Magyar Gazda, 1844. július-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1844-08-08 / 11. szám
463 164 Töredékeszmék a’baromtenyésztés köréből. Mellőzve más európai tartományokat, már csak hazánkban minden vidéknek, sőt külön minden helységnek szarvasmarháin, lovain, sertésein, juhain egymástól eltérő különbségeket, elütő sajátságokat veszünk észre. — Itt a’ barom átalában szálasabb, amott tömörzsikebb; — ez a’ legdurvább eledellel is beéri, amaz finnyás, válogatós ; ennek tagjai bizonyos egyenmértékben vágnak össze; amannak testalkatában némi zavar, egymástóli eltérések, szembeötlő össze nem olvadás jelei láthatók ; a’ széles hátgerincz vagy farcsiklól elrí a’vékony összeesett szügy; az öblös felső testet mi sokszor vékony ingadozó lábak hordják? itt az igavonóknál bizonyos könnyűséget, vidorságot, másutt némi unatkozott elaléltságot tapasztalunk; itt a takarmány, ha talán nem épen a’ legjobb is , de azért, mint közbeszédben mondják: igen fog a’ marhán — a’ hús mintegy tapad reá; amott a’ legjobb eledel mellett öszlövéres, sovány, kivált tavasz felé emelgetös marhákat találunk; ezen csordában széttekintvén, feszült tölgyü teheneket szemlélünk, mellyek csaknem dézsával ontják a’ tejet, amott lankadt, petyhüdt tejedényüeket; és végre az elsorolhatatlan változatok közt legnevezetesebb azon körülmény, miszerint egy ’s ugyanazon birtokos, vagy helység lakosainak marháik ivadékról ivadékra folytonosan lel— szöleg állandó sajátságokat, miilyenek a’kitűnő nagyság, viszontagság elleni kitartás , hizékonyság , tejelési képesség’stb., vagy ezzel megfordított tulajdonokat öröklenek. Ezen öröklési képesség az, melly az okszerű tenyésztő elött, bármellyik háziállatra nézve ugyanazon fajban egy nevezetes osztályt „hasonlajt“ teremt elő , melly idegen tudományos nyelven rácénak , hazailag szólva „törzsfájának mondatik ; mivel ennél a’ vérségi összeköttetés bizonyos, a’ párosítás nem az innen amonnan összeszedett egyedekkel, de a’ már megállapodott vérrokonokkal történik. Ezen tételből önként következik, miként altörzsfaj, a’ helyszerü viszonyoknál fogva, minő az égalj, legelény, szénatermő rétek, ’s iható viz mivolta, bánásmód ’s több tényező okok, önmagától is származhatni , melly akkor természeti törzsfaj; de ha az értelem az előállító okokat összeszedi, szándékához alkalmaztatja, az eredmény kifejlését a’ kölönben is kedvező helyütt lehetőleg elősegéli, ’s a’ nem kedvező körülmények mellett az akadályokat elhárítván , ezek daczára a’ tenyésztést diadalmasan vezérleni tudja, akkor az ő törzsfáját az értelmiség, a’ művészet teremtette, ’s mesterséges törzsfaj nevezetet érdemel. A’ természet minden műveiben az ázalékféregtöl fel az emberig, a’ növényországban a’ penésztől az ázsiai Lybán czedrusáig, valamint a’rendekben, úgy a’ nemekben, fajokban, hasonlajokban ’s egyedekben véghetetlen egymástól eltérő, már csak puszta szemmel is felfoghatólag megkülönböztethető jellemeket találunk; innen ez az ősanya bizonyosan igen szereti a’ sokféleséget; ő minden fűszálat, minden csemetét, minden állati magzatot különbözőleg alakít, hacsak valami erő nem áll ellenébe, melly ezen szórakozási vágyát megakadályozza, ’s a’ mennyire lehet, az alsóbb osztályoknál nehány egyedekben, hasonlajokban, fajokban bizonyos öszhangzást vív ki, melly már a’ nemekben kevésbbé, a’ rendekben pedig épen lehetetlen. Azon törzsfajok tehát, mellyeket bármelly állatnál a’ néma természet, az emberi értelem hozzájárulta nélkül hoz elő, bármilly tökéletesek is, a’csupa történetesség szüleményei, és valamint— nem tagadhatni — magától a’faj közönséges tulajdonaitól eltérő jelesb, sajátságos jellemű állati családot alakíthat, úgy ellenkezőleg egy törpe, elferdült, undorító, makacson megrögzött tulajdonú hasonlatnak is mi többször szülő anyja. Ott pedig, hol a’gazdai munkásság a’ természet működését kileső értelem szövétneke után indul, az állati ivadékban elérendő, bizonyos előre elhatározott sajátságokat tűz ki magának, habár a’ származtatás hosszabb fokozatain keresztül hatva — és csak ez esetben — mondhatni: a’ gazda tervszerűleg tenyésztőt. A’ gyakorlat terén a’ mondottakra számtalan feltűnő példákat látunk. Az Euphrat partjain, a’ szyriai lapályokon a’ jóltevő természet kebelében kiképzett arabs ló-törzsfaj az egész világ figyelmét magára vonja, ’s a’ lovába tüzesen szerelmes arab s annak eredetét egész isteni prophétája öt kedvencz kanczáinak egyikéhez szereti fölvinni. Alig van gazda, ki a’ spanyol mermost, mint szinte helyszerű viszonyok közt kiképzett remeket ne ismerné; de ellenben ne menjünk éjszaki skócziába, vagy az islandi hegyek közé, saját hazánkban, a’ többek közt az indolentia által eltörpült, eredetileg keleti származású, most már elsatnyult parlagi lótörzsfajt elegendő számban találunk. A’ gyakorlati kivitel embere az angol, a’ 14 markot alig haladó, mintegy nyilsebességgel iramló keleti arabs vért, a’ maga szálas termetű, nedves égalj képzelte lovával párosslá, ’s igy tervszerüleg a’ nemzedék hosszabb során egy uj törzsfajt teremte: ama nevezetes angol telivért, melly értelmiség közbejárulta nélkül soha napvilágot nem látott volna; de hiszen ugyane’ volt sorsa a’ Szászhonban keletkezett, ’s egykor nagy szerepet játszott electoral juhtörzsfajnak is. A’ rohanó idő, mi gazdák úgy tapasztaljuk, soha egy nyomon nem jár, mivel az idő ápoltja, a’ természet szüleményei magával a’ szülő anyával egyetemben un-