Magyar Demokrata, 2004. április-június (8. évfolyam, 13-25. szám)
2004-06-10 / 23. szám
nyeképpen felnevelt termő fákat, ami kísértetiesen emlékeztet arra, amit az izraeliek is művelnek a palesztinok olívafáival. A támaszpontjaikat összekötő utak mentén az amerikaiak tömegével vágták ki a fákat, ezzel kívánva elkerülni, hogy támadások érhessék harckocsiikat a pálmák árnyékából. A sivatagos éghajlatú Irakban a parasztok gyakran egy élet fáradságos munkájával nevelnek fel néhány fát, ezzel biztosítva gyermekük későbbi egzisztenciáját Az amerikaiak rablásai az irakiak mindennapjait is átszövik. Egyszerű emberek beszámolói szerint az amerikai katonák nem egy esetben pitiáner rablóként viselkedtek, házkutatások vagy ellenőrző pontokon való motozások alkalmával. Az al-Dzsazírának nyilatkozó, magát Abu Mazennek nevező ötvenes éveiben járó férfi zsebeiből például tizenkilenc dollárnak megfelelő értékű iraki dinár tűnt el gyanús módon, egy amerikai járőrök által végzett motozás során, ami hatalmas érvágást jelentett családja szerény költségvetésének. Irak megszállásakor a fosztogató irakiakat az amerikai katonák meztelenül futtatták végig a városok utcáin, ezzel rettentve el a bűnözőket Napjainkban azonban, ha irakiakat érnek hasonló sérelmek amerikai katonák részéről, az áldozatok nem tudnak kihez panasszal fordulni, mivel a rendőrség a megszállók irányítása alatt működik. A közkatonák apró lopásai azonban eltörpülnek Dick Cheney alelnök és cége, a Halliburton üzelmei mellett Annak ellenére, hogy nemzetközi törvények szerint, a megszálló a megszállt ország vagyonából kizárólag annyit sajátíthat ki, amennyivel a megszálló infrastruktúrát ellátja, az iraki olajból jócskán jut külföldi exportra is, ami a Halliburton privilégiuma. Cheney jócskán kaszál az üzleten, mivel hordónként 98 dollárcentért vásárolja a nyersolajat miközben annak világpiaci ára soha nem csökken negyven dollár alá. A visszaélések és napjainkban is zajló szabadrablás fényében nem csoda hogy legutóbbi felmérések szerint az irakiaknak nyolcvan százaléka nem bízik a megszállókban, és ellenzi katonai jelenlétüket A CIA új embere Míg korábban teljes fejetlenség jellemezte ideiglenes vezetők posztjainak betöltését mára körvonalazódni látszik a kép. Az új miniszterelnök Ijád Allávi lett, aki korábban a Baath Párt tagjaként állítólag a Huszein-rezsim több magas rangú katonai vezetőjével is jó kapcsolatokat ápol. A világi beállítottságú, egyébként síita férfi az Iraki Nemzeti Szerződés nevű emigráns szervezet vezetőjeként a CIA támogatását is élvezi, így ő lett a befutó, annak ellenére, hogy az iraki kormány összeállításával megbízott ENSZ-küldött, Lakhdar Brahimi listáján csak a harmadik helyen szerepelt Az elnöki székbe az ENSZ javaslatára Gáz Masai al-Javer került aki egyébként is az ország soros elnöki posztját töltötte be, mint közgyűlési tag. Az új elnök korábban Szaúd-Arábiában szerzett diplomát és doktorátusát az Egyesült Államokban szerezte. Al-Javer jó választásnak tűnik, mivel a tekintélyes szunnita Summar törzsből származik, melynek tagjai Irak mellett Kuvaitban és Szaúd-Arábiában is élnek. Ráadásul édesapja dicsfénye, amit az 1921-es iraki forradalom egyik vezetőjeként szerzett komoly hitelt ad a politikusnak, amire a jelek szerint rá is igyekszik szolgálni, mivel első nyilatkozatainak egyikében teljes szuverenitást kért az ENSZ-től országa számára. A leülés hadügyi tárcát kurd politikusok kapták meg, amivel a kurd nép a lehető maximumot kapta a megszállóktól. Miközben a gyűlés dolgai helyükre rázódni látszanak, tovább folyik amerikai egykori kedvencének, Ahmad Csalabinak a kálváriája. Míg korábban az egész világ biztos volt az átmeneti gyűlés élén álló Csalabi szélhámos mivoltában, ma a politikus kiléte komoly fejtörést okoz még a legkomolyabb elemzőknek is. Napvilágot látott ugyanis, hogy Csalabi már akkor, amikor az iraki hadjárat még a tervezőasztalon feküdt, adatokat szolgáltatott ki Iránnak. A dolog számos kérdőjelet hagy maga után, és több eshetőséget is jelenthet Ha valóban igaz, hogy szoros kapcsolatot ápol Iránnal, és hírszerzőként tevékenykedett számukra, megalapozottnak tűnik a feltételezés, hogy az Egyesült Államok iraki hadjárata, valójában a szomszédos Irán érdekeit szolgálta, aki így agyafúrt módon Csalabit használta szócsőként az amerikaiaknál, hogy bírja rá azokat Huszein hatalmának megdöntésére, ezzel megszabadítva a perzsa országot régi ellenlábasától, és biztosítva az eljövendőkben a suta ország befolyását a szintén síita többségű Irak belpolitikájára. Nem zárható ki viszont, hogy Csalabi továbbra is Amerika pártfogolja, aki ezzel a látszólagos perpatvarral próbálja helyreállítani kedvence tekintélyét az iraki nép előtt, elhitetve velük, hogy a politikus valójában az iraki nép barátja, és soha nem is szolgált idegen - értsd: amerikai - érdekeket Sayfo Omar Demokrata 2004/23