Magyar Fórum, 2017. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
2017-06-01 / 22. szám
20 Úgy tartják, hogy Magyarországon két dolog van, amihez mindenki ért: a foci és a politika. Lehet, hogy ez külön-külön igaz is, de ha a kettőt összeboronáljuk, már árnyaltabb képet kapunk. Amióta a kormány kiemelt ágazatként tekint a sportra, azon belül pedig külön is privilegizált helyzetet élvez a futball, megsokasodtak a szurkolói pletykák. Sokan vannak, akik a különböző internetes fórumokon, közösségi felületeken kényszeredetten igyekeznek bebizonyítani, hogy a politika dönti el, melyik csapat legyen a bajnok, melyik csapat essen ki, mely csapatnál ki legyen az edző vagy a középcsatár. Egyes helyeken már-már beteges mértékeket ölt a politika (közelebbről a Fidesz, valamint Orbán Viktor) és a labdarúgás állítólagos összefonódásának keresése. Külön pikantériája az ügynek, hogy ezek az emberek minden végeredmény esetén képesek megtalálni a politikai kéznyomot az adott eredményen. A most véget ért bajnokság klasszikus példája ennek, de egyben bizonyítéka annak is, hogy szerencsére továbbra sem a nagypolitika szintjén, hanem a zöld gyepen dőlnek el labdarúgásunk lényeges kérdései. A pontvadászat kezdetén mindenki a Ferencváros aranyérmét vizionálta, mondván: Kubatov Gábor klubelnök - aki egyben a Fidesz pártigazgatója is - már előre „lezsírozta” Orbánnal az aranyérem kérdését, ráadásul a közhangulat szempontjából is jót tesz, ha a legnépszerűbb magyar csapat sziporkázik. A jól felépített elmélet azonban már a nyár legvégére dugába dőlt: a Fradi ugyanis pocsékul kezdte a szezont, azonnal kiesett a nemzetközi kupából és már a bajnokság első harmadában tekintélyes hátrányba került. A suttogók számára ez nem jelentett problémát, hamar megtalálták a magyarázatot. Orbán Viktor kedvenc csapata a Videoton, s mivel az előző bajnokságot a Fradi nyerte meg, így a paritás elve alapján most a Vidinek kell nyernie. Sokáig úgy tűnt, hogy a Videoton valóban a legfőbb aranyvárományos lesz, ám egyszer csak besettenkedett a képbe a Vasas és a Honvéd. A jól értesültek nem zavartatták magukat, egyrészt nemigen hitte senki, hogy sokáig versenyben lesznek, másrészt azt tartották, hogy ez a hatalom érdeke, hiszen így legalább nem lóg ki annyira a lóláb. A Honvéd azonban csak nem akart lemaradni, sőt kisvártatva a vezetést is átvette a tabella élén, és nem tűnt úgy, hogy ki akarnának fulladni. A „szakértők” ezért kényszeredetten a tabella aljára kezdtek inkább figyelni. A már régen biztos kieső Gyirmót mellett a másik kieső kilétét kezdték el tippelgetni. Elsőként a Diósgyőr vesztét prognosztizálták, hiszen egyrészt kirúgták a Fideszpárti hírében álló Horváth Ferenc vezetőedzőt, másrészt a tulajdonos, Leisztinger Tamás közismerten nem kormánypárti irányultságú. Amikor azonban Bódog Tamás kinevezésével a DVTK felébredt Csipkerózsika-álmából, a pletykások már a Mezőkövesd kiesését jelezték előre. Ennek okaként azt mondták, hogy Tállai András klubelnöknek - hogy NAV-vezetői állását megmentse - el kell fogadnia, hogy Orbán Viktor nem akarja az élvonalban látni a kis szurkolói bázissal rendelkező matyóföldieket. Felmerült a Debrecen esetleges „kiejtése” is, mondván, a tulajdonosnak nem tetszett, hogy elveszítette kaszinói nagy részét. Eközben és mindezekkel párhuzamosan egyértelmű volt a jól értesültek álláspontja: az MTK-t nem hagyják majd kiesni, hiszen egyrészt most avatták fel a csapat vadonatúj stadionját, másrészt pedig a klubelnök, Deutsch Tamás személye és Orbán Viktorhoz fűződő barátsági is garanciának tűnt a bennmaradásra, így érkezett el az utolsó forduló, amelyet ismét megelőztek a szokásos pletykák. Eszerint a Videoton - ha kell, akkor bírói segítséggel is akár, de - legyőzi a Honvédot Kispesten, mert „odafent” eldöntötték, hogy a Fehérvárnak kell bajnoknak lennie, a Paks pedig „lefekszik” majd az MTK-nak, hogy a kék-fehérek megőrizhessék élvonalbeli tagságukat. A rég látott nagy érdeklődés mellett lezajlott záróforduló alaposan rácáfolt az Orbán-fóbiás okoskodókra. A Honvéd Eppel Márton remek góljával legyőzte a meglepően keveset mutató Vidit, és ezzel a kispestiek 24 év után ismét felültek a magyar labdarúgás trónjára. Az alsóházban pedig