Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)
1850-10-18 / 284. szám
1276 szerint birtokosról birtokosra, s földről földre írjon be minden ház s bármiféle használhatóságú földterületet, melyben a tulajdonos neve, lakhelye, jogczime, a birtok neme, minémüsége, terjedelme , osztálya , vagy évenkinti tiszta jövedelmi mennyisége följegyezve legyen. Előleges tájékozásul, s az ügynek sikeres előmozdítása tekintetéből az itt látható birtokkönyv mintát ajánlhatom. E telekkönyvet illetőleg megjegyzésre méltó először , hogy a birtok minéműségének leirata kimaradhatatlan, mivel nem is lehetne különben igazságos arányt szabni a birtokra, ha meg nem különböztetnek az úgynevezett urasági és volt úrbéri birtokok egymástól; mert nem hihető, hogy az úrbért vesztett régi földbirtokos urak ne kártalaníttassanak, márpedig a méltányosság karöltve az igazsággal úgy hozná magával, aÁiMsclt a magyar földbirtokos urak kárpótlására egyedül a volt jobbágyok szabaddá tett földei terheltessenek és rovassanak meg a kiszámítandó öszvegnek a kincstárba idő szerinti lefizetésében. H or, hogy az évenkénti jövedelmet — oly helységekben, hol a házak legnagyobb része ki nem bérelhető, vagy melyek egyedül gazdaságot űző polgárok és cselédek részére szükségképen építtet vék — föl nem vehetvén, a helyett az osztályok rovatába lesznek sorolandók. A kormány a községenkint kiadott előkészítő utasításában, az érintett telekkönyvek készítésénél csak oda utasítja az illetőket, hogy abban az épületek és földek, a tulajdonos neve és lakhelye megjegyzésével az előbbi lakosztályainak száma, terület tartalma és az osztály, melybe mindegyik sorolandó, jegyeztessenek föl. Én ezek szerint kérdést merek támasztani, sőt be merem vallani, hogy az egész munka tökéletlen leszen, mert ily formán elegendő lesz ugyan a roppant munkával és nem kevés költséggel készítendő telekkönyv arra,hogy minden birtokos földje és háza után megadóztassák, de nem fog eléretni ama felséges czél, mit a birtokos birtoka után hitel által elérni óhajt — mi által egyesek úgy mint az egész ország lakosai a jólétben könnyedén részesülhessenek; mert ha a telekkönyvek létrehozatalánál nem fog ügyelni a felsőség , miszerint minden birtok külön vagy együttvéve, egy alakítandó felelős becslőhivatal által megbecsültessék, s annak valóságos és kétségbe sem vonható értéke a telekkönyvből kitűnjék, — a magyarországi hitel ismét azon lábon fog állani, hol állott ezelőtt. — Hozattassék elvárhatatlan egybeköttetésbe tehát Magyarországban a telekkönyvekkel egy felelős becslőhivatal. Szolgáljon ezeknek nagy része szerény útmutatásul az adóbizottmányi ügyvezetőknek, mit reájuk nézve e tárgyban elégségesnek gondolok; — ámbár egy rendezett telekkönyvnek a fönnebbi forma nem elegendő, mivel az, a telekkönyvnek csak egyik de főoldala lévén, a másik oldalára még a birtokra szerzett szenvedő adósságok mennyisége és mivoltának kimutatása lenne vezetendő. De ezek az adóbizottmányt érdemileg itten nem érdekelvén, leírásával tehát valakit untatni magam el nem határoztam. Ennyit jelenleg a bizottmányi ügyvezetőknek tájékozásul; legközelebb a telek- és betáblázással egybekötött könyvek iránt szorosabb értelemben csekély nézeteimet e lapokban nyilvánosságra hozni — annyival is inkább, mert rendezett telekkönyv tökéletességéről föltételeztetik nagy részben a pontos igazságszolgáltatás — el nem mulasztandom. Levelezések. Pária, October 11. A Satory - féle nagy szemle is elmúlt s a tegnapi nap minden remények és félelmek daczára a legkisebb császár teremtetése nélkül tölt el. A szemlére, a rendkívül esős időjárás mellett is, 50—60 ezer ember rándult ki, úgy hogy reggeli 9 órától