Magyar Fórum, 2004. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
2004-07-01 / 26. szám
2 Feltáró erejű, bizonyító tényadatokkal szolgáló cikket írt Lóránt Károly a Magyar Nemzetben. írásának végső summázata: most is azok a liberális, majd neoliberális közgazdászok vannak kormányon, hatalmon, akik 30 év alatt végzetes adósságcsapdába lökdösték az országot, és most is ezt teszik, változás csak egy új, ezeket a közgazdászokat félretevő kormánytól várható. Vagyis a kétezer-hatban esetleg választást nyerő Fidesz-kormánytól. A közgazdasági feltárást, emlékezést és a tudománytörténetet tehát a végső következtetésben felváltja az enyhe pártpropaganda, a tudós feladja kötelező tárgyilagosságát. Ugyanaz, aki korábban még megállapította, hogy az Antall-kormány némi habozás után elfogadta a liberális közgazdászok véleményét és nem kért adósságkönnyítést és begyújtotta a privatizáció motorját, s a bankkonszolidáció után elkezdte eladogatni a bankokat és a biztosítókat, rátért a teljes importliberalizációra, vagyis lefeküdt Surányi Györgynek és Fekete Jánosnak és a mögöttük álló erőknek - ez az Antall és ez a politika első perctől példaképe Orbán Viktornak. A középutas, vagy más szóval jobbközép politika benne folytatódik. Erről azonban már nem beszél Lóránt. írása összefoglalásában megállapítja, hogy csak attól az új Fidesz-kormánytól várhatunk újat, jobbat, amelyik majd eltakarítja az útból ezeket a liberális közgazdászokat. Ez azonban történetileg is döccenős következtetés, mert Surányit mégiscsak Antall takarította el, igaz, ideiglenesen. Antalit és kormányát első nagy amerikai látogatására Surányi György is elkísérte. Antallnak ott kellett belátnia, hogy meg kell válnia tőle, mert Surányi Washingtonban elszakadt a kormánytól, és világbanki és IMF-körökben a magyar törlesztési könynyítések ellen lobbizott, méghozzá Antall tudta nélkül, Fekete János és a saját zsidó kapcsolatait felhasználva. Antall ezt hazajövet elmondta, és amikor Surányi a Charta aláírásával hibázott, kíméletlenül lecsapott rá. A helyébe állított Bod Péter Ákost Hornék kíméletlenül elüldözték, és visszatették Surányit. Surányi tartott tőle, hogy Orbán ugyanezt teszi vele, Orbán azonban kivárta a futamidőt, s hiába jött közben a CW-bank-botrány, Surányi kitöltötte az idejét, és kitüntetve távozott. S közben megerősödött az idegeneket mindenben kiszolgáló pénzpolitika, a féktelen privatizáció, s megtörtént a magyar gazdaság önállóságának felszámolása, illetve ennek első köre. Ezt nem írja meg Lóránt, mert ez nem illik bele a megváltó Orbán-képbe. A közgazdák egyébként nem irányítják az országot, de beletartozhatnak abba az elitbe, amelyik uralmon van. Ez az elit két pártból áll, jobboldaliból és baloldaliból, amelyek úgy illeszkednek egymáshoz és egymásba, mint a fogaskerekek. A rendszerváltás idején a bankokban az SZDSZ volt az úr, még akkor is, ha a bankvezetők egykor értelemszerűen az MSZMP-be tartoztak. Az uralom származási alapon valósult meg. Ugyanúgy, mint a rádiók, tévék, újságok esetében. A szerkesztőségek vezetői az új külföldi tulajdonlás idején is régi MSZMP- káderek maradtak, akik azonban eltéphetetlenül kötődtek az SZDSZ-hez is. Horn Gyula éles szemű meglátása éppen az volt, hogy ebben a kérdésben nem vitte dűlőre a dolgot, sőt bevette az SZDSZ-t a kormányába, amikor semmi szüksége nem volt rá, és bent, lassan morzsolva fojtotta meg, átkötve magához és pártjához minden Izraelhez és New Yorkhoz vezető szálat, s a privatizáció vastagját egy hitközségi proletárra, Suchman Tamásra, a marcali fuvarosra bízta. De a gárda túlságosan mohónak bizonyult a rablásban. Köztük lopott szépen a közgazdászok csoportja is, lásd Globex Holding, és jött a négyéves fideszes félnemzeti fürdő, amely alatt a liberális gazdasági és pénzügyi politika csak kisebb, lényegtelen módosításokon esett át. Mert az uralmat ugyanaz az elit gyakorolja, ugyanazoknak az amerikai, izraeli érdekköröknek megfelelően. Lényegében a Fidesz-kormány alatt ért be az előző huszonöt év eladósító politikájának gyümölcse, ekkor került minden lényeges magyar tulajdon idegen tőkéscsoportok kezébe, ekkorra szűntek meg a szakszervezetek, ekkor terült rá az országra a kereskedelmi televíziók népbutítása, és az időszak végére megalakult a Hír Tv kontra ATV meg az Info rádió kontra Pannon rádió, amelynek az antennáját nemsokára kitépték a falból. Az eladósítás első hullámának a teljes magyar ipar elvesztése, a bankok idegen kézbe kerülése és a tömegkultúra, a tudatipar teljesen idegen kézbe adása lett a végeredménye. Most elkezdődött az eladósítás második hulláma, amikor már a Szerencsejáték Rt.