Magyar Figyelő 1911/2
Újhelyi Nándor: Justh Zsigmond
490 Újhelyi Nándor Minthogy ezek voltak életének utolsó írásai (1893. és 1894-ben írta őket), ez volt az utolsó etape is, hova elért. Ezekből megítélhető, mit tudott és mire lett volna képes. Kidomborodnak belőlük erősségei, melyek fejlődésképesek és az értékelő legnagyobb elismerésére tarthatnak számot és meglátjuk benne gyengéit, melyek vagy dilettáns stílus vagy technikai fogyatkozások, miket a további munkálkodás leküzdhetett volna. * * * Justh Zsigmond legkedvesebb problémái a nő, az akarat, az arisztokratizmus, a magyar faj voltak, oly kérdések, amelyekből előtűnnek azok az összetevő erők, melyeknek tömörülése létrehozta Justh Zsigmond előkelő és érdekesen differenciált írói egyéniségét. Ismerője, megértője, tanítványa volt a XIX-dik század monumentális francia írómestereinek (Stendhal, Flaubert, Zola, Goncourt), abban, miként kell analizálni az emberi lelket, miként kell ezekre szétboncolni valamely szenvedélyt, avagy érdekes és izgalmas női pszichét. Meglátjuk azt, midőn a Pénz legendájában egyesítve a nő és az akarat problémáját nő alakjában elragadó és mély, szinte anatómiai érdekességű lelki rajzot, többet: tanulmányt kapunk. Szociális helyzetéből — exkluzív módon előkelő és gazdag család ivadéka volt — természetszerűleg következik, hogy kedves problémája volt az arisztokratizmus. És az, hogy ezt össze tudta kapcsolni alakjaiban és főleg Márfay Gáborban, Niffor Lőrincben és Czobor Lipótban («Fuimus») az akarat kérdésével eléggé mutatja, mennyire jól ismerte az arisztokrataság dekadens oldalát és mennyire megértette, hogy az akaratgyöngeség par excellence ősi és előkelő családok kifinomodott és művészi utódainak betegsége. Legvonzóbb perspektívája és legmélyebb kérdése Justh Zsigmondnak kétségkívül a magyar faj kifejlődésének kérdése volt. Az, amit— ha jól tudjuk Czóbel István után —turániságnak nevez, amely áthúzódik művén és amely probléma kutatása és írói úton szándékolt megoldása őt elsősorban minden izében modern és magyar regényíróvá teszik. Ebből következik, hogy regényes egyéniség-, osztály- fajtanulmányok egyszersmind és nem merőben Fart pour l’art-művek, hogy