Magyar Fórum, 2004. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
2004-11-11 / 45. szám
2004. november 11. (Folytatás az 1. oldalról) Én is az együgyűek megelégedettségével néztem a falat a Tv mögött, egészen addig, amíg Szombathy Palika meg nem jelent a híradóban, egy egész vészharangjátékkal a hóna alatt, és a fájdalomtól eltorzult arccal be nem jelentette, hogy ma van a demokrácia meg a sajtószabadság fekete napja, mert holnaptól nem jelenik meg a Magyar Hírlap és nekik - mármint a szerkesztőségnek - nem lesz állása, és ők - mármint a szerkesztőség - felajánlották a kiadónak, hogy ha még decemberig nyomtatja a lapot, akkor ők - a szerkesztőség - alapítanak egy társaságot, és annak a kiadó odaadhatja a Magyar Hírlap nevet, és akkor ők - a szerkesztőség - megint csinálhatnak újságot, nemcsak kétmilliárd veszteséget, és akkor lehetne világosabb ez a fekete nap, de a kiadó az mondta, hogy nem, és ekkor a segítségükre sietett a Magyar Nemzet (!), meg a Népszava és ők harcolnak tovább, de kötelessége mindenkinek, hogy felháborodjon, mert ezt nem teheti meg a tőke, hogy csak a profitot hajszolja, meg hogy belehazudik a poftjukba, hogy még holnap is megjelennek, mert ők - a szerkesztőség - a demokrácia legfontosabb intézménye és alapja. Ők igen, az a kétszázötven, akit Leisztingerék kirúgtak a Pick Szegedtől, meg az a ki tudja hány tízezer, százezer, aki az elmúlt tíz évben az áldott jó szabadon áramló tőke, meg a piaci verseny, meg az „ilyen a kapitalizmus, miért nem képezte magát” nevében munkanélküli lett, az nem. Ők csak a rendszerváltás vesztesei. De hát „mindenki akart rendszerváltást, vagy nem?” Magyar Fórum Hajódudás és a kisgömböc Krómer István közíró telerajongta a Magyar Nemzet november 5-i számának 6. oldalát. Előrebocsátom, amit az MDF hivatalos vezetésének magatartásáról ír, abban még akkor is igaza van, ha ezeket a tételeket fel is használja egy új keletű magyarországi legenda teremtésére. Jól írja Krómer a Fidesz és MDF, illetve egészen pontosan Orbán Viktor és Dávid Ibolya vitája kapcsán, hogy ma nagy a tét Magyarországon. „Gigantikus erőközpontok fenik a fogukat a magyar társadalom még megmaradt közjavaira. Fájdalom, Krómer arról egy szót sem ejt, hogy hogyan jutottunk idáig, a „megmaradt közvagyon állapotáig”. Mintha az elmúlt 15 esztendőben a legnagyobb privatizátor nem éppen a polgári kormány lett volna. Mintha nem Orbán Viktor és társai szabadították volna a magyar vidékre az Európai Unió rablógazdálkodási szisztémáját. Mintha nem Orbán Viktor fogadta volna el, hogy a magyar földvagyon jövőjét suszterolják be a tőke szabad áramlásának fejezetébe. Mintha nem Orbán Viktor és Torgyán József uralkodása idején liberalizálták volna tovább a magyarországi földtörvényt. Ezen az sem enyhít, ha ezt tovább folytatta Medgyessy. Krómer közíró jól látja. Az SZDSZ elkészítette a terveit ,hogy egyetemeinkből szabad demokrata kézi vezérléssel oktatástechnikai komplexumokat, egyfajta jobb gimnáziumot hozzanak létre, de hívjuk ezt is egyetemnek. Az egyházi iskolákat immár nem pusztán a Dabas- Sári-féle botránykeltés puha módszerével próbálják lehetetlenné tenni. Igen, Dabas-Sári. Mit tett a gyalázatos botrány ellen a Fidesz? Semmit. Megalakította a DAFI-t, a Fidesz alvállakozását és besegített Fodor Gábornak. Igaz, akkor még nem voltak vallásosak Orbánék. Azt írja Krómer közíró: Orbán saját munkájával és tehetségével megakadályozta az MSZP végleges megdicsőülését. Remek. De akkor hogyan került a miniszterelnöki székbe Medgyessy, majd egy paprikajancsi, Gyurcsány Ferenc? Valóban jól írja Krómer. Orbán Viktor politika-technikai teljesítménye önmagában is lenyűgöző. Azért tartunk itt, azért került képtelen helyzetbe az erdélyi, a délvidéki, a kárpátaljai és a felvidéki magyarság. Csak a jó Isten tudja, lesze kettős állampolgárság, lesz-e autonómia. A zseniális politika-technikai teljesítményt félszívű emberek nyújtották, és ez a következménye. Mintha nem a Fidesz gyűrte volna széjjel a kereszténydemokratákat, a kisgazdákat. S mintha a MIÉP-pel is nem ugyanez lenne a szándéka. O igen, most nehéz helyzetben van a Fidesz. Oda a közvagyon, a töredék maradt meg. Nincs nemzetpolitikai stratégia, csak felemás megoldás. De ezen a helyzeten nem segít a legendateremtés, és a szédelgő feldicsérés. Brezsnyev idejében látványossá vált a Szovjetunió bukása. E korból származik a sutka, a viccecske. Baj van, tovaris Brezsnyev, mondták a helyzetelemzők. Nem halad a szocializmus hajója. Húzzák be a függönyöket, és minden gázt eresszenek rá a hajódudára. Most a Fidesz pr-technikusai minden gőzt a mítoszteremtésre engedtek rá. Orbán Viktor alias kisgömböc (Krómer szerint!) eléfeküdt a szoci úthengernek. A jelek azt mutatják, az pedig gond nélkül átment rajta. Győri Béla Kötelező felháborodni Tehát, a magyar társadalom két csapatra oszlott: „A” és „B” csapatra. „A” csapat - Palikáék - a demokrácia letéteményesei, nekik kell hogy legyen állásuk meg pénzük, ha véletlenül ellopnának valamit, és még véletlenekből a bíróság elé kerülnek, akkor nem börtönbe, hanem házi őrizetbe - de aztán mégse -, ha netalántán korábban államvédelmisek lettek volna, akkor igazából a hazát védték, ha elloptak szállodákat meg üdülőket, akkor zseniális üzletemberek, ha nem tudnak beszélni, és csak hülyeséget kérdeznek, akkor még zseniálisabb riporterek, vagy szónokok, tették be a szabálysértési csekket, senkit nem érdekel, ha kirúgják őket a tőkések, de ha esetleg nem, akkor meg jó sokat kell dolgozniuk. Ja, és nekik kell mindent megfizetni, amit „A” csapat csinál. Min den félresikerült „projektet”, minden elhibázott „stratégiai döntést”, minden ellopott milliárdot „B” csapat termel meg. Azt a kétmilliárdot is, amit Palikáék elcikkezgettek. Minden látszólagos ideológiai vagy egyéb ellentét ellenére „A” csapat mégis csak, egy igazi csapat. „A” csapat minden tagjában több közös van - legyen Magyar Nemzet- vagy Népszava-olvasó, Fideszes, vagy MSZP-s -, semhogy bármikor „B” csapat érdekét egy pillanatra is figyelembe venné. Közéleti ember kontra ember kettőmilliárd, null. Ui. Lapzártánkkal egy időben jelentették be, hogy a Magyar Hírlap volt szerkesztősége A pont néven indít új lapot a Zsurnaliszta Bt. kiadásában. Meglepődtem a lapindítás gyorsaságán, hiszen mi négy és fél hónapot vártunk az NKÖM lapnyilvántartásba vételére, de telefonos érdeklődésünkre a minisztérium amúgy rendkívül kedves munkatársa elmondta, hogy nekik is van empatikus készségük, ezért aztán november 8-án délután 6 órakor bejegyezték a lapot, gondolom egy nap alatt. Az már csak érdekesség, hogy a lapnyilvántartási határozat 15 napos fellebbezési határidőt tartalmaz, ezért másokkal a lapterjesztő nem köt szerződést a fellebbezési határidő lejártáig. De hát a terjesztőnek is lehet empatikus készsége. Ez az, „A” csapat. Ki emelt szót értük? A ZALAKERÁMIA Rt. igazgatósága közölte a budapesti értéktőzsde honlapján, hogy a gazdálkodás hatékonyságának növelése, működési költségeinek csökkentése érdekében csoportos létszámcsökkentést tervez. A társaság további részletekre nem tért ki az elbocsátásokkal kapcsolatban. A 2004. július-szeptemberi időszakban a foglalkoztatottak száma 3 millió 907 ezer fő, a munkanélküliek száma 255 ezer fő, a munkanélküliségi ráta 6,1% volt - közölte a Központi Statisztikai Hivatal. Kilencven fővel tervezi csökkenteni létszámát az elkövetkező egy évben a szentgotthárdi Opel-gyár, abban az esetben, ha a piaci folyamatokban nem történik pozitív változás. Mihalkó Péter, az APEH szakszervezeti tanácsának elnöke a Magyar Rádió online-nak elmondta, hogy 180 embert bocsátanak el a 12 ezer fős szervezettől. A NABI Autóbuszipari Rt. bejelentette, hogy 21%-os létszámleépítést hajt végre budapesti gyárában. 198 dolgozó kapta meg az előzetes értesítést a Pick Szeged Rt.