Magyar Gazda, 1847. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1847-09-15 / 22. szám
MAGYAR GAZDA, MEZŐ- ÉS NEMZETGAZDASÁGI ’S MŰIPARI ÉRDEKEK KÖZLÖNYE. /V Rt. Gazd. Egyesület pártfogása, alatt szerkeszti és kiadja: Török János. TARTALOM: Eszmetöredék Magyarország népesitésről. Hekler Antal. — Bergeries de Senart. — Gazdasági szakosztály ülése Sopronban aug. 14-kén 1847. — Hirdetések. — Eszmetöredék Magyarország népesitéséről. Mint minden üzérkedéshez, úgy a’ mezei gazdasághoz is kellő erő szükséges a’ kívánt siker előidézésére; és mennél jobb arányba van hozva az erő az általa végrehajtandó munkával, eredménye annál biztosabb, haszna annál feltűnőbb leend. — És épen ezen erőnek a’ teendő munkának jobb összehangzásának köszönhetik nagyobb vagy kisebb gazdaságaink felvirágoztatásukkal párosult tiszta jövedelmi szaporodását,vagy ebbeli aránytalanságának annak nagyobb részbeni felemésztését. — A’ gazdának tehát egyik fő feladata minden törekvését arra irányozni, hogy egyfelül a’ talán felesleg erő haszon nélkül ne pazaroltassék vagy pedig másfelül annak hiánya miatt fogyatkozást, vagy tetemesb kárt szenvedni ne képtelenittessék; ’s eme nálunk még eléggé nem méltányolt két tételben nagyobb részben rejlik gazdaságunk hátramaradásának, és birtokaink aránylag csekély jövedelmezésének egyik fő oka. Habár tagadhatatlan, hogy a’ szemes , előrelátó és számítani tudó gazda mindég előre gondoskodni, és magát a’ lehetőségig biztosítani iparkodand , nehogy azon kellemetlen helyzetbe hozassák, évi fáradozásainak gyümölcsét szükséges erő hiánya miatt csak csonkítva élvezhetni, vagy pedig épen — a’ mi nálunk, különösen bőtermésű években nem ritkaság — az minden haszon nélkül veszendőbe menjen , úgy más részről lehetnek, és vannak hazánkban olly sajnos helyzetek, hol a’ gazda minden iparkodása daczára, nem ritkán termésének tetemesb részét a’ legsürgősb időpontom kellő erő nélkülözése miatt feláldozni kéntelenittetik. — Ezen baj nagyobb részben hazánk azon legáldottabb földű megyéit szokta érni, hol az annyira dús földet Gabonaár. — Dunavízállás, kiapadhatatlan kincshalmaznak tekintvén, annak kimeríthetetlenségében bízván, azt túlnyomólag, és csaknem kizárólag gabonaveteményekkel foglaltatják el, és épen ezen egyoldalú gazdaság az oka, hogy midőn az évnek egyik szakában dolgos kezek hiánya miatt panaszkodunk, és azon hol külföldi, hol belföldi felső megyei gyarmatosítások által orvosolni iparkodunk; ugyan az év második szakában eme kevés népességünknek egy része is — különösen szűk termés után,—mire a’múlt év élő például szolgált — legnyomasztóbb ínségben sinlödni, sőt a’ mi több éhen halni kénytelen ittelik. — Tagadhatatlan, hogy a’ mi népességünk nagyon is középszerű, sőt összehasonlítva Belgiummal, mellynek alig 0,271 részét, a’ bri 11 birodalommal, mellynek 0,46 részét, Morvaországgal és Würtembergával, mellynek 0,48 részét, Poroszország Rajna-tartományaival, mellynek 0,34 részét, Csehországgal, mellynek 0,47 részét, sőt a’ tulnépesitett Leitmeritzi kerületnek, hol egy Q mértföldre 17,000 lélek esik, alig 0,11 részét teszi, — nagyon csekélynek is tetszik, — és elismerni kénytelenittetünk, hogy a’ mezei gazdaság czélszerűbb űzése, a’ műipar terjesztése és egymással kellő összhangzásba hozatala által, hazánk területén — tekintvén annak kedvező éghajlatát és • termékeny földét — kétannyi népesség is kényelmesen eltérhetne, és nagyobb jóllétet élvezhetne, mint mostani félakkora népességünk; sőt belterjedtebb gazdaság és terjedelmes gyáripar űzhetésére elkerülhetetlen szükséges is volna, de a’ ki csupán gyarmatosítások által a’ mi elavult gazdasági rendszerünk és pangó gyáriparunk mellett hiszi hazánkat Eldorádóvá átváltoztathatni, az nem egyebet eszközölne, mint az amúgy is nagy számát a’ nyomorgóknak szaporítaná. — Biztosítsunk előbb tulajdon népünknek rendesebb gazdaság-űzése, és virágzóbb gyáripar^teremtése által folytonos keresetet, ne-