Magyar Fórum, 2003. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
2003-06-05 / 22. szám
Az ismeretlen Jókai Mór egy ismeretlen művéről szereztem tudomást. Először magát a hírt nem hittem el, aztán azt, hogy ez a Jókai az a Jókai, de alapos nyomozás után megadtam magam, beláttam, hogy a korabeli tudósítás hiteles. 102 évvel ezelőtt, 1901 májusában ünnepélyes keretek között avatták fel Steindl Imre - az Országház építője - legújabb remekművét, a kéttornyú, neogótikus, Rózsák terei templomot. Az esemény súlyára jellemző, hogy maga Ferenc József, császári uralkodónk is részt vett azon. Természetesen sok miniszter és püspök, a székesfőváros polgármestere és megszámlálhatatlanul sok notabilitás, köztük Jókai is ott tolongott a főbejáratnál, amikor megérkezett a királyi hintó. És most a lényeg: Ferenc József „a ‘Magyar Király-himnusz’ hangjainál vonult be a templomba, ennek szövegét Jókai Mór írta, zenéjét pedig Erkel Ferenc komponálta”. Lehetséges ez? Egy ember egy élet során befuthat ekkora kanyart? Az a Jókai, aki Petőfi barátja volt, aki a forradalmi ifjúság előtt felolvasta a 12 pontot, aki 1849-ben harminckét írótársával együtt (Arany, Petőfi, Vörösmarty, Bajza, Csengery, Gyurmán, Vas Gereben, Vajda, Tompa stb.) halálra ítélt a vésztörvényszék, ezért Sajó álnéven rejtőzködik, és csak a bátor és nagyszerű ügyvédnek, bizonyos Kossalkónak köszönhető, hogy életben maradt és megszűnt politikai üldözése. És ez a Jókai, az egykori jelképember, himnuszt írt annak a Habsburgnak, aki kivégeztette az aradi tizenhármat, aki behívta az oroszokat, hogy verjék le Kossuth detronizáló forradalmát? És nem szakadt le az ég? És vajon az utolsó versszak első két sora értelmezhető úgy is, hogy az aradi tizenhárom csak azt kapta, amit érdemelt? Hogy pontosan mikor íródott Jókai himnusza, nem sikerült megtudnom, de tény, hogy 1901 -ben már protokolláris gyakorlat volt Ferenc József jelenlétében elénekelni - nyilván Kölcsey Himnusza helyett, amelyet amúgy 1844 nyara óta tekinthetünk nemzeti himnuszunknak. El kell ismerni viszont, hogy Jókai nagyfokú tapintatára utal Kölcseyvel szemben, hogy a Király-himnusz is az Isten szóval kezdődik. Ezzel be is fejeztem a rokonvonások felsorolását. Csak most döbbenek rá igazán, hogy mennyire helyénvalóak, megalapozottak voltak Gyula Pál kritikai fenntartásai Jókaival, az íróval és az emberrel szemben. Hajlottam azt hinni, hogy mindez csupán emberi elfogultság, szubjektivizmus részéről. Már tudom, hogy mindenben Gyulainak volt igaza, akkor is, amikor 1875- ben ezeket írta Jókairól: „...egyszerre hideget és meleget fújt szájával. ...A pillanat tapsáért kész megtagadni hűségét a nemzetiséghez, nem érzi az ily nyilatkozat fontosságát, másnap már elfelejti s másutt akár ellenkezőt mond. ...Jókai jó hazafi és szereti hazáját, de még jobban a népszerűséget. ...A népszerűség rabszolgája. ...Ezt sem vette rossz néven senki: neki sok szabad. ...Minden esetre, annyi előttünk bizonyosnak látszik, hogy őt inkább a bocsánatkérés illeti meg, mint a kegyelemosztogatás, mert senki sem szorul inkább a bocsánatra, mint az oly író, aki irodalmi és politikai munkásságától nem egyszer mintegy elszakítja a lelkiismeretet.” Köztudott, hogy az ötvenes években Rákosi Mátyás felhívta Kodályt, kapacitálva őt, hogy kellene írni egy „korszerű himnuszt”. A gyakran morózus Kodály mester válasza rövid volt, de egyszer s mindenkorra levette napirendről a himnuszcsere ötletét: Ezt már megszoktuk! Elő sem jött egészen az MSZP-SZDSZ- koalíció, nevesen Fodor Gáborka miniszterkedése idejéig, amikor újból téma lett Kölcsey leváltása, de hála Istennek nem volt rá sem idejük, sem erejük. Érdekes módon ebben az egész Jókai-ügyben van valami szadeszos illat. Itt is, ott is adva van egy volt halálraítélt, aki némi kis idő elteltével elfelejti (megbocsátja, törli?, felülírja?) a múltat és egykori bíráinak legmegbízhatóbb ideológusa lesz. Mécs Imre valószínűleg nagyon megérti a király-himnuszt író Jókai helyzetét, és végképp nem ért engem, hogy nekem mi bajom van az egésszel. Én viszont a Ferenc Józsefhez himnuszt lelkendező Jókai és a 301-es parcellát megkoszorúzó MSZP-SZDSZ- kormány milyensége között is mély és lényegi azonosságot érzek. Olyan feloldhatatlan erkölcsi bűnt, amelyet kimagyarázni nem, legfeljebb nem észrevenni lehet. Elképzelhető, hogy Jókai képviselő úr, ha élne, ma az SZDSZ-frakcióban nyomogatná a gombot? Bizonyos egybeesések arra utalnak, hogy sajnos él. De sietek hozzátenni, ha így lenne is, ettől nem az SZDSZ lenne nagyobb a szememben, hanem Jókai kisebb. Szőcs Zoltán ________11_____________ A nagy kanyar UJL Ju Magyar Király-himnusz Irta: Jókai Mór ----------------------------- Isten tartsd meg országunk királyát, fény borítsa szentelt koronáját. Trónját boldog nemzet támogassa, honszerelmünk emelje magasra! - refrén -1-3: //: Nemzetnek atyja! Ím’hozzád kiált a népnek ajka: tartsd meg a királyt, tartsd meg a királyt!:// 2. A királynak adj áldást, hatalmat, Boldog békét, harcban diadalmat; Áldott hírét szikla, róna, tenger Merre nap jár büszkén visszazenje! (sic!) - refrén -3. A király a jog, s szabadság vértje: Minden honfi éljen, haljon érte! karja, lelke győzzön a viszályon, dicső neve késő korra szálljon! - refrén - „Vége” Magyar Forfm Vármegyei tudósítások (9.) A Pest megyei önkormányzat május 30-án tartotta rendes havi közgyűlését. A napirend és a nyári meleg lehetett az oka annak, hogy az előterjesztésben szereplő 22 előterjesztést, valamint a 7 sürgősségi indítványt sikerült másfél óra alatt elfogadni. Ha ehhez hozzáteszem, hogy volt olyan előterjesztés, amely 7-8 határozatból is állt, akkor jól érzékelhető a képviselők érdektelensége. A kormányzó MSZP-SZDSZ úgy állította össze a napirendet, és úgy zavarta végig, hogy a vitának még csak csírái se legyenek meg. Az ellenzék ezt a törekvést észlelve, fajsúlyos kérdés nem lévén, egyetlen alkalommal sem szólt hozzá. Ilyen már előfordult korábban, az előző ciklusban is, az akkori hatalom pont úgy nem vette észre ezt, mint a mostani. Ez az eset is rávilágított arra, hogy a hatalmon lévő képviselők milyen mértékben kiszolgáltatottjai saját elnökségüknek. Ha még lenne is véleményük egy-egy dologról, a frakciófegyelem miatt ezt magukban tartják, és legfeljebb a teljesen mellékes beszámolókhoz, vagy a parlagfűirtás megyei napjának pontozási szisztémájához szólhatnak hozzá. A közgyűlésben az egyetlen érdemi változás annyi volt, hogy a lemondott dr. Mikola István helyére Dragon Pált jelölte az MDF. A lemondott képviselő még a szakterületét érintő kérdésekhez sem mindig szólt hozzá, pedig a felkészültségére a megyének szüksége lett volna. Remélhetőleg az újonnan választott személy alkalmasabb lesz a megyei képviselőségre. Tudósítónktól DEDIKÁLÁS DEBRECENBEN Csurka István és Hegedűs Lóránt református püspök június 15-én, vasárnap reggel 10 órakor a debreceni Kossuth téren dedikálja műveit. KÖNYVHETI DEDIKÁLÁSOK Az idei könyvhéten is a Püski Könyvesház Vörösmarty téri sátránál lesznek kaphatók és dedikáltathatók a Magyar Fórum Könyvek legfrissebb kiadványai. Csurka István, más könyvei mellett, a Magyar szemmel harmadik kötetét dedikálja az alábbi időpontokban: június 12., csütörtök 15 órától június 13., péntek 15 órától június 14., szombat 15 órától június 15., vasárnap 16 órától június 16., hétfő 15 órától Dr. Hegedűs Lóránt új irodalmi tanulmánykötetét (Nyitás a Végtelenre) dedikálja: június 12., csütörtök 16 órától június 14., szombat 16 órától Szőcs Zoltán válogatott publicisztikai írásait (Égi és földi pórázaink) dedikálja: június 13., péntek 16 órától június 15., vasárnap 17 órától 2003. június 5. A Szabó Dezső Emléktársaság a nagy író születésének 124. évfordulója alkalmából június 10-én, kedden 18 órakor a gellérthegyi emlékműnél megtartja szokásos összejövetelét. Ünnepi beszédet mond ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész. Minden érdeklődőt várunk, a szobornál elhelyezett virágokat, koszorúkat köszönjük. MEGJELENT Csurka István új könyve! Hagyomány lett abból, hogy az ünnepi könyvhéten kézbe vehetik az olvasók Csurka István előző évben írott politikai elemzéseinek, közéleti írásainak kötetbe gyűjtött válogatását. Ugyanis a Magyar Fórum második oldalán hétről hétre megjelenő üzenetek túl fontos írások ahhoz, hogy csupán egy hétig, a következő szám megjelenéséig tartson hatásuk, hogy aztán lassan kidobódjanak, elfelejtődjenek. Ha valaki, akár most, akár harminc év múlva majd látni és érteni akarja, hogy mi történt a magyar politikában 2002-ben és 2003 tavaszán, ezt a kötetet semmiképpen sem nélkülözheti. Ha mégis nélkülözné, ugyanolyan esélytelen és esetlen lesz az igazság és a lényeg megragadását illetően, mint aki szembekötősdit játszva tapogatózik a semmiben. A beteljesedett jóslat sok üget fog találni az olvasó ebben a kötetben a legdühítőbb bosszúság annak, aki nem hitte el. Ezért ez a válogatás sokaknak lesz - jobboldalon és baloldalon egyként - kínos dokumentuma annak, hogy az igazságot nem elég kimondania egyvalakinek: sokaknak el is kell hinni ahhoz, hogy élhessen. Kapható kiadóhivatalunkban. (Bp. IX., Ráday u. 32., I. emelet 4.), a Püski könyvesházban, a Fehérlófiában és Gondos Béla üzleteiben. Ára: 800 Ft