Magyar Fórum, 1993. július-december - Szárszó Fórum 2-8. szám (5. évfolyam, 26-52. szám)

1993-08-26 / 34. szám

8 1993. augusztus 27. Szárszó Forti. Vízparti fehér sivárság V­an, ki százszor meg­riasztva és megfé­lemlítve, már a ma­ga igaz harcáról is le­mondva kapargat össze minden pici adatot, ami az ő — egykori? mai? — igazát bizonyítaná, és ilyenkor még fölujjong, fölmutat: „Hát nincs iga­zam?!” Szánalmasak ők megfá­­radásukban, mert egykor közülünk valók voltak. És ha nem vigyázunk, egykor hozzájuk hasonlókká vá­lunk. Még nem tartozom kö­zéjük. Inkább azok közé tarto­zom, akiket már sokszor szájon vertek a kéretlen s kelletlen szólás miatt, hát már csak azért is mondják a magukét. Mint most is, ezzel az „aprósággal” hogy jártam. Közli a Magyar Nemzet napilapunk a Ba­laton környéki települések, fürdőhelyek moziműsorát. Elolvasom, és nem is rossz­­indulattal, bár egy kis gyanakvó érdeklődéssel: mi minden van műsoron? Huszonegy vízparti hely­ség minden mozijában ki­zárólag amerikai filmeket vetítenek. És hát ismét talpra áll bennem a ma­gyar ördög, vagy valami ilyen, ehhez hasonló: hát még mutatóban se, egyet­lenegyet se mást, csak amerikait? Nyugtasson meg engem az — ismét számlálok, mint ama fenti kapirgáló —, hogy csak nyolc krimi, detektívfilm a 21-ből? Nem v­agy próbáltak a turiz­mus csalogatóira és vámszedőire gondol­ni az ő szempontjukból? Az idegenek kedvéért? De hiszen az a vad- és szelíd­nyugati nem ül be ide, nem azért jár ide, gondolom, hogy amerikai filmeket nézzen! Magyar szinkroni­zálással, vagy még azzal sem. És hátha egy né­met vagy — mit ad Isten­ — egy svéd filmet nézne szívesebben az a vendég, aki itt pancsolja el pihenő szabadságát és dollárjait a Balaton partján? Már csak óvatosan kere­sem: vajon Szárszón is, ahol most igen-igen nagy a magyar vendégek, kon­­ferenciázók száma? Vajon ott is? Igen, hát persze, Fehér sivatag cím alatt lehet amerikai filmet nézni. Hiszem és vallom — emitt írásban is —, hogy nem megkeseredettségem­­ben vadászom apróságok­ra: ezek az apróságok, ezek a másokat legyintésre in­dító kis, pici, apród tények valami mélyebb, súlyosabb állapotnak a forgácsai a felszínen. Szárszón arról tanácskoznak, mit lehetne tenni Magyarországért, s a magyar kultúráért ebben az őrült pénz- és nyugat­­hajhászásban. Ez sem vé­letlen. Nem csak az ötven év eltelte indítja, s nem csak ünnepi megbeszélésre a magyar értelmiség, a po­litikai élet egyes vezetőit, művészeket és gazdászo­­kat. A mostani Szárszó — immár fogalom — előtt már jóval téma, gond volt ez bizonyos körökben, mely köröket előszeretettel neveztek s neveznek mil­liókat sértő, pejoratív sza­vakkal. enjünk hát filmet nézni, Fehér siva­tagokat, s engedjük át a sivárságnak, a futó­homoknak, a sivatagnak mindazt, ami áthozott, át­mentett és megőrzött érték az évszázadok során és — a miénk? Ez lenne a ma­gyar elmék Ázsiája. A tegnap talán lesodor­ta a tűzözön a bugaci csár­dát. Lehet legyinteni rá, s legyintenek is. De — ab­ban a „csárdában” imád­koztak is, daloltak is, és — magyarul: Czegő Zoltán V . HORTHY-emlékérem