Magyar Grafika, 1967 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1967 / 1. szám
Az 1967-es év kilátásai és feladatai Horváth Gyula miniszterhelyettes Az 1967-es évnek fokozott jelentőséget ad az a tény, hogy ez az év az új gazdasági mechanizmus bevezetését megelőző esztendő. Ez év hónapjainak múlásával mind több tennivaló válik szükségessé az 1968-as év, és az azt követő évek lehető legjobb előkészítésére. Ma még a nyomdaipar dolgozóinak széles köre nem látja áttekintően, hogy a gazdasági mechanizmus reformja társadalmunk egészét érintő fontos ügy, amelynek eredménye csak hosszabb idő után, esetleg egy-két évtized elmúltával mérhető fel és értékelhető egész teljességében, hogy népünk, társadalmunk életében mekkora változást hozott létre. Az új mechanizmus jelentős változásokat okoz a népgazdaság minden területén, amely a mai helyzettel szemben lényeges szemléleti és gyakorlati változásokat kíván meg egyéni és közösségi életünkben egyaránt. 1968-tól kezdődően az a körülmény az egyik legfőbb meghatározó, hogy mindenkor a tényleges szükségletekre kell termelni, tehát abszurd kívánságoktól eltekintve, mindig az igénylő (vevő) kívánságának kell előtérbe kerülni. Meg kell szűnnie például annak az állapotnak, amely sajnos a jelenlegi tervezési-gazdálkodási rendszerünk egészségtelenül kialakult velejárója volt, hogy - a mennyiségi tonnaszemlélet hatására - termeltünk magáért a termelésért, nemegyszer mellőzve a jogos minőségi igényeket. A rossz irányba ható feszülések következtében gyakran előforduló jelenség volt az is, hogy a népgazdasági és szőkébb vállalati érdekek ütköztek egymással, amelyek sokszor csak adminisztratív intézkedésekkel voltak - úgy-ahogy - megoldhatók. Az új mechanizmusban a helyesen kialakított ösztönzők hatására, feltétlenül egybe kell esnie a vállalati és népgazdasági érdekeknek abban a formában, hogy a vállalati érdeknek megfelelően a maximális nyereség megvalósuljon, és egyidejűleg a megrendelők igényei is teljes mértékben, minőségi és mennyiségi értelemben kielégítést nyerjenek. A Nyomdaipari Tröszt vállalatainak belső munkája — feltehetően szervezeti felépítésük is — jelentősen meg kell hogy változzék. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy minden vállalatnak a saját személyi, műszaki stb. adottságaiból kiindulva kell a leghatékonyabb vállalati mozgásokat kialakítania. Ez a változás főleg a vállalatok kereskedelmi szemléletének újszerűségét kívánja meg, figyelembe véve többek között, hogy az exportvolumen növelése — a nyomdai termékek gazdaságosságának kedvező volta miatt - elsőrendű népgazdasági érdek. Az 1967-es év hátralevő hónapjai követelően előírják, hogy a nyomdaipar dolgozóival — a szervezeti előkészületekkel egyidejűen - megismertessük és elfogadtassuk a reform eszmei tartalmát is. Ebben az átmeneti évben vállalatainknak meg kell teremteniük dolgozóik bizalmát az új gazdasági mechanizmus iránt és meg kell értetni, hogy az egyén életszínvonalának javulása függ saját munkája hatékonyságától, minőségétől is. Tudatos és tartós mozgósítással el kell érnünk az öszszes, közvetlenül vagy közvetve érdekeltek demokratikus és hatékony együttműködését a gazdasági reform minden kérdésében, hogy leküzdjük a dolgozókban a még meglevő bürokratizmus miatti, de saját tevékenységükben is nem ritkán jelentkező közömbösséget. Ez a mozgósítás a nagyobb vállalati önállóság mellett megköveteli a vállalati demokrácia egyidejű és megfelelő kiszélesítését, és e munkában számítanunk kell, és fokozott mértékben számítunk is a párt-, szakszervezet, társadalmi szervek támogató, magyarázó, felvilágosító munkájára, segítségére. Az 1967-es év teendőit megkönnyíti az a már megállapítható tény, hogy a Tröszt vállalatai az 1966. évi tervüket 8%-kal-ezen belül az exporttervet 19%kal — növelték a kedvező önköltségi és termelékenységi mutatók teljesítésének egyidejűsége mellett. Ezek a pozitív számok — egyéb kedvező tendenciájuk mellett - lehetővé teszik megközelítően 18-19 nap átlagos nyereségrészesedés kifizetését a Nyomdaipari Tröszt vállalatai területén dolgozók részére. Kedvezően befolyásolják az 1968-as évre való átmenetet az ez évben induló új beruházások is. Az 1967-es év folyamán a népgazdaság e célra előirányzott összegeiből mintegy 100 millió forintot fordítunk a tröszti nyomdaipar fejlesztésére. Ez évi feladataink jó részét fel sem sorolva, úgy érzem, nyugodtan mondhatjuk, hogy a most már mindjobban fogyó hónapok alatt a nyomdaipar vállalatainak egyetlen vezetője sem mentheti fel magát a felsorolt teendők alól. Ez biztosíthatja, hogy a legnagyobb felelősség vállalása mellett, az elkövetkező évek folyamán vállalatát a népgazdaság érdekeinek megfelelően, az új mechanizmus keretein belül a lehető legeredményesebben működtesse.