Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
B - Bocskor János - Bocsor István - Boczonádi Szabó Imre
22- ban a medgyesi ogy. Erdély, 1605. ápr.-ban a szerencsi ogy. Mo. fejedelmévé választotta. I. Rudolf végül tárgyalásokra kényszerült. Ő is békére hajlott, egyrészt azért, mert a szabadságharc eredményeit veszélyeztette a felkelők táborán belül a hajdúk és a nemesek egyre élesedő ellentéte, másrészt pedig azért, mert nem akarta magát a török karjába vetni, ami pedig elkerülhetetlen lett volna, ha szakít a Habsburgokkal. A Porta a segítség ürügyén további területeket akart magának foglalni. Az 1606 végén megkötött bécsi béke biztosította a műrendi jogokat és a vallásszabadságot, s a hét tiszai vármegyét ~ élete tartamára Erdélyhez csatolta. Az ugyanebben az évben megkötött, által közvetített zsitvatoroki béke a tizenöt éves török háborúnak is véget vetett. A szabadságharc győzelmeinek kivivőit, a hajdúk zömét kiemelte a földesúri fennhatóság alól és közösségi kiváltságokkal, katonáskodási kötelezettséggel a hajdúvárosokban telepítette le, ahogy a székelységnek is biztosította korábbi kiváltságait. Végrendeletében a független Erdély fenntartását kötötte utódai lelkére, amelyik kedvezőbb külpolitikai körülmények közt majd megvalósíthatja a szultán és a császár birodalma közt az ország egységét és a nemzeti királyságot. — politikai levelezését kiadta Thaly Kálmán: B. I. leveleskönyve 1605. márc. 20. ápr. 29. (Magy. Tört. Tár, XIX. 1874); Szilágyi Sándor: B .I. és Illésházy I. levelezése 1605 és 1606-ban (Tört. Tár, 1878. I.). A szabadságharc és a bécsi béke iratai a Magy. Országgyűlési Emlékek XI. és XII. kötetében jelentek meg. (Kiadta Károlyi Árpád, Bp., 1899 — 1917). — Irod. Károlyi Árpád: B. szerepe a történelemben (Bp., 1898); Benda Kálmán: B. I. (Bp., 1942); Benda Kálmán: A B.-szabadságharc (Bp., 1955); Nagy László: A B.-szabadságharc katonai története (Bp., 1961). — Szt. Szántó György: Hajdútánc (r., Bp., 1942); Passuth László: Sárkányfog (r., Bp., 1960); Bocskor János (18. sz.): énekeskönyvíró. Életrajzi adatai ismeretlenek. 170 levélből álló énekeskönyvében neve és az énekszövegek leírásának éve olvasható. ~ az énekeket Csíkszentléleken 1716 —39 között írta le. A kéziratban 89 énekszöveg szerepel, köztük 33 kat. ének mellett több más bujdosó kurucének van a-kódexben feljegyezve. A kolozsvári Egyetemi Könyvtár őrzi. — Irod. Stoll Béla: Kéziratos énekeskönyvek bibliográfiája (Bp., 1963). Bocsor István (Enying, 1807. okt. 18.— Pápa, 1885. jún. 3.): pedagógus, író. Pápán tanult teológiát és jogot. 1835-ben lett tanár. Ugyanebben az évben Berlinbe ment s ott folytatta tanulmányait. Mint a hegeli bölcselet híve tért haza 1837-ben. A pápai kollégiumban a m. közjogot és történelmet tanította. 1845-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1848-ban az enyingi kerületet képviselte az ogy.-en. A szabadságharc bukása után kizárólag az irodalomnak élt. Több tárgyból írt tankönyvet. Latin nyelvtana, öt kiadást ért el. — Irod. Emlék, B. I. főisk. tanár . . . pápai főisk.-ban eltöltött félszázados tanári működése .. . alkalmából (Pápa, 1882). Bíró Sándor: Történelemtanításunk a XIX. század első felében a korabeli tankönyvirodalom tükrében (Bp., 1960). Boczonádi Szabó Imre (Kiskunfélegyháza, 1847. nov. 9.— Újpest, 1933. febr. 4.): színész, dal- és zeneszerző, a méhészet nagy hatású úttörője. 1873-tól a bp.-i, 1875-től a kolozsvári Nemzeti Színház, 1895-től 1905-ig a budapesti Operaház tagja. 1885-ben kez- Bocskai István I . Életrajzi Lexikon I. Boczornádi