Magyar Hirlap, 1850. július (2. évfolyam, 192-217. szám)

1850-07-10 / 199. szám

Deutschmeister gy. ezr. Waldschütz János, j. t. h. korneuburgi raktár, bal lábát veszté, rész. a 3. oszt.; Khevenhiller gy. ezr., Woltich József, j. t. h. budai kórház, bal lábát veszté, r. a 3. oszt.; Károly hg k. lovas ezr.; Wladik­a József, j. t. h. pozsoni kórház, jobb karját veszté, r. a 3. oszt.; Sivkovics gy. ezr., Woynarszky Valentin, r. t. h. Csernovitz, jobb karját veszté, r. a 3. o.; Deutschmeister gy. ezr., Zugsbratt Ignácz, r. t. h. korneuburgi raktár, jobb karja elsza­­kittatott, r. a. o.; Haynau gy. ezr., Zayák Tamás, r. t. h. Tarnow Gál., bal karját veszté, r. a 3. e. ; 2. tüzér ezr., Zeller Antal, j. t. h. bécsi rokkantak háza, jobb lábát veszté, r. a 3. o., Wock­er gy. ezr., Zidek Jakab, jelen tartózkodási helye prágai rokkantház, jobb kar­ját veszté , részesittetett a 3. osztályú alapítványban. Összesen 6 az első, 3 a második, 91 a harmadik osz­tályú alapítványban részesittetett. Mindössze 100. Főhadiszállás Pest, jul. 1. 1850. Haynau, 1. sz. n. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, Julius 9. • Korszakunk jellemző tüneményei közt elvont szellemi, mint politikai tekintetben is legérdeke­sebb , a sok százados történet viharai által el­­szaggatott rokon népfajok egység utáni törekvése. E tünemény a nemzetiség öntudatra ébredé­sének természetes következménye ; mert a mint a fajok külön­ létesük, egyéniségük érzetével bír­nak , azonnal annak emelkedése , erősbödése után törekszenek , — s erre első eszköz : a­z egyesülés. Ezen egyesülési eszmének progressiója el­­vitázhatlan tény; sikerülend­ő — jósolni lehet, de tudni nem; a bölcsészet terén, melyre philantrop hajlamú kedélyek szokták állítani a kérdéseket, kételyeinket eloszlatni nem lehet. Sokan abban bíznak, hogy az eszmék ellen vívni hasztalan , ha egyszer életre kapott egy, ki fogja küzdeni önmagát; e hit csak halványan pislogó mécs, a körülmények azon homályában , miknek zűrzavara nehezíti ezen eszmék létesültét. A tör­ténet talán inkább arra tanít, hogy az eszmék sorsa is csak az , mi mindené e földön, keletkez­nek , elenyésznek, gyakran mielőtt megértek volna ádáz zivatar­hoz rájuk­kora halált. Politikai mérlegezésben úgy kell venni a vi­szonyokat, a mint vannak, s csak az ily rokon és ellenszenvtől ment vizsgálat lehet fölvilágosító. Három nagy népfaj az különösen, miket az európai bonyodalmas történet eldiribolt, s miknél ma többé kevesbbé látjuk az egyesülés vá­gyát nyilatkozni: az olasz , német, szláv. Ha e népfajok sokban hasonló viszonyait csak futólagosan is összevetjük, látni fogjuk, hogy a szláv faj egységének akadályai legna­gyobbak, mert azok nem csak külviszonyaiban, ha­nem önmagában legmélyebben rejlenek. A németországi dynastikus viszonyokból fo­lyó nehézségek sokkal könnyebben képzelhetők az egység eszméjének kedvezőleg eldönthetőkül, mint Olaszországban , hol a l­é­t­e­z­ő fentartásá­­ra az európai conjuncturák határozott érdekkel bírnak. Csalódás azt hinni, hogy egy forradalom, egy coup de main akár itt akár Németország­ban megállapíthassa e nagy munkát; ez az esz­mék lassú menetének lehet csak diadala; s Olasz­országban minden egyébtől elvontan, csak a pápai birodalomra kell tekinteni, hogy e vállalat egész nehézsége szemünk előtt álljon. Ott gyökeres reform lehetlen, mert az államszerkezet belszük­­ségén törik meg a legszabadelműbb pápa törek­vése is , hol pedig reform lehetlen , ott a forra­dalmi szellem örökös. Nem szándékunk a német egységi mozgal­mak történetébe ereszkedni; 38 külön forradal­­macskáiban, melyek egyenkint mint összesen terv s egységnélküliek, melyekben annyiféle az irány, egy közös fonalat lelni lehetetlen; s e tény maga eléggé kiállólag tanúsítja , mily stádiumon áll ez egység ügye. Hogy a forradalom nem a valódi eszköz az egység életbeléptetésére, ezen igazság már a ta­pasztalás keserű gyümölcse, nem csak azért, mert minden kis ország, minden nagyobb város külön maga számára , maga alakjára csinál forradalmat, s azt akarja , hogy a többi az ő nyomába lépjen, hanem, hogyha sikerül is mozaik mozgalmaiknak egy központot szerezni, mint 1848-ban, — a faj, és álladalmi külön érdekek, korlátoltság, egyol­dalúság túlsúlyra kapnak, s a német egység színes üvegházát kisszerű dulakodás cserepekre zúzza. Lélekbúvárok állítják , hogy nincs oly bol­dogtalan ember, kinek életében ne kínálkoznék egy peret, melynek fölhasználása üdvére válha­­tik; de ha elmulasztá e kedvező pillanatot, az vissza nem jő többé soha. Fog-e jöni a német nemzetre még egy oly kedvező pillanat, mint az 1848—ki, nem tudjuk; de hogy ezt föl nem hasz­nálta , tény. Politikai érettség jele : tudni a czélt, mely felé törekedni kell, melynek minden egyéb alá­rendelendő. Az 1848—ki év készületlen lepte meg a németeket, határozott nézetek, formulázott akarat, megalakult pártok nélkül. A frankfurti alkotmányozóban lassankint a legkülönnemű­bb elemek: nagy és kis­ német párt, demokrata párt, mely Austria és Poroszország megsemmisítésével egységes köztársaságot óhajtott, felfedezett, slen­­drián provincialismus, éjszaki — déli érdekek ellensúlyozták, semmisíték meg egymást. 876 Az eszmék külfejleményétől, tehát az idő­től kell várni, hogy elhárítsa mindazon elfogult­ságot, kiegyenlítse mindazon apró érdeket, mik ily nagy mű akadályai; vajjon ez egyáltalán le­hetséges-e, az idő fogja bebizonyítani. Két év óta nagy lökés történt ez ügyben, habár az első kísérlet a nevetségig balul ütött ki, ha egy vakbuzgó demokratia czél és eszkö­zök nélküli donquixotte-harczából közgún­nyal tetézve vonult is vissza a csatatérről, — az esz­me maga él, alakul, erősödik. Ha a bátorsága s önbizalma és hitele vesztett demokraták ellen sikeresek leendnek is a német kormányok reac­tionaries intézkedései, habár az egység eszmé­jét annak bajnokai önmaguk is módosítók, az­ért az nem szűnt meg a kor iránya maradni. " Az egység eszméje azért, mert szakadás azaz határozottabban d­u­a­l­i­s­m­u­s alakjában kí­sértetnek meg az előlépések, nem kevésbbé érik, ha egy kisebb unió a legközelebbi czélnak lát­szik is : a főczél háttérben van. És hogy a bonyo­dalmas ügyben némi áttekintést szerezzünk, meg­­kisértendjük a pártok constatirozását. —y. Levelezések. Paris, julius 3. G­r­a­m­m­o­n­t tábornok a nemzeti gyűlés egyik legkülönözebb eszmékben dús tagja. Ő az, ki P­á­r­i­s­t a départementek közt felosztani akar­ná, s közelebbről a kormány- és törvényhozásnak Versailles-ba áthelyeztetését inditványozá , ő az, ki a forradalmakat a torlaszellenes Mac Ádám systemájával lehetleníteni akarók legnagyobb elvbarátja, s ő az végre — de itt már plűlantro­­piánk kalapot emel előtte — ki az állatkínzás ellen törvényhozásilag intézkedni a nemzetgyű­lés tagjait fölszólító, minek következtében teg­nap este felé , midőn a Bourbon palota előtt egy fuvaros lovát agyba főbe vévé, midőn a szomszéd udvarból egy korbácsolt kutya vonítása hallatszott s a törvényhozási terem karzatain egy szánandó közönség ásitozott, meg lön állapítva, hogy a házi állatokat ezután kínozni nem szabad. Baroche­ur nem kiváná a retroactivitást kimondani, de másfelől azt beszélik, hogy a nép folyamodásokat készül aláírni, melyekben kéri, hogy a jelen törvény kihirdetésétől kezdve házi állatnak tekintessék. Mi azonban kétkedünk a politio sikerén, mert hiszen F­a­u­c­h­e­r úr , ki az átalános szavazati jog föntartása mellett ké­relmezők aláírási íveit vizsgálgatá, még mindig helyén van, s castag­uette harmoniáju sza­vával be tudandja bizonyítani, miszerint e pelitiók semmi tekintetbevételt nem érdemelnek, az alá­írók nevei hamisak s állatiságukat be nem bizo­nyítók lévén. Egyébiránt F­a­u­c­h­e­r úrról lévén szó, meg kell említenem, hogy megeshetik, miszerint a te­legraph-minister kicseppen alelnöki székéből. Holnap van ugyanis az elnök, alelnök és jegyzők választása. A legitimisták rendkívül sze­retnék Dupin és Faucher urakat megbuktat­ni. Az elsőre a­l­i­t­i­o­m­s­z­a­g iránti kevés haj­­lamáért s a Cadou dal felöl nem­régiben ke­letkezett vita alkalmakor bizonyított hidegségéért, a másodikra pedig faragatlan, szögletes orleanis­­musáért haragusznak. Tegnapelőtt este a R­i­v­o­l­i utczában egy gyűlés volt, hol e két egyénnek az elnök és alelnöki székbeli kirekesztetése szóba jött. D­u­p­i­n-re nézve egy pár bizalmas egyén a L­a r­o­c­h­e j­a q­u­e 1­e­i­n színezetéből s maga e nevezett ur is , a b­a­l­o­l­d­a­l embereihez küldet­tek, velük az elnök iránt megegyezni. A köze­ledésnek azonban mi s­ikere sem lett, mert a radi­kál ellenzék a legitimista oppositio küldöt­teinek olyszerü feleletet ada, hogy miután Henry hívei a rend nagy pártjának minden alkotmány­ellenes lépéseiben osztakoztak s a kormányforma fölforgatása iránti szándékuk minden tetteikből kitetszik, a republikánusok velük semmi szövet­ségre nem léphetnek. Az osztályok tegnapi üléseiben a tör­vényhozás p­r­o­r­o­g­a­l­i­o­ja került szőnyegre. Az ülések elnapolása alkalmasint két hóra fog tör­ténni , habár némelyek kevesebbet, mások épen mi vacak­ót sem akarnak. Montale­m­bert há­rom havi szünidőt kíván. Fab vier tábornok ily tartalmú indítványt nyújtott be : „ Abd­ el-Kader, ki jelenleg az am­­b­o­i­s­e-i kastélyban fogoly gyanánt tartatik , a vele kötött szerződések alapján, Alexandriába vagy Saint Jean d’Acre-be szállítandó.“ Senki sem feledte el, hogy a júliusi dynastia által a magát megadott arab főnökkel kötött egyesség pontjai mily gyalázatosan megmásoltat­tak. Fabvier tábornok indítványa az elűzött or­­leansok által a franczia névre hárított ezen hit— szegési mocsok letörlésére van számítva, sikerét azonban a mostani legislator uraktól alig vár­hatni. Baroche­ur a mai­r­e-k életben mara­dása miatt roppant beteg, rendkívüli kínokat szen­ved. Paroxismusaiban szüntelen így kiált fel: „A m­a­i­r­e-két, a m­a­i­r­e- két ide , különben meg­halok !“ Barátjai, kik e szerencsétlen helyzeté­ben egy pillanatig sem távoznak beteg .... táv­ozójától, azon gondolatra jöttek, hogy néhányat maguk közöl elküldenek a háromlevelü élelmü ke­resésére. És úgy is jön , s az illetők elindulása óta mindenfelé beszélik, hogy a m­a­i­r­e­k iránti mi­ni­steri elvetett törvényjavaslat egy­én­i initiativa utján ismét szőnyegre fog hozatni. —­­ Bizony bizony félő, hogy Baroche­ur — ha igaz, mit egyébiránt mi nem hiszünk, hogy oly beteg — alig fog meggyógyulni. Az itteni kormánylapok némelyikének kü­lönös fogalma van a nép javáról. A Moniteur du so­ir például az idei hihető bő termést calamitásnak tartja, s a kormányt iszonyú siral­mas hangon figyelmezteti, miszerint gazdag aratás esetére, a gabona ára még a mostaninál is alan­tabb szállván, a népességnek egy jelentékeny ré­szét (az uzsorásokat, a drágaságra spekuláló ga­bona-üzéreket t. i.) tönkre jutás fenyegeti, miért is pártfogási rendszabályokat sürget. Kiváncsiak vagyunk, miféle rendszabályokkal fog előállni a minister, mert az esti Moniteur félhivatalos lapnak ezen az olcsó kenyér ellen intézett czikke , mint valamelyik bureauban készített por­téka tekinthető, hogy rá, a hihetőleg tervbeni in­tézkedés világra bocsátásával, mint a k­ö­z­v­é­l­e­­mény nyilatkozatára, a sajtó kivánataira le­hessen utalni. A sajtó megszorítása iránti törvényjavaslat sorsa kétséges. Remélhetni azonban , hogy nem fog életrevalónak találtatni, kivált miután a .1. des Debats és a Pouvoir (eddig D­i­x Décembre, az eliséei camarilla lapja) ellene nyilatkoztak. A bizottmány ugyan, mely Chas­set o­u p Lau bat előadó által a ministeri javas­lat iránt jelentését beadta, annak, — bár tetemes változtatásokkali — elfogadását indítványozza, s hogy ez a jobb oldalra nézve, mely a törvénytől leginkább a rendpárti lapok életét félti, ke­csegtetőbb legyen, egyik módosítványában egy pótlólagos cautio eszméjét terjeszti elő, azt kívánván, hogy mindazon lap, mely perbe foga­ti­k, tartozzék, még az ítélet kimon­dása előtt, cautióját megk­öltöztetni. E javaslat, mely egyenesen az ellenzéki la­pok ellen van intézve, találójának az absolutis­­musnak constitutionalis álarczot magukra ölteni kénytetett vezéreitől valóban egy babérkoszorút érdemlett ki, hanem úgy látszik, hogy a jobb­oldali sajtó és párt maga sem fogadja el ezen az ő orgánumaik biztosítására feltalált becs­ü­­l­e­­t­e­s módot. Valóban is ez indítvány annyit teszen , hogy szavazzátok meg a törvényt, titeket nem fog sújtani, lapjaitoknak szabad akármit szó­lani, perbe nem fogatnak, következőleg nem kell pótlék cantiot tenni, míg az oppositio­­nalis lapokat egy héten háromszor perbe fogván, tönkre tes­szük. — Nemde szép okos­kodás, reméljük, hogy egy valóban becsületes embert sem fog meggyőzni. i­­ariuaros,Sz­iget, julius 8. Megyénkbe is megérkezvén a purificationa­­lis vizsgáló hadi szék, működését megkezdette, s a purificatio folyik. Még oly egyének is kérdőre vétetnek, kiket egész hivataloskodásuk ideje alatt a felség s ma­gas kormánya híveinek ismertünk; de ezen nem annyira csodálkozunk, miután tudjuk, hogy me­gyénkben roszakaratu egyének találtatnak, és a denunciánsok egy egész ármányos serege fészkel, hanem annak meghallása, hogy Markovics Antal megyei főnök s cs. kir. kormánybiztos ur is a pu­­rificationalis hadi viszgáló szék elé szólittatott, bennünket csodálkozással töltött el.... Mikkel vádoltathak­k­­, arról eddig még sem­mi tudomásunk. De mi, kik öt egész Marmaros megyének két megyére lett felosztása előtti kormányzása ideje s hivataloskodása alatt közelebbről ismertük , a mi kormány s közvélemény előtt kötelességünknek tartjuk őszintén bevallani, hogy ő a legnehezebb pillanatokban lépett megyénkben kormányzói szé­kébe, midőn a forradalmi kormány eloszlatásával a törvényes kormány lépett föl, s ennek tekintélyét kelle visszaállítani, a fölzaklatott kedélyeket pe­dig megnyugtatni. És egyedül Markovics Antal úr legfőbb ér­deme az, hogy a kormány iránt e megye népében a bizalom nőtton nőtt, s erősbödött; egyszers­mind beváltotta hivatala megkezdésekor tett azon ígéretét, hogy egyedüli föladata nem más, mint az uralkodó , és kormánya iránti törhetetlen hű­ség , a fölsőbb rendeletek szellemébeni eljárásai­ban a legszigorúbb engedelmesség; mert az ural­kodó fölség, s ennek kormánya tekintélyének visszaállítására s az annyira fölzaklatott kedélyek megnyugtatására intézett hivatalos működésének ideje alatt, a fontos körülmények, és bebonyo­­lított hivatal területéni viszonyok közepette is, hivatala teendőinek pontos teljesítésénél e me­gye javát, — s különböző ajkú és vallásu lako­sainak érdeküket , jogos követelésüket, — az egyenjogúság elvénél fogva is, — és a nemzetisé­get úgy méltányló, hogy szelíd és kormányzati tapintatot tanúsító bánásmódja s czélszerű­ intéz­kedései által hivatala s ez által képviselt kor­mány iránt bizalmat, személye iránt pedig von­zalmat és közszeretetet vívott ki. Husztra lelt át­tétele után telünki elválásakor szintúgy, mint kor­mányzói székébe léptekor a megye népeit, a trón szilárdítására törekvőleg, ö fölsége az uralkodó­hoz s krom­ányáhozi renditletlen ragaszkodásra és hűségre, mely a kormány s kormányzottak kö­zött a legszorosabb kapocs — szólijá föl. Többe­n. A. Szavath, jun. 29. Erdélyben a rettegi vidék palatkai kerülete egyik falvában, A. Szaváthon, miként állunk ? Van egy falusi aljegyzőnk, magyar, tanult a kaputól az udvarházig, neve Almádi Lajos, tette azzá a kerületi albiztos ur 1850. ápr. 18-án olvasni keveset, irni annyit sem tud. Ezen aljegy­ző a maga fáját — azon czim alatt, hogy a ható­ságnak kell — a falusi községgel behordatja; ha éjjel marháit jól kívánja tartani, 3 szekérbe 18 ökrét befogatja, elküldi az erdőre — a hol neki része sincs — s reggel jóllakva hozatja haza; fu­vart nem ád, habár birtoka, lovai s ökrei vannak, s az eddigi jegyzői fizetést kétszeresen veszi a községen, pedig csak aljegyző s a hivatalt mások által viteti. A volt falujegyző fuvarra ment, csak fél fizetése volt s még azt sem akarják mind ed­dig neki megítélni. Apját — ki külön gazda — mint jegyző a fuvarozás terheitől fölmenti. Községünkben van 9 lovas fuvar, ebből hét néha minden héten vagy minden nap is megy fu­varra külön külön, néha 3 és 4 is egyszerre, ál­lomással néha lát, 2 és 3 napi járást is tart. Fu­varpénz többnyire semmi, eleinte nyugtatványok, az utóbbi rendre A. Szaráthról, Kolos mellől, a hajdani Kővár vidékéig 4 lóért, 4 pengő huszas, Kolozsvárig 4 lóért egy pengő forint, a­mennyi­nél a fuvarozó lovak egy éjjeli tartására is több kell.— Fuvart rendel a szomszéd falusi pap-jegy­ző, a ki ezen falunak is főjegyzője, néha az al­­biztosi segéd, ritkán a kér. albiztos ur is, m­in­de­­nik letartóztatással s hozzájok kisértetéssel fe­nyegetve, a mit gyakran meg is tesznek, a ren­detlen fuvarrendelésért. — Fuvart név szerint ren­delnek, a­mint nekik tetszik, nincs tekintet arra, hogy kit illet a rend. Fuvarozunk kerületi liszteket, írnokokat, ezen s más kerületbeli orvosokat, sebészeket, ka­tonatiszteket, katonákat, adószedői segédeket, s ki tudja kiket nem. Házainknál letartóztatnak lo­vastul szerdán, elindítanak vasárnap, oda járunk másfél és két nap is, s így bele kerül szinte egy hét, s négy lóért fuvarpénz legtöbb négy ezüst huszas. Ha kérdezzük miért hajtanak négy állo­másig is, azt feleli az albiztosi segéd ur: maguk, azaz a magyarok négy hétig is oda hordozták ta­vai a fuvarokat, sok fuvarosnak a marhája is oda veszett. Ránk jön a falubiró a mikor tetszik, felkelt ágyainkból éjfélkor is, s megrezzenti mindannyi­szor, az 1848—ki év borzadalmait átélt gyönge nőinket s gyermekeinket. Fizetünk előre a határ­­fölmérésre szükségelt papirosra, annyit a men­­nyit a szomszéd falusi pap-jegyző ur rendel; adunk a katonaság számára gabonát stb. így állunk mi Al-Szaváthon, s hogy igy nem állunk, azt még a kolozsvári lap szerkesztője sem tudná megmutatni. Fővárosi napló. (Jul. 9.) — Polgári telj hat. cg. biztos báró GERINGER ö excja tegnap este meg­­é­r­k­e­z­e­tt. — A központi kormányzathoz a pozsoni viz­­kárvallottak részére: 25 frt 13 kr., a győriek ré­szére: 108 frt 50 7/7o kr folyt be, mely jótékony összegek rendeltetésük helyére elszállítva , az inség­­szenvedök közt kiosztattak. — A 26 kegyelmet nyert képviselők névsora imez : Abonyi, Agafi (Állaga), Angyal, Bezerédj, De­­dinszki, Degenfeld gr., Fekete, Horváth, Halász B., Radnics, Irinyi J., Jeszenszky (kath. pap), Kállay Ödön, Komlóssi (debreczeni K.), Záborszky (Alajos), Martincsek, Palóczy, Pap Zs., Polgár (kath. lelkész), Pálll’y , Patay János , Román, Szaplonczay , Simonyi, Szombathelyi és Tóth Lörincz. Bécsbe , mint mondják , egy h­elvécziai gyár­ból oly gyorsgépü gőzösök fognak szállíttatni, melyek az utat Bécs és Pest közt huszonnégy óra alatt megteendik. Szörnyű közel leszünk Bécshez, alig emeljük ki lábunkat a házból, már Bécsben leszünk. — A leopoldvárosi templom építését egy bizott­mány vezérli Terczy polgármester elnöklete alatt, így hihető, hogy e díszépitmény mielőbb megkezdetik. — A vár fogságát Ollmüczben töltő Moga tá­bornok neje jul. 3-kán meghalálozott. E derék nő — magyar család ivadéka — eltávolíthatlanul osztá fér­jének sorsát, míg a lélekerő nagysága gyönge testét megtöré. Sírján a hűség nemzöje virraszt. . . . — A kufsteini foglyok részére a napokban lap­­előfizetések történtek ; a kegyességnek szép vonása, hogy a sanyar idejét legalább szellemi foglalkozással tölthetik. A szintén itt fogva ülő C­z­u­c­z­o­r kibocsá­tása kieszközlésére, mint hallik, a magyar akadémia legtekintélyesebb tagjai lépéseket teendenek. — A Rábaközben mint az „Alig. Z. v. u. f. Un­garn“ Írja, a nemzetiség szerinti lélekösszeirást oly tisztek vezetik , kik magyarul egy szót sem értenek, — ezek maguk mellé aztán segítségül tót iskola­­tanitókat vesznek, kik ismét németül nem tudnak. Ily eljárás mellett aztán nem csoda, ha a népösszeirás cse­ll­e­l megy. "L Bécsi lapok szerint a magyar izraeliták biró­ságadója uj phasisba lépett. A büntetési alak el­­hagyatik, s az egy millió pengőre szállított adóból egy saját vallási és oktatási alapítvány alakittatik ré­szükre, s kincstárilag fog kizárólag e czélra kezeltetni. — Vasárnap „P­r­e­c­i­o­s­a“ került színpadunk­ra. E drámai vén gyermek született Krisztus előtt; neve : Anna , Klára , Preciosa , megkülönböztető jel­zete , egy jegy a szive táján (nem láttuk, csak mond­ják) — egyéb kiemelendő tulajdonsága nincs. Tán örökre elfeledte volna a világ szegény párát, ha szin-

Next