Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1964
Petőfi Sándor: István öcsémhez
IWQ ŁI /PETŐFI SÁNDOR Hát hogy mint vagytok otthon, Pistikám ? )Gondoltok-e úgy néha-néha rám ?, Mondjátok-e, ha estebéd után Beszélgetéstek meghitt és vidám, Mondjátok-e az est óráinál , Hát a mi Sándorunk most mit csinál ? És máskülönben hogy van dolgotok?Tudom, sokat kell fáradoznotok török törődés naptok, éjetek,Csak hogy szűköcskén megélhessetek. Szegény atyánk! ha Ő úgy nem bízik • Az emberekben, jégre nem viszik.Mert ő becsületes lelkű, igaz: Azt gondolá, hogy minden ember az. És e hitének áldozatja lett. Elveszte mindent, amit keresett. Szorgalmas élte verítékinek Gyümölcseit most más emészti meg. Miért nem szeret úgy engem istenem, Hogy volna mód sorsán enyhítenem? Agg napjait a fáradással én Mily édes-örömest fölmenteném. Ez fáj nekem csak, nyugot éltemet Most egyedül ez keseríti meg. Tégy érte, a mit tenni bír előd; Légy jó fiú, és gyámolítsad őt. Vedd vállaidra félig terheit, S meglásd, öcsém, az isten megsegít. S anyánkat, ezt az édes jó anyát, Ó Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd. Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincsen rá szó, nincsen fogalom. De megmutatná a nagy veszteség: " Ha elszólítná tőlünk őt az ég... v« E néhány sorral érd be most, öcsém. Én a vidámság hangját keresem, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete. S ha még tovább fonnám e fonalat, Szívem repedne a nagy kín alatt. Más levelem majd több lesz és vidám. Isten megáldjon, édes Pistikám! csimán felémhez PF 60