Magyar Hirlap, 1892. május (2. évfolyam, 121-151. szám)
1892-05-01 / 121. szám
1892. május 1. Megírtuk, hogy a két állam pénzügyminisztere elrendelte az állami intézetek pénztáraiban levő ezüstkészletek megszámlálását és illetve fölkérte a magánintézeteket, hogy jelentsék be, mily összeg ezüst kurans pénz volt április 28-án birtokukban. A megszámlálás czélja részint az, hogy megállapittassék, mennyi ezüst van forgalomban, részint pedig annak kipuhatolása, hogy mennyi ezüst beír el a forgalom. A bécsi pénzintézeteknél e napon mindössze 144.625 frt volt ezüspénzben; az ezüst az egész pénzkészletnek körülbelül 6’1—03 százalékát képezi. Nálunk még kevés helyről érkezett be a jelentés a pénzügyminiszterhez, de már az eddigi adatokból is következtethető, hogy ezüstpénz nagyon csekély mennyiségben van forgalomban, s hogy az a sok oldalról hangoztatott feltevés, mely 30 millió forintra teszi e forgalmat, minden valószínűség szerint túlzottnak fog bizonyulni. A magyar általános hitelbank pénztáraiban április 28-án nem volt több, mint 103 forint ezüst courans pénz, a pesti magyar kereskedelmi bank és összes fiókjai mindössze 13 darab 2 frtost, 1268 darab egyforintost és 1253 drb negyedforintost és így összesen 1607 frt 25 kr ezüstcouranst mutatnak ki; a leszámítoló- és pénzváltóbank és összes fiókjai 1250 frtot, közte 62 forint értékű negyedforintost; az ipar- és kereskedelmi bankban és fiókjaiban mindössze 6 drb 2 frtos és 125 drb negyed forintos és 461 drb 1 frtos volt, összesen tehát 504 frt 50 kr ezüst-courans és az első hazai takarékpénztár nagy pénztárkészleteiben mindössze csak 46 frt ezüst-courans volt. Mindezen összegek alig 1/ior/ó ját teszik ki az említett bankok összes pénztári készleteinek. MAGYAR HÍRLAP S A sommás eljárás. — Az igazságügyi bizottság ülése. — A képviselőház igazságügyi bizottsága ma Borcross Elek elnöklete alatt ülést tartott, melyben folytatta a sommás eljárásról szóló törvényjavaslatnak általánosságban való tárgyalását. Fabinyi Teofil úgy vélekedik, hogy ma sokkal nagyobb megnyugvással lehet a szóbeliségre és közvetlenségre fektetett, sommás eljárást életbe léptetni, mint két évtizeddel ezelőtt lehetett volna. Okvetlen szükséges, már a kúriánál fennforgó viszonyoknál fogva is a radikális rendszerváltoztatás, ez pedig csak a szóbeliség behozatalával lehetséges. Szóló a szóbeliség parcziális behozatalát, úgy ahogy kontemplálva van, nem tranzitórius intézkedésnek tekinti, hanem olyannak, amely ha be lesz hozva az egész vonalon, a szóbeliség be lesz illeszthető az új rendszerbe. A javaslatot örömmel üdvözli s általánosságban elfogadja. Polonyi Géza a javaslatot általánosságban sem fogadja el. Indokai részben általánosak, részben személyesek. Legfőbb indoka az, hogy partiális processzuális reformot soha sem hajlandó elfogadni. Csak a teljes szóbeliség s nem az ily szurrogátumok képesek igazságszolgáltatásunkat reformálni. Ez a javaslat egy s ugyanazon fórumon kétféle eljárást léptet életbe, amit szóló nem helyeselhet. Az átmeneti intézkedésekben oly általános meghatalmazásokkal találkozik nuthatnánk el (pedig ennek az útjain járunk), nem is olyant, amilyent a Bernhardt Sarah ittjártakor akartak némelyek akczeptálni, hanem megteremti egészen, hamisítatlanul azt az iskolát, mely mindenkor egészében és részleteiben az igazságot egyszerűen, nemesen, őszintén s a valódi életet tükrözi