosi vizsgálathoz, beavat­kozásokhoz szükség van néhány fékezési módszer alkalmazására is. Ha nem szükséges az állatot lefektetni, akkor elegendő, ha az egyik elülső csűdre kötött és a maron átvetett kötéllel a nyakat és a felkötőfékezett fejet egy masszív objektumhoz kötjük ki kétoldalt, szo­rosan. Ilyen helyzetben az ivartalanítás is el­végezhető. Természetesen nem nélkülözhető az egyidejű nyugtatás és a helyi érzéstelenítés sem. Egy másik rögzítési mód a sternális hely­zetben való rögzítés. Ehhez az egyik elülső lábat az említett módon felemeltetjük, ezután a segédkezők a carpus hajlítói felületét ütö­­getve előbb térdelő, majd a hátulsó lábakat is ütögetve fekvő helyzetbe kényszerítik az álla­tot. A beavatkozás alatt a segédkezők az állat törzsére gyakorolt, folyamatos nyomással akadályozzák meg a felállást. Biztonságosab­bá tehetjük a rögzítést, ha az azonos lábon a csűdöt az alkarral, ill. a csűdöt az alcombbal összekötjük. A teve nyugtatása és fékezése kémiai szerek­kel. A xilazin megjelenésével az egyéb szerek (klorálhidrát, fenotiazinok) alkalmazása szinte teljesen kiszorult. Csak igen agresszív vagy megközelíthetetlen állatoknál jön szóba az etorfin (immobilon) használata. A tervezhető beavatkozások előtt az állatokat ajánlatos kop­­laltatni és szomjaztatni, ami kérődzők esetében 48 órás takarmány- és 24 órás vízelvonást je­lent. A tevék ezt egyáltalán nem sínylik meg. Ilyenkor annak ellenére, hogy a tevék nem egykönnyen nyelnek félre, a beavatkozások alatt (hacsak az állat nincs intubálva) a fejet tartassuk magasabbra. A xilazin adagja nyugtatáshoz: 0,1 mg/ttkg, altatáshoz: 0,5 mg/ttkg (30). A két véglet kö­zött a körülményeknek és az állat állapotának függvényében rugalmasnak kell lennünk. Mindenesetre látható, hogy mintegy kétszere­sét kell adnunk a házi kérődzők adagjához képest. Az etorfin (Immobilon) adagja: 2,0-4,0 mg/felnőtt állat (30). A szer alkalmazásánál légzésdepresszióból és szívmegállásból eredő szövődmények esetleges előfordulásával lehet számolni. A szájszervek betegségei A szájüreg anatómiája A teve szájnyílása széles. Az ajkak nagyok, jól izmoltak, igen mozgékonyak. A felső ajak kö­zepén mély hasadék húzódik, egészen a belső orrszárnyakig (2. ábra). A pofa nyálkahártyáját sok, többhegyű, elszarusodó végű papilla bo­rítja. Az erősen elszarusodott nyálkahártya jó 2. ábra. Mély barázda az orrnyílások között, a felső ajak közepén MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1999. JÚLIUS

Next