Magyar Fórum, 2003. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

2003-06-05 / 22. szám

­ Az ismeretlen Jókai Mór egy ismeretlen művéről szerez­tem tudomást. Először ma­gát a hírt nem hittem el, az­tán azt, hogy ez a Jókai az a Jókai, de alapos nyomozás után megadtam magam, be­láttam, hogy a korabeli tudó­sítás hiteles. 102 évvel ezelőtt, 1901 májusában ün­nepélyes keretek között avat­ták fel Steindl Imre - az Or­szágház építője - legújabb re­mekművét, a kéttornyú, neo­gótikus, Rózsák terei temp­lomot. Az esemény súlyára jellemző, hogy maga Ferenc József, császári uralkodónk is részt vett azon. Természete­sen sok miniszter és püspök, a székesfőváros polgármeste­re és megszámlálhatatlanul sok notabilitás, köztük Jókai is ott tolongott a főbejáratnál, amikor megérkezett a királyi hintó. És most a lényeg: Fe­renc József „a ‘Magyar Ki­rály-himnusz’ hangjainál vo­nult be a templomba, ennek szö­vegét Jókai Mór írta, zenéjét pe­dig Erkel Ferenc komponálta”. Lehetséges ez? Egy ember egy élet során befuthat ekko­ra kanyart? Az a Jókai, aki Petőfi barátja volt, aki a for­radalmi ifjúság előtt felolvas­ta a 12 pontot, aki 1849-ben harminckét írótársával együtt (Arany, Petőfi, Vörös­marty, Bajza, Csengery, Gyurmán, Vas Gereben, Vaj­da, Tompa stb.) halálra ítélt a vésztörvényszék, ezért Sajó ál­néven rejtőzködik, és csak a bátor és nagyszerű ügyvéd­nek, bizonyos Kossalkónak köszönhető, hogy életben maradt és megszűnt politikai üldözése. És ez a Jókai, az egykori jelképember, him­nuszt írt annak a Habsburg­nak, aki kivégeztette az aradi tizenhármat, aki behívta az oroszokat, hogy verjék le Kossuth detronizáló forra­dalmát? És nem szakadt le az ég? És vajon az utolsó versszak első két sora értelmezhető úgy is, hogy az aradi tizenhá­rom csak azt kapta, amit ér­demelt? Hogy pontosan mi­kor íródott Jókai himnusza, nem sikerült megtudnom, de tény, hogy 1901 -ben már pro­tokolláris gyakorlat volt Fe­renc József jelenlétében el­énekelni - nyilván Kölcsey Himnusza helyett, amelyet amúgy 1844 nyara óta tekint­hetünk nemzeti himnu­szunknak. El kell ismerni vi­szont, hogy Jókai nagyfokú tapintatára utal Kölcseyvel szemben, hogy a Király-him­nusz is az Isten szóval kezdődik. Ezzel be is fejez­tem a rokonvonások felsoro­lását. Csak most döbbenek rá igazán, hogy mennyire he­­lyénvalóak, megalapozottak voltak Gyula Pál kritikai fenntartásai Jókaival, az író­val és az emberrel szemben. Hajlottam azt hinni, hogy mindez csupán emberi elfo­gultság, szubjektivizmus részéről. Már tudom, hogy mindenben Gyulainak volt igaza, akkor is, amikor 1875- ben ezeket írta Jókairól: „...egyszerre hideget és meleget fújt szájával. ...A pillanat tap­sáért kész megtagadni hűségét a nemzetiséghez, nem érzi az ily nyilatkozat fontosságát, más­nap már elfelejti s másutt akár ellenkezőt mond. ...Jókai jó ha­zafi és szereti hazáját, de még jobban a népszerűséget. ...A népszerűség rabszolgája. ...Ezt sem vette rossz néven senki: ne­ki sok szabad. ...Minden esetre, annyi előttünk bizonyosnak lát­szik, hogy őt inkább a bocsánat­kérés illeti meg, mint a kegye­lemosztogatás, mert senki