Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-09-12 / 256. szám
Kolozsvár 356. Vasárnap sept. 12 évre 3 pfttal M111U nm (Harmadévi folyam.) Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnap és csU-t Urttfkttn. Előfizethetni minden postahivatalnál bérmentes tévéiben vagy helyben a szerkesztői szálláson a kis Szamos mellett, az úgy nevezett Bá gerkert 413 sz.alatt, egy évre 19. félévre 0, negyedff. A Serile tese rá négyszer hasához olt sorának ára 4 pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 1& pkr. kincstári adó. Vidéki hirdetésekkel egyszersmind a díj is beküldendő. Az October—decemberi utolsó évnegyedre előfizethetni helyben a szerkesztői szálláson vagy Ltein J. könyvárus urnát, vidéken minden cs. kir. postahivatal által bérmentes levelekben. Évnegyedi előfizetési dlij 3 ftp. Ministeri rendelet. A pénzügyministeriumnak egy t. é. September 1-jén kelt és minden koronaországra kiható kibocsátványa, közzé teszi azon határozatokat, amelyek a régi conventiós értékű 10, 50, 100 és 1000 ftos bankjegyek beszedését és austriai értékre szóló 10, 100 és 1000 ftos új bankjegyek kibocsátását szabályozzák; — a kibocsátvány imez : Az 1858 augustus 30-kán kelt császári rendelet következtében, amely megparancsolja a conventiós pénzre szóló bankjegyek beszedését és austriai értékre szóló bankjegyek kiadását, elhatározta a szabad, austriai nemzeti bank igazgatósága, 10, 100 és 1000 ftos, austriai értékre szóló, új bankjegyek kiadását, továbbá a forgalomban levő, conventiós pénzre szóló bankjegyek beszedését, a nemzeti bank 1858 September 1-jén kelt, következő hirdetménybe foglalt eljárás szerint. A bankjegyek beszedésére nézve a közpénztáraknál eddig szokásos elv, hogy a régi bankjegyek a pénztárak egymás közt teljesítendő fizetéseiknél három hónappal tovább használhatók, miután a magánforgalomra nézve a kiszabott beszedési határnap eltelt, ezennel oda változik, hogy a nemzeti banktól beszedésre kijelölt régi bankjegyek, az 1855 augustus 30-ai császári rendelet 6é-kében minden egyes fajta megszabott beszedési határnapon túl, csak még egy hónapig lesznek a közpénztárak egymásközt teljesitendő fizetéseinél használhatók. b. Bruck s. k. A fennebbi kibocsátványban említett Hirdetménye a nemzeti banknak a következő: Az 1858 augustus 30-kán kelt legfelsőbb rendelet (B. T. L. 131 sz.) következtében, amely megparancsolta a conventiós pénzre szóló bankjegyek beszedését, és austriai értékre szóló bankjegyek kiadását, a szabad, austriai nemzeti bank igazgatósága, a magas pénzügyministerium jóváhagyásával, elhatározta a következő intézkedéseket: 1. A 10, 50, 100 és 1000 ftos conventióspénzre szóló bankjegyek, a következőben kijelölt határidőkig beszedetnek és a forgalomból kihúzatnak. 2. Az 1000 ftos bankjegyek t. i. minden bankpénztárnál, úgy Bécsben, mint Linzben, Salzburgban , Innsbruckban, Prágában, Reichenbergben, Brünben , Olmützben , Troppauban , Krakkóban, Lembergben, Pesten, Debrecenben, Kassán, Temesvártt, N. Szebenben, Brassóban, Zágrábban, Fiuméban, Triestben, Klagenfurtban, Laibachban és Grácban, az 1858 április 27-ki nyilt parancs 10 és 13 .§-kei határozatai értelmében (B. T. L. 63. sz.) csak 1859 május 31-kéig lesznek elfogadhatók fizetés utján, 1859 május 31-dike után az elfogadhatásnak csak Bécsben lesz helye; de 1859 junius 30-kán túl e rendbeli bankjegyek becserélése iránt közvetlenül a bankigazgatósághoz kell folyamodni. 3. A 100 és 50 ftos bankjegyeket a bécsi és a felnevezett bankpénztárak az 1858 április 27-ki nyilt parancs határozatai szerint, 1859 julius 31-kéig fogadják el fizetés útján. Augustus havában csak a bécsi bankpénztárak fogadják el. De 1859 augustus 31-kén túl, becserélésekért közvetlenül a bankigazgatósághoz kell folyamodni. 4. A 10 ftos bankjegyek minden felnevezett bankpénztárnál az 1858 április 27 -i nyilt parancs határozatai értelmében 1859 September 30-káig használhatók fizetésre. 1859 October havában csak még a bécsi bankpénztárak fogadják el fizetésekben. De 1859 October 31-kén túl a még netalán forgalomban levő 10 ftos bankjegyek iránt hasonlóképp közvetlenül a bankigazgatósághoz kell folyamodni. Az 1858 augustus 30-ai legfelsőbb rendelet értelmében a nemzeti bank már 1858 September 6-kán kezdi Bécsben az austriai értékre szóló bankjegyek kiadását, egyelőre csak az austriai értékre szóló váltók leszámítolásának üzletágában, különben a szabályzat által kiszabott határozatok szerint. Mikor és mily sorban fog úgy Bécsben, mint a bankfiók leszámítolási intézeteiben minden banküzlet kivitele austriai értékben kezdődni, arra nézve későbben külön hirdetmény fog megjelenni. Az austriai értékre szóló bankjegyek három kategóriában mennek a forgalomba i. i. 10, 100 és 1000 forintosban. Bécs, September 1-jén 1858. Pipitz, bankkormányzó. Sina, bankigazgató. Egy kis alamizsnát a szegény nemzetnek, mig van mód és idő reá! 1. Wir sind gewohnt, dass die Menschen verhcSnen, Wass sie nicht verstehn, Dass sie vor dem Guten und Schönen, Das ihnen oft beschwerlich ist murren; — (Göthe Faustja.) Tarkószeg, sept. 8. Tekintetes szerkesztő ur! A kitűzött motto első felével körülbelől azt akartam önnek megfejteni, miért fogták reám minapi levelemért, hogy mágnás faló vagyok, önre pedig, hogy tularistokrata—talán valami indiai brahmin és maharadzsa — sőt mind a kettő egyszerre, mert mint felelős szerkesztő, ön kénytelen viselni a lapjára akármely oldalról hulló menyköveket. A motto másik felében sejtelmem van kifejezve az iránt, amit alább akarok előadni. Ezt nem azért teszem, hogy e vagy ama kedvező véleményt keltsem fel magam iránt a közönségben, vagy ő vagy amaz ártalmas elfogultságot orvosoljam meg. Sokkal nagyobb dolog az, a mi darab idő óta egész valómat elfoglalja s most miután bennem érettségre jutott, nem nyughatom, mig azt hazámfiai elé nem terjesztem. Azonban mielőtt az eredményről szólanék, kénytelen vagyok itt azon elmélkedés fonalát is felvenni, mely arra vezetett. A forradalom Erdélyban nem csak a kiváltságoknak vetett végett, hanem közvetve a magyar nemzetiség életfájára is intézte az irtó fejszét. Mert e nemzetiség az ország nagyobb felében, az úgynevezett magyar megyékben nagy kisebbségben és csak sporadikus állapotban létezvén, csak a politikai hatalom monopóliuma alatt virágozhatott, ellenkezőleg Magyarország némely vidékeivel, hol ezen politikai hatalom elvesztése után is biztosságban fogja magát találni. A székelyföld, hol a nemzet egy kis része egy tömegbe van öszpontositva s a melyről nagy képzeletekkel vannak eltelve a kik nem ismerik, meggyőződésem szerint nagyon kevés súllyal bir nemzetiség dolgában. Ott e tekintetben a legtökéletesebb indifferentismus uralkodott eleitől fogva. A székely nép örökké kiváltságok után vágyott, örökké azokért harcolt és örökké elnyomás miatt panaszoskodott. Oka mindig bőven volt reá. A magyar királyok, azok vajdái, a fejdelmek és rabonbánjaik egyaránt megfosztották kiváltságaitól, melyeket ha némely kegyesebb pártfogóik egy egy fris szolgálatért visszaajándékoztak is, mindig csak rövid ideig bírhattak, mert saját főnökeiknek is a volt minden törekvése, hogy magukat saját véreik felett urakká tegyék: innen a lázzadások, hazaárulások és véres boszuállások szakadatlan lánca. A forradalmat megelőzött évtizedekben is minden törekvés és politikai izgalom a székelyföldön ugyanazon egy vágyban öszpontosult, mely a régi, hagyományos vagy írott, de ritkán élvezett kiváltságos jogok visszaszerzésében állott. A székely mind nemes volt a törvény szerint és szülőföldén kivüli annak is tekintették, de otthon csak az előkelőbbek élvezték a kiváltságot: a tömeg adózó szabad paraszt, vagy fegyverviselő nem szabad ember volt. Oly nagy volt a sovárygás a nemesi kiváltságok általános helyreállítása után, hogy midőn ez több országgyűlési, nem is egész őszintességgel, tett próbák után sem sikerülhetett s a „felséges“ gubernium a kedélyek némi megnyugtatása végett legalább egy morzsát akarván adni, talán 1842-ben egy határnapot tűzött ki, meddig minden„«ma/w‘sal biró, de nemesi kiváltságait tettleg nem gyakorló székely, azok visszaszerzése végett a „méltóságos“ Királyi Táblán pert mozdítson, — csupa armalis levelekkel megrakott szekerek indultak M. Vásárhelyre. A k. tábla az uj productionalis pereket csak hamar el is látta és akkoriban számos fegyveres és adózó székely nyerte vissza nemesi kiváltságait, hogy nem sokára mind egy tömegben essenek a revolutio torkába. E kiváltság-vágy egyébiránt az általános szegénységnek is következése, mely a székelyföldön mindig otthonos volt. Igen de ott, ahol még vagyonosabbakat is a mindennapi kenyér gondja foglal el egészen, nagy gondolatok nem tenyészhetnek, vagy legfeljebb mint homályos vágyak tengődhetnek a le nem győzhető anyag korlátlan uralkodása alatt. E kiváltságvágy a forradalom előtt némileg melegágygyal szolgált a vármegyei magyarságra nézve, mert minden székely fiú, kinek módja volt valamely felsőbb tanintézetet végezni, ha csak életrevaló volt és a legvagyonosabbak közé nem tartozott, a vármegyén keresett magának hazát s e plánta-iskola nélkül ma a vármegyében csak a régi nagy birtokosokat, a mágnásokat és utódaikat találnék. De ma már e kiváltság nem vonja a székely fiút a vármegyére: amit itt kaphatna, azt otthon is megtalálja; az a tudomány is, melyet a forradalom előtti és mostani iskolákban szerzett, most már nem elégséges arra, hogy a volt vármegyében magának állást és leendő családjának telepet alkosson vele: a hazában nyert oktatás alig egyebet, mint papi és iskolamesteri állomást nyit meg előtte s még e pálya is — par le temps qui court — hovatovább mind inkább összeszorul. A székely azért most inkább mint valaha tódul be a két oláh fejdelemségbe, mert azt hiszi, hogy ott az itthonhoz képest még kiváltságos állapotban fog élni, s tekintve a csekély adót, az áldott földet és az austriai konzul alatti valóban kiváltságos állását, némileg igaza is van benne. Ez oldalról tehát az erdélyi magyar elem nagyon csekély gyarapodásra számíthat, önmagában pedig a növekedő elszegényedéssel a rothadás fermentumát hordozza, — mert a magyar nem tartozik azon fajok közé, melyek a nyomorban tenyésznek legbujábban — a miről még bővebben akarok közelebbről szólani. Harkályi Titus: Úti emlékek X. Pest, aug. 10. Kedves barátom! Ha igaz is, hogy a külvilág egy nagy viszhang, mely többnyire azt hangoztatja vissza, mi belvilágodban honol , mindazáltal nem minden, mi kívüled van, hat egyformán belsődre. Ha Bécs nagyszerű, ha Baden és Grác vidéke bájoló, ha a gőzösön tett út Bécstől Pestig a Duna mellékeinek szépsége által elragadó, ha Esztergom ősi időkbe visszanyúló emlékeivel egy szép, dicső múltba andalít: Budapestet kedvesnek fogod találni. A magyar nemzet