-n és Pakson kívül nincs számottevő magyar nemzeti tulajdon, de a föld még nincs teljesen eladva, csak a törvényes feltételei vannak megteremtve. A mostani eladósításnak éppen ez a célja: fizesse ki földjével a magyar a kamatokat, s a gazdaságpolitika kényszerítse rá a kisgazdát először, majd a nagyot másodszor, hogy minél olcsóbban adja oda a földjét. Lesz majd adósságkönnyítés, lesz átütemezés. Ha már minden talpalatnyi föld az új földesurak, az izraeliek kezén lesz, kitalálják ennek a módját is. De addig nem. Téves tehát az az állítása Lóránt Károlynak, amely szerint a közgazdászok eme liberális csoportja, elveihez ragaszkodva, tudományos megfontolása szerint kergette bele a kormányokat és a nemzetet az adósságok zsákutcájába. A tudományos megfontolás és a liberális kiállás csak az előadás módja volt, a dolog lényege a megbízatás és a megbízatás teljesítése volt. Összeesküvés? Nem, több annál, idegen hatalom érdekében történő rendszerépítés. A nagy pénztőkecsoport előre megfontolt, pontos tervek szerinti lépéssorozata, amelyben minden kényszerítő eszköz alkalmazása is meg volt engedve, Így látja ezt Pokol Béla is, aki anélkül, hogy ezt megvallaná, válaszcikket írt a hétfői Magyar Nemzetbe Lóránt vélekedéseire. Ő az amerikai-angol, általa vetélkedő jellegű, szabadpiaci kapitalizmus és a rajnai szociális piacgazdaságra építő rend küzdelmének látja az európai folyamatokat, amelyekben az erősebb, az amerikai kerekedett felül. Hogy mennyire nem csak elméleti vita ez közgazdászok között, azt Pokol a Herrenhausen-gyilkossággal is indokolja. A német bankelnököt és több más német vezetőt akkor gyilkolják meg, amikor a rajnai kapitalizmust ki akarja terjeszteni Kelet-Németországra és a szovjet iga alól felszabaduló országokra. Amikor a Deutsche Bank erejével nemzeti tőkésréteget akar teremteni a szovjet iga alól felszabaduló országokban. A gyilkosság mikor volt a tudományos vita eszköze? Most, a leigázás második körében a földelvesztés csak határozott rendszerváltással volna kivédhető. A pótcselekvés, a csendes petíciózgatás éppenséggel a leigázók s az új földesurak kezére játszik, mert csak az idő telik vele. Nemcsak a liberális közgazdászokat kellene eltávolítani a hatalomból, hanem gyökeres változásokra kellene elszánni magunkat, és a kormánynak nem megengedni, hogy még két évig romboljon. Erre azonban Orbánék nem vállalkoznak. Abban igaza van Lóránt Károlynak, hogy ebbe a harmincéves hitelfelvételbe belerokkant Magyarország és a magyarság. Egyre több hitelt kell felvenni ahhoz, hogy az előzőleg felvett hitelek kamatait kifizethessük, és az esedékes törlesztéseket eszközölhessük. Lóránt megállapítja: a hetvenes évek közepétől a rendszerváltás kezdetéig felvett 27 milliárd dollárból csak 1,4 milliárd dollár tekinthető tiszta forrásbevonásnak, csak abból lett valami, a többit felemésztette a külkereskedelmi mérleg deficitje és a kamatfizetés. Ez pontosan ugyanaz az állapot, mint amit Bartha Miklós ír le Egán Ede nyomán a Kazárföldönben. A szerencsétlen felvidéki ruszin paraszt az egyszer hitelben megivott pálinka fejében elveszti tehenét, termését, rabszolga lesz: a hitelező ott áll mögötte a vasúti munkán, s amit összekrampácsol, azt elveszi tőle, csak annyit hagyva meg, hogy hónap is folytathassa az egész testét felemésztő alávetést. Ugyanezt ugyanígy írja le Alexander Szolzsenyicin, „Kétszáz év együtt” - oroszok és zsidók című korszakos munkájában. Ennek a kamatfizetési kötelezettségnek az eredménye - egy szinte megmosolyogtató példával élve - ásványvizeink elvesztése. Akármelyik szupermarket állványsora előtt végig lehet menni, és a vásárló nem talál egyetlen tiszta magyar tulajdonban lévő, de magyar földből felfakadó vagy abból felhozott szikvizet. Most tehát a földön és a föld mélyének kincsein van a sor. A Bokros-csomag után a Draskovics-csomag