Magyar Fórum, 1995. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1995-07-06 / 27. szám
2 A KORMÁNY BOTRÁNYAI ÉS A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK MEGSZÉGYENÜLÉSE AZ EGÉSZ MAGYAR DEMOKRÁCIA VALÓDISÁGÁT KÉRDŐJELEZIK MEG. Ezek ugyanis nem működés közben elszenvedett politikai vereségek, hibák, hanem alkati tények: az antidemokratikus, csalárd alap következményei. A köztársaság elnökéről ugyan nem most derült ki, hogy pártok szolgálatában tevékenykedik, az előző lelepleződések - taxisblokád, alá-nemírások - azonban a szemben álló fél, az első demokratikus kormánytöbbség leleplezései voltak, azaz, ha úgy tetszik, a szemben álló fél állításai, a mostanit viszont a helyzet dobta felszínre, mindenféle közreműködés nélkül. Amit Göncz Árpád aggálytalanul aláírt, figyelmeztetések ellenére, abban az Alkotmánybíróság szabad szemmel is felismerhető hibákat talált. Göncz tehát pártpolitikák szolgálatában, részrehajló félként ül ott, ahol részrehajlásnak helye nincs, jobban mondva: nem volna. Ez egyben újraválasztásának botránya is. Feltárja, hogy a Magyar Köztársaságban az államelnök is része egy bizonyos uralmi cél megvalósítására létrejött szövetkezésnek, egy minduntalan lelepleződő politikai hatalomösszevonásnak, amely a népakarat kijátszásán alapszik. MAGYARORSZÁGOT A NÉP NAGY TÖBBSÉGE ÁLTAL ISMERETLEN CÉLOK FELÉ VEZETIK. A TÁJÉKOZATLAN TÖMEG EGY VÉKONY RÉTEG ÖSZSZEESKÜVÉSÉNEK ÁLDOZATA. AZ ÚT VÉGÉN A NEMZET TELJES VAGYONVESZTÉSE ÉS A MAGYAR NÉP TELJES MÁSODRENDŰSÉGE ÁLL. Azzal, hogy most az Alkotmánybíróság, amely egyébként része ennek az elithatalomnak, alapvető kifogásokat emelt az elnök által aláírt törvénnyel szemben, s ugyanakkor Göncz Árpád azzal mentegetőzött, hogy azért írt alá, mert nem akarta lefékezni a kormány - őáltala is - szükségesnek látott stabilizációs intézkedéseit, azt mutatja meg, hogy az elnök már észre sem veszi, hogy belül van a kormánykoalíción. A stabilizáció lehet helyes vagy helytelen kormányprogram, az elnöknek azonban semmi köze nem lehet semmilyen kormányprogramhoz. Göncz Árpád viszont áírt a Dobi István-i, Losonczi Pál-i aranyidőt éli újra, amikor az Elnöki Tanács elnöke a párthatalom, a diktatúra egyik - szerény - eleme volt, megvalósítója a Párt szocializmust építő programjának. Göncz már fel sem fogja, hogy neki semmi köze nem lehet Horn és Pető kormányprogramjához, még akkor sem, ha egyetért vele. Aláírásával és elszólásával nemcsak alkalmatlanságát, hanem az összeesküvésbe való beavatottságát is leleplezte. A KORMÁNNYAL IS EZ TÖRTÉNT, CSAK MÁSKÉPP. A KORMÁNYRÓL MOST AZ DERÜLT KI, HOGY VALÓJÁBAN NEM A DEMOKRATIKUSAN MEGOSZTOTT HATALOM EGYIK RÉSZE, HANEM A LEGFŐBB, OSZTATLAN HATALOM, PONTOSABBAN AZ KÍVÁN LENNI. Nem a törvényesen megválasztott Országgyűlés által hozott törvények végrehajtója, azaz a két választási ciklus közötti időben működő végrehajtó hatalom, hanem egy, a társadalom által valójában nem ismert, idegen célú és időben lehetőleg nem korlátozott réteghatalom megszervezője, végrehajtója. Ugyanilyen jellegű, alaptermészetű volt az MSZMP hatalma, s az már csak szinte mellékes velejáró, hogy a személyek köre is alig változott. Ennek a kormánynak van egy programja, amely elsőrendűen önfenntartására szolgál, és ezt akarja végrehajtatni a magyar néppel. Régen az a „dolgozó nép” volt. Ma a dologgal egy kis baj van... Sebtében összeállított egy csomagot és kivitte Amerikába, abban a reményben, hogy megkapja a Nemzetközi Valutaalap hitelígérvényét, és ezzel a pénzügyi rendszerét fenyegető csődöt elkerülheti. Valójában fennmaradási engedélyért repült ki a díszes küldöttség. Önmagát akarta biztosítani, hogy ő hajthassa végre az a célt, amit bevezetőben már megneveztünk. HA JÓL MEGNÉZZÜK, ENNEK A KORMÁNYNAK FENNÁLLÁSA ÓTA EGYETLEN INTÉZKEDÉSE SINCS, AMELY TÉNYLEGESEN AZ ORSZÁG KORMÁNYZÁSÁRA IRÁNYULT VOLNA. ELLENBEN MINDEN MOZDULATÁN LÁTSZIK A HATALOM MEGSZERZÉSÉNEK, MEGTARTÁSÁNAK, KIBŐVÍTÉSÉNEK, NEMZETKÖZI BIZTOSÍTÁSÁNAK SZÁNDÉKA. Eredendően nem a rábízott demokratikus, törvényes, alkotmányos feladatát látja el, hanem bizonyos, csak a saját belső körei által ismert hatalomösszevonók érdekében cselekszik. Alapszerződéseket tervez vagy köt meg, hogy a szárnyait biztosítsa. Eközben cserbenhagy több millió, a határokon kívül élő magyart, holott az a rendszerváltás, amelyet 1989-90-ben maga is elvállalt, a mindenkori magyar kormányokat az összmagyar érdekek képviseletére kötelezte. Hiszen kiszabadultunk a szovjet parancsuralom alól, független országgá váltunk, s ebből értelemszerűen következik a 3-4 millió, önhibáján kívül az államhatárokon kívülre került magyar érdekeinek nemzetközi fórumokon és minden lehetséges eszközzel való képviselete. Ehelyett ez a kormány alapszerződéseket köt, Horn Gyula pedig nyíltan eltemeti még a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt folyó perünket is, kijelentvén: esélytelenek vagyunk. Miért teszi ezt? Azért, hogy ezt a másik szárnyát is biztosítsa, s zavartalanul szervezhesse belső hatalmát. Ugyanígy a hatalomszervezés jegyében történnek az elbocsátások és a helycserék a gazdasági életben, az intézmények élén, ennek a célnak a szolgálatába van állítva az egész privatizáció, immár szinte az egész társadalom kifejezett akaratával szemben. Ma már nincs civil testület, szakszervezet, nincs tudományos fórum, amelyik ne ellenezné az úgynevezett energiaprivatizációt, a kormány mégis gyűri, hajtja, mert ez is a hatalmon maradását szolgálja. Ha ugyanis keresztülviszi, eladja, akkor megkapja azt a támogatást, amit az amerikai úton nem sikerült kikönyörögnie. EZ A MOSTANI BOTRÁNYSOROZAT VILÁGOSAN FELTÁRTA, HOGY HORN GYULÁNAK ÉS PETŐ IVÁNÉKNAK UGYANAZ A VISZONYA A KORMÁNYZÁSHOZ ÉS A HATALOMHOZ, MINT AZ EGYPÁRTRENDSZER PÁRTKÖZPONTJÁNAK. A cél nem a kormányzás, iletve a jó, a szakszerű, a nép bizalmát élvező kormányzással további, majdani megbízás kieszközlése, ami a demokráciák általános európai működési elve és gyakorlata, hanem fordítva: a hatalom durva, csalárd, vagy akármilyen eszközökkel való megszerzése, megszilárdítása és ezáltal annak lehetetlenné tétele, hogy a nép később más kormányt, más pártokat válasszon. Mellékes körülmény, hogy közben valamilyen csenevész formában fennmaradhat a többpártrendszer, lehetőleg hatpárti sógor-komaságban. A stabilizációs csomag ilyenformán éppen nem a gazdasági bajok orvoslására, a rendbetételre irányul, nem önfeláldozó és nem népszerűségcsökkenés árán is bevezetésre kínált reform, nemzetmentés, aminek fel van tüntetve, hanem a más szellemű, most még magukat nemzetinek mondó erők megtörése, hatalomból, kultúrából, jövőből való kiszorítása. Azaz: a hatalom időkorlátainak