Magyar Hang, 2019. július (2. évfolyam, 27-30. szám)

2019-07-05 / 27. szám

Magyar Hang ! 2019. július 5-1- -el van, amit a humorista hely­telenül mér fel. A nagyon részeg emberek előtt nem szeretek fel­lépni, de minden más eset meg­oldható. Sokszor mondják, hogy milyen intellektuális humort csi­nálok, de szerintem csak arról van szó, hogy nem nézem hülyének a közönséget. - A részeg közönségen kívül van olyan fellépés, amit nem vállal el? - írtam egy hosszú listát ar­ról, hogy mit nem csinálok, erről híres vagyok a Dumaszínházban. Magánrendezvényekre például nem megyek, két születésnapot elvállaltam korábban, és nem őr­zök kellemes emléket róluk. Ott ugyanis nem a műsor számít, ha­nem a társaságot akarják megven­ni, hogy „na, itt a tévés csávó”, ezt igyekszem elkerülni. Ahogy párt­eseményeken sem lépek fel, és reklámban sem szerepelek. - Zavarja, ha megismerik az ut­cán? - Meg kellet tanulnom bánni az ismertséggel. Régen nagyon sokat foglalkoztatott például, hogy mit írnak rólam a kommentelők, és A kérdés nem is az, hogy miért lett szakállam, hanem hogy eddig miért nem növesztettem, sokáig azt hittem, hogy így nem nevetnek rajtam az emberek, de kiderült, hogy tévedtem, így maradt a szakáll általában addig kerestem, amíg nem találtam valami rosszat. Ma már nem központi kérdés az is­mertség, elfogadtam, hogy ez egy ilyen szakma. Álságos dolog len­ne, ha azt mondanám, hogy zavar, hiszen nagyon sokat dolgozom azért, hogy szem előtt legyek. - Több interjúban mesélt róla, hogy könyvet ír, amelynek a műfa­ja útközben folyamatosan változott, hogy áll most a mű? - Évek óta hazudoztam, hogy írok, de mostanra valóban el­készült. Először Minden könyv munkacímmel gyűjteményes pa­ródiakötetet terveztem, amelyben helyet kapott volna az összes mű­faj, amiért az olvasók rajonganak manapság a vámpíros regényektől a skandináv krimiig. De egyedül a krimi működött a papíron, így amikor megmutattam a szöveget Cserna-Szabó András barátom­nak, a kötet későbbi szerkesztő­jének, ő felvetette, hogy hagyjam a többi műfajt, és írjak krimipa­ródiát. Évek teltek el, mire rá­jöttem, igaza van, és újabb évek, amikor végre az is világossá vált, hogy összefüggő történetet kell írnom, így lett végül regény a szö­vegből. A halogatás hosszú kor­szaka gyorsan véget ért, amikor aláírtam a kiadóval a szerződést, onnantól kezdve öt hónapig csak ezzel foglalkoztam. Most, ami­kor befejeztem, leültem legózni a kisfiammal, aki nem értette, hogy miért játszom vele újra, miért nem a könyvön dolgozom. - El tudta engedni a szöveget? - Azokat a napokat élem, ami­kor már megszületett, de még fáj. Szeretném már végre a kezembe fogni, azzal akarok aludni, mag­zati pózban szorítom majd ma­gamhoz. - De azért nem cseréli fel a stand­­upot a regényírásra? - Nem vagyok író, csak egy hu­morista, aki írt egy vicces könyvet. Nem játszom meg magam a szö­vegben, nem teszek úgy, mintha regényíró lennék. A formabontó megoldásaimat látva Cserna-Sza­­bó András a posztmodern iroda­lomról kezdett beszélni, de ebben semmi posztmodern nincs, csak humor. Vagyis én nem úgy csiná­lok, mintha hülye lennék, hanem tényleg hülye vagyok - vonta le a következtetést Cserna-Szabó. Olyan poénokat akartam, amelyek csak könyvben működnek. Van olyan szereplőm, aki fejre állított betűkkel beszél, mert gyerekkorá­ban sokat lógatták fejjel lefelé egy könyvtárban, és ha ideges, akkor felszínre tör ez a trauma. Egy má­sik etruszk karakterekkel kom­munikál, és akad, akinek elmegy a hangja egy fejezetre, így kényte­len morzézni. Sok munkámba telt, mire ő is megszólalhatott morze­jelekkel. - És az olvasónak is sok munkája lesz vele. - Lábjegyzeteltünk mindent. Kérdés volt, hogy mennyire kell fogni az olvasó kezét, ebben segí­tett sokat a szerkesztő. - Meddig lehet csinálni a stand­­upot, van a műfajnak felső korhatára, ami után már megmosolyogják az embert, ha színpadra