Magyar Figyelő 1914/1
Följegyzések - Valaki kilépett a munkapártból
Följegyzések 489 cukros címkét. Igazán nem tudjuk, hogy mit kellene neki válaszolni. Azt azonban tudjuk, legfőbb ideje már, hogy ez az egész Urmánczy-féle politika végleg sutba kerüljön, bármilyen érzékenyen és patetikusan ragaszkodjék is az élethez. Sutba kell kerülnie nemcsak azért, mert süket, értelmetlen, gyerekes és ellenzéknek is hasznavehetetlen, hanem azért is, mert semmiképen nem fér össze a «modern haladás szellemével», amelynek jelszavát ez a megavasodott irány valami furcsa fogalomzavar következtében, olyan csökönyösen hordja a nyelvén. Valaki kilépett a munkapártból! Valaki kilépett a nemzeti munkapártból, amelynek, úgy látszik, tagja volt és ezt olyan öblös hangú indokolás kíséretében cselekedte, hogy a vereckei szorostól a Quartieroig mindenkinek tudomást kellett vennie a fordulatról, amely egyik polgártárs egyébként igen szerény politikai életében bekövetkezett. Úgy gondoljuk, igen sokan vagyunk, akik ebből az alkalomból értesültünk egyszersmind az örvendetes, de sajnos már elévült tényről, hogy Valaki — a név ebben az esetben nem fontos! — nemrégiben még a mi tisztelt elvtársunk volt. Minket nem érdekel a kilépés ténye, nem is volna okunk, hogy szóba hozzuk, ha a kilépés formája, amellyel ez a Valaki magára igyekszik terelni a nyilvánosság jóleső ügyeimet, nem volna olyan mulatságosan jellemző a mi furcsa közéleti szokásainkra. Mi föltétlenül hiszünk az előttünk ismeretlen Valakinek, de hiszünk Akárkinek szubjektív igazságában is. De ez nem is fontos. A fontos a nyilvánosság szempontjából az, — és ezt nem tudja egy Valaki sem! — hogy az igazság nem minden szájban egyforma igazság. Ha példának okáért Valaki írta volna meg Deák Ferenc húsvéti cikkét, azzal ugyan nem sokat lendített volna a haza sorsán. Az emberi logika ugyanis megkívánja, hogy az egyén és a hang között, melyen az egyén megszólal, bizonyos természetes arány legyen. Mikor az oroszlán bömböl, megremegteti az emberek szívét, mikor azonban a bölömbika nevű madárka hallatja rettenetes hangját, a gyerek is mosolyog. Ezt a hangot, amelyet Valaki vagy Akárki nálunk ilyen esetekben használni szokott, a logika és a jóízlés törvényei szerint csak olyan politikus használhatná, akinek egyéni súlya országos jelentőséget ad a kilépésnek. Hogy a kilépés ténye adhasson országos jelentőséget Valaki személyének, az hiú ábránd. A Valaki kilépése mindig csak őreá nézve fontos, azonban a pártra, pláne az országra nézve semmivel sem fontosabb, mint volt annak idején a pártba való belépése és azért az ilyen kilépéseket és belépéseket privát ügyként illik elintézni. És mivel Valaki nem így cselekedett, büntetésül nem is írjuk ki a nevét.