nem egy közgazdasági elmélet teljesítése, hanem a megbízás további részének végrehajtása. Aki ezt nem látja: vagy vak, vagy annyira gyáva, hogy inkább vaknak tetteti magát. Az Európa Unió is ezt a célt szolgálja: mindent központosítani, mindenütt minden nemzeti törekvést elfojtani. Ezen a globális terven belül azonban minden országra és népre sajátos, testre szabott feltételek vonatkoznak. Magyarország a leggyorsabban fogyatkozó és legeladósodottabb ország, ugyanakkor a legkiesebb, legelőnyösebb éghajlatú vízgyűjtő terület. Könnyebbség a megszerzésben, hogy népe önként lemond róla. Kis kivétellel. Csurla István Magyar szemmel Magyar FordM Magyar szemmel IV. Hagyomány lett abból, hogy az ünnepi könyvhéten kézbe vehetik az olvasók Csurka István előző évben írott politikai elemzéseinek, közéleti írásainak kötetbe gyűjtött válogatását. Ez a válogatás sokaknak lesz - jobboldalon és baloldalon egyként - kínos dokumentuma annak, hogy az igazságot nem elég kimondania egyvalakinek: sokaknak el is kell hinni ahhoz, hogy élhessen. Kapható kiadóhivatalunkban: (Bp. IX., Ráday u. 32., I. emelet 4.), a Püski könyvesházban, a Fehérlófiában és Gondos Béla üzleteiben. Ára: 1000 Ft A fejek is hullhatnának A Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülésén a több szempontból is elhíresült villamostender körüli bonyodalmak miatt Zsinka László, a MIÉP frakcióvezetője lemondásra szólította fel a Siemens-ügyben illetékes főpolgármester-helyettest, a városháza programvégrehajtó egységének vezetőjét és a BKV Rt. vezérigazgatóját. Úgy ítélte meg, hogy a közlekedési járműveket építő cég nem teljesítette a megállapodást, és elfogadhatatlannak tartotta, hogy a szociálliberális városvezetés szerződésmódosításhoz kérte a közgyűlés támogatását. Zsinka rámutatott, hogy ugyan nem ismerik az eredeti szerződést, azonban az előterjesztésből egyértelműen kitűnik, hogy az eredeti határidőt a Siemens nem tudja teljesíteni. Ez a kritérium maga után vonja az eredeti szerződés megsemmisítését. Lapzártakor Zsinka úgy értesült, hogy a közgyűlés által módosított szerződést csak a héten véglegesítik, és ismételten rámutatott: már korábban köztudott volt, hogy a villamostenderen a Siemens tette a legdrágább ajánlatot. A Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülésén az ellenzéki Deák András MKDSZ-es képviselő, a közbeszerzési bizottság elnöke felvetette, hogy két ponton biztosan nem felel meg az eredeti tenderkiírásnak a Siemens módosított ajánlata. Szintén megemlítette a határidő csúszását, és szólt arról, hogy a Budapestnek szánt villamosok közül ilyen típust még sehová sem szállított a mamutcég. Deák úgy fogalmazott: feltételezi, hogy a városvezetés a háttérben, sutyiban állapodott meg a Siemensszel. Közölte, hogy Atkári János SZDSZ- es főpolgármester-helyettes hazudik, amikor azt állítja, a módosított feltételek megfelelnek az eredeti tenderkiírásnak. Atkári jelezte, beperli az MKDSZ-es politikust. A villamostender körüli vitában ekkor következett Zsinka László, a MIÉP frakcióvezetője, és szakmapolitikai alapokon szólította fel az illetékeseket az ügy következményeinek vállalására. Erőteljesen nehezményezte: többszörös felszólítás után végre kiderült, hogy nem tíz, hanem harminc százalék előleget fizetett 11 hónapja a főváros a német cégnek, s ez nettó 12 milliárd forinttal csökkentette a fővárosi büdzsét. Aba Botond beszámolójával kapcsolatosan rámutatott: a BKV vezérigazgatója megjelölt négy német várost, ahol a Budapestre szánt villamosok prototípusát már üzembe helyezték, csakhogy ezek négy, s nem hat részből álló szerelvények, amelyek jelentős csúszással a fővárosba kerülnének. Idén már a fővárosi lakosok használatba vehették volna a tömegközlekedési eszközöket, de az ügy jelenlegi állása szerint csak 2006 első negyedévében történik meg az első szállítás, és a meghatározott szerelvényszám az eredeti, 2006-os dátum helyett 2007-ben juthat el Budapestre. Fogalmazási kérdéseket is felvetve Zsinka közölte: a Fővárosi Közgyűlés Atkári János főpolgármester-helyettes: Javaslat a villamosjármű-fejlesztés beruházási engedély okirat módosítására című előterjesztést tárgyalta, ami valójában a korábbi szerződés átalakítását takarja. (év) 2004. július 1.