Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
L - Lukács tábornok - Lukács Béla - Lukács Dénes - Lukács Ernő - Lukács György - Lukács Hugó
Lukács ismerje el. 1172-ben szembefordult III. Bélával; álláspontját a pápa felszólítására sem adta fel. Bélával csak akkor békült ki, amikor a (kalocsai érsek által megkoronázott) kir. külön privilégiumban ismerte el koronázási jogát és a pápai udvar politikáját támogatta. A 13. sz. elején Róbert érsek sikertelen kísérletet tett szentté avattatására. — Irod. Győry János: Gesta regum gesta nobilium (Bp., 1948). Lukács tábornok: Zalka Máté Lukács Béla (Zalatna, 1847. ápr. 27.—Bp., 1901. jan. 7.): politikus, miniszter. A bp.-i egy.-en jogot végzett. Néhány évig az állami számvevőszéknél dolgozott, majd a pézügymin. szolgálatába lépett. 1872-ben Deákpárti ogy.-i képviselő lett. 1886-ban az újjászervezett MÁV elnök-ig.-ja, 1884-től min. tanácsosi címmel és jelleggel, 1887-től közmunka- és közlekedésügyi, ill. 1889-ben a kereskedelmi min. államtitkára. 1892. júl. 16-tól 1895. jan. 15-ig kereskedelemügyi miniszter a Szapáry- és a Wekerle-kormányban. Az 1900. évi párizsi világkiállítás m. osztályának kormánybiztosa, 1899. máj. 16-án választották a Szabadelvű Párt alelnökévé. Öngyilkos lett. — F. m. A magyar keleti vasút (Kolozsvár, 1870); Az 1848 — 49-iki pénzügy (Pest, 1871); Ausztria és Magyarország pénzügyei és adórendszere (Bp., 1876); Államháztartás és adózás Angol- és Franciaországban (Bp., 1884; az MTA nagyjutalmát kapta). — Irod. L. B. (Vasárnapi Újság, 1886. 3. sz.) Lukács Dénes (Nagyvárad, 1816 —Nádudvar, 1868. ápr. 1.):1848-as honvéd tüzérezredes, a magyar tüzérség megteremtője. A tüzértiszti isk. elvégzése után a bécsi felső tüzérisk. tanára lett. 1848-ban a honvédtüzérség megszervezését és műszaki kiképzését bízták rá. írt egy tüzérségi kézikönyvet, amelynek alapján oktatták a honvéd tüzértiszteket. Világos után Aradon halálra ítélték, de kegyelmet nyert, s ítéletét több évi várfogságra változtatták. Fogsága alatt földgömbök készítésével foglalkozott. Amikor kiszabadult, Nádudvaron telepedett le, községi árvagyám lett. A korabeli kútfők alapján elkészítette az Első magyar földtekét (1840). Lukács Ernő (Bp., 1910. febr. 4.—Voronyezs környékén, SZU, 1942. dec.): gépészmérnök. Oklevelét a bp.-i műegy.-en 1931-ben szerezte. Előbb a Telefongyár alkalmazta ingyenes gyakornokként, majd az Orion gyárba került mint segédmunkás. 1934-től az Egyesült Izzó Kutató Laboratóriumában működött. Főként az elektroncső elméletével foglalkozott. 1937 —1941 között az Elektrotechnikai Egyesületben és a gyári szakcsoportokban tartott előadásokat. Feltűnést keltő szakcikkei a Wireless Enginesr és Wireless Worldban jelentek meg. 1942-ben büntetőszázaddal a K-i harctérre hurcolták, ahol elpusztult. — írod. Kossa István: A Dunától a Donig (Bp., 1960). Lukács György (Nagyvárad, 1865. szept. 10.—Bp., 1950. szept. 28.): jogász, miniszter, a soviniszta revíziós mozgalom egyik legbuzgóbb vezetője. 1887-től 1897-ig a belügymin. szolgálatában állt; 1895-ben javaslatára honosították meg az állami anyakönyvvezetést. 1897-től Békés vm., majd egyidejűleg 1901-től Hódmezővásárhely főispánja. Jelentős szerepet vitt a földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak letörésében. 1905. jún. 18-tól 1906. márc. 6-ig a Fejérvárykormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. 1910-től 1931-ig ogy.-i, ill. ngy.-i képviselő (1922-től egységes párti). Titkos tanácsos. Az ellenforradalmi rendszerben az Interparlamentáris Unióban, a Népszövetségi Ligák Uniójában is tevékenykedett, az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke, 1927-től a soviniszta Magyar Revíziós Liga ügyvezető elnöke. — F. m. A francia közigazgatás szervezete (Bp., 1894); Az állami anyakönyvekről szóló törvény magyarázata (Bp., 1895). Lukács Hugó (?, 1875 — 19?): orvos, ideggyógyász. Az 1900-as évek elején egy ideig a kolozsvári tudományegy. ideg- és elmekórtani klinikáján első tanársegéd. A kolozsvári baloldali, radikális szellemű értelmiség köréhez tartozott, s mint a Bolyai Társaság elnöke, vezetője volt Kolozsváron minden harcosabb szellemi mozgalomnak. Szoros barátságot tartott fenn Fejér Lipóttal, Somló Bódoggal s Ady Endrével. 1909. jún. második felétől aug. elejéig a kolozsvári klinikán az ő kezelése alatt állott az idegbaját gyógyító Ady. Kettejük korábbi eredetű barátsága valószínűleg ekkor mélyült el, amit jelez többek között az is, hogy kúrája második felében Ady klinikai szobájából a lakására költözött át, aki nemcsak orvosként állt Ady mellett, hanem igyekezett közel hozni őt Kolozsvár haladó értelmiségéhez is, mindenekelőtt Fejér Lipóthoz és Somló Bódoghoz. Ők alkották Kolozsvárott ~csal együtt Ady közvetlen környezetét. Ady távozása után, 1909 aug.-ában feladta klinikai állását, s minden valószínűség szerint a kolozsvári munkásbetegsegélyező kerület főorvosi tisztségét vállalta el, amelyre még az év első felében választották meg. Adyval való barátsága — levelezésük révén — mindvégig eleven maradt, életútja további alakulására foo