Magyar Gazda, 1844. január-június (4. évfolyam, 1-44. szám)
1844-01-28 / 8. szám
MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Negyedik, év. Pesten, január Sokán 1844. 8. Száll. TARTALOM: Gazdasági tudomány és földbirtokosok. (Korizmics— A’ repczehernyónak elvesztése, és kiirtása. CGorove Károly). — A’ guanotrágyával Francziaországban tett kísérletek eredményei. — Vidéki egyesületi mozgalmak. Choroknay György— Gabonaár. Gazdasági tudomány és földbirtokosok. Az előállításnak egyik legnevezetesebb tényezője a’ földmivelés. Földmivelés által az élet főszükségletei fedeztetvén, az mindig ’s örökké jutalmas fenntartója leend az embereknek, felül állva egyébnemű előállításokon, mellyek csak másodrendű szükségleteket fedeznek. Azért minden országnak, melly biztos fennállást szeret, első és főkötelessége, kebelében a’ földmivelés csendes de hasznos művészetét ápolni, emelni, elvekre vinni, ’s lehetőségig kiterjeszteni. Magából értetik egyébiránt, hogy a’ mellett, ha valamelly nemzet ezt okszerűen ’s egész erőből tenni akarja, ’s valólag teszi is, a’ műipart és kereskedést sem fogja tekintete elöl veszíteni, ’s számolásából kifelejteni; mert csak úgy boldog ’s valólag önálló az ország, ha kebelében gazdaság, műipar ’s kereskedés egyaránt virágoznak; mert ekkor azon kívánatos helyezetbe jön, hogy a’ többi országok ellenében ténylegesen áll, ’s földje termékeinek felhasználásában nem kénytelen segítségül meghíni külországokat , ’s velők a’ nyereményben megosztozni.— Méltán érdemel tehát minden olly törekvés hazafiui buzgó és kitartó pártolást, melly a’ gazdasági műipari és kereskedési érdekek tisztába hozatalát ’s felebb emelését tűzte ki magának feladatul; miért is mint egy leendő óriást úgy tekintsük honunkban a’ legújabb időkben keletkezett e’ körökbeni egyesületeket; mert ezeknek tökéletes felerősödtétöl függend hazánk anyagi érdekeinek emelkedése, mikkel szellemi erőink is gyakorlatiabb irányt veendenek. Mert hiában az életben, úgy a’ mint az áll és van, a’ szegény nemzetnek jövendője nincsen; mert nem elég a’ legjobbat tudni, kimutatni, hanem szükséges azt cselekedhetni is, máskép szellemi erőinknek — ha volnának is — hasznát nem vehetjük teljes mértékben.—így nemde honunkban mindenki átlátja, hogy milly szükség volna bizonyos pénztárokra, mellyekből valamint a’nemzeti czéloknak létesithetése, úgy egyes honfiaink—biztosság mellett— segélyezése is eszközöltethetnék, ’s hogy eddig e’ minden okostól belátott közkelléknek meg nem feleltetett, bizonyára egyik főoka pénztelenségünk. Szükség tehát azon lenni a’ hazának, hogy szegénységi baját minél előbb elűzze magától; ha máskép fennállását koczkára tenni, ’s létét nemzeti örömök nélkül leélni nem akarja. — És bizonyos, hogy amint a’ körülünk levő többi szorgalmas népek ’s nemzetek minden órával előbbre meg előbbre haladnak, úgy mi, ha tetten nézzük e’ törekvéseket, irgalom nélkül — mert a’ viszonyok hatalma irgalmat nem ismer — megfosztatunk minden önállástól! — Tennünk kell tehát, habár kezdetben egy kis erőltetésbe kerülne is. Arra nézve már, hogy mikép vergődhessék valamelly nemzet gazdagságra és jólétre, sok ugyan, de még