Magyar Bioetikai Szemle, 2008 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám
TANULMÁNYOK LÁBADY TAMÁS Életjog - Haláljog?* Nem is lehetett volna szebb és nemesebb címet adni rövid referátumomnak „A halál civilizációja” tárgyú konferencián, mint az „Életjog-Haláljog”. Egy olyan konferencián, amely tartalmilag — ahogy ezt II. János Pál pápa korunkat jellemezve kimutatta — a lehető legelképzelhetőbb diszkrepancia hordozója, hiszen a halál és a civilizáció egymással össze nem férő, feloldhatatlan ellentétben álló kategóriák. Az életjog poézise azonban elmúlhatatlan, amely azért nem fakulhat meg soha, mert a világ legerősebb sziklájára, az emberi életre mondott igenre és az utódok iránti szeretetre van felépítve. A görög Olymposzt elsöpörte a történelem és az idő isteneivel együtt, mert az utódoknak nem volt semmi köze hozzá, hozzájuk. A római Capitolium pogány isteneit is ledöntötte trónjukról a középkori népvándorlás, mert az utódoknak hozzájuk sem volt semmi köze. Az élet azonban az elfogadott és megszületett gyermekek hajtincsével elválaszthatatlanul oda van fonva az örökkévalósághoz. Mert nem valami megkapó, megejtő szépségű gondolat, hogy az Isten a megváltás hatalmas művét összekapcsolta egy földi élet születésével? Mintha az Isten az első kinyilatkoztatásánál, a Teremtés Könyvénél hangsúlyosabban, nyomatékosabban akarta volna kinyilatkoztatni, hogy az ember a teremtésben osztozzon vele. Mert a szeretetből — aki az Isten — élet születik a világra. Gyermek, aki mint a gyermek Jézus növekedhet, gyarapodhat bölcsességben, korban és az emberek előtti kedvességben. De beszélhetünk-e egyáltalában életjogról? Hol van a kapcsolódás, az összefüggés az emberi élet és a jog között? Képes-e a jog — és alkalmas-e — döntő befolyást gyakorolni az emberi életre? A magyar Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében meghatározott „az élethez és emberi méltósághoz valójo£ valójában nem is jog, mert az emberi lényeg a jog számára voltaképpen transzcendens, hozzáférhetetlen. Az élethez és méltósághoz való jog tulajdonképpen csak imagináriusan létezik. Emberi élet és méltóság ugyanis a jog előtt létező értékek, melyek elválaszthatatlan egysége az ember elidegeníthetetlen, immanens, lényegi sajátja, így ezek nem mind alapjogok, hanem mint a jogi értékeket megelőző kategóriák, mint az alanyi jogok forrásai szerepelnek az emberi jogok katalógusában és a modern alkotmányokban. Ebből pedig következik, hogy az emberi életről és méltóságról vallott a priori értékszemlélet alapján a jognak kizárólagosan védelmi, oltalmi funkciója lehet az élettel kapcsolatban, a jog funkciója tehát nem biztosítani, hanem védeni az életet. És mi a valóság? Mintha napjainkban körülöttünk — és talán bennünk is — a paradicsomi átok ismétlődne meg. És mit hozott elátkozottságunk? Mintegy hatmillió magyar elpusztítását az abortuszokkal az elmúlt évtizedekben, ahogy ezt az MKPK** tavalyi körlevelében olvashattuk. Gondoljuk el, hogy hatmillió elpusztított magyar lélek borítja be és teszi sötétté Magyarország fölött az eget, s könnyeiből évről évre ismétlődő árvizek hoznak nemzetünkre újabb és újabb pusztulást. * Elhangzott 2007. szeptember 29-én „A halál civilizációja és következményei” konferencián. ** Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia.