Magyar Hang, 2022. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
2022-02-18 / 8. szám
-*ang 2022. FEBRUÁR 18-24. gén szépelgést, hogy aztán a mindennapi dolgokat varázsolja széppé, drágádévá. Mint az Album címűben: „A családban senkivel sem végzett a szerelem. / Volt, ami volt, de semmi mítosznak való. / Torokgyík-Júlia? Gümőkór-Rómeó? / Sőt, sokan öregen haltak meg, reszketegen. / (...) / A dagerrotípiák előtt, ki tudja, hátha / de az albumból senki, úgy tudom. / Mosoly lett minden bánatból egy napon, / vigasztalódtak, és végzett velük a nátha. ” Szymborska úgy tudott filozofikus költő lenni, hogy sokszor észre sem vettük, mennyire az. A leginkább azért, mert annyira a körülöttünk lévő dolgokból indult ki. Eközben a gyermekkel mint nagy gondolkodóval készített interjút („A Mester elveti az abszurd gondolatot, / hogy a nem látott asztal szakadatlanul asztal”), máskor azokat a kérdéseket írta össze, amelyekre nem vár már választ, „mert vagy túl korai volna, / vagy már nem érteném”. És még néhány egyszerű kérdés-válaszból is megrendítőt tud faragni, akárcsak a Vietnám címűben: „Mi a neved, asszony? - Nem tudom. / (...) / Tudod, hogy nem bántunk? - Nem tudom. / Melyik oldalon állsz? - Nem tudom. / Háború van, választanod kell. - Nem tudom. / Áll még a falud? - Nem tudom. / Ezek a te gyerekeid? - Igen.” Az kérdezi tőlünk, hogyan kell élni, akitől mi készültünk megkérdezni ugyanezt. Hiába, mondja ki egy versében, és mi csak bólogatni tudunk: valóban „még mindig, megint” „nincs sürgetőbb kérdés a naiv kérdéseknél”. Wislawa Szymborska: A növények hallgatása. Ford.: Csordás Gábor és Kellermann Viktória. FISZ-Kalligram, 2021.3000 Ft Fehér Anikó Szép élet a zenészélet, de sokat kell bazselni / Minden leánynak s minden legénynek a nótáját kell tudni. // Hogyha eléd áll, fejbe roppintani, tudjad neki aztán igaz szívből húzni, / Ej, jobb és volna a kisangyalom karjai közt pihenni, de meghalni. Lehetne akár ez az ars poeticája vagy mottója annak a zenekarnak, amelyről most írok. Ők csak eléneklik, de igen, értjük. „A Csángálló zenekar egy kis család, mely nevéhez hűen együtt csángáll az Úton. Léptük nyomán zeneszó és vigadalom...” - írták egy korábbi lemezükre. Hát ez most azért nem egészen így van. Egy kicsit változott a világ, így náluk is ennél több történik. Igaz, eltelt négy kemény év azóta, ráadásul az utóbbi kettő minimum duplán számít. 2009-ben alakultak, jó barátok, közülük hárman Moldvában tanítanak. De valamennyien gyakran járnak arra a távoli vidékre, Moldvába és Gyimesbe, ahol sokat lehet tanulni. De aztán csángállnak ők mindenfelé, Budapest ikonikus helyein is megfordulnak, mindenütt muzsikálnak, énekelnek. Ők írják ezt is: „Hisszük, hogy a zene a közös nyelv az emberek között, s azt is, hogy e rohanó világban még mindig, mindenkinek szüksége van táncra, éneklésre és mulatságra. Ezáltal a megújulásra, mely szépíti a lelket s szellemet egyaránt.” A most megjelent két lemez közül az első címe Csintorettó, a másodiké Aklesz-baklesz - jelentsenek ezek a szavak bármit is... Kanária című kezdőszámukban fogalmazzák meg az ars poeticájukat. A magyar nyelvterületen sokfelé ismert betyárballada gyimesi változatának első néhány versszakát halljuk itt: „Mikor jöttem idefelé, három zsandár állott elém / Azt kérdezték, hogy mi a nevem, s hol az utazó levelem. / Megállj zsandár, megmutatom, csak az ingem kigombolom. / Elővettem a hangszerem, ez az utazó levelem...” Nem a revolvert veszi elő, ahogyan az eredeti szöveg mondja, hanem a hangszert. Ez a lényeg. Ahogyan a sokak által szeretett kalotaszegi prímás mondta egyszer, amikor a határon nem akarták átengedni a hegedűjét: ne vegyék el, enélkül én semmi vagyok... Az új stílusú, Sűrű csillag kezdetű dalt Bősze Tamás énekével halljuk. Bősze hangja a paraszti éneklés és a jazz határán ma zene van zég, így izgalmas régiókba kíséri hallgatóját. Ő énekli a Kimaradási című számot is, amely remek feldolgozása különböző dalok változatos versszakainak. A többi felvételen is szépen szól a hangja. Megkapó, igazán kedves és szívhez szóló Gárgyán Zoltán Tamás éneke a Revolver című számban. Az itt hallható két dallam és szöveg is többfelé ismert, nyilván a lényeget tartalmazza: betyárballada. Sára Csobántól halljuk a születésnapi köszöntőt remek hangzású, szinte orgonaszerű kísérettel. Vendégzenészek is vannak itt: a Virics Banda Sára Veronika énekessel, valamint a Zugató Zenekar. Rajtuk kívül egy hegedűs és egy harmonikás segíti a hangzást. Sára Veronika éneke úgy mutatja meg a gyimesi ritmust, ahogyan azt csak ott, a helyszínen lehet megtanulni. Megtanulni talán nem is lehet, bele kell születni. Különösen jól érezhetjük ezt a Setéti című felvételen. Másfajta ritmikai különlegességet mutat a Hárem, 7/8- ban varázsol el és repít el még keletebbre. Az első lemez zárószáma a Parasztechno. Nehéz mesélni róla, legjobb meghallgatni. József Attila is benne van, reménytelenül... A másik CD-n hosszabb lélegzetű, az eredeti népzenéhez jobban hasonlító számokat hallunk. Zárásul Bősze Tamás hangján egy lánybúcsúztatót, nem lakodalmit, hanem igazit. Az ilyen halottbúcsúztatót csak asszonyok énekelték, most férfihangon szól. A Csángálló zenekar tagjai: Sára Csobán, Bagi Bálint, Gárgyán Zoltán Tamás, Telegdi Gáspár Máriusz, Wellner Balázs és Bősze Tamás Jean-Pierre. De milyen is ez a vidék, amely Budapesttől 800 kilométernyire esik? Orbán Balázs így ír a gyimesi emberről: „A csángók szép szálas termetűek, kivált a nők között igen sok szép van, becsületes, testvéries nép, egymást szeretők, nyomor és szükségben felsegélők, az idegeneket becsülök, s annyira jótékonyak, hogy nincsen arra eset, hogy csángó koldus járjon Csíkban, azonban ha onnan jön ide alamizsnát kérő szegény, itt többet kap (gabona- s más segélyt), mint Csík összes falvaiban.” Nem írtam még a címről, vajon ki tudja, mit is jelent ez a furcsa szó: halandár? Nem más ez, mint a Cannabis sativa, azaz közönséges kender, vadkender, amelynek különböző részeit különbözőképpen használ MAGAZIN • KRITIKA 29 ják arrafelé, de másutt is. Van egy speciális hatása is, a lexikon szerint „agytekerős”, „flesselős”, nevettetős. Nos, nevetnem nem kellett a zenehallgatás közben, de hogy egy egészen más világba kerültem a Csángállóval töltött két óra után, az egészen bizonyos. A hangszeres darabjaikban főként fúvósokat hallunk, szaxofon, kaval, klarinétok szólalnak meg hangsúlyosan. Hogy ezek a hangszerek nem jellegzetesek sem ezen a vidéken, sem általánosságban a magyar népzenében, senkit ne zavarjon. Megszólaltatásuk magyar, román, de balkáni jegyeket is magán visel. A két lemezt bátran fel lehet tenni egymás után, közben úgysem lehet mást csinálni, mint ámulva hallgatni. Remek alkotások ezek. Nincsenek bennük nemzetiségi határok, nincsenek műfaji keretek. Zene van. Csángálló: Halandár. Dupla CD, Fonó. 2500 Ft Kocsmai elmebajnokság Molnár Csaba Régen nagyon szerettem vetélkedőket nézni a tévében, szerettem drukkolni az egészen okosnak tűnő (de lexikális tudásukat tekintve mindenképpen felkészült) játékosoknak, és persze szerettem tudni előttük a megoldást. Aztán a tévés kvízek inflálódni kezdtek, gagyivá váltak, a kérdések egy jól tájékozott alsó tagozatos gyerek ismeretszintjét ostromolták. Nem egyértelmű, hogy mi volt e színvonalsüllyedés oka, talán a nézők egy részét frusztrálta, hogy nálánál sokkal okosabb emberek sikeresek az életben. Én pedig rájöttem, hogy ezeket már nem szeretem. Vagy húsz éve egy vetélkedőt sem láttam (lehet, hogy vannak jók, nem tudom). Vagyis biztosan vannak nagyon jók, csak nem feltétlenül a tévében kell keresni őket - most már tudom. Keresztes Bianka immár főállású vetélkedőkészítő és -vezető (kvízmester, ahogy mondani szokás, bár valamiért engem taszít ez a szó), az általa alapított Quizzone vállalkozás (a pandémia előtti időkben) évi több száz vetélkedőt rendezett baráti társaságoknak, céges rendezvényeken. Ezek a vetélkedők a kocsmakvízek hangulatát idézik: néhány fős csapatok mérik össze tudásukat egészen ötletes, jelentős ténybeli tudást igénylő, de azért a józan észt is megmozgató kérdéseket megválaszolva. Ilyen vetélkedőket tartalmaz a Kvíz az életem című könyv, az év minden hetére egyet, illetve havonta egy tematikus kvízt, a legnépszerűbb popkulturális témákban (Harry Potter, Csillagok háborúja, Gyűrűk ura, Bud Spencer...). A kérdések nehézsége egészen pontosan lett beállítva: az ember okosnak érezheti magát tőlük (mert biztosan nem fogja mindenki tudni rájuk a választ, aki kijárta az első két osztályt), miközben az a veszély sem fenyeget, hogy általános műveltség birtokában sorozatos kudarcélménnyel kell szembesülnie. Bár nem rendeztünk formális vetélkedőt a kérdéseket felhasználva, de jó pár kvízen végigmentünk, és kifejezetten jól szórakoztunk. Keresztes Bianka a bevezetőben leírja, hogy az évek során már több mint hétszáz, öt-hat fős csapat játszott a különböző, általuk szervezett kvízbajnokságokban. A legtöbb csapat függővé válik, és heti rendszerességgel tér vissza a versenyekre. A pandémia előtt heti öt-hat vetélkedőt is tartottak, de így sem tudták kielégíteni az igényeket: állandó volt a telt ház, kétszer annyian akartak volna jönni játszani, mint ahányan befértek. Bianka természetesen maga is játékosként kezdte, és egészen sikeres volt. A magyar kocsmakvízélet embrionális időszakában csak mint a „kvízes lányt” ismerték, mert akkor szinte csak fiúk játszottak. Mostanra már nagyjából kiegyenlítődött a nemek aránya. Ezután elkezdett maga is kérdéseket írni, vetélkedőket fejleszteni és tartani. Idővel ebből sok lett, és főállásban kezdte csinálni. Aztán jött a pandémia, ami ezt a szórakozási műfajt biztosan nagyon súlyosan érintette - hiszen az egész lényege, hogy sok ember kis helyen összegyűlik, és egymáshoz közel hajolva sugdolóznak a megoldásokról. Reméljük, most már vetélkedni is úgy lehet majd, mint régen. Keresztes Bianka: Kvíz az életem. Open Books, 2021.3999 Ft Keresztes Bianka kvíz az életem Éves: 26 100 Ft Féléves: 13 860 Ft Negyedéves: 7290 Ft Ha a kiadóban fizet elő egy évre, választhat ajándéktárgyaink közül: Magyar Hang-os, kötöttfogásos pólók, fémkulacs, bögre, vászontáska és batyu. Megrendelés és bővebb információ hang.hu/elofizetes +36 (70) 210 7343 elofizetes@hang.hu MENTSÜK MEG EGYÜTT A SZABAD MAGYAR SAJTÓT!