kezdve a Seine két parti vaspályaudvarok a szó szoros értelmében ostrom alatt voltak, s a szállítás egész 11 óráig szüntelen folyt, egy egy mozdony 30—35, sőt egy 40 kocsit is vontatván, minek azonban az lön következése, hogy Versailles előtt jóval a . . . lovak elállónak, s csak épen, mintha az alföldöni elakadások valamelyikénél lettünk volna, várni kelle, mig egy valamerröl érkező alkalmatosság a kivontatásra segéd .... locomotivet nyújthat, s igy történt, hogy az utolsó kirándulók akkor érkeztek meg, midőn a revuenek . . . vége volt, s az utolsó éljen a császár! kiáltások fizetett mámora is elszédelgett. Mert tudni kell, hogy számos ily kiáltások voltak, s pedig világos rendeletre, a bonapartista lapokat kivéve, az egész sajtó egyhangúlag erősíti, mikép elnöki szárnysegéd vitte iránta a parancsot, az elyséei párt inkább mint valaha érdekében állónak lenni tartván, a fölvigyázó bizottmány jelenlétét ereje és hadseregbeni népszerűsége demonstráltatására fölhasználni. — E demonstralióra azonban az öt ezer főnyi gyalogság — mely a legkisebb hang nélkül léptetett el az elnök előtt — nem nagy initativát bizonyítván, egy szárnysegéd vágtatott a lovasság nehány főbb tisztjeihez, minek rögtön azon következése jön, hogy az éljenzések különféle varratokban megkezdettek, s mintegy 6 ezernyi lovas csapatokon át kisebb nagyobb körökben és több vagy kevesebb kitartással folytak. Egyetlen huszár ezred semmit sem kiáltott, de legjelentékenyebb volt a tüzérek impossibilis hallgatása. A szemle egyébiránt csupán lovassági gyakorlatokból állott, a gyalogság a sár miatt benne részt nem vehetvén. A franczia cavalerie igen szép, kivált . . . gyalog, vagy legfölebb is lépésben lovagolva, de a világ első lovasságának nevezni — mint ezt egy mai hírlap teszi — csak egy hiúságát ítélete sinórmértékeül vevő francziától telik ki. Mi, kik a magyar huszárok és lengyel dzsidások evolucióit, rohamait láttuk,a ló megölését és nyeregbe növést illetőleg, egy kissé nagyobb követeléseink vannak, mint a jó párisi népnek, mely gyalogságára és tüzérségére méltán büszke lehet, sőt — megengedem — lovassága equipirozását s hefies gyaloglását is magasztalhatja, de melynél lovagülés tárgyában avatlanabb iiélöbiret nem is képzelhetni. Én és több itteni barátim valóban nem egyszer éreztünk sajnálatot egy egy lovas katona iránt, kinek gyönyörű szép lova a csinos és deli testhez festőileg simuló egyenruhával valóban imponáló látomány gyanánt szolgálhatna, ha oly egymáshoz bizalmatlanságot mutató viszonyban nem haladna el a néző elött. A bjaradagok és kolbászrészletek tegnap sem hiányzottak s Changarnier tegnap sem mulatá el a lakoma elöl odább állani, mind nagyobb és nagyobb botránykozására az elyséeanusoknak, kik az itatásokat a fővezér jelenléte által is jóváhagyatni és megszentesittetni óhajlának. Changarnier azonban nem hagyja magát megnyeretni s a tuileriákbeli emlékezetes requiem óta, ismét visszatartóbb és némább szavában úgy mint tetteiben. A scepticusok mondata alig illenék jobban valaki politikai elveinek jellemzésére mint a tábornokra, mert az ő érzelmeit vizsgáló egész bátorsággal elmondhatja, hogy „semmi sem bizonyos, még az sem bizonyos, hogy semmi sem bizonyos !