Magyar Figyelő 1911/2
Újhelyi Nándor: Justh Zsigmond
Justh Zsigmondi 493 De még fontosabb és evvel teljesen össszefüggő amaz eszméje, mely szintén az arisztokratizmussal kapcsolatban, a magyar faj, a turáni faj fölényét dokumentálja. Midőn, mint írja a kiválás genezisének Czóbel Istvánnak ajánlott előszavában, ami mindketten a jövő Magyarországnak, az anyaföldben gyökerező filozófiai világnézetét, szellemét keressük». Ki akarta mutatni ,hogy lassú pusztulás, vagy fejlődés folyamatában levő társadalmi részek mennyiben járulnak majd azon világnézet fejlődéséhez, mely egy a népével — s így a legmagyarabb — csak a fejlődés másodlagos fokán». Ha felette korai halála meg is akadályozta ebben, mégis az elkészült Fuimusban rámutathatott erre a processzusra, szembeállíthatta a működő erőket és megsejtethette a fejleményeket. * * * A Fuimus hőse Márfay Gábor és közvetve a felvidéki oligarcha ősöktől eredő arisztokrácia. Nemes és szenzitív férfiú, gondolkodó és dús elme, aki egész ifjúságát külföldön töltötte, tanult, elmélkedett, tapasztalatokat szerzett, ki volt téve az élet megismeréséből eredő fájdalmaknak, de megszerezte az ebből következő szeretetet és felülemelkedést is. Apja akarta így, hogy eltávolodjon tétlen, pusztulásnak induló felvidéki környezetéből, ne nyomja el tehetségét az egyhangú, gondolatokat megőrlő élet, melyet ez az arisztokrata ház folytatott. Ismerte fajtájának főbaját, az akarat hiányát vagy gyengeségét, mely megbénítja a lelket, megfosztja egyéni tulajdonságaitól, tehetetlen szolgájává teszi a tradíciónak, mely csak alap lehet, de nem fejlemény. Azt akarta Márfay Gábor apja, hogy utódjának akarata megedződjék, kiváljon fajtájának monotonságából, kifinomodott és filozofikus, de emellett tevékeny és energikus életet éljen. Márfay Gábor ismerte apja szándékát és el is követett mindent, hogy ez valóra váljon, hősi és diadalmas küzdelme volt, megszerzett mindent, mire ebben az életben szükség van: tudást, fogékonyságot a cselekvésekkel szemben, tapasztalatokat és eszméket — és mégis hiába. Nem tudott mássá lenni, kívül helyezkedni öröklött lényén, nem tudott akarni. Azonban ez még sem bukás, de a kiválás genezisének első etapója, mert eljutott