vissza, még ha fogyatékos külsőben, vagy szürke, ércztelen hanggal jelenik is meg előttünk.A szóló, amelyek részben politikai természetűek is — például a Fiuméra vonatkozó — s a bélyegtörvény módosítására vonatkozó felhatalmazás, melyeket szóló soha sem szavazhatna meg. Személyes indoka is van. A miniszter iránt midőn állását elfoglalta, nagy várakozással volt az ország. Szólóban e javaslat bizonyos keserű csalódást keltett, ő a minisztertől nem ily sporadikus javaslatokat, hanem nagy alkotásokat vár. E javaslattal szóló szemeiben kisebbedik a miniszter, mert nem vállalkozott arra, amit tőle joggal lehetett várni. Neumann Ármin elfogadja általánosságban a javalatot, mert fontos lépést lát benne a szóbeliség teljes életbeléptetésére s mert az magában véve is oly egészet képez, mely a szóbeliség teljes rendszerébe be lesz illeszthető. Kapocsfy Jenő kijelenti, hogy a Polonyi által kifejtett tárgyi indokokhoz csatlakozik s a javaslatot ez idő szerint általánosságban sem fogadja el. Szóló tisztelettel viseltetik a magyar birói kar iránt, de ily nagy horderejű reformra a bírói kart, főleg künn a vidéken, mai szervezetében képesítettnek és elég erősnek nem ismerheti el. Sajnálja szóló azt is, hogy ily nagyjelentőségű reform behozatalánál a fiskális érdekeket annyira előtérbe helyezik s a jogorvoslatokat, a revíziók megszorítását azzal indokolják, hogy az állam pénzügyeit nem szabad túlterhelni. Az egységes jogszolgáltatás szempontja is arra indítja szólót, hogy a javaslatot ne fogadja el. Mohay Sándor elfogadja Polonyinak azt a kiindulási pontját, hogy nálunk is nem kérdés az, hogy a szóbeliség rendszerére kell áttérni, de ebből arra a következtetésre jut, hogy a jelen javaslatot elfogadja, mert egyik biztosítékát látja benne annak, hogy a szóbeliséget az egész vonalon be fogják hozni. Ghorin előrebocsátva azt, hogy mily hosszú idő óta sürgetik nálunk a szóbeliség behozatalát, végzetszerű lépésnek tartaná, ha az erre vonatkozó első lépés nem részesülne e bizottság által erőteljes támogatásban. Gyökeres, a végleges perrendbe beilleszthető, helyes elveken nyugvó, a valódi szóbeliséget behozó javaslat fekszik előttünk. Aki igazi szóbeliséget akar, annak el kell ismernie annak az axiómának helyességét, hogy egyenlő eljárást s ugyanazon fórumokat, minden ügyre nézve életbeléptetni nem lehet. Nyerni fogunk e javaslat által jobb eljárást, jobb bizonyítási rendszert s azt, hogy az ügyek jobban fognak tárgyaltatni, mint ahogy eddig történhetett. Veszter Imre azt hiszi, hogy a szóbeliség behozatalával megszűnnek azok az okok, melyek az eddigi vegyes rendszert motiválták. Jó justitiánk csak úgy lehet, ha az összes polgári perekben az első fokon egyes bírák ítélnek. Egész Európában az egyes birói eljárás felé irányuló tendenczia uralkodik s ez a tendenczia a mi jogéletünkben is erős gyökereket vert. A helyesebb igazságszolgáltatás érdekein kivül a pénzügyi szempontok is erre utalnak. Midőn a szóbeliséget az egész vonalon meg kell csinálnunk, kérdi szóló, mi haszon van abban, hogy most csak a sommás perekre nézve hozzuk be a reformot s a sommás és rendes perek közti különbséget továbbra is fentartsuk? Azt mondják, e javaslat arra is való, ketten minden fönséges iránt, így mosolyogni csak a virág tud, úgy ragyogni csak a nap, úgy zokogni csak az esti szellő. Minden rész, amit csinál, minden egyszerű és nemes. Ez egy igaz asszony, tele nemes finomsággal és mélyen érző, forró szívvel. A művészet martyrja ő, aki átszellemülve, megdicsőülve adja cserébe az életet — az igazságért. Igen, az igazságért! Mert ő valódi könyeket sír, forró, égető, fájó, gyilkoló könyeket hullat, ajkai görcsösen vonaglanak a fájdalom alatt — s a mellett mindig szép, mert soha sem túloz, mert mindig fenséges, igaz. Hatalmas iskola ez nekünk. Fel tehát, fiatal társaim, akik még pályánk kezdetén vagyunk és botorkálunk a sötétségben — világitó, vezérlő csillagunk ez az egyszerű, nemes, igaz legyen. Ez lelkesítsen és ez óvja ízlésünket az uj irány, az uj iskolától, mellyel lehet, hogy zajosabb hatást kelthetni — de maradandó benyomást soha! Mely lehet, hogy megráz, idegünket elcsigázva meggyötri — de meg nem hat, — Ízlésünket, lelkünket nem finomítja. A valóság égi mása az, amit Duse elénk tár, ezért ragyogja glória körül az ő alakjait.* Nagy Ibolya a következőket mondja: Duse Eleonórát láttam játszani a „Kaméliás hölgyében. — Isteni művészet! Igazság, egyszerűség, természetesség, eredetiség, báj! Semmi sallang, semmi czafrang és semmi sablon! Játékában épp úgy nincs kendőzés, mint nyílt, nemes arczan. Nincs itt semmi árnyék, sem szép homlokán, melyből sötét haja ki van simítva, sem lelkének tükrén, a melyet oly ragyogó fényesen tart bámuló szemeink elé. Hódoljunk neki föltétlen elismeréssel, tapssal, könnyel és babérral. Soha méltóbban meg nem illettek ezek igazibb nagyságot nálánál.♦ Hasonló elragadtatással nyilatkoznak Duse művészetéről Margó Célia, Vizváriné és Kopácsy Juliska, hogy iskoláját képezze a bírói karnak. De vajjon helyes-e a perek 80—90 százalékát kísérletezésnek kitenni, azon czélból, hogy néhány év alatt megtudjuk, vájjon kiterjeszthető-e e rendszer a perek többi csekély százalékára is? Szóló nem tartja helyesnek e bifurkáczió további fentartását s a reformnak az egész vonalon való behozatala mellett foglal el állást. Matuska osztja a javaslattal szemben a Chorin által kifejtett nézeteket. Komjáthy Béla azt az álláspontot foglalja el, hogy bár szerette volna a szóbeliség teljes behozatalát s kevés akadályát is látja ennek, de nem bír bátorsággal, hogy erre vonatkozó aggályai folytán akadályozza a javaslat elfogadását, mely legalább az igazságszolgáltatás egy részét jobbá s olcsóbbá fogja tenni. Belemegy tehát a részletes tárgyalásba s annak eredményétől teszi függővé végleg adandó szavazatát. Görgey Béla, Kasuch József és Bölönyi Ödön általánosságban elfogadták a javaslatot. A törvényjavaslat általánosságban elfogadtatván, részletes tárgyalásának megkezdését a kedden délután fél 5 órakor tartandó ülésre tűzték ki. Hegyesi Mari igy ir : Mily hatással volt reám Duse ? Képtelenség erre még most válaszolni. Hasztalan törekszem, rabja vagyok elragadtatásomnak, le van bilincselve szellemem, álomjáróvá lettem. Csaknem 24 óra előtt húzták fel azt a függönyt, amely mögül egy tündérvilág tárult elém, hasztalan bocsátották le, én látom, még mindig látom parányi megszakítás nélkül... Siettem ma megnézni azt a színpadot, azt az öltözőt, talán felocsudok, gondolom ... Oh nem ! Szentek azok a deszkák, szentek azok a falak, ahitat fogott el... Az ott hagyott bokrétákból egy kaméliát kiszakítottam, talán ezt is érintettem ! Előttem e virágnak minden szirma egy-egy óriás babérág. Oh Duse! Leborulok előtted, bálványom vagy! Fáy Szeréna a