Magyar Hirlap, 1893. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1893-09-01 / 241. szám
2 most vetett véget a hatalom. De ha csak véget vetett volna! Azt tartjuk, hogy a per végéhez most messzebb vagyunk,mint valaha. És hogy a hozott Ítélet daczára a román kérdésben vissza kell mennünk a fölvételhez és rendesen letárgyalnunk az egészet. A késlekedő, de kétségkívül eljövendő ’tárgyalás előtt szabadjon nekünk két szempontot beírni a jegyzőkönyvbe. Az akut román kérdésben ma két szempont dominál. Az egyik az, hogy az izgatók elvegyék a maguk méltó büntetését. Ezt követeli az állam tekintélye és az igazság. A másik szempont szintén ilyen fontosságú. Nem szabad megengedni, hogy román ajkú polgártársaink, akiknek otthona itt van közöttünk, otthontalanul érezzék magukat a hazában. A községi és vármegyei életben kell rávezetnünk őket arra, hogy ne érezzék és ne viseljék magukat idegenekül. Budapest, auguszhis 31. I A katonai átiratok nyelve. A hadseregnek a magyar állam nyelve ellen tanúsított törvénytelen és kihívó magaviselete miatt támadt konfliktus egyre komplikálódik. Abauj- Torna vármegye mai közgyűlése Fábián alispán és az állandó választmány javaslatára kimondotta, hogy Hieronymi belügyminiszternek a hadsereg nyelvére vonatkozó rendeletét törvénytelennek tartja, annak végrehajtását megtagadja s az ellen föliratot intéz a képviselőházhoz. Heves vármegye alispánja pedig elintézetlenül küldte vissza a miskolczi cs. és kir. műszaki igazgatóságnak egy német nyelvű átiratát. Oláhok az olasz lapokban. Az oláhok ismét grasszálni kezdenek az olasz lapokban. A «Gazetta di Napoli» ismét felfedezi, hogy a magyarok mennyire elnyomják őket, akik — természetesen a régi rómaiak révén — édes testvérei az olasz népnek. Egyébként nem túlságosan veszedelmes a dolog; az oláhoknak nem igen használ, nekünk pedig nem igen árt. Az elmaradt nyilatkozat. A függetlenségi pártkörből kilépett képviselők a jelzett nyilatkozat közzétételét elhalasztották. mm^rn híblaf 1893. szeptember 11 Ítélet a Replika-perban. (Tudósítónk távirata és levele.) Lapunk legutóbbi számában ismertettük már a közvádlónak hatalmas szónoklatát és Popovicsnek védekezését. Tegnap éjfél után a védbeszédek következtek, elsősorban Petrovicsé, Popovics védőjéé, aki beszédének rövidségét azzal okolta meg, hogy hiszen úgyis elitélik a vádlottakat, akármit mondjon is ő. Utána Román védője, Mudrony Pál emelt szót, azt hangsúlyozva, hogy a Replikában foglaltakat, a szerzők nem állítják, hanem csak idézik a nép szájából. Tagadja, hogy a Replika megtámadja a törvény kötelező erejét. Jeszenszky közvádlónak néhány szóból álló viszonválasza után az esküdtszék visszavonultak a verdikt meghozatalára. Az ügy politikai részével lapunk vezérczikkében foglalkozunk, e helyütt tudósítónk távirati értesítését közöljük. A verdikt, Kolozsvár, aug. 31. Az esküdtszék elnöke Lechner Károly dr. egyetemi tanár hajnali három órakor hirdette ki a verdiktet, mely a kérdőpontokra ily feleletet adott: 1. Meg vannak-e az esküdtek győződve arról, hogy a nyomtatványban előforduló kifejezések magukba foglalják a btkv. 173. §-ába ütköző, a törvény kötelező erejének megtámadását? Felelet: 12 igen. 2. A megjelölt kifejezések foglalnak-e magukban a btkv. 172. §. második kikezdésében meghatározott nemzetiség elleni izgatást? Felelet: 12 igen. B. Terjesztője a nyomtatványnak Popovics Aurél? Felelet: 12 igen. 4. Popovici Aurél ezáltal vétkes-e a btkv. 173. §-ába ütköző, a törvény kötelező erejének megtámadásában ? Felelet: 12 igen. 5. Vétkes-e Popovici a nemzetiség elleni izgatásban ? Felelet: 12 igen. 6. Terjesztője-e a nyomtatványnak Román Miklós ? Felelet: 10 igen, 2 nem. 7. Román Miklós vétkes e a törvény kötelező erejének megtámadásában ? Felelet: 10 igen, 2 nem. 8. Román Miklós vétkes-e a nemzetiség elleni izgatásban ? Felelet: 10 igen, 2 nem. Sbz ítélet. Jeszenszky Sándor főügyész-helyettes indítványa után, a törvényszék egy órai tanácskozás után elitélte: Popovici, Aurélt 4 évi államfogházra és 500 forint pénzbüntetésre, Román Miklóst 1 évi államfogházra és 200 frt pénzbüntetésre. A pénzbüntetést behajthatlanság esetén Popovicinál 50 napi, Románnál 20 napi további államfogházra változtatják át. Elmarasztalják továbbá a vádlottakat 512 frt bűnvádi költségek fizetésében. A Replika lefoglalt példányait megsemmisítik. Az ítéletet a vádlottak a nyolcz megjelölt román és magyar lapban közölni kötelesek. Popovics Aurél szabadlábra helyezését kimondta a törvényszék 5000 frt biztosíték letevése esetén. (Ezt az 5000 frtot Popovici neje azonnal át is adta férjének, ki azt az ügyész kezébe letette.) Az ítélet ellen a vádlottak felebbeztek, a közvádló megnyugodott. Az ítélet kihirdetését a teremben lévő románok«Le treaske Popovici» kiáltásokkal fogadták és a már világos utczákon közre fogva, hazakisérték a legújabb «martir»-okat, halogatván a «Desteptate I Romana»-t, de nagyon csöndesen. Apró megfigyelések. Kolozsvár, aug. 00. Annyi sok halogatás után végre esküdtszék elé került a Replika pere. A Bánffy-palotában, Kolozsvárnak e történeti nevezetességű szép házában van a törvényszék tárgyalási terme. A közönséget csaknem egészen kizárták, annyira félnek Kolozsvárott a kolerától. Ily körülmények között meg kellett védelmezni a nyilvánosságot. Erre a szerepre Bariba Miklós vállalkozott. Ő volt az, aki amaz esküdtek sorából, akiket behívtak, de akiket nem sorsoltak ki, felállott és követelte, hogy legalább az esküdtségre jogosultak bennmaradhassanak a teremben. Benn is maradtak, de így nem volt nagy közönsége a tárgyalásnak az első napon. Mert az egész délelőtt és délután alig lehetett egyebet hallani, mint a Replikát. A Replika tartalmát olvasták föl először a vádlevél idézeteiben, másodszor a vádlevél összegezéseiben és harmadszor maga a Replika által, melyet három szakasz kivételével egészen felolvastak is , hogy a mesterség megbecsteleníti a családot. Félnek azoktól a kérdésektől, melyeket majd ez is, az is intéz hozzájuk: nos, mi lett a fiából? hol van? mit csinál? Hogy nekik azt kelljen válaszolni: a fiam asztalos! A fiam kereskedő! Félnek azoktól az óráktól, mikor a kérges tenyerű fiú hazajön vasárnap a szülei házhoz s a vendégeknek be kell mutatni őt is épp úgy, mint a Brachfeld-kendős jogászfiút: a fiam! Félnek attól az időtől, midőn az iparos fiú elvesz egy macihoz ülő tisztességes, egyszerű leányt s ezt is be kell mutatni: a menyem! Félnek attól a rettenetes eshetőségtől, hogy iparos fiukkal egyszer majd végig kell sétálni a váczi utczán, egy sorban kell haladni vele, éppen mintha édes gyermekük volna ! Hát édes fiam, aki a gyermekét, a saját véréből való vért szégyenli, csak azért, mert mesterember, az a gyermekét nem szereti igazán. Fölháborodik a szívem, egész valóm arra a gondolatra, hogy lehetnek szülők, kik naplopó, gavallérkodó, léhűtő, a jó isten tudja miből élő fiuk miatt nem pirulnak, ellenben röstellik az utczán megindulni becsületes, tisztességes iparos gyermekükkel. S bánt, erősen bánt, látván, hogy száz meg száz jóravaló úri család inkább tönkremegy, s tönkreteszi egész életére a gyermekeit is, semhogy iparosnak vagy kereskedőnek nevelje, akik becsületes iparkodással esetleg még visszaszerezhetnék az elzüllött ősi birtokot s kalapáccsal vagy réttel, de visszaszereznék a család régi fényét. Bánt, végtelenül bánt, látván miként pusztul az egykor erős, gazdag dzsentri s csak mikor már az élet kegyetlenül a földhöz verte, megczibálta, mikor már nincs sem égen, sem földön semmi, akkor alázkodik le a kalapácshoz, a rőfhöz. Fiam, még ha jól tanulsz is, akkor is örülnék, ha kedvet éreznél iparosságra, kereskedésre. Mert ma már az iparos is, kereskedő is, csak az boldogul igazán, ha nemcsak a keze áll a munkára, de az esze is pallérozódott. Nem kell oly sokat forgatni a könyvet, mint egy tanárnak, egy doktornak, egy fiskálisnak, de a neki való, mesterségébe vágó könyveket, czikkeket olvasgatni kell; érdeklődni minden újitás, találmány iránt — és hogy egyszerűen ne csak iparos, ne csak kereskedő legyen: ismernie kell hazája történelmét, irodalmát; iparos is, kereskedő is egész ember csak így lehet. Bármi lesz belőled, meg kell szerezned az általános műveltséget, fiam. Ez adja meg az igazi jogot, hogy helyet foglalhass minden rendű és rangú emberek között. Az általános műveltség s mesterségednek tisztességes üzése. Ha e kettővel hirsz, egyesek és társadalmi osztályok előítéletétől, elfogultságától ne félj. Nincs joga senkinek, hogy lenézzen, megvessen téged, ellenben neked van okod, hogy sajnáld azokat, kik lenézni próbálnak tégedet. Manapság nemcsak az urnák fia akar urnák maradni, de úrrá akar lenni a szegény ember fia is. Te ne akarj ur lenni, fiam. Ