Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
W - Weér Imre - Wehner Tibor - Weigl Ernő - Wein György - Weisz Rezsőné, Wessel Flóra
850 Weér Imre (Bp., 1889-St. Paul, USA, 1959. jún.), szerkesztő. A bp.-i tudományegyben jogot végzett (1911)- 1913-tól tagja volt a Köztársasági Pártnak. Kossuth L. sírjánál tartott beszédéért másfél évi fogházra ítélték. Bécsben, majd Párizsban telepedett le (1924), ahol megalapította az Emberi Jogok Magy. Ligáját és szerk. a Károlyi Mihályt támogató párizsi Köztársaság (1925. máj.-tól) c. lapot. 1927-ben visszatért Mo.-ra, elfogták és franciao.-i tevékenysége miatt öt évi fegyházra ítélték. 1932-ben szabadult, majd rendőri felügyelet alatt állt. A német megszállás után a Gestapo letartóztatta (1944), a deportálásból megszökött. Kisgazdapárti programmal ngy.-i képviselő (1945—46) volt. 1946-ban Ausztriába távozott. Az itt megjelent írásai az antikommunista, szovjetellenes propagandát szolgálták. — Irod. Balogh Sándor—Izsák Lajos: Pártok és programok Magyarországon 1944—48 (Bp., 1977). Wehner Tibor (Bp., 1918. dec. 3--Bp., 1977. ápr. 11.): zongoraművész, Liszt-díjas (1957). A Zeneak.-n Keéri-Szántó Imrénél és Dohnányi Ernőnél a zongora, Kodály Zoltánnál a zeneszerzői szakon folytatta tanulmányait. 1939-ben zongoratanári és zeneszerzői, 1941-ben zongoraművészi oklevelet nyert. 1942-től a Zeneművészeti Főisk.-n tanított, közben egy ideig Rómában és Bécsben tanult tovább és koncertezett. 1947-ben Dániel Ernő katedráját vette át. Nagy sikerrel vendégszerepelt Svédo.-ban, Csehszlovákiában, Ausztriában, Németo.-ban, Olaszo.-ban, a SZU-ban, Belgiumban. 1958-ban Moszkvában a Csajkovszkij-verseny m. zsűri tagja volt. Mint kamaramuzsikus is gyakran szerepelt. Művészi alkatához Bach, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Brahms, Liszt, Bartók és Kodály zongoraművei álltak legközelebb. Hanglemezfelvételei közül a Liszt-és Bartók-művek, valamint a Perényi Miklóssal előadott gordonka-zongoraművek a legismertebbek. — Irod. Banda Ede: Búcsú W. T.-tól (Muzsika, 1977. 6. sz.). Weigl Ernő (Budjevina, 1900. márc. 22.— Bp., 1975. márc. 8.): vaskohómérnök. Oklevelét a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főisk.-n szerezte (1925). Három évig a főisk. fizikai-elektrotechnikai tanszékén tanársegéd. 1928-tól a Diósgyőri Vasgyár (ma Lenin Kohászati Művek) elektroacélművében üzemmérnök. Ebben az időben szabadalmaztatta a MÁVAG-Weigl (Magy. Áll. Vas-, Acél- és Gépgyárak Rt.) kombinált elektromartin kemencéjét. Takarék acélok címmel, a nyersanyaghiányos időkben különösen aktuális szakkönyveket írt. 1952-től folytatta műszaki tevékenységét. Rövid ideig a Csepel Művek Acélművében az elektroacél-üzemet vezette, majd visszakerült Diósgyőrbe, és itt 1954-ben a gyár főmetallurgusa lett. Számos újítás és szabadalom fűződik nevéhez. Újfajta szerkezeti és gyorsacélok fejlesztését, a kemencék dolomitbélésének kialakítását, nagyobb hőellenállású tűzálló téglafajták gyártását szorgalmazta. A Bányászati Koh. L.-okban 17 tanulmánya jelent meg, s az olvasztárok részére is írt szakkönyveket. Wein György (Bp., 1912. aug. 26.— Bp., 1976. dec. 12.): geológus. Egy.-i tanulmányait I93°934-ben Bp.-en, Bécsben és Debrecenben végezte, 1934-ben Debrecenben tett doktori szigorlatot. Előbb az Eurogasco szénhidrogénkutató vállalat alkalmazta, majd Debrecenben tanársegéd (1935) s a Földtani Intézet megbízásából több mp.-i hegységben térképezett. 1939 —1943 között a Földtani Intézet geológusaként Kárpátalján és Erdélyben dolgozott, utóbb a Budapesti Ásványi Nyersanyag-értékesítő Korlátolt Felelősségű Társ. (Kft) alkalmazottjaként ugyanott nyersanyagkutatásokat végzett. Közben rövid ideig tanársegéd volt Bp.-en. A Tőzegkutató Intézetben a hazai tőzegelőfordulásokat térképezte, 1949-ben Komlóra került, ahol a Szénbányászati Trösztnél, majd a Mélyfúró Vállalatnál dolgozott 1956 végéig. Ekkor a pécsi Uránércbánya Vállalat főgeológusává nevezték ki. Bizonyíthatatlan vádak alapján eljárás indult ellene, fél év után szabadult, ismét a Földtani Intézetben dolgozott, ismét a Mecsek kutatásával foglalkozott. Rétegtani, területismertető, nyersanyagkutatási, hidrogeológiai, az utolsó 15 évben főleg szerkezetföldtani kutatásokat folytatott, földtani térképeket, térképmagyarázó kéziratos jelentéseket készített. Nyomtatásban 53 szakcikke jelent meg. — F. m. A Mecsek hegység hidrogeológiája (Földr. Ért., 1952); Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete (Földtani Közl., 1967); A Budai hegység szerkezetalakulása (Földtani Kutatás, 1974). — Irod. Szalai Tibor: W. Gy. emlékezete (Földtani Közl., 1977). Weisz Rezsőné, Wessel Flóra (Bp., 1886. szept. 13.—Bp., 1976. ápr. 2.); gyógyszeranalitikus, a kémiai tudományok kandidátusa (1956). A bp.-i tudományegyben gyógyszerészi oklevelet, majd gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. 1912 —16-ban a gyógyszerészgyakornoki tanfolyamon tanársegédként működött. 1916 —18-ban a Székesfővárosi Anyagvizsgáló Állomáson analitikus volt. 1918-tól a Chinoin Gyógyszergyár Minőségellenőrző Laboratóriumának vezetője.