Demokrata, 1996. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)
1996-10-24 / 43. szám
Eperjes Károly Slawomir Mrozek Szerelem a Krímben című darabját pró- IBTjük Tvöi Mihália Színház Nagyínező utcai otthonaDan. Jolint mondja, szándék van, de esély nincs arra, hogy a társulat együtt maradjon. — Mennyire sikerült lelkileg feldolgozniuk, hogy tavasszal a Fővárosi Önkormányzat megszüntette a Tháliát, mint befogadó színházat? — Gondolom, mindenki feldolgozta ezt magában, és sikerült leszűrnie a megfelelő tapasztalatokat, de sajnos sokan vannak még rajtunk kívül hasonló helyzetben az országban. Az értékek lenullázása folyik az élet minden területén, az oktatásban, a kultúrában, az egészségügyben. — A döntéshozók a gazdasági szükségszerűségre hivatkoznak... — Ezt a legkönnyebb. De sokkal nagyobb a baj. A gazdasági problémák valóban súlyosak, de gazdaságilag talpra lehet állni akkor, ha már lelkileg-szellemileg rendben vannak az emberek. Ma azonban szellemi-lelki mélyponton van az ország lakossága, s ha csupán gazdaságilag, materiálisan oldják meg a problémákat, akkor ennek az lesz a következménye, hogy még többet fognak lopni azok, akik most is elherdálják az országot. Elsősorban lelkileg-szellemileg kell megújulnunk, de a mostani hatalom pont ez ellen dolgozik. Pedig jelenleg komoly önvizsgálatra, megtérésre van szükség. S nem elég visszamenni a második világháborúig. Az előző kormánynak ez volt a legnagyobb tévedése. Nem polgári szövetséget kell kötni, hanem vissza kell menni a kezdetekig, a keresztény gyökerekig. — Mennyire van ma rákényszerítve egy színész arra, hogy az alkatától idegen feladatokat vállaljon el? Sokan azt mondják, hogy napjainkban a pénz hatalma rákényszeríti erre a színészt, aki lehet, hogy éppen ezzel segíti önmaga és színháza fennmaradását... — Ezzel nem értek egyet. Az ember nem vállalhat el méltatlan feladatokat, azzal mentegetve magát, hogy így biztosíthatja a felszínen maradását. Ez körülbelül olyan lenne, mintha a tanárnő tisztességre próbálná nevelni a diákjait, az orvosnő pedig etikusan végezné a feladatát, közben pedig kiállna strichelni. Ez összeegyeztethetetlen. Abban a pillanatban, ha az ember ilyesmit csinál, nem a hivatását végzi, csak a szakmáját gyakorolja. Ezt teszi a prostituált is. Azt pedig tudjuk, hogy milyenek a szakmai kormányok. Mindig azt kell megnézni, hogy mit, miért, hogyan? Mit szeretne csinálni az ember? Színész lenni. Miért? Mert szereti. Ha erre a miértre valóban ezt tudja mondani, akkor a hogyanra azt kapja, hogy lelkiismeretesen. Ma sok színész kétségbeesetten kapkod pénzes munka után — tagadhatatlan, hogy erre a körülmények rá is kényszerítik őket. Idegrendszer és hit kérdése, hogy ki meddig bírja. Én úgy gondolom, ha teljesen beszűkül a tér, akkor inkább nem leszek színész. Kurvának nem maradok itt. — Komolyan gondolja, hogy bekövetkezhet egy olyan helyzet, amikor hátat fordít a színészetnek? — Bármelyik pillanatban arra kényszerülhetek, hogy valamelyik régi focista haverom butikjába vagy kocsmájába menjek el dolgozni, mert a régi szakmámba, műszerésznek nem mehetek vissza, hiszen ahhoz komolyan gyakorolni kellett volna ezt. Az amatőr színházrendezői papírommal sem kezdhetnék sokat, nem engednének dolgozni. Esetleg valamelyik egyházi iskolában tudnék elhelyezkedni. — Ennyire bizonytalanná vált volna napjainkban minden? — Ma hamis értékeket tálalnak az emberek elé, és a Tízparancsolat értékrendjével ellentétes tendenciák érvényesülnek. Hazudj, lopj, csalj, ha az érdeked így kívánja, ezt úgy hívják ma, hogy lobbyzz. Lobbyzz és kössél kompromisszumot. Pedig a kompromisszum a Sátán útja: ördögi, mint amikor a kismalachoz bekéredzkedik a farkas. Először csak a lábát dugja be, később mind beljebb nyomul, végül lenyeli a kismalacot. Nem lehet két urat szolgálni. A hagyományos európai értékeket akarja most a világ felborítani, és egyre jobban elhisszük, hogy ezek tényleg nem is fontosak. — A tömegkommunikáció a liberális demokrácia diadalát hirdeti, azt, hogy ennél magasabb társadalmi rendszer nincsen. — A liberalizmus még rosszabb, mint a kommunizmus volt, mert a leglényegesebb ponton támadja az életet. A kommunizmus materialista módon fojtja meg, a liberalizmus totálisan, a csíráiban, a szív- KULTÚRA Az aberralizmus uralma Eperjes Károly: „Kurvának nem maradok itt” Hit nélkül mindent lehet csinálni, de semmit sem érdemes 60 Demokrata 1996/43 Fotó: Ilovszky Béla