áll? - Egy humorista bármikor ki­éghet, nem feltétlenül kell meg­várni az öregkort. Kiszámíthatat­lan, hogy az embert mikor felejtik el, vagy ő mikor hagy fel a mun­kával, esetleg meghal-e kellően fiatalon, hogy legenda legyen. - Foglalkoztatja a legendává válás? - A Galaxis útikalauz stoppo­soknak című regény szerint úgy lehet űrhajót sikeresen leinteni, ha van nálunk törölköző, mert akkor feltételezik, hogy rendes stopposok vagyunk, aki borotvát, körömollót és fogkefét is hozott magával, így biztosan felveszik. A szerzőre, Douglas Adamsre a poén nyomán egy törölközőnap­pal emlékeznek minden évben a rajongók, köztük én is. Az emlék­napon mindenki törölközőt vesz a nyakába, és azzal mászkál egész nap. Ennél szebbet egy alkotó­nak nehéz elképzelnie, de én már egy csodás sírfelirattal is beérem. Azt is bedózerolják ugyan száz év múlva, de addig legalább emlé­keznek rám. - Van már ötlete a feliratra? - Remélem, marad még pár évem ezen gondolkodni. De azért van néhány a tarsolyomban, a legpesszimistább talán a „Valaki ezért felelni fog”. 90 MAGAZIN 17 Elhunyt Rimanóczy Jenő N­yolcvanöt éves korában elhunyt Rimanóczy Jenő Ybl-díjas, Budapestért díjas, az MMA Építőmű­vészeti Tagozat díjával kitüntetett alkotó, a Ri­­manóczy-dinasztia utolsó építész sarja. Rimanóczy Jenő nagyapja, id. Rimanóczy Kálmán a szá­zadfordulós Nagyvárad arculatának kialakításáért felelt, apja, id. Rimanóczy Gyula a modernista építészet kiemel­kedő alkotója volt. Bár épületei a mai napig meghatároz­zák a városképet, Rimanóczy Gyula neve szinte teljesen kikopott a köztudatból, pedig az ő nevéhez fűződik egye­bek mellett a Pasaréti téri templom és autóbusz-állomás, a Bosnyák téri Szent Antal-plébánia, az egykori Kissta­dion, valamint a Dob utcai Postaigazgatóság épülete is. Rimanóczy Jenő és testvére, Gyula apjuk útját követve lett építész, lánytestvérük, Yvonne jelmeztervezőként ért el jelentős sikereket. Rimanóczy Jenő, a család utolsó szakmagyakorló tagja a Közlekedésüzemi Épülettervező Vállalatnál rajzolóként, majd segédtervezőként kezdte pályafutását, de dolgozott a Lakótervnél is. Diplomamunkája annyira meggyőző volt, hogy rögtön felvették a Magyar Építőművészek Szövet­ségének Mesteriskolájába (Finta Józseffel együtt), ahol Szendrői Jenő vezetése alatt folytatta tanulmányait. Innen került 1958-ban az Ipari Épülettervező Vállalathoz, ahol húsz évig dolgozott tervezői, osztályvezetői, majd iroda­vezető-főmérnöki beosztásban. 1978-ban nevezték ki az Általános Épülettervező Válla­lat (ÁÉTV) főépítészévé, illetve műszakiigazgató-helyet­­tesévé, ahol 1989-ig töltötte be tisztségeit. Főmérnöksége alatt sok tehetséges építész kezdte meg az ÁÉTV-ben pá­lyafutását, többek között Ferkai András, Magyari Éva, Csá­­goly Ferenc és Turányi Gábor. „Egy háznak mindig az adott környezethez kell iga­zodnia. Rögtön meg tudom mondani, melyik az a ház, amit a háború előtt, illetve után építettek. A szomorú az, hogy azok, amiket névtelen építészek terveztek még a há­ború előtt, sokkal jobbak, mint a neves, de későbbi építé­szek munkái” - vallotta Rimanóczy Jenő, akinek legfon­tosabb munkái közé tartozik az óbudai kísérleti lakótelep garzonháza, a Maros utcai OTP-társasház, a Törökvészi úti óvoda és bölcsőde, a Fehérvári úti Vertesz-irodaház, a Táncsics bőrgyár irodaháza, a Nyírségi Mezőgazdasági Kutatóintézet telephelye. Számos kórház terve is fűződik a nevéhez, közülük a Pécsi Honvéd Kórház traumatológiá­ja és a nyíregyházi kórház épülete el is készülhetett. Nyugdíjazása után Rimanóczy Jenő 1989-1998 között az Atlant Épülettervező Kft.-nél mint külső munkatárs dolgozott, számos tervezési munkában vett részt. Teljes visszavonulását követően fáradhatatlan munkával doku­mentálta pálya- és kortársai munkásságát, neki köszön­hetően több mint hatvan Wikipédia-bejegyzés született meg a modern magyar építészet témakörében. Makrai Sonja

Next