Régi-Új Magyar Építőművészet, 2005 (1-6. szám)
2005 / 1. szám
Peter Sloterdijk: Tanulmány a művészről (részlet, fordította: Nemes Z. Márió) „...Épp mert a város az egyenlőtlen állapotú sorstalanokról való döntés helye. Itt lehet a boldog és boldogtalan közti különbség utáni kérdezés igazán hangos. Micsodák az emberek a lényegüket illetően? Szegény vagy gazdag szubjektumok? Elnyomott vagy szerencsés lények? Terheket vonszolók vagy az istenek kedvencei? Az embereke önnön lényegüket nyilvánítják ki ezekre a kérdésekre válaszolván. Létezni válaszolni, válaszolni létezni. A válaszadás statáriuma alatt elválnak egymástól végzetek és a szellemek. Egy redukálhatatlan különbözőség választja külön a halandókat. Mióta az emberi tények nem illeszkednek egységes nyilatkozatba, azóta csak a szophoklészi tragikus kar tudja megmagyarázni, hogy sok van mi csodálatos a világon, de semmi sem olyan csodálatos mint az ember. Az általános polgári tudat számára az ember nem más mint egy szegény létező, aki emberfeletti hiánytól űzve a gazdagság felé törekszik - az ember olyan állatnak tűnik, melynek mindig hiányzik valami, így beszélnek meghatározott lények önmagukról és a hiánytól letaglózott polgárok máig követik őket ebben. Milyen nagyvonalúan gondolkodnak ezzel szemben a más varázslók, akik az embert nem megmagyarázni, hanem meglepni akarják. Számukra az ember az a túl gazdag állat, ami eljön a világba , hogy terheket vegyen a vállára. A nem a legjobbat produkálja az isteni „ teherbíró" típusában, kinek lelke a szélsőségben nyilvánul meg. E ha az embernek nehéz a sorsa, akkor az nem azért van, mert egy bántalom keresztezte az útját, hanem azért, mert beleegyeztek, hogy a hiány iskolájába járjanak. Közelebb az istenhez, mint az állatokhoz a gazdagok, a hallatlanok, a sokat tapasztaltak az anyaggal és a szenvedésekkel kerülnek kézitusába. Életük nem emberi mértékű a tartalom és a lehetőségek játéka miatt. A magasban lakozva további emelkedést nevetségesnek tartanak, a feladatok és a tettek mezeje számukra mindig az alsó régióban helyezkedik el. A valóságos város polgáraiként egy kimeríthetetlen belső tér lakói, ami nem más mint a bölcsesség lehetséges mozgástere. Elnök, a művésszé változott városi mágusok előre lépnek, hogy egy Művel, egy Szóval, egy Trükkel megmutassák önmagukat a gesztusaik mibenlétét hozzák játékba. Azzal nyilvánítják ki hihetetlenségüket, hogy jeleket hoznak forgalomba, melyek az okok területéről érkeznek. Ha több éberség adott mint anyag, mellyel kitölthetnénk az előbbit, akkor érkezett el az irónia ideje. Az irónia vad fenntartást jelent azzal a feltételezéssel szemben, hogy pozitív diktátumokban is hihetünk. Lebegésével revideálja a dolgok súlyát. Mértékével szemben nem ér fel semmi tárgy, mégha az egy pompázatos, totális világkép lenne is. A más varázsló szeme előtt nem lebeg semmi, ő maga előz be minden képződményt. Művek, Tettek, Képek, Világok mi más ez mint az anyag, ami a messzeségen való átvonulásra szolgál?..." ELŐSZÓ • PREFACE ■ A régi-új Magyar Építőművészet 2005/1 . száma elé AZ UTÓBBI hónapokban több nagyberuházás is befejeződött, ezeket jelentőségüktől független építészeti értékeik mentén mutatja be számunk PÁHOLY rovata. A ferihegyi HungaroControl székháza mind formai megoldásait, mind kivitelezését tekintve az utóbbi idők egyik példamutató színvonalú építészeti alkotása. A Szegedi Egyetem új könyvtára finom esztétikája mellett az ország egyik legnagyobb alapterületű közművelődési intézménye, benne lépték és részletek mégis összhangban állnak. A Nemzeti Koncertterem belsőépítészete és akusztikai rendszere európai szinten is figyelemre méltó alkotás. A CSARNOK rovat az etikus szemléletű tervezésre nyújt két példát. Sorrendünkben az elsőt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Informatikai Karának új épületét Balázs Mihály tervezte. A második a ma gombamódra szaporodó lakópark-építés terén kínál felelősségteljesebb alternatívát. Bálint Imre tervei nyomán Angyalföldön épült az ún. Hullámház. Komoly szakmai-közéleti vitát váltott ki a budavári Szent György-tér, illetve az ott álló rom hasznosítására kiírt pályázat. Az első hat helyezett pályamű bemutatását követően Szegő Györgynek a Dévényi Tamás terve és - az Utóiratban olvasható - vitairata kapcsán írt cikkét olvashatják. A HISTÓRIA rovatban a színházként megújult egykori Broadway Mozi belsőépítészeti kialakítását mutatjuk be. Az ÖKOTÁRban Mark Reynolds Földhajó-elgondolásáról írunk, egy olyan szociális-költségtakarékos építőtechnikáról, mely a lehető legkisebb környezeti terhelést is biztosítja. A magyar műemlékvédelem egyik legjelentősebb személyiségéről, a decemberben elhunyt Sedlmayr Jánosról Lővéi Pál írt életmű-áttekintést, nekrológot a PROFIL rovatban. Peter Eisenman kiállítása az aktuálisan legjelentősebb európai építészeti esemény - ezt mutatja be a PASSZÁZS első cikke. A kiállítás elméleti hátterére az Utóirat bővebben kitér. Csaba László HAP Galéria-beli emlékkiállítását az Ernst Múzeumban megrendezett, több építészeti vonatkozású tárgyat is bemutató Finnmagyar Művészeti kapcsolatok 1900-1920 című kiállításról, illetve az Iparművészeti Múzeum skandináv design-tárlatáról szóló írások követik. Ez utóbbi két téma kapcsán felvetődő kérdésekre az Utóiratban szintén visszatérünk. A rovatot további kiállítás- és könyvrecenziók teljesítik ki. A HÍDFŐ a régi pesti zsidónegyed revitalizációjának alternatíváival foglalkozó műegyetemi urbanisztikai, illetve „Mozgás és építészet" címen szervezett középülettervezési Alkotóhéttel foglalkozik, melyben bemutatjuk az egy éves előfizetésünket nyert hallgatók munkáit is. Haba Péter szerkesztő www.magyarepitomuveszet.hu Megújult tartalommal várja Önt a Magyar Építőművészet honlapja! Más mint eddig! Kattintson rá! www.mem.hu RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 1 200511