Magyar Hirlap, 1850. július (2. évfolyam, 192-217. szám)
1850-07-10 / 199. szám
Deutschmeister gy. ezr. Waldschütz János, j. t. h. korneuburgi raktár, bal lábát veszté, rész. a 3. oszt.; Khevenhiller gy. ezr., Woltich József, j. t. h. budai kórház, bal lábát veszté, r. a 3. oszt.; Károly hg k. lovas ezr.; Wladika József, j. t. h. pozsoni kórház, jobb karját veszté, r. a 3. oszt.; Sivkovics gy. ezr., Woynarszky Valentin, r. t. h. Csernovitz, jobb karját veszté, r. a 3. o.; Deutschmeister gy. ezr., Zugsbratt Ignácz, r. t. h. korneuburgi raktár, jobb karja elszakittatott, r. a. o.; Haynau gy. ezr., Zayák Tamás, r. t. h. Tarnow Gál., bal karját veszté, r. a 3. e. ; 2. tüzér ezr., Zeller Antal, j. t. h. bécsi rokkantak háza, jobb lábát veszté, r. a 3. o., Wocker gy. ezr., Zidek Jakab, jelen tartózkodási helye prágai rokkantház, jobb karját veszté , részesittetett a 3. osztályú alapítványban. Összesen 6 az első, 3 a második, 91 a harmadik osztályú alapítványban részesittetett. Mindössze 100. Főhadiszállás Pest, jul. 1. 1850. Haynau, 1. sz. n. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, Julius 9. • Korszakunk jellemző tüneményei közt elvont szellemi, mint politikai tekintetben is legérdekesebb , a sok százados történet viharai által elszaggatott rokon népfajok egység utáni törekvése. E tünemény a nemzetiség öntudatra ébredésének természetes következménye ; mert a mint a fajok külön létesük, egyéniségük érzetével bírnak , azonnal annak emelkedése , erősbödése után törekszenek , — s erre első eszköz : az egyesülés. Ezen egyesülési eszmének progressiója elvitázhatlan tény; sikerülendő — jósolni lehet, de tudni nem; a bölcsészet terén, melyre philantrop hajlamú kedélyek szokták állítani a kérdéseket, kételyeinket eloszlatni nem lehet. Sokan abban bíznak, hogy az eszmék ellen vívni hasztalan , ha egyszer életre kapott egy, ki fogja küzdeni önmagát; e hit csak halványan pislogó mécs, a körülmények azon homályában , miknek zűrzavara nehezíti ezen eszmék létesültét. A történet talán inkább arra tanít, hogy az eszmék sorsa is csak az , mi mindené e földön, keletkeznek , elenyésznek, gyakran mielőtt megértek volna ádáz zivatarhoz rájukkora halált. Politikai mérlegezésben úgy kell venni a viszonyokat, a mint vannak, s csak az ily rokon és ellenszenvtől ment vizsgálat lehet fölvilágosító. Három nagy népfaj az különösen, miket az európai bonyodalmas történet eldiribolt, s miknél ma többé kevesbbé látjuk az egyesülés vágyát nyilatkozni: az olasz , német, szláv. Ha e népfajok sokban hasonló viszonyait csak futólagosan is összevetjük, látni fogjuk, hogy a szláv faj egységének akadályai legnagyobbak, mert azok nem csak külviszonyaiban, hanem önmagában legmélyebben rejlenek. A németországi dynastikus viszonyokból folyó nehézségek sokkal könnyebben képzelhetők az egység eszméjének kedvezőleg eldönthetőkül, mint Olaszországban , hol a létező fentartására az európai conjuncturák határozott érdekkel bírnak. Csalódás azt hinni, hogy egy forradalom, egy coup de main akár itt akár Németországban megállapíthassa e nagy munkát; ez az eszmék lassú menetének lehet csak diadala; s Olaszországban minden egyébtől elvontan, csak a pápai birodalomra kell tekinteni, hogy e vállalat egész nehézsége szemünk előtt álljon. Ott gyökeres reform lehetlen, mert az államszerkezet belszükségén törik meg a legszabadelműbb pápa törekvése is , hol pedig reform lehetlen , ott a forradalmi szellem örökös. Nem szándékunk a német egységi mozgalmak történetébe ereszkedni; 38 külön forradalmacskáiban, melyek egyenkint mint összesen terv s egységnélküliek, melyekben annyiféle az irány, egy közös fonalat lelni lehetetlen; s e tény maga eléggé kiállólag tanúsítja , mily stádiumon áll ez egység ügye. Hogy a forradalom nem a valódi eszköz az egység életbeléptetésére, ezen igazság már a tapasztalás keserű gyümölcse, nem csak azért, mert minden kis ország, minden nagyobb város külön maga számára , maga alakjára csinál forradalmat, s azt akarja , hogy a többi az ő nyomába lépjen, hanem, hogyha sikerül is mozaik mozgalmaiknak egy központot szerezni, mint 1848-ban, — a faj, és álladalmi külön érdekek, korlátoltság, egyoldalúság túlsúlyra kapnak, s a német egység színes üvegházát kisszerű dulakodás cserepekre zúzza. Lélekbúvárok állítják , hogy nincs oly boldogtalan ember, kinek életében ne kínálkoznék egy peret, melynek fölhasználása üdvére válhatik; de ha elmulasztá e kedvező pillanatot, az vissza nem jő többé soha. Fog-e jöni a német nemzetre még egy oly kedvező pillanat, mint az 1848—ki, nem tudjuk; de hogy ezt föl nem használta , tény. Politikai érettség jele : tudni a czélt, mely felé törekedni kell, melynek minden egyéb alárendelendő. Az 1848—ki év készületlen lepte meg a németeket, határozott nézetek, formulázott akarat, megalakult pártok nélkül. A frankfurti alkotmányozóban lassankint a legkülönneműbb elemek: nagy és kis német párt, demokrata párt, mely Austria és Poroszország megsemmisítésével egységes köztársaságot óhajtott, felfedezett, slendrián provincialismus, éjszaki — déli érdekek ellensúlyozták, semmisíték meg egymást. 876 Az eszmék külfejleményétől, tehát az időtől kell várni, hogy elhárítsa mindazon elfogultságot, kiegyenlítse mindazon apró érdeket, mik ily nagy mű akadályai; vajjon ez egyáltalán lehetséges-e, az idő fogja bebizonyítani. Két év óta nagy lökés történt ez ügyben, habár az első kísérlet a nevetségig balul ütött ki, ha egy vakbuzgó demokratia czél és eszközök nélküli donquixotte-harczából közgúnnyal tetézve vonult is vissza a csatatérről, — az eszme maga él, alakul, erősödik. Ha a bátorsága s önbizalma és hitele vesztett demokraták ellen sikeresek leendnek is a német kormányok reactionaries intézkedései, habár az egység eszméjét annak bajnokai önmaguk is módosítók, azért az nem szűnt meg a kor iránya maradni. " Az egység eszméje azért, mert szakadás azaz határozottabban dualismus alakjában kísértetnek meg az előlépések, nem kevésbbé érik, ha egy kisebb unió a legközelebbi czélnak látszik is : a főczél háttérben van. És hogy a bonyodalmas ügyben némi áttekintést szerezzünk, megkisértendjük a pártok constatirozását. —y. Levelezések. Paris, julius 3. Grammont tábornok a nemzeti gyűlés egyik legkülönözebb eszmékben dús tagja. Ő az, ki Párist a départementek közt felosztani akarná, s közelebbről a kormány- és törvényhozásnak Versailles-ba áthelyeztetését inditványozá , ő az, ki a forradalmakat a torlaszellenes Mac Ádám systemájával lehetleníteni akarók legnagyobb elvbarátja, s ő az végre — de itt már plűlantropiánk kalapot emel előtte — ki az állatkínzás ellen törvényhozásilag intézkedni a nemzetgyűlés tagjait fölszólító, minek következtében tegnap este felé , midőn a Bourbon palota előtt egy fuvaros lovát agyba főbe vévé, midőn a szomszéd udvarból egy korbácsolt kutya vonítása hallatszott s a törvényhozási terem karzatain egy szánandó közönség ásitozott, meg lön állapítva, hogy a házi állatokat ezután kínozni nem szabad. Barocheur nem kiváná a retroactivitást kimondani, de másfelől azt beszélik, hogy a nép folyamodásokat készül aláírni, melyekben kéri, hogy a jelen törvény kihirdetésétől kezdve házi állatnak tekintessék. Mi azonban kétkedünk a politio sikerén, mert hiszen Faucher úr , ki az átalános szavazati jog föntartása mellett kérelmezők aláírási íveit vizsgálgatá, még mindig helyén van, s castaguette harmoniáju szavával be tudandja bizonyítani, miszerint e pelitiók semmi tekintetbevételt nem érdemelnek, az aláírók nevei hamisak s állatiságukat be nem bizonyítók lévén. Egyébiránt Faucher úrról lévén szó, meg kell említenem, hogy megeshetik, miszerint a telegraph-minister kicseppen alelnöki székéből. Holnap van ugyanis az elnök, alelnök és jegyzők választása. A legitimisták rendkívül szeretnék Dupin és Faucher urakat megbuktatni. Az elsőre alitiomszag iránti kevés hajlamáért s a Cadou dal felöl nemrégiben keletkezett vita alkalmakor bizonyított hidegségéért, a másodikra pedig faragatlan, szögletes orleanismusáért haragusznak. Tegnapelőtt este a Rivoli utczában egy gyűlés volt, hol e két egyénnek az elnök és alelnöki székbeli kirekesztetése szóba jött. Dupin-re nézve egy pár bizalmas egyén a La roche ja que 1ein színezetéből s maga e nevezett ur is , a baloldal embereihez küldettek, velük az elnök iránt megegyezni. A közeledésnek azonban mi sikere sem lett, mert a radikál ellenzék a legitimista oppositio küldötteinek olyszerü feleletet ada, hogy miután Henry hívei a rend nagy pártjának minden alkotmányellenes lépéseiben osztakoztak s a kormányforma fölforgatása iránti szándékuk minden tetteikből kitetszik, a republikánusok velük semmi szövetségre nem léphetnek. Az osztályok tegnapi üléseiben a törvényhozás prorogalioja került szőnyegre. Az ülések elnapolása alkalmasint két hóra fog történni , habár némelyek kevesebbet, mások épen mi vacakót sem akarnak. Montalembert három havi szünidőt kíván. Fab vier tábornok ily tartalmú indítványt nyújtott be : „ Abd el-Kader, ki jelenleg az amboise-i kastélyban fogoly gyanánt tartatik , a vele kötött szerződések alapján, Alexandriába vagy Saint Jean d’Acre-be szállítandó.“ Senki sem feledte el, hogy a júliusi dynastia által a magát megadott arab főnökkel kötött egyesség pontjai mily gyalázatosan megmásoltattak. Fabvier tábornok indítványa az elűzött orleansok által a franczia névre hárított ezen hit— szegési mocsok letörlésére van számítva, sikerét azonban a mostani legislator uraktól alig várhatni. Barocheur a maire-k életben maradása miatt roppant beteg, rendkívüli kínokat szenved. Paroxismusaiban szüntelen így kiált fel: „A maire-két, a maire- két ide , különben meghalok !“ Barátjai, kik e szerencsétlen helyzetében egy pillanatig sem távoznak beteg .... távozójától, azon gondolatra jöttek, hogy néhányat maguk közöl elküldenek a háromlevelü élelmü keresésére. És úgy is jön , s az illetők elindulása óta mindenfelé beszélik, hogy a mairek iránti ministeri elvetett törvényjavaslat egyéni initiativa utján ismét szőnyegre fog hozatni. — Bizony bizony félő, hogy Barocheur — ha igaz, mit egyébiránt mi nem hiszünk, hogy oly beteg — alig fog meggyógyulni. Az itteni kormánylapok némelyikének különös fogalma van a nép javáról. A Moniteur du soir például az idei hihető bő termést calamitásnak tartja, s a kormányt iszonyú siralmas hangon figyelmezteti, miszerint gazdag aratás esetére, a gabona ára még a mostaninál is alantabb szállván, a népességnek egy jelentékeny részét (az uzsorásokat, a drágaságra spekuláló gabona-üzéreket t. i.) tönkre jutás fenyegeti, miért is pártfogási rendszabályokat sürget. Kiváncsiak vagyunk, miféle rendszabályokkal fog előállni a minister, mert az esti Moniteur félhivatalos lapnak ezen az olcsó kenyér ellen intézett czikke , mint valamelyik bureauban készített portéka tekinthető, hogy rá, a hihetőleg tervbeni intézkedés világra bocsátásával, mint a közvélemény nyilatkozatára, a sajtó kivánataira lehessen utalni. A sajtó megszorítása iránti törvényjavaslat sorsa kétséges. Remélhetni azonban , hogy nem fog életrevalónak találtatni, kivált miután a .1. des Debats és a Pouvoir (eddig Dix Décembre, az eliséei camarilla lapja) ellene nyilatkoztak. A bizottmány ugyan, mely Chasset ou p Lau bat előadó által a ministeri javaslat iránt jelentését beadta, annak, — bár tetemes változtatásokkali — elfogadását indítványozza, s hogy ez a jobb oldalra nézve, mely a törvénytől leginkább a rendpárti lapok életét félti, kecsegtetőbb legyen, egyik módosítványában egy pótlólagos cautio eszméjét terjeszti elő, azt kívánván, hogy mindazon lap, mely perbe fogatik, tartozzék, még az ítélet kimondása előtt, cautióját megköltöztetni. E javaslat, mely egyenesen az ellenzéki lapok ellen van intézve, találójának az absolutismusnak constitutionalis álarczot magukra ölteni kénytetett vezéreitől valóban egy babérkoszorút érdemlett ki, hanem úgy látszik, hogy a jobboldali sajtó és párt maga sem fogadja el ezen az ő orgánumaik biztosítására feltalált becsületes módot. Valóban is ez indítvány annyit teszen , hogy szavazzátok meg a törvényt, titeket nem fog sújtani, lapjaitoknak szabad akármit szólani, perbe nem fogatnak, következőleg nem kell pótlék cantiot tenni, míg az oppositionalis lapokat egy héten háromszor perbe fogván, tönkre tesszük. — Nemde szép okoskodás, reméljük, hogy egy valóban becsületes embert sem fog meggyőzni. iariuaros,Sziget, julius 8. Megyénkbe is megérkezvén a purificationalis vizsgáló hadi szék, működését megkezdette, s a purificatio folyik. Még oly egyének is kérdőre vétetnek, kiket egész hivataloskodásuk ideje alatt a felség s magas kormánya híveinek ismertünk; de ezen nem annyira csodálkozunk, miután tudjuk, hogy megyénkben roszakaratu egyének találtatnak, és a denunciánsok egy egész ármányos serege fészkel, hanem annak meghallása, hogy Markovics Antal megyei főnök s cs. kir. kormánybiztos ur is a purificationalis hadi viszgáló szék elé szólittatott, bennünket csodálkozással töltött el.... Mikkel vádoltathakk, arról eddig még semmi tudomásunk. De mi, kik öt egész Marmaros megyének két megyére lett felosztása előtti kormányzása ideje s hivataloskodása alatt közelebbről ismertük , a mi kormány s közvélemény előtt kötelességünknek tartjuk őszintén bevallani, hogy ő a legnehezebb pillanatokban lépett megyénkben kormányzói székébe, midőn a forradalmi kormány eloszlatásával a törvényes kormány lépett föl, s ennek tekintélyét kelle visszaállítani, a fölzaklatott kedélyeket pedig megnyugtatni. És egyedül Markovics Antal úr legfőbb érdeme az, hogy a kormány iránt e megye népében a bizalom nőtton nőtt, s erősbödött; egyszersmind beváltotta hivatala megkezdésekor tett azon ígéretét, hogy egyedüli föladata nem más, mint az uralkodó , és kormánya iránti törhetetlen hűség , a fölsőbb rendeletek szellemébeni eljárásaiban a legszigorúbb engedelmesség; mert az uralkodó fölség, s ennek kormánya tekintélyének visszaállítására s az annyira fölzaklatott kedélyek megnyugtatására intézett hivatalos működésének ideje alatt, a fontos körülmények, és bebonyolított hivatal területéni viszonyok közepette is, hivatala teendőinek pontos teljesítésénél e megye javát, — s különböző ajkú és vallásu lakosainak érdeküket , jogos követelésüket, — az egyenjogúság elvénél fogva is, — és a nemzetiséget úgy méltányló, hogy szelíd és kormányzati tapintatot tanúsító bánásmódja s czélszerű intézkedései által hivatala s ez által képviselt kormány iránt bizalmat, személye iránt pedig vonzalmat és közszeretetet vívott ki. Husztra lelt áttétele után telünki elválásakor szintúgy, mint kormányzói székébe léptekor a megye népeit, a trón szilárdítására törekvőleg, ö fölsége az uralkodóhoz s krományáhozi renditletlen ragaszkodásra és hűségre, mely a kormány s kormányzottak között a legszorosabb kapocs — szólijá föl. Többen. A. Szavath, jun. 29. Erdélyben a rettegi vidék palatkai kerülete egyik falvában, A. Szaváthon, miként állunk ? Van egy falusi aljegyzőnk, magyar, tanult a kaputól az udvarházig, neve Almádi Lajos, tette azzá a kerületi albiztos ur 1850. ápr. 18-án olvasni keveset, irni annyit sem tud. Ezen aljegyző a maga fáját — azon czim alatt, hogy a hatóságnak kell — a falusi községgel behordatja; ha éjjel marháit jól kívánja tartani, 3 szekérbe 18 ökrét befogatja, elküldi az erdőre — a hol neki része sincs — s reggel jóllakva hozatja haza; fuvart nem ád, habár birtoka, lovai s ökrei vannak, s az eddigi jegyzői fizetést kétszeresen veszi a községen, pedig csak aljegyző s a hivatalt mások által viteti. A volt falujegyző fuvarra ment, csak fél fizetése volt s még azt sem akarják mind eddig neki megítélni. Apját — ki külön gazda — mint jegyző a fuvarozás terheitől fölmenti. Községünkben van 9 lovas fuvar, ebből hét néha minden héten vagy minden nap is megy fuvarra külön külön, néha 3 és 4 is egyszerre, állomással néha lát, 2 és 3 napi járást is tart. Fuvarpénz többnyire semmi, eleinte nyugtatványok, az utóbbi rendre A. Szaráthról, Kolos mellől, a hajdani Kővár vidékéig 4 lóért, 4 pengő huszas, Kolozsvárig 4 lóért egy pengő forint, amennyinél a fuvarozó lovak egy éjjeli tartására is több kell.— Fuvart rendel a szomszéd falusi pap-jegyző, a ki ezen falunak is főjegyzője, néha az albiztosi segéd, ritkán a kér. albiztos ur is, mindenik letartóztatással s hozzájok kisértetéssel fenyegetve, a mit gyakran meg is tesznek, a rendetlen fuvarrendelésért. — Fuvart név szerint rendelnek, amint nekik tetszik, nincs tekintet arra, hogy kit illet a rend. Fuvarozunk kerületi liszteket, írnokokat, ezen s más kerületbeli orvosokat, sebészeket, katonatiszteket, katonákat, adószedői segédeket, s ki tudja kiket nem. Házainknál letartóztatnak lovastul szerdán, elindítanak vasárnap, oda járunk másfél és két nap is, s így bele kerül szinte egy hét, s négy lóért fuvarpénz legtöbb négy ezüst huszas. Ha kérdezzük miért hajtanak négy állomásig is, azt feleli az albiztosi segéd ur: maguk, azaz a magyarok négy hétig is oda hordozták tavai a fuvarokat, sok fuvarosnak a marhája is oda veszett. Ránk jön a falubiró a mikor tetszik, felkelt ágyainkból éjfélkor is, s megrezzenti mindannyiszor, az 1848—ki év borzadalmait átélt gyönge nőinket s gyermekeinket. Fizetünk előre a határfölmérésre szükségelt papirosra, annyit a mennyit a szomszéd falusi pap-jegyző ur rendel; adunk a katonaság számára gabonát stb. így állunk mi Al-Szaváthon, s hogy igy nem állunk, azt még a kolozsvári lap szerkesztője sem tudná megmutatni. Fővárosi napló. (Jul. 9.) — Polgári telj hat. cg. biztos báró GERINGER ö excja tegnap este megérkezett. — A központi kormányzathoz a pozsoni vizkárvallottak részére: 25 frt 13 kr., a győriek részére: 108 frt 50 7/7o kr folyt be, mely jótékony összegek rendeltetésük helyére elszállítva , az inségszenvedök közt kiosztattak. — A 26 kegyelmet nyert képviselők névsora imez : Abonyi, Agafi (Állaga), Angyal, Bezerédj, Dedinszki, Degenfeld gr., Fekete, Horváth, Halász B., Radnics, Irinyi J., Jeszenszky (kath. pap), Kállay Ödön, Komlóssi (debreczeni K.), Záborszky (Alajos), Martincsek, Palóczy, Pap Zs., Polgár (kath. lelkész), Pálll’y , Patay János , Román, Szaplonczay , Simonyi, Szombathelyi és Tóth Lörincz. Bécsbe , mint mondják , egy helvécziai gyárból oly gyorsgépü gőzösök fognak szállíttatni, melyek az utat Bécs és Pest közt huszonnégy óra alatt megteendik. Szörnyű közel leszünk Bécshez, alig emeljük ki lábunkat a házból, már Bécsben leszünk. — A leopoldvárosi templom építését egy bizottmány vezérli Terczy polgármester elnöklete alatt, így hihető, hogy e díszépitmény mielőbb megkezdetik. — A vár fogságát Ollmüczben töltő Moga tábornok neje jul. 3-kán meghalálozott. E derék nő — magyar család ivadéka — eltávolíthatlanul osztá férjének sorsát, míg a lélekerő nagysága gyönge testét megtöré. Sírján a hűség nemzöje virraszt. . . . — A kufsteini foglyok részére a napokban lapelőfizetések történtek ; a kegyességnek szép vonása, hogy a sanyar idejét legalább szellemi foglalkozással tölthetik. A szintén itt fogva ülő Czuczor kibocsátása kieszközlésére, mint hallik, a magyar akadémia legtekintélyesebb tagjai lépéseket teendenek. — A Rábaközben mint az „Alig. Z. v. u. f. Ungarn“ Írja, a nemzetiség szerinti lélekösszeirást oly tisztek vezetik , kik magyarul egy szót sem értenek, — ezek maguk mellé aztán segítségül tót iskolatanitókat vesznek, kik ismét németül nem tudnak. Ily eljárás mellett aztán nem csoda, ha a népösszeirás csellel megy. "L Bécsi lapok szerint a magyar izraeliták biróságadója uj phasisba lépett. A büntetési alak elhagyatik, s az egy millió pengőre szállított adóból egy saját vallási és oktatási alapítvány alakittatik részükre, s kincstárilag fog kizárólag e czélra kezeltetni. — Vasárnap „Preciosa“ került színpadunkra. E drámai vén gyermek született Krisztus előtt; neve : Anna , Klára , Preciosa , megkülönböztető jelzete , egy jegy a szive táján (nem láttuk, csak mondják) — egyéb kiemelendő tulajdonsága nincs. Tán örökre elfeledte volna a világ szegény párát, ha szin-