sem szorul inkább a bocsánatra, mint az oly író, aki irodalmi és politikai munkásságától nem egyszer mintegy elszakítja a lel­kiismeretet.” Köztudott, hogy az ötvenes években Rákosi Mátyás fel­hívta Kodályt, kapacitálva őt, hogy kellene írni egy „korsze­rű himnuszt”. A gyakran mo­­rózus Kodály mester válasza rövid volt, de egyszer s min­denkorra levette napirendről a himnuszcsere ötletét:­­ Ezt már megszoktuk! Elő sem jött egészen az MSZP-SZDSZ- koalíció, nevesen Fodor Gá­borka miniszterkedése idejé­ig, amikor újból téma lett Köl­csey leváltása, de hála Isten­nek nem volt rá sem idejük, sem erejük. Érdekes módon ebben az egész Jókai-ügyben van vala­mi szadeszos illat. Itt is, ott is adva van egy volt halálraítélt, aki némi kis idő elteltével el­felejti (megbocsátja­, törli?, felülírja?) a múltat és egykori bíráinak legmegbízhatóbb ideológusa lesz. Mécs Imre valószínűleg nagyon megérti a király-himnuszt író Jókai helyzetét, és végképp nem ért engem, hogy nekem mi ba­jom van az egésszel. Én vi­szont a Ferenc Józsefhez himnuszt lelkendező Jókai és a 301-es parcellát megko­szorúzó MSZP-SZDSZ- kormány milyensége között is mély és lényegi azonossá­got érzek. Olyan feloldhatat­lan erkölcsi bűnt, amelyet ki­magyarázni nem, legfeljebb nem észrevenni lehet. Elképzelhető, hogy Jókai képviselő úr, ha élne, ma az SZDSZ-frakcióban nyomo­gatná a gombot? Bizonyos egybeesések arra utalnak, hogy sajnos él. De sietek hoz­zátenni, ha így lenne is, ettől nem az SZDSZ lenne na­gyobb a szememben, hanem Jókai kisebb. Szőcs Zoltán ________11_____________ A nagy kanyar UJL Ju­ Magyar Király-himnusz Irta: Jókai Mór -----------------------------­ Isten tartsd meg országunk királyát, fény borítsa szentelt koronáját. Trónját boldog nemzet támogassa, honszerelmünk emelje magasra! - refrén -1-3: //: Nemzetnek atyja! Ím’hozzád kiált a népnek ajka: tartsd meg a királyt, tartsd meg a királyt!:// 2. A királynak adj áldást, hatalmat, Boldog békét, harcban diadalmat; Áldott hírét szikla, róna, tenger Merre nap jár büszkén visszazenje! (sic!) - refrén -3. A király a jog, s szabadság vértje: Minden honfi éljen, haljon érte! karja, lelke győzzön a viszályon, dicső neve késő korra szálljon! - refrén - „Vége” Magyar Forf­m Vármegyei tudósítások (9.) A Pest megyei önkormányzat május 30-án tartotta rendes havi közgyű­lését. A napirend és a nyári meleg le­hetett az oka annak, hogy az előter­jesztésben szereplő 22 előterjesztést, valamint a 7 sürgősségi indítványt sikerült másfél óra alatt elfogadni. Ha ehhez hozzáteszem, hogy volt olyan előterjesztés, amely 7-8 hatá­rozatból is állt, akkor jól érzékelhető a képviselők érdektelensége. A kormányzó MSZP-SZDSZ úgy állította össze a napirendet, és úgy zavarta végig, hogy a vitának még csak csírái se legyenek meg. Az el­lenzék ezt a törekvést észlelve, fajsú­lyos kérdés nem lévén, egyetlen al­kalommal sem szólt hozzá. Ilyen már előfordult korábban, az előző ciklusban is, az akkori hatalom pont úgy nem vette észre ezt, mint a mos­tani. Ez az eset is rávilágított arra, hogy a hatalmon lévő képviselők mi­lyen mértékben kiszolgáltatottjai saját elnökségüknek. Ha még lenne is véleményük egy-egy dologról, a frakció­fegyelem miatt ezt maguk­ban tartják, és legfeljebb a teljesen mellékes beszámolókhoz, vagy a parlagfűirtás megyei napjának pon­tozási szisztémájához szólhatnak hozzá. A közgyűlésben az egyetlen érde­mi változás annyi volt, hogy a le­mondott dr. Mikola István helyére Dragon Pált jelölte az MDF. A le­mondott képviselő még a szakterü­letét érintő kérdésekhez sem min­dig szólt hozzá, pedig a felkészültsé­gére a megyének szüksége lett volna. Remélhetőleg az újonnan választott személy alkalmasabb lesz a megyei képviselőségre. Tudósítónktól DEDIKÁLÁS DEBRECENBEN Csurka István és Hegedűs Lóránt református püspök június 15-én, vasárnap reggel 10 órakor a debreceni Kossuth téren dedikálja műveit. KÖNYVHETI DEDIKÁLÁSOK Az idei könyvhéten is a Püski Könyvesház Vörösmarty téri sátránál lesznek kaphatók és dedikáltathatók a Magyar Fórum Könyvek legfrissebb kiadványai. Csurka István, más könyvei mellett, a Magyar szemmel harmadik kötetét dedikálja az alábbi időpontokban: június 12., csütörtök 15 órától június 13., péntek 15 órától június 14., szombat 15 órától június 15., vasárnap 16 órától június 16., hétfő 15 órától Dr. Hegedűs Lóránt új irodalmi tanulmánykötetét (Nyitás a Végtelenre) dedikálja: június 12., csütörtök 16 órától június 14., szombat 16 órától Szőcs Zoltán válogatott publicisztikai írásait (Égi és földi pórázaink) dedikálja: június 13., péntek 16 órától június 15., vasárnap 17 órától 2003. június 5. A Szabó Dezső Emléktársaság a nagy író születésének 124. évfordulója alkalmából június 10-én, kedden 18 órakor a gellérthegyi emlékműnél megtartja szokásos összejövetelét. Ünnepi beszédet mond ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész. Minden érdeklődőt várunk, a szobornál elhelyezett virágokat, koszorúkat köszönjük. MEGJELENT Csurka István új könyve! Hagyomány lett abból, hogy az ünnepi könyv­héten kézbe vehetik az olvasók Csurka István előző évben írott politikai elemzéseinek, közéle­ti írásainak kötetbe gyűjtött válogatását. Ugyan­is a Magyar Fórum második oldalán hétről hétre megjelenő üzenetek túl fontos írások ahhoz, hogy csupán egy hétig, a következő szám megje­lenéséig tartson hatásuk, hogy aztán lassan ki­­dobódjanak, elfelejtődjenek. Ha valaki, akár most, akár harminc év múlva maj­d látni és érteni akarja, hogy mi történt a ma­gyar politikában 2002-ben és 2003 tavaszán, ezt a kötetet semmiképpen sem nélkülözheti. Ha mégis nélkülözné, ugyanolyan esélytelen és esetlen lesz az igazság és a lényeg megragadását illetően, mint aki szembekötősdit játszva tapo­gatózik a semmiben. A beteljesedett jóslat­­ sok üget fog találni az ol­vasó ebben a kötetben­­ a legdühítőbb bosszúság annak, aki nem hitte el. Ezért ez a válogatás sokak­nak lesz - jobboldalon és baloldalon egyként - kí­nos dokumentuma annak, hogy az igazságot nem elég kimondania egyvalakinek: sokaknak el is kell hinni ahhoz, hogy élhessen. Kapható kiadóhivatalunkban. (Bp. IX., Ráday u. 32., I. emelet 4.), a Püski könyvesházban, a Fehérlófiában és Gondos Béla üzleteiben. Ára: 800 Ft

Next