Magyar Demokrata, 2004. április-június (8. évfolyam, 13-25. szám)

2004-06-10 / 23. szám

nyeképpen felnevelt termő fákat, ami kísérteti­esen emlékeztet arra, amit az izraeliek is mű­velnek a palesztinok olívafáival. A támaszpont­jaikat összekötő utak mentén az amerikaiak tö­megével vágták ki a fákat, ezzel kívánva elke­rülni, hogy támadások érhessék harckocsiikat a pálmák árnyékából. A sivatagos éghajlatú Irakban a parasztok gyakran egy élet fáradsá­gos munkájával nevelnek fel néhány fát, ezzel biztosítva gyermekük későbbi egzisztenciáját Az amerikaiak rablásai az irakiak minden­napjait is átszövik. Egyszerű emberek beszá­molói szerint az amerikai katonák nem egy esetben pitiáner rablóként viselkedtek, házku­tatások vagy ellenőrző pontokon való motozá­sok alkalmával. Az al-Dzsazírának nyilatkozó, magát Abu Mazennek nevező ötvenes éveiben járó férfi zsebeiből például tizenkilenc dollár­nak megfelelő értékű iraki dinár tűnt el gyanús módon, egy amerikai járőrök által végzett mo­tozás során, ami hatalmas érvágást jelentett családja szerény költségvetésének. Irak meg­szállásakor a fosztogató irakiakat az amerikai katonák meztelenül futtatták végig a városok utcáin, ezzel rettentve el a bűnözőket Napja­inkban azonban, ha irakiakat érnek hasonló sérelmek amerikai katonák részéről, az áldo­zatok nem tudnak kihez panasszal fordulni, mivel a rendőrség a megszállók irányítása alatt működik. A közkatonák apró lopásai azonban eltör­pülnek Dick Cheney alelnök és cége, a Halli­burton üzelmei mellett Annak ellenére, hogy nemzetközi törvények szerint, a megszálló a megszállt ország vagyonából kizárólag annyit sajátíthat ki, amennyivel a megszálló infra­struktúrát ellátja, az iraki olajból jócskán jut külföldi exportra is, ami a Halliburton privilégi­uma. Cheney jócskán kaszál az üzleten, mivel hordónként 98 dollárcentért vásárolja a nyer­solajat miközben annak világpiaci ára soha nem csökken negyven dollár alá. A visszaélé­sek és napjainkban is zajló szabadrablás fényé­ben nem csoda hogy legutóbbi felmérések szerint az irakiaknak nyolcvan százaléka nem bízik a megszállókban, és ellenzi katonai jelen­létüket A CIA új embere Míg korábban teljes fejetlenség jellemezte ide­iglenes vezetők posztjainak betöltését mára körvonalazódni látszik a kép. Az új miniszterel­nök Ijád Allávi lett, aki korábban a Baath Párt tagjaként állítólag a Huszein-rezsim több ma­gas rangú katonai vezetőjével is jó kapcsolato­kat ápol. A világi beállítottságú, egyébként síita férfi az Iraki Nemzeti Szerződés nevű emig­ráns szervezet vezetőjeként a CIA támogatását is élvezi, így ő lett a befutó, annak ellenére, hogy az iraki kormány összeállításával megbí­zott ENSZ-küldött, Lakhdar Brahimi listáján csak a harmadik helyen szerepelt Az elnöki székbe az ENSZ javaslatára Gáz­ Masai al-Javer került aki egyébként is az or­szág soros elnöki posztját töltötte be, mint köz­gyűlési tag. Az új elnök korábban Szaúd-Arábi­­ában szerzett diplomát és doktorátusát az Egyesült Államokban szerezte. Al-Javer jó vá­lasztásnak tűnik, mivel a tekintélyes szunnita Summar törzsből származik, melynek tagjai Irak mellett Kuvaitban és Szaúd-Arábiában is élnek. Ráadásul édesapja dicsfénye, amit az 1921-es iraki forradalom egyik vezetőjeként szerzett komoly hitelt ad a politikusnak, amire a jelek szerint rá is igyekszik szolgálni, mivel első nyilatkozatainak egyikében teljes szuvere­nitást kért az ENSZ-től országa számára. A leül­és hadügyi tárcát kurd politikusok kapták meg, amivel a kurd nép a lehető maximumot kapta a megszállóktól. Miközben a gyűlés dolgai helyükre rázódni látszanak, tovább folyik amerikai egykori ked­vencének, Ahmad Csalabinak a kálváriája. Míg korábban az egész világ biztos volt az át­meneti gyűlés élén álló Csalabi szélhámos mi­voltában, ma a politikus kiléte komoly fejtörést okoz még a legkomolyabb elemzőknek is. Napvilágot látott ugyanis, hogy Csalabi már akkor, amikor az iraki hadjárat még a tervező­asztalon feküdt, adatokat szolgáltatott ki Irán­nak. A dolog számos kérdőjelet hagy maga után, és több eshetőséget is jelenthet Ha való­ban igaz, hogy szoros kapcsolatot ápol Iránnal, és hírszerzőként tevékenykedett számukra, megalapozottnak tűnik a feltételezés, hogy az Egyesült Államok iraki hadjárata, valójában a szomszédos Irán érdekeit szolgálta, aki így agyafúrt módon Csalabit használta szócsőként az amerikaiaknál, hogy bírja rá azokat Huszein hatalmának megdöntésére, ezzel megszaba­dítva a perzsa országot régi ellenlábasától, és biztosítva az eljövendőkben a suta ország befo­lyását a szintén síita többségű Irak belpolitiká­jára. Nem zárható ki viszont, hogy Csalabi to­vábbra is Amerika pártfogolja, aki ezzel a lát­szólagos perpatvarral próbálja helyreállítani kedvence tekintélyét az iraki nép előtt, elhitet­ve velük, hogy a politikus valójában az iraki nép barátja, és soha nem is szolgált idegen - értsd: amerikai - érdekeket Sayfo Omar Demokrata 2004/23

Next