a Paks - annak ellenére, hogy számára már nem volt érdemi tétje a meccsnek - elrabolt egy pontot az életéért küzdő MTK-tól, így - új stadion ide, Deutsch Tamás elnöksége oda - jövőre a másodosztályban találkozhatunk majd a kék-fehérekkel. A most véget ért pontvadászat tehát nem csupán azt mutatta meg, hogy a középszerű légiósok helyett érdemes bizalmat szavazni a saját nevelésű, fiatal, magyar játékosoknak, amint azt Kispesten is tették, de azt is, hogy fölösleges politikai befolyást és miniszterelnöki ármánykodást keresni mindenütt. A magyar futballban hála Istennek továbbra is a pályán dőlnek el a fontos dolgok. Lehet, hogy mégsem ért mindenki a focihoz és a politikához Magyarországon? A pályán dőlt el 24 év után ismét a Honvéd a magyar bajnok A bajnok Budapest Honvéd játékosai a kupával az OTP Bank Liga utolsó, 33. fordulójában játszott Honvéd-Videoton FC labdarúgómérkőzés után a kispesti Bozsik József Stadionban 2017. május 27- én. A Honvéd 1:0-ra győzött, ezzel megszerezte története 14. bajnoki címét AGYAR FORIUM_______ 2017. június 1. Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk! ■ Heti Magyar Fórum előfizetési díja egy évre: 12 844 Ft, fél évre: 6422 Ft, negyedévre: 3211 Ft. Havi Magyar Fórum előfizetési díja egy évre: 5880 Ft, fél évre: 2940 Ft, negyedévre: 1470 Ft. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578. Kiadó: Budapest IX., Ráday u. 32., I. em. 3. Ha Ön úgy érzi, hogy szükség van a magyar megmaradás lapjaira - a Magyar Fórum c. hetilapra és a Havi Magyar Fórum c. folyóiratra -, ezúton kérjük, hogy lehetősége szerint A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványon keresztül támogatni szíveskedjék. Számlaszámnak: 11712004-20341426-00000000 Reméljük, a jövőben is hűséges olvasója marad lapunknak! Hálás köszönet illeti mindazokat, akik eddig is nagylelkű áldozatot hoztak a lapok javára és fennmaradására. Széchy örököse, a maga útját járó Mesteredző az Égbe szállt Széles Sándor (1956-2017) emlékére A fiatal Széles Sándor igazi sportos őstehetség volt, több sportágat is kipróbált, és mindenütt marasztalták, így tettek az uszodában is, és a több lehetőség közül végül ezt választotta. Ennek eredményeként Széles Sándor egy nagy magyar úszógeneráció tagja lett, az 56-osok egyike. Rajta kívül ugyanis a forradalom évének szülötte Hargitay András, Verrasztó Zoltán, illetve a most szövetségi kapitányként dolgozó Sós Csaba is. Széles Sándor ilyen Héroszokkal úszott együtt, és a parton egy még nagyobb Hérosz, bizonyos Széchy Tamás irányította az edzéseket. Kezdeti éveire így emlékezett vissza: Bár úszó voltam, más sportágakban is próbálkoztam, és mint sportoló, egyértelműen tehetségesnek számítottam, öttusában például világbajnoki bronzérmes voltam, még ifjúsági koromban. Végül mégis az úszás mellett köteleztem el magam. Edzőm Széchy Tamás volt. Jómagam elsősorban az 1500 méteren versenyeztem, és bár a válogatottságig versenyző koromban is eljutottam, az áttörés végül nem sikerült. Az edzői munka már fiatal koromban is érdekelt, mindig szerettem tudni, hogy melyik gyakorlatot miért csináljuk, mi mire jó. Azt hiszem, hogy ez a tudásszomjam tűnt fel Széchy Tamásnak, aki már főiskolás koromban megbízott egy kisebb csoport edzéseinek irányításával. Alighanem elégedett lehetett a munkámmal, mert amikor 1979-ben sikeres államvizsgát tettem, lényegében főállású edző lettem Széchy Tamás mellett. Az események olyannyira felgyorsultak, hogy a következő évben, a moszkvai olimpián Wladár Zoltán és Nagy Sándor személyében két versenyzőm is indult, sőt hatodik helyezésükkel olimpiai pontot is szereztek. Innentől folyamatosan edzőként dolgozom. Bár az évek során többször összezörrentek a nem könnyű természetű Széchy Tamással, Széles Sándor soha, egy pillanatig sem vitatta, hogy szakmailag ő volt számára az etalon. És ez még akkor is igaz, ha bizonyos munkamódszereiben nem követte a legendás mestert, egyre inkább a maga útját járta. Versenyzője és segítője is voltam Széchy Tamásnak, tehát lényegében mellette tanultam meg a szakmát. De azért nyilvánvaló, hogy egy olyan pályán, mint az edzői, pusztán abból nem lehet a végtelenségig megélni, amit ezelőtt két vagy három évtizeddel tanultam egy nagy formátumú edzőtől. Folyamatosan tovább kellett és kell képeznem magamat, és a legjobb szakmai módszereket kell alkalmaznom, mindezt kiegészítve a saját elképzeléseimmel, személyiségemmel. Például az emberi kapcsolatok terén is más vagyok, mint Széchy Tamás volt. Ő a vasszigor híve volt, én lényegesen megengedőbb vagyok, közvetlenebb kapcsolatot ápolok a versenyzőimmel. Inkább a meggyőzés erejében hiszek, mint a túlzott szigorban vagy esetleg a pofonokban. Széles Sándor számára Gyurta Dániel volt pályafutása „fő műve”. A Széchy-csoportnál kezdő kisgyermeket maga Széchy Tamás bízta rá Széles Sándorra. A fiatal Gyurta Dániel üstökösként robbant be a világ úszósportjába, hiszen már a 2004-es athéni olimpián dobogóra állhatott. Széles Sándor úgy érezte, hogy valahol itt kezdődött az ő kálváriája is, amely egészen haláláig kitartott. Többször is megpróbálták eltakarítani. A dolog még 2005-ben kezdődött. Gyurta Dani az athéni olimpián szerzett ezüstérme után visszaesett, a hazai rendezésű Eb-n a döntőbe sem került be. Ezután Daninak egyértelműen azt tanácsolták, hogy hagyjon ott engem. Szó szerint azt mondták neki, hogy mindegy kivel folytatja a felkészülését, csak az ne én legyek. Dani mindezek ellenére mellettem tette le a voksát, és azt hiszem elmondható, hogy jól döntött. Olimpiai aranyérmes lett Londonban, háromszor nyert világbajnokságot, kétszer Európa-bajnok lett. Aki nyomon követte pályafutását, emlékezhet: mindezek ellenére is rendre terítékre került, hogy miért velem dolgozik, miért nem vált edzőt. Rólam mindent elmondtak, alkoholistának neveztek, csakhogy ellehetetlenítsenek, lerontsák a hitelemet. Ennek pontos okát én is találgatom, de talán Széchy Tamáshoz fűződő kollegiális kapcsolatom lehet a magyarázat. A magyar úszósport egyik legnagyobb egyénisége Széchy Tamás volt. Sok más emberhez hasonlóan én is az ő neveltje voltam, ám később talán több is lettem ennél. Egyrészt amikor megszereztem a szakedzői diplomát, ő hívott maga mellé edzőnek, másrészt - és ezt még nem meséltem el senkinek - kevéssel halála előtt rám bízta utolsó felfedezettjét, Gyurta Dánielt és a saját örökségének továbbvitelét. Azt hiszem, nem vallottam szégyent e feladat elvégzésével. Akik már Széchy Tamást sem szerették és őt sem ismerték el, azoknak csípem a szemét én is. Risztov Évának, a kezdeti nagy sikerek után hosszú időre mélypontra került úszónőnek azonban nem csípte a szemét. Olyannyira nem, hogy 2012 elején, közvetlenül a londoni olimpia előtt csatlakozott Széles Sándor csoportjához. Kiss László akkori szövetségi kapitány kért meg arra, hogy Risztov Évát is vigyük magunkkal a floridai edzőtáborunkba. Annak ellenére, hogy kialakult csoportom volt, nem tehettem meg, hogy nemet mondok erre a felkérésre, már csak Éva miatt sem. Mindannyian nagyon boldogok vagyunk, hogy győzni tudott az olimpián! Miután tizenhárom hetet velünk készült, úgy érzem, a mi csoportunk is hozzátette a magáét Éva gyönyörű sikeréhez. Feltétlenül elmondanám ugyanakkor, hogy Risztov Évának megvan a saját edzője is, Debrecenben, egy tehetséges fiatalember, Dévay László személyében. Éva olimpiai aranyérme tehát az ő érdeme is! Hiába a tanítványok által megnyert két olimpiai és számos egyéb bajnoki cím, Széles Sándor egyre nehezebb helyzetbe került. Gyurta Dániellel elváltak útjaik, és Újpestről való kényszerű távozása óta egyre nehezebben találta a helyét. A hírek szerint a mellőzöttség teljesen padlóra küldte lelkileg is a kitűnő szakembert, aki egy esés következtében fejsérülést szenvedett. Kórházba szállítása után állapota súlyosbodott, kómába került, amelyből már nem tért magához: május 23-án visszaadta lelkét Teremtőjének. Munkáját már életében is több kitüntetéssel ismerték el. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2013- ban a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át. Az Év Úszóedzője és az Év Magyar Edzője elismerést is elnyerte, 2015- ben pedig a Magyar Úszósport Halhatatlanja lett. Tragikus halála miatti fájdalmunkat csak részben enyhíti, hogy eredményeivel, a tanítványai által megszerzett két olimpiai aranyéremmel valóban halhatatlanja lett sportágának és az egyetemes magyar sportnak. Isten nyugosztalja Széles Sándort! Kovács Attila