következőket írja: Csodálatos szédülés fogott el, egy ’édes — csendes mélabú a Duse előadása után. Olyan voltam, mint mikor először látjuk a tengert — s annak fenséges magasztos egyszerűsége előtt — leborulunk, térdünk meginog és leroskadunk saját semmiségünk súlya alatt. Olyan tökéletes ő, olyan igaz, olyan közvetlen, olyan keresetlen, olyan bűbájos, hogy imádni kell még annak is, aki teljesen közönyös és érző a koronázás jubileuma. A fővárosban és vidéken mindenütt nagyban készülődnek, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a király koronázásának huszonötödik évfordulóját. A készülődésekről mai tudósításaink ezek: Az ünnepiességek rendezésével megbízott albizottságok közül az, amely a népünnepek, idegenek fogadása stb. intézésével van megbízva, ma délután Gombár Tivadar dr. elnöklete alatt ülést tartott. Határozatba ment, hogy megvendégelik a következő intézetbeli gyermekeket és szegényeket: az Erzsébet-, József- és Mayer-árvaház, a községi szeretetház, pesti szegényház, budai szegényház s több más intézetbelieket. Megvendégelik ezenkívül a felekezeti intézetbelieket s a szegényházakban el nem helyezett szűkölködőket. Ez utóbbiakra nézve Török János rendőrfőkapitány amaz indítványát fogadták el, hogy a kerületenkint leendő kiosztásra bizonyos összeg állapíttassák meg s az, három kategóriába osztva, a kerületi elöljáróságok utján legyen az illető családoknak átadva. Június 8-án délután 1—5 óra közt ökörsütés és borkiosztás lesz a vérmezőn, amely alkalommal a rendőrségen kivül az elöljáróság s egyetemi tanulók fogják a rendet föntartani; ugyanakkor délután 1—7 óra közt a városligetben s a városmajorban különböző ingyenes előadásokat és mutatványokat tartanak a köznép számára. Tatay Adolf dr. azt indítványozta, hogy a főváros öt népkonyhájában a szegény iskolás gyermekek három napon át, június 7., 8. és 9-ikén ingyenes ebédet kapjanak. A bizottság az indítványt elfogadta. A bizottság föl fogja kérni a miniszterelnököt, hogy a Szent István koronájának három napon át közszemlére való kitétele iránt intézkedjék. Az összes templomokban istentisztelet lesz, a budavári helyőrségi templomban pedig — a melyet a hivatalos köröknek tartanak fönn, — Liszt Ferencz koronázási miséjét adják elő s a templom belsejét virágokkal díszítik föl. A külföldi és vidéki idegenek elhelyezése ügyében Ehrlich G. Gusztáv fog programmot előterjeszteni.* A budapesti polgári lövészegylet nagy fénnyel fogja megünnepelni a koronázás jubileumát, minthogy a király főlövészmestere és legmagasabb protektora az egyesületnek. A tanácskozások már folynak Érczhegyi Ferencz főlövészmester elnöklete alatt, egyelőre annyit állapítottak meg, hogy pünkösd vasárnapján, hétfőjén és a rákövetkező kedden a fővárosban nagy díszlövészet lesz, melyre az ország valamennyi lövészegyesületét meghívják. * Debreczeni tudósítónk távirja, hogy a városi közgyűlés ma nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy a koronázás jubileumán a királyhoz üdvözlő föliratot intéz. Ezenkívül küldöttség megy a királyhoz, melynek tagjai: Degenfeld főispán, Simonfffy polgármester, Boczkó főkapitány, Kola kir. tanácsos kamarai elnök, Beszler tanácsnok, Szabó, Vécsey, Kaszik és Horvát bizottsági tagok lesznek.* A jubiláris ünnepen Esztergom vármegye hódoló fölirattal és külön küldöttséggel vesz részt, amint ezt a pénteken megtartott megyei közgyűlésen Krup.