arany: 20 800 Ft ezüst: 2600 Ft aranyozott: 500 Ft bronzozott: 250 Ft MAGYAROK NÉPVÁNDORLÁSA ÉS HONFOGLALÁSA ÉRMEKBEN sorozat első darabja ATILLA-emlékérem Megvásárolható: 1052 Bp. V., Bérczi I. u. 10. Tel.: 137-2759, 176-4117 Megrendelhető: TRAQORG—E Kft., 1399 Bp„ Pl. 722. A postai utánvétel költsége a vevőt terheli. Matatias Carp PRIMŐR Kiadó Ezt a könyvet néhány hó­nappal megjelenése után a román hatalom ugyanarra a sorsra ítélte, mint a négy­­százezer román zsidót, kiknek elpusztítását maga e mű tanúsítja. Példányait bezúzták, gondosan ügyel­ve arra is, hogy sem ma­gánszemélyeknél, sem ha­zai vagy nemzetközi­ könyvtárakban fellelhető ne legyen... E jól végzett munka eredménye, hogy Románia mindmáig sikere­sen mentesítette magát a genocídium vádja alól. Sőt arról az Antonescu tábor­nokról, akinek parancsára (megelőzve a hitleri rezsim rémtetteit) a romániai zsi­dóság nyolcvan százalékát kiirtották, ma, 1993-ban utcákat neveznek el, nem­zeti hősként ünnepük... A könyv hivatalos meg­jelenése 1993. szeptember 15. Addig Az Erdélyi Ma­gyarságért Alapítvány iro­dájában is megvásárolha­tó. Ára: 380 Ft. Az alapít­vány címe: 1016 Budapest, Naphegy utca 29. IV. em. 3. Ti/Fax: 156-8464. 10 •• Közös a felelősségünk Zuhog az eső, behúzott nyakkal szaporázom lép­teimet vissza a szerkesztő­ségi sátorba. Kedves női hang szól utánam, ajánlja fel esernyője oltalmát. Ter­mészetesen nem jövünk szótlanul egymás mellett, hogyne lenne közös té­mánk, hisz Szárszón va­gyunk. Rövid az út, hogy meg­ismerjük egymás gondola­tát, időnk azonban van még a délutáni kezdésig, beülünk hát egy nagy sá­torba és ott folytatjuk. — Tanulni jöttem ide, mert a történések engem is foglalkoztatnak — meséli idejövetele okát dr. Anda­­házy Éva, aki Sopronból érkezett, fogszakorvos. — Foglalkozásomból kifolyó­lag egész napomat emberek között töltöm, s tanításuk­ban, nevelésükben akarva­­akaratlan részt vállalok. Amit Jobbágyi Károly az orvosok erkölcsi felelőssé­géről mondott, tökéletesen igaznak érzem. . Néhány éve olvastam Márton Áron katolikus püspöknek az értelmiség kötelességeiről szóló írását, s én protestánsként is ren­geteg gondolatával tudtam azonosulni. A lelkemig szólt ez a könyv. Nem szó szerint, csupán a gondolatát idézve: a nép a nemzet tanítása elsősor­ban a tanítók, másodsor­ban a papok, harmadsor­ban az értelmiség feladata. Remélem nem kell ötven évet várnunk a következő tanácskozásig. Szükséges lenne, hogy legalább öt évenként találkozzunk. K. L. Nem csak a lélek szomjazik somogyi varga tibor felvételi ­ Hazánk meghatározó személyiségei lesznek Dr. Koós Ferenc tanár, neveléstörté­nész, a szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója meghívottként vesz részt a szárszói találkozón. — Egy megálmodott iskolát sikerült létrehoznom a rendszerváltás után. Ná­lunk például a történelemoktatás nem tankönyvből történik; a szakirodalom megfelelő kiválogatása a legfontosabb. Brassai Sámuel, az utolsó polihisztor 1867-es székfoglaló beszédében ezt így foglalta össze: ne akarjunk szaktudóso­kat nevelni, csak mi magunk legyünk azok. Vagyis a tanár ne a tananyag so­kaságában, hanem a kultúrfelnőtt mo­­dellálásával akarjon embert nevelni. A szárszói találkozóra, azon belül is a magyarság kérdésére csak azt mondha­tom: nem tudom, kell-e magyaráznom mit jelent magyarnak lenni, amikor ab­ban az időben születtem, amikor Észak- Erdélyt rövid időre visszacsatolták Ma­gyarországhoz. 1944-ben menekültünk át, azóta útlevéllel járok haza szülőváro­somba. A Szárszón összegyűltek közül nem mindenki, de bizonyos csoportok vala­milyen szinten meghatározói lesznek Ma­gyarország elkövetkező éveinek. V. A. Lapok Szárszóról A liberálisok kezdik fölfedezni, hogy Szárszón nem egészen az ő kongresszusuk folyik. Ezt tükrö­zi az az elkeseredett nyilatkozathalmaz, amelyet a NÉPSZABADSÁG csütörtöki száma ad közre. Pe­tő Iván és Kövér László, Csurka István „legújabb dolgozatáról” mondták:­­ „Sem most, sem a jövőben nem kívánok rea­gálni Csurka hasonló, komolyan nem vehető kinyi­latkoztatásaira. Egyébként kíváncsi lennék arra, hogy akik ott voltak Szárszón, mit szólnak az ilyesfajta kitételekhez ... Emellett mindenképpen figyelmet érdemel, hogy Szárszón fölerősödtek, in­dulatosabbá váltak a liberálisok és a liberalizmus elleni hangok ...” — mondotta Pető. Kövér egysze­rű pamflettnek nevezte Csurka írását. Az érdekes­ség azonban az, hogy a NÉPSZABADSÁG egyetlen szót sem közöl az említett írásból, csupán ismét véleményt mondat. A kérdés csupán az, hogy mi­ről. Erre azonban az olvasó nem kap választ. A NÉPSZAVA Für Lajos távozását tartotta ki­emelkedő eseménynek, Szárszói táborozok című összefoglalójában. Jó alap ez a liberálisoknak újabb támadások előkészítésére, nemzetellenes erő­vonalaik megerősítésére. „Für Lajos honvédelmi miniszter, közvetlenül Pozsgay Imre beszéde után indulatosan távozott a szárszói táborból. A jelenlevők körében egyébként óriási sikert aratott beszédről a miniszter úgy vél­te, hogy az abszolút alaptalan vádakat sorakoztat föl a napi aktuálpolitika szintjén ...” A lap 5. oldalán a Nap kérdése című rovatban Ágh Attila becsmérli a szárszói tábort és annak lényegét, a nemzetmentés gondolatát. „... Ezek az emberek a vesztesek nézőpontját, frusztráltságát fogalmazták meg, olyan gyülekeze­teket képviselnek, amelyek eljelentéktelenednek, s most nagy fekete erdőben kiabálva bátorítják egy­mást: zárkózzunk be együtt a szekérvárba. Ami közös bennük, egyformán félreszorítottnak érzik magukat... a balatonparti esemény nem esemény.” — fejezi be eszmefuttatását. A KURÍR örömmel adja hírül, hogy Fekete Gyu­la a kormányt is felelőssé tette a „nyomasztó né­pességfogyásért”. Majd így folytatja: „...a tár­gy ániska kisgazdák Zrínyi Ilonája, G. Nagyné Ma­­czó Ágnes alelnökasszony pedig kétszínűnek és népellenesnek minősítette az Antall-kabinet eddigi politikáját”. Amíg tehát Szárszó az őszinte gondolatok kong­resszusa, a liberális sajtó megindította a tőle meg­szokott tevékenységet. Nem csatlakozik a kézzel fogható nemzethanyatlás megakadályozásához, ha­nem tenyerébe köpve markolja meg a sírásó lapá­tot. Összeállította: Stoffán György

Next