Demokrata, 1996. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)
1996-10-03 / 40. szám
— Animációs filmet egy íróasztal mellett, egy szobában is lehet csinálni. Te általában egyedül szoktál dolgozni — ettől ilyen mívesek a munkáid —, de a filmjeidből kiderül, hogy te nem vagy egy szobanövény, hiszen érzékenyen reagálsz a világra, erre a nyomasztó méreteket öltő, értelmetlen rohanásra, ami az utóbbi évtizedekre jellemző. Az utóbbi filmjeid kivétel nélkül környezet- és természetvédelmi vonatkozásúak. — Igen, ez a legnagyobb bajom, hogy túlságosan is fogékony vagyok erre a mai világra. Dühömben készítem ezeket a filmeket, megpróbálok valamiképpen én is megszólalni, felhívni az emberek figyelmét a különböző problémákra, holott nagyon jól tudom, hogy amit én csinálok, tulajdonképpen egy animációs „falra hányt borsó”, mert ettől a világ sajnos egy fikarcnyit sem változik. Talán a fiatalokban, akik klubműsorokon alkalomadtán találkoznak ezekkel a filmekkel, marad egy-két gondolat. A fiatalság az utolsó reménységem, mert úgy veszem észre, hogy egyre több „ökotudatos” fiatal van a diákok között, aki érzi, hogy ez a világ alapjaiban el lett rontva. Hogy mit lehet ez ellen tenni? Azt hiszem, kevesen tudják. Az még kevésbé jellemző, hogy aktivistaként kiálljanak ez ellen a folyamat ellen, és megpróbálják visszafordítani. — Szerinted ezt még vissza lehet fordítani? — Azt hiszem, nem. Persze én nagyon pesszimista vagyok. Ez az ökológiai káosz lefed mindent, egyszerűen nem tudjuk izolálni a bajt, olyan átfedések vannak, kozmikus átfedések, földi átfedések, a fizikai, kémiai reakcióknak egy olyan dzsungele, amiben egyszerűen nem tudunk rendet teremteni. Meggyőződésem, hogy a világ egyébként is tökéletesen kormányozhatatlanná vált politikai és ökológiai szinten, ezen belül az ökológiai katasztrófa már csak egy morzsa a torta tetején, hogy ezzel a nagyon rossz hasonlattal éljek. — Nagyon sokan azt mondják, hogy ez a fejlődés... — Igen, hát technokratáéknál és a nagyvállalkozóknál természetesen ez a fejlődés, és a tudatlan embereknél is. Sajnos, az a baj — és pont ez a tragédiája a világnak —, hogy a fejlődésben elmaradott országok számára, akik hozzájutnak a civilizáció áldásaihoz, ez a fejlődés csúcsa. Én például rettegek a kínai gazdasági boom-tól. Elképzelem rémálmaimban, hogy egymilliárd-kétszázmillió ember egyszerre vesz majd mosógépet, rádiót, televíziót, autót és sok mindent, ezzel ökológiai szempontból gyakorlatilag teljesen felfordítják Ázsiának még a maradék egyensúlyát is. Hiszen Japán is, tudjuk milyen iszonyatos károkat okozott. De most ne beszéljünk csak róluk! Óriási károkat csinált a volt szovjet állam is. Oroszország teljesen radioaktív zónává vált az északi részen, tehát ott, ahol az oroszok eszkimói laknak, fönn, Lappföldön túl. Ott már fehérvérű gyerekek születnek, tehát a radioaktivitás olyan mérvű, hogy a rénszarvastól az emberekig mindenki fertőzött. — Végiggondolva a világ sodródását, kénytelen vagyok tendenciát látni abban, hogy a gyerekek tudatába beépítették, hogy ez az egyedüli lehetséges fejlődésvonal, ami felé jelenleg halad az ún. civilizált világ. Te nem érzel ebben tudatos tendenciát? Úgy érzem, mintha valamilyen erők mozgatnának minket, mint marionett figurákat, és megpróbálnának valamilyen gazdasági célt elérni. — Én azt hiszem, hogy a gondolkodó ember, aki figyel a világra, nem ül fel a média, hazugságainak. Mert a különböző médiumokon állandóan azt a hazugságot sulykolják belénk, hogy ez a civilizált világ a lehető földi világok legjobbika. Ezt látja az ember reggeltől estig a tévé képernyőjén a világ összes csatornáján. Egy óriási gazdasági diktatúrának vagyunk a rabjai. Beépítik az emberek tudatába ezt a fantasztikusnak tűnő gazdasági lehetőségsorozatot. Az emberiség nagyobbik része nem gondolkodik rajta, hogy ezen kívül van-e más lehetőség, és elhiszi, hogy ennek így kell lenni. Rengeteget hazudnak a legdemokratikusabbnak kikiáltott, fejlett nyugati országok is. Én ezt legutóbb egy Németországban rendezett ökológiai filmfesztiválon láttam, ahol az egyik angol filmből kiderült, hogy például Margaret Thatcher kormányzása alatt több brit atomerőmű szivárgott. Teljes hírzárlat volt Angliában, erről senki nem tudott, csak sok évvel később derült ki. Vagy például a Bell telefongyártó társaságot beperelték, mert az évek óta használt telefonkészülékeikről kiderült, hogy agytumort okoznak. Erről a közvélemény természetesen nem értesült. — Melyik telefonra gondolsz, a rádiótelefonra? — A közönséges házi készülékekre. Egy újfajta digitális rendszerrel működő chip volt bennük, és aki sokáig használta, agydaganatot kapott tőle. — Elképesztő. Amikor az ember a televíziót nézi, nagyon könnyen a bűvöletébe kerül, hiszen szebbnél szebb filmeket láthat, annak is megvan a varázsa, hogy én itt Magyarországon tudom, hogy tíz perccel ezelőtt mi történt Amerikában. De hogyha megfordítjuk a dolgot, akkor kiderül, hogy nem ennyire van KULTÚRA A harmadik világháború Reisenbüchler Sándor filmrendező: aljas, manipulatív struktúra vesz körül bennünket „Amit én csinálok, az animációs falra hányt borsó” 60 Demokrata 1996/40 Fotó: Szentiváni János