-től arról, hogy harminc nap múlva felmondanak neki - mondta Goldovics Gábor, a szakszervezeti bizottság vezetője. Az év első felében folyamatosan csökkent a hitelintézeteknél dolgozó alkalmazottak létszáma: a tendenciát erősítheti, hogy két fúzió éppen tart a piacon, és az OTP Bank is jelentős leépítést tervez. Alkalmazottainak 25-26 százalékától megválna a MATÁV Rt. az elkövetkező két évben - derült ki a távközlési cég sajtótájékoztatóján. Az elbocsátás évi húszmilliárd forintos költségcsökkentést hozna a MATÁV számára. kerülnek, ha tönkremegy, amit csinálnak, akkor nem ők a hibásak, hanem mások és természetesen másoknak őket meg kell menteniük. Ha véletlenül beszívva elütnek egy rendőrt, akkor is ártatlanok, sőt borzasztó, hogy tönkremegy a karrierjük Ja, és „A” csapat bármikor lehet nemzeti meg internacionalista, urbánus meg népi, zsidó meg keresztény, plebejus érzelmű meg arisztokratikus. Na most, a többiek a „B” csapatban vannak. Őket beviszi a rendőr, ha nem is . Az állami költségvetés meghúzza a nadrágszíjat, így aztán a tervezettnél mégiscsak kevesebb pénz jut jövőre a budapesti útfelújításokra, valamint a tömegközlekedés finanszírozására is. Pár hónapja még Demszky Gábor főpolgármester szavától volt hangos a város, hogy aztán isten úgyse’ 2005-ben rohamtempóban gyarapodik majd a fejlesztésekben eddig is bámulatosan látványos eredményeket produkáló főváros. Jövőre minden szép és minden jó lesz, mert mit nekünk kátyúk, nem tömködjük egyenként, időtálló felújításokat végzünk, sőt annyira pörgünk, emeljük a tétet, hogy január elsejével kétszer annyit utat, hidat, felüljárót újítunk fel, mint idén! Egyébként is, a főváros és az állam viszonya annyira harmonikus, mint még soha. Bűvös számok hangoztak el, miszerint az ötmilliárd helyett tizenhárom milliárd forintot fordíthat a fővárosi önkormányzat jóságos állam bácsinak köszönhetően a meglehetősen döcögős utak újjávarázsolására. A lengéscsillapítót próbára tevő utakon, a gödörből a felszínre zökkenve könnybe lábadt szemmel fogadtuk a híreket, kitartásra ösztönözve gépjárművünket.Szóval, az európai parlamenti választások előtt jól időzítve, s után két hónappal is még úgy lehetett tudni, hogy Budapest főváros jövőre 6,5 milliárd forintot fordít útrekonstrukcióra, az állami költségvetés pedig ugyananynyit tesz hozzá a kerethez. Így állapodott meg május végén Demszky az azóta utazó diplomatává vedlett exminiszterelnökkel és a pénzügyminiszterrel. A nagy dirrel-durral beharangozott budapesti útfelújításokat választás előtti kampányfogásnak, alátámaszthatatlan ígéretnek minősítette akkoriban a fővárosi MIÉP-frakció. Zsinka László óvott is mindenkit a túlzott optimizmustól és a „bedőléstől”, mikor azt mondta: ezen beruházásoknak nincs meg a költségvetési fedezetük. A jövő évi büdzsé irányszámait csak ősszel tudhatjuk meg, s a Fővárosi Közgyűlés hétéves fejlesztési tervében sem irányoztak elő útfelújításokra jelentős összegeket. Arra is emlékeztetett, hogy a kormány és a szociálliberális városvezetés élen jár a felelőtlen ígérgetésekben, folyik a szemfényvesztés, az állampolgárok megtévesztése. Hát igen, a költségvetés tervezetében a közutak felújítására országosan 10 milliárdot szánnak, ebből kellene 6,5 milliárd forintot Budapestnek megkaparintania. Nagy meccs lesz, és kisebb csodának kéne történnie, hogy ez bekövetkezzen, hiszen jó, ha kétmilliárd jut majd a fővárosi önkormányzatnak. A tízmilliárdból ugyanis 4,6 illeti a közép-magyarországi régiót, ebből kaphat hármat a főváros, amelynek egyharmada viszont a kerületi önkormányzatoké. Zsinka szerint hiába fogadta el a főváros az útrekonstrukciós programot, úgy néz ki, nem lesz belőle semmi. Bebizonyosodott, hogy az EP-választási kampány része volt csak az egész ígérgetés. * (év) Természetesen nem örülünk a Magyar Hírlap megszűnésének. Az esete tipikus példa a hóhér akasztására. Ez a szerkesztőség ugyanis soha nem volt szolidáris a másik oldal hasonló körülmények között felszámolt lapjaival, televíziós és rádióműsoraival. Ők akkor mindig a piacgazdaságra hivatkoztak, valamint arra, hogy a gyenge szakmai teljesítmény miatt nem vásárolják a lapot az olvasók, kerülik a hirdetők. A szélsőliberális Magyar Hírlapban a rendkívül gyér olvasói érdeklődés ellenére is hemzsegtek a jól fizető állami hirdetések. Az újság gazdasági csődje mindennek ellenére következett be. Egyébként valószínűtlen, hogy a szociálliberális oldalnak elkötelezett újságírók az utcára kerülnének. (A szerk.)