Magyar Fórum, 2013. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-03 / 1. szám
2013. január 3. Megjelent! Négy-öt magyar összehajol Csurka István emlékére A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány, 2012 Kedves támogatóink és olvasóink, a Csurka István-emlékkönyv kapható a kiadóhivatalban, Püskiéknél és az Anima boltjaiban. Tájékoztatásul közöljük, hogy a könyvet mindössze 500 számozott példányban adjuk ki. Ára: 4500 Ft. Megrendelhető a 06-30/754-5017 telefonszámon is. EMBERFOGÁS Két ünnep között érkezett a meghívó. Otcsenás délelőtt a temetőben járt apjával. Péternek jutott eszébe, hogy együtt látogassák meg az édesanyja sírját. Anya és fia karácsonykor született. Péter nyugdíjas apja sok mindenről beszélt útközben, többek között arról is, hogy valakinek végre-valahára meg kellene írnia, miért annyira költséges egy temetés és kik a haszonélvezői mások gyászának. A panaszkodás és zsörtölődés azonban csak arra volt jó, hogy késleltesse az elhunyt feleség, Edit alakjához kötődő emlékek és érzések megjelenését. Mind a ketten tudták, hogy a temetőkerti séta csak szimbolikus, hiszen az elhunytak a lélekben élnek tovább, mindannyiunk önvalójában. Otcsenás Péter emellett azt is belátta, hogy csupán kellő hangoltság és tudatállapot kérdése a velük való találkozás lehetősége, nem látjuk, nem halljuk, de érezzük őket az álom- és ébrenlétszerű határmezsgyén. Olyan egységélmény ez, amely megkérdőjelezi a mindennapok hiábavalónak tűnő drámaiságát, és a földi testben maradottak arcán olyankor megváltást nyer a múlt, értelmet kap a jövő és örömteli, szent születésnap a jelen. A hírlapíró ebben a hangulatban volt, amikor kivette a postaládából a borítékot. Demján Edit Emlékestre szólt a meghívó. Örömmel vette tudomásul, hogy a rendezvény házigazdája az egyik orvosbarátja, aki néhány éve megműtötte a lábát. Különös érzés kerítette hatalmába, hiszen az orvos révén ismerkedett meg Jezoviccsal a költővel, aki haláláig atyai jó barátja lett Otcsenás Péternek, és akivel oly sokszor beszélgettek a színésznőről. Demján Edit titokzatos mivoltáról, ahogyan képes volt hatást gyakorolni még évtizedekkel a halála után is. Otcsenás Péter ezt mindig így érezte, mialatt filmjeit nézte vagy hangfelvételről hallgatta az általa mondott verseket. Ha behunyt szemmel hallgatta valamelyik monológját, és figyelmét nem arra összpontosította, amit mond, hanem arra, ahogyan mondja, mindig úgy érezte, hogy a színésznő nem magyarul beszél. Nem a szavak első szótagjait hangsúlyozta, hanem a hosszú magánhangzókat, az é-ket, az á-kat, az ó-kat, valósággal énekelt, csodálatos dallamossággal. Nyolcvan éve született, és negyven éve hunyt el. Karácsonykor. A színésznő játszotta Jezovics egyik legsikeresebb darabjának a főszerepét, az volt a címe: Estére meghalsz. A költő úgy emlékezett rá, mint akinek egy icipicivel nagyobb volt a keze a többiekénél, és akivel a kézfogása mindig kézcsókra változott. Szüntelenül valami elemezhetetlen, de kellemes bőrillat áradt belőle, mely még a szerepeiből is sugárzott: valódi nő lépett a színre vagy jelent meg a vásznon, holott visszafogott tudott maradni, mint egy madár. Annyiszor szerettek volna beszélni az élet nagy dolgairól, az igazi színházról, hiszen az ember drámai teremtmény, aztán azon a végzetes karácsonyon bekövetkezett az utolsó este és feketén üres lett a telefon. Azóta nyilván sor