kiküszöbölése. Agyagba döngölés. Ezt most kell megtenni, az első kormányidőkben, amikor a tömeg még rabja előző választásának, még szégyelli, hogy bedőlt. Most még nincs jelentősége a népszerűségcsökkenésnek, még kételkedni is lehet vele, hiszen a társadalomnak nincs módja változtatni a helyzeten. Teljesen el van szigetelve a törvényhozástól és a végrehajtó hatalomtól, a kialakult 72%-os többség mindentől megvédi a réteghatalmat. A népi közösségnek most csak egyetlen lehetősége van: az ellenállás, az utca, a sztrájk, ezt pedig megfélemlítésekkel, elbocsátásokkal, állandó fenyegetéssel vissza lehet tartani. A KORMÁNY TEHÁT NEM KORMÁNYOZ, HANEM FELŐRLI A VELE SZEMBEN LEHETSÉGES ELLENÁLLÁSOKAT. Célja nem a törvények végrehajtása, hanem a társadalom apróra törése és az ennek révén való fennmaradása. Erőszakot alkalmaz, ahelyett, hogy szolgálna. Ugyanazt teszi, mint elődei: kifőz egy alkimista tervet, amelyet ő maga feltétel nélkül helyesnek nyilvánít - „a szocializmus építése” -, és ennek mindent alárendel. Stabilizáció, egyensúly, fizetőképesség - csak a szavak, a kifejezések változtak, a tartalom és az uralkodás módszere nem. A szocializmus építését sem gondolták komolyan, az is csak a hatalmon maradáshoz kellett. Erőszak dúl most is: a megszorító intézkedéseket el kell fogadni, mert „ésszerűek” és „nincs alternatívájuk”. A magyar társadalom válaszút előtt áll. A botrány kirobbant, a kormány és az elnök lelepleződött. Óriási repedések keletkeztek, amelyeken át belátni a boszorkánykonyhába. Immár bent az MSZP-ben is vannak emberek, akik nem vállalják a közösséget ezzel a lényegében bolsevista alapállású rezsimmel. A közelmúltban miniszterek sora vált ki; képviselők jelentik ki, hogy nemsokára kilépnek; a csalódottság palástolhatatlan. A két koalíciós párt minden erkölcsi tőkéjét elvesztette. Hazugságai lelepleződtek, mindenki láthatja, hogy nem annak érdekében cselekszenek, mint amit meghirdettek. Olyan hitszegésen, áruláson lettek rajtakapva, mint Kádár János 1956. november 4-én. Kádár másodikán még hitet tett a forradalom mellett, negyedikén pedig behívta a szovjet csapatokat. MOST AZONBAN NINCS KIT S MIT BEHÍVNI. MOST CSAK A MAGYAR KÖZÖNYT, A BIRKATÜRELMET ÉS AZ ÍRÁSTUDÓK ÁRULÁSÁT LEHET „BEHÍVNI”, VAGYIS AZ ELLENZÉKNEK ÉS A MAGYAR ÉRTELMISÉGNEK A BŰNÖS KOLLABORÁCIÓJÁT. A gyengeséget és a megosztottságot és a végtelen gyávaságot. A felhasított Bokros-csomagból fegyverek dűltek ki, kézigránátok, amelyeket a magyar anyák közé kívántak vágni. Ezek most ott feküsznek a senki földjén. Le kell hajolnunk értük, és közéjük kell vágnunk. Magyar Fórum 1995. július 6. ÁLLÁSFOGLALÁS A kormány úgynevezett stabilizációs csomagtervének szétesése és a költségvetés érvénytelenedése után a közvetlen veszélyek ugyan elhárultak a társadalom egyes csoportjainak a feje fölül, az összesség mégis nagyobb veszélyek elé néz. A csődöt már elkerülni képtelen és vezetésre alkalmatlan kormány ugyanis ezután csak a maga és támogatói vékony rétegének kollektív önmentésével fog törődni, s ez a nemzeti vagyon soha nem látott kiáramlását eredményezheti. A kormány, hogy teljesíthesse egyre súlyosbodó kamatfizetési kötelezettségeit, gátlástalan rablásba kezd. Nyilván ráteszi a kezét a bankok pénzeire, a lakosság nagy nehezen megtakarított forintjaira és a devizaszámlákra. Csakhogy mire a kisember felébred, addigra már a bennfentesek, a Kovács Mihályok régen kivitték az országból a súlyos milliárdokat. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni! Az Országgyűlés jöjjön viszsza nyári szabadságáról, helyezze gyámság alá a kormányt, és hozzon olyan határozatokat, amelyek megakadályozzák ezeket a pénzkiáramlásokat. A külpolitika is összeomlás előtt áll. Bekövetkezett az, amire minden józan erő figyelmeztetett: az alapszerződések erőltetése és aláírása következtében a szlovákiai és az erdélyi magyarság helyzete rosszabb lett. A kormányt kötelezni kell arra, hogy ezeket a tényeket minden lehetséges eszköz felhasználásával tárja a nemzetközi nyilvánosság elé. Legyen vége a jópont-szerző, látszólagos nemzetvédelemnek, valójában az örökös visszavonulásnak, olcsó európázásnak. Az európai közvéleménynek meg kell tudnia, mi történik 3-4 millió magyarral és miért. A csődért a több mint húsz éve tartó restrikciós monetáris politika a felelős. A mai és az összes előző kormány egyaránt. Nem hallgatták meg a figyelmeztetéseket, sem a tudós közgazdászokét, sem a mélyről feltörő józan hangokat. A Magyar Igazság és Élet Pártja 1994-es választási programjában az adósságcsapdából való kikerülésre a tárgyalásos, megegyezéses utat javasolta. A pártot szélsőségesnek nyilvánították, és kirekesztették. 1995-ben konferenciát rendeztünk „Adósságcsapda vagy kilábalás" címmel, neves közgazdák, tudósok részvételével. Az egybehangzó vélemény ugyanez volt. Elhallgatták. Most majd többen előállnak hasonló gondolatokkal. Ez azonban nem menti fel őket a felelősség alól. Elkéstek, ez már számukra csak önmentes. Ezért a pénzügyi politika volt és jelenlegi alakítóit, a bankárok teljes körét el kell számoltatni; számukra minden magánpénzügyi műveletet meg kell tiltani, útlevelüket be kell vonni, meg kell akadályozni őket abban, hogy további súlyos károkat okozzanak. 1995. július 3. Magyar Igazság és Élet Pártja Országos Elnöksége Az Elnökség kéri tagjainkat, szervezeteinket, hogy lankadatlanul folytassák az aláírásgyűjtést népi kezdeményezésünkre, mert a kérdés a Parlament elé kerül és széles körű tiltakozási hullám van kibontakozóban. Most minden aláírás számít! KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA. AZ ALÁÍRT CIKKEKÉRT A SZERZŐK VISELIK A FELELŐSSÉGET! A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA AZ ÍRÁSOK SZELLEMÉT ÉS TARTALMÁT NEM ÉRINTŐ RÖVIDÍTÉSEK JOGÁT. Magyar Forum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: Ludwig Emil Főmunkatárs: Krajczár Imre Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. e. 3. Levélcím: 1464 Budapest Pf. 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32.i. e. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: Magyar Fórum Kiadói Kft. felelős kiadó: Csurka István Készült: 1544837 Vörösmarty Nyomda Rt. Székesfehérvár, Irányi D. u. 6. felelős vezető: Papp Károly elnök-igazgató Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési Irodánál (HELIR, Budapest, Lehel u. 10/A. 1900), valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 HELIR 021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, EXIRA Hírlapterjesztő Kft., Medvecz és Társa Kft., R-Pressz Kft., Új Passz Kft., New Pressz Kft. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, Postafiók 149. H-1389. HU ISSN 0865-3909