Magyar Gazda, 1845. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1845-04-08 / 28. szám
KIADJA MAGYAR GAZDA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. dt»d ÓV 1 - WO fe?e._____Pesten, április Sárt 1845._________________2§. Süál M. TARTALOM: Jószándéku levelek ’stb. (Korányos.~) — Lovak tartásáról. (Durneis Konrád) — Lobbancs. (Péterffy József.)— Gazdas. tudósítások Horváthországból Berdoveczi-Ujlakról. (Ujváry Károly.) — Liptóból. (N.AT.) — Középponti egyesületi munkálódások. (Török János.) Jó szándékú levelek, főleg a’ honi terjedelmesb birtokok tulajdonosaihoz ’s azoknak igazgatóihoz intézve. VII. Fővonalakban szállni akarok immár a’ tiszti jószágkezelésröl, miképen az hazánkban eddig, csaknem átalánosan, gyakoroltatik.— Mi földesurra nézve a’jószág, ugyanaz lisztre nézve előállító képessége; amannak azt hozza érdeke magával, hogy jószágából, emennek pedig, hogy előállító képességéből a’lehető legnagyobb ’s tartósb jövedelmek fakadjanak. És épen azért, mivel a’ more patrio tiszti rendszer ez érdekeket kielégíteni nem tudja, alkalmatlan és káros jószágkezelési mód. Nem képes kielégíteni, mert hazánkban a’ tisztet tartó földbirtokosok legnagyobb része, még mindig igen távol van attól, hogy a’ gazdasági előállítás legfőbb tényezőjét , az értelmet, a’minden egyéb tényezők irányadóját, kellőleg méltassa, ’s olly helyzetbe tegye, minőt e’ fontos tőke, gondolkozó egyén elött, valólag megkíván. Nálunk fájdalom, még átalánosan azon balnézet uralkodik , hogy szolgálni kegyelem; hogy a’ tiszt örüljön, ha hivatalt kap, bár minő fizetéssel is;... hisz , ha elmegyen, ha sorsa nincsen ínyére, van helyette száz más, ki édes örömest lép helyébe; mintha bizony: liszt tartás, ’s nem a’ lehető legnagyobb jövedelem előállítása volna az elérendő czél.l! — Az csak elvétve jő valakinek eszébe, hogy a’ tisztnek parányi fizetését dolog ’s fáradsággal kell megváltania; hogy az e’ szerint nem kegyelem adta ajándék, hanem szolgálatért érdemlett és keresett jutalom; és még kevesbnek: hogy a’ tisztnek értelmi tehetsége, neki szint olly tulajdona, vagyon-forrása, mint minő a’ földbirtokosnak fekvő jószága ’stb. ’S pedig mindaddig, mig jószágkezelési okoskodásainknak illyforma alapjait le nem romboljuk, mindaddig, kifejthető jövedelmeink igen nevezetes részét nélkülözni fogjuk. Ez érdemben nézeteink egészen hibásak lévén, kívánatos, hogy azok minél előbb kiigazitattassanak. E’ végre meg kell szűnni, azon rész felfogásból fakadt, önzés szülte törekvésnek , melly szerint a’ földbirtokos érdekében hisz cselekedni akkoron, midőn tiszteinek anyagi állását részéről a’ lehető legkevésbé kerülővé iparkodik tenni. — A jószágunkat kezelő egyén képviseli gazdaságunkban a’legjelentékenyebb előállítási tényezőt, ebben pontosulnak a’ többi értékek, ettől veszik minden egyéb tőkéink irányukat; ez mintegy gyulpontja,fzükre egész gazdaságunk életművezetének, melly tehát — annál hőbben egyesitendi ’s adandja vissza a’ tárgyakat, mennél inkább olly állapotban van, hogy anyagi és szellemi érdekeit kielégítheti; mert nem kell felejteni , hogy ezen kielégítés szük emberben a’ sorsával megelégedést, melly ismét a’ hivatása teljes lélek ’s