került az elmaradt beszélgetésekre is, hiszen ha úgy működik a kegyelem, ahogyan működnie illene, muszáj, hogy legyen idejük találkozni a „Mennyei Mandzsúria” valamelyik teátrumának büféjében. Ahol már senki sem akarja megfejteni a másik halálának okát, mert nyilvánvaló minden, inkább az az érdekes, hogy egy-egy megélt sors tanúságaiból minél többen részesüljenek. Hátha nem esnek az ismétlés tragikus hibájába. Mert minden emberi élet javarésze ismétlés. A katarzis küszöbén könnyebb megtorpanni és a megszokott, járhatóbb utat választani. Szóval ismételni. Újra és újra megvágyva az élet teljességét, az összes boldogságával és kínjával együtt. Ha valaki, akkor Jezovics biztos megérti, hogy a színésznő miért kereste társaiban mindenáron a tehetséget. Mert csak olyasvalakivel Borbély László tudott létezni, akivel repülni lehet. Különösképpen a szerelemben, melyek számára veszélyes gyönyörűséges szárnyalások voltak. Megélte, hogy a legmélyebb szerelemnek mindig van valami halálíze, nem félt tőle, sőt kereste. Csakis a veszélyes zseni mellett tudta megélni a szerelem eksztázisát. Akkor is, ha ez sok gyötrelemmel járt. Talán beszélnek arról is, hogy az élet azért is hasonlatos a színházhoz, mert mind a kettő felszentelt varázslat. Az ember úgy van kitalálva, hogy kell neki a varázslat, hozzátartozik a lényéhez, hiszen a teremtés is varázslat, Isten sokmillió teremtménynyé álmodja magát, akiben egytől egyig benne szunnyad halhatatlan lelke. Nem szabad rossz színházat csinálni magunkból, különösképpen olyankor nem, amikor látszólag minden összeesküszik az ember ellen. A tragikum is része a varázslatnak. De a hatalom birtokosa mindenkor a lélek. Ezért tartozunk köszönettel mindenért. Magyar FérfiM 3 A Csurka István Emlékbizottság felhívása Kedves Honfitársam! Bizalommal teli szívvel és abban a reményben keresem fel, hogy sorskérdéseinkben egyetértünk. Végzetes volna tovább halogatni, ezért ki kell mondanunk: tartozunk megőrizni annak az embernek az emlékét, akinek ma ilyen nagy hitele van a magyarság legjobbjai között. A dolog szellemi voltából következik, hogy az őrzés megszervezése egy értelmiségi csoport feladata. Erre vállalkozott a Csurka István Emlékbizottság, amely elnökévé választott. Négy-öt magyar összehajol Csurka István emlékére, ez a jelmondatunk. Ennek keretében síremléket állítunk, 80. születésnapjára pedig köztéri szobrot szeretnénk emelni a tiszteletére. Mindamellett országjáró körutat szervezünk, hogy Csurka István a nemzeti emlékezetben is méltó helyre kerüljön. A fiatalságot is bevonnánk a programokba, a középiskolások számára novellapályázatot hirdetünk. Bár elég erőt érzünk magunkban, a feladat azonban olyan nagy, és jelentős pénzeszközöket igényel, hogy saját erőből nem győzzük. Az Önök eddigi támogatásának köszönhetően, ígéretünknek megfelelően, 2012. Karácsonyra kiadtuk a Csurka István emlékkönyvet. Mint karmesternek engedjék meg, hogy Liszt Ferenc Les preludes című művének mondanivalójával búcsúzzam: az ember élete nem egyéb, mint egy csodálatos előjáték a halhatatlansághoz. Budapesten, 2012 Karácsonya Barátsággal: Medveczky Ádám a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas karmestere Szíves adományaikat várjuk A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány számlaszámára. 11712004-20341426 Kérjük a megjegyzés rovatban tüntessék fel, hogy „Csurka István Emlékére".