Magyar Építőművészet, 1974 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám
A bútorkereskedelem fejlesztésének kormány által elhatározott programja keretében az ország több nagyvárosában lakberendezési áruház épül. A BÚTORÉRT által beruházott ilyen létesítmények rendszere a DOMUS-hálózat, melynek első és egyben legnagyobb áruháza a Lehel út és a Róbert Károly körút sarkán megépült. Mivel hasonló méretű lakberendezési áruház építésére hazai tapasztalatok nem álltak rendelkezésre, a külföldi módszerek átvétele pedig a bútorgyártás és kereskedelem hazai sajátosságai miatt indokolatlannak látszott, célszerű volt az épület olyan kialakítása, mely a későbbi elhatározásoknak minél kevésbé állja útját. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a tervezéssel párhuzamosan alakuló, átfogó DOMUS-rendszer végső arcát legjobb esetben az épület átadásakor nyeri el. (Ez a feltevésünk számos alapvető módosítási igény jelentkezésével és átvezetésével igazolódott be.) A tervezési program fentiek szerinti vizsgálatának eredményeképpen két egymástól alapvetően különböző tércsoport különült el világosan egymástól. Ahhoz, hogy a primer funkció (közönségforgalmi terek) számára minél nagyobb szabadságot biztosíthassunk, az alárendelt tereket összevontuk három „plasztikus” zónába, ahová sikerült a nagy terek szabadságfokát egyébként ugyancsak csökkentő függőleges tartószerkezeteket is bevonnunk. A primer funkció tereire az iparosított módszerekkel való előállítás, méretkoordináció, az alkatrészek csereszabatossága, egyszóval „kristályossága” vált jellemzővé, míg a kiszolgáló zónák egyedi, egyszeri funkcionális, monolitikus térrészekké váltak. A tervezési munka során ennek a nagyon is általánosnak tűnő kettősségnek mind konkrét, mind elméleti problémáit igyekeztünk tisztázni, majd felhasználni a megoldások motiváló vezérelveként. Környezetformálási célunknak ez azért felelt meg elsőrangúan, mert konstruktív lehetőséget adott a személytelen semlegességtől az impulzív szubjektivitásig szinte valamennyi hatás kimunkálására. (Pl. az épület háttérbe lépésének szándéka az eladási terekben, ahol hangsúly az emberek és tárgyak viszonyán van, az esztétikum forrása maga az itt folyó élet, míg máshol az épület és ember viszonya válik érdekessé, az épület oldaláról aktív ráhatás jelentkezik.) Ennek megfelelően a plasztikus zónákra hárult továbbá az épület környezetéhez való alkalmazkodás feladata is. A kivitelezés egy évnél alig hosszabb időtartama, de sok résztapasztalat is bebizonyította, hogy az említett kettősség a magyar építőipar jelenlegi egyenetlen felkészültségének sajátosan megfelel: az igen egyszerű térrészekben a gyártmányoktól a pontosság megkövetelése viszonylag könnyű feladat, míg a plasztikus részek létrehozására kitűnően alkalmas bármely hagyományos építési módszer. E két dolog közötti mennyiségi arány kedvező az előbbi javára. A megvalósult épület sajnos így is sok helyen önkényesen eltér a tervezői elképzelésektől. L. A. — R. P. 18 57