“ Az elnök tegnap már aranygyapjasan mutatá magát. A perbe fogott hírlapok itélőszéki kifogás ( fori exceptio ) iránti elmozduttatásukat appellatióval orvosolták, következőleg ma nem fognak — mint határozva volt — érdemlegesen kikérdeztetni. Az elysée egyébiránt grassálni akar a sajtó ellen s az udvaronezok elleni komoly vagy nevetségessé tevő kikelésekért is perbe idézéseket tervez. Remélhető azonban, hogy az esküdtszékek nem igen lesznek hajlandók szeszélyek és tehetetlenségek boszankodásainak megtorló eszközeivé válni. Carrier úr azonban másfelől gyakorolja a censurát t. i. a színházakban s egy közelebbi napokban kibocsátott rendeleténél fogva meghagyja a színdarabok első előadásain jelen lenni tartozó rendőrbiztosoknak, hogy a színészek mozdulataira, öltözködésére, úgy a megtapsolt vagy piszegett helyekre szoros figyelmet fordítsanak s arról jelentést tegyenek, hogy a közönség egy vagy más részbeni excitatiójára szolgáló részei a szerepnek, melyeket az előleges censura az előadás előtt meg nem ítélhet, castrallassanak, betiltassanak. — Nemde csókolni való egy rendelet. Ennek következtében a közönségnek ügyelni kell, hogy valamit meg ne tapsoljon, mert a taps a kedvelt mondatnak, arcz vagy tagjátéknak kérlel— hetlen gyilkosa leend, úgy elég leend pár rész akaratus?) embernek valamelyik dráma vagy vigi játék legszebb jelenését (melyre életbeni fönntartása iránti aggodalomból a Carrier rendeletre gondoló publicum tapsolni nem mert lepiszegni, hogy az másnap mint ingerlékenység ko I v ássza kivégeztessék. Legokosabb lett volna, egyszerűen azt rendelni, hogy a publicumnak száját sem jobbra, sem balra elvonni nem szabad, a másképen cselekvők Neukahivába fogván deportáltatni! — És aztán fog kételkedni valaki, hogy ezen állapot sokáig igy nem tarthat! ? ! Furcsa ! a közvélemény alkatrészei tökéletes átidomuláson kezdenek keresztülmenni, s mog a polgárság s a Bourbon ágak hivei, Bonaparte Lajos fenyegető demonstratió teljes kormányzásán okulva, az elnökség elnyomásának eszméjével kezdenek megbarátkozni, addig a republikánusok a világért sem haragudnának, ha az elnök egy status csapást mérne. És nem roszul számol egyik rész sem. Alkalom szerint megmondjuk, hogy miért nem. Szabadka, oct. 9. A bácsi törvényszéki tiszti kinevezésről szóló jegyzéket tegnap közöltük. ... Amint az egyéniségeket ismerjük , jobbára alkalmas, s a mi a legfőbb, becsületes jellemekből van az összealkotva. Hogy sok purifikátiók meg nem érkeztével számos érdemesek ezúttal még nem juthattak hivatalhoz, magától értetődik; de hiszen a provisorium megszűntével azoknak is alkalmuk lehetend még tehetségeiket a köznek fölszentelni, amikorára hinni szeretjük, mind azon gátak s ellenséges befolyások meg fognak szűnni, melyek mind ez ideig annyi alaptalanul feladott értelmes egyének alkalmazhatását hátráltatták. Különben most tudósításunkban azt is mondók , hogy a törvényszék rendezésnél elégre a néparány igényeinek tétetett elég, mi más szóval azt jelenti, hogy a szerbek túlnyomósága legalább a törvényszéki hivatalokra nézve i 11 ő határi közé szoríttatott. Azonban jobban átnézvén ezúttal magunk is a jegyzéket, azt tapasztaljuk, hogy általában sokban még kedvezve van a szerbeknek, de az ránk nézve nem oly hatású, hogy amiatt elégedetlenségre találjunk okot — mert helyzetünk mindenesetre javult, miért is ezúton is hálánkat nyilvánítjuk kormányunknak, arra kérvén s figyelmeztetvén azt egyszersmind : hahogy lehet, politikus tisztviselőinknek is ugyan a néparány igényei szerinti újraalakítását megrendelni kegyeskedjék, mert ezáltal sok új se beink — miket a municipális élet nélkülözése idézett részben elő — behegednének, mi e tájon a kormány népszerűsítésére nem kis adalékot szolgáltatna. Jól tudjuk, hogy némely reményeikben csalattatott sol-disant tisztviselőink — kik mindenek fölött a szerb-regime túluralmát akarták továbbra is biztositni — uj panaszok s feladásokkal fognak alkalmatlankodni a kormánynál, melyek mind oda mennek ki, hogy egyik vagy másik gyűlölt úton kinevezett törvényszéki tisztviselő comprommittáltnak vagy rész gondolkozásának jellemeztethessék, s mint ilyennek alkalmaztatása végett az illető miniszeri biztos vétessék számadásra — oh ! mert ilyenek csak nálunk történhetnek — tudjuk azonban azt is, hogy mind itt mind illő helyen, az aljas önhaszon s boszuból agyarkodók álarczai lassacskán le kezdenek hulladozni s elérjük nem sokára azon időt, hogy mind ennek kutforrása s éltető eleme — mely annyi alaptalan feladást vesz pártfogása alá — saját semmiségébe dől össze — igy adatván elég a fölöttünk őrködő nemezis boszujának, miért naponta imája száll fel az itteni nép többségének. Épen hogy e sorokat be akarjuk zárni, kapjuk azon tudósítást, hogy a bácsi al vidéki megyei törvényszék s bíróságok nyelvéül — a német határoztatott meg; a felsőnek még ideiglen fenhagyatván a magyar nyelv használata. Mondanunk se kell, hogy ez váratlan csapás sok ottan kinevezett magyar sőt rácz egyénre nézve is, s hogy ez megakasztása lesz az ügyközés megindulásának. — Nem merünk jósolni — de alkalmasint: igen igen rá fogunk szorulni külföldi tisztviselőkre, kikben a jó isten tudja, mi nyereségünk lesz. -------viesbánya városában alakított bányatörvényszék el~ töröltetése, a legnagyobb kellemetlenségeket vonná maga után ; mert hogyan lehetne azt követelni , hogy egy szegény ember, kiknek száma a két bányavárosban nem csekély, a legkisebb panasszal 8—9 mérföldet tegyen? márpedig,hogy a bánya felkövetés, átengedés, stb. majd mindennap előforduló apróbb dolgok, mindannyi perpatvart hoznak létre, annak valóságát, csak oly ember hozhatja kétségbe , ki a bányamíveléshez úgy ért, mint a hajdú a harangöntéshez. — Ha az illetők csakugyan reformálni akarnak minden áron , úgy mi legjobbnak találnók, ha az ottani ülnökök száma egygyel még megszaporittatnék, hogy így, egy részről a bányát illető tárgyak elintézése Nagybányán, mint a kerület középpontján, megtörténhessék, és más részről, a perlekedő félnek is, ki a járásbírósági ítélettel megelégedve nincs, alkalom nyujtassék, perét mindjárt ott helyben felebbezhetni. Levelünk bezárása előtt megemlítendőnek véltük, hogy m. hó 26-án Braunhof tábornok, és Cseh Edvárd ministeri biztos városunkon keresztül utazván, a legfényesebb fogadtatásban részesültek, főpolgármesterünk semmit nem hagyván kisérletlenül, mit a tisztelet és hódolat igényelhetett. Föltűnő volt e tisztelgés alkalmával az, hogy Braunhof tábornok, Berki István ref. lelkész által tartott beszédére, magyarul válaszolván, annak írásban átadását különösen kikérni méltóztatott. K. F. K. Folyószám Szathmár,németi, oct. 11. Városunkban jelenleg egy fontos tárgy,melynek eldöntése a legközelebbi napokban váratik, a lakosok nem csak értelmesb s müveit osztályát, hanem a kézművest is feszült figyelemben tartja. E tárgyat a megyei törvényszék helybenmaradása, vagy N.Károlyba átvándorlása képezi. A támpontok, melyekre az itteni városi hatóság legfelsőbb helyre fölterjesztett abbeli kérelmét , hogy a megyei törvényszék városunkban meghagyassék, alapitá , az igazság legszentebb betűivel irvák, s azért teljes bizodalommal reméljük , hogy a magas ministerium, tekintetbe véve városunk fekvését, a bánya , a vas, és Szamosközi vidéket, kérelmünket annyival is inkább kegyes meghallgattatásban részesítendi, minthogy városunk összes polgárai semmi áldozattól, — mely tervüket valósíthatná, vissza nem rettennek. E tárgyról ennyit megérinteni elégnek vélvén, szabadjon eszmelánczolatnál fogva, egyéhez szintén hasonlóról igénytelen észrevételünket elmondanunk, úgy vagyunk értesülve, hogy a Nagybányán alakított fióktörvényszék a megyei törvényszékkel egybekapcsoltatni szándékoltatik. A czél, melyet az illetők ez által elérhetni vélnek , előttünk ismeretlen ugyan, annyit azonban mégis bátran merünk állítani, miszerint a Nagy Fővárosi napló. (Oct. 16.) * Frankenburg Adolf jeles humoristánk szeretett neje Bécsben oct. 14-án meghalálozott. E széplelkű nő honleányaink koszorújában, mint a szent Írás mondja, a „választott nők“ egyike volt, szelíd érzelmeiben, hit szerelmében és jótékony cselekedeteiben. Halálát férje, kiskorú fia, és minden ismerős bánatos szívvel kesergik. Béke poraira ! Az itteni reformált izraelita község egy díszes imaházat szándékozván épittetni, e végre egy alkalmas telek kikeresése és megvétele végett Lackenbacher, Reusz és Klatscher urakat bizta meg. * A város kivilágítását ismét Holitscher pesti olajgyárnok, ezúttal azonban Leon bécsi nagykereskedővel szövetkezve .— vállald föl. Reméljük ■— miután már Bécs is kezet fog a világosságnak terjesztésére fővárosunkban, hogy lámpáink eddigi szerény homályukból kiemelkedendnek , s a sok ujdondászi figyelmeztetés nem kényszerülend lámpáinkkal duettet énekelve mondani: deum et operam perdicti! — Egy bécsi lap állítása szerint a forradalom 200,000 ember életébe került. — A megszüntetett úrbéri haszonvételek kárpótlásának rovatára , a pesti kerületben fölállított úrbéri kármentesítő bizottmány f. é. sept. hu lefolytán a következő előlegezéseket utalványozta : névszerint özvegy Ágoston Ferenczné szül. Benyovszky Amália asszonyságnak 685 ft, báró Nyáry Antal úr ö méltóságának 1347 ft 30 kr., Rakovszky Ferencz urnak 1160 ft, gróf Keglevich Gábor ur önméltóságának 7442 ft 30 kr., gróf Szapáry Ferenczné született Almásy Rozália asszonyságnak 2470 ft, Nagy István urnak 580 ft. Összesen 13685 pengő forint. * De La Grange asszony vasárnaphoz egy hétre adandja búcsú hangversenyét a derék hegedűművész Ridley Kohne javára a casino teremében. E hangverseny felejövedelmét a rendező a conservatorium javára szánta. * A m. k. tudományegyetem tanfolyama hétfőn okt. 21. fog megkezdetni. * Pestbudai volt nemzetöri őrnagy és ezredes Nádosy Sándor ő felsége által a tüzéri lovasságnál lovaglási tanítóvá neveztetett ki. * A szénatérről a Dunára nyíló mészárosutcza elejére Ráner Ferencz földbirtokos egy 3 emeletes lakházat épitene jövő tavasszal; e kitűnő helyen emelkedendő ház építési tervét ifj. Drescher János építész késziti. Örvendetes, hogy végre e környék dísztelen képe is szépülni kezd, s az agg Gellért végre a vele csaknem egyidős bázmocsarok és szemétdombok szomszédságától megszabadul, hanem hogy ez csakugyan teljesüljön, czélszerü lenne a szemközti universális szemétdomb birtokosát hatóságilag figyelmeztetni, miszerint, ha már csakugyan építtetni nem akar, vagy nem tud, legalább vonjon kerítést szeméttelke körül, mert igy e hely a városnak csaknem kellő közepén egésségügyi és biztossági szempontból is világos botrány. * A kerületi törvényszékek elnökei már kineveztettek : pesti: Cziráky János, pozsoni: Gosztonyi Miklós, soproni: gr. Nádasdy Fér., eperjesi: Dókus László, debreczeni: Uray Bálint, vajdasági : Kövér János. * A marhavész Pesten folyvást tart. Wilmers hegedüvirtuóz, kit a pestiek érdekes hangversenyeiről már ismernek, a jövő hóban Pestre váratik. * A pesti kültelkek megadóztatása tárgyában bizottmány működik, melynek tagjaiul egy bécsi és egy budai kormánytisztviselő is van kinevezve. Elnöke a bizottmánynak Aigner Miklós ur. * Egy lakostársunk (nem újságíró, sőt fájdalom még csak vérségi rokonunk sem) a badeni sorshúzásban 205,051 számú sorsjegyével 1000 pftot nyert. Fortunának e nem nagy, de jótékony ajándéka ismét Lueff illatszerárus útján került az illető birtokába. — Harmadik tudósítás a „losonczi közkönyvtár“ számára felszólításom következtében begyűlt könyvekről, a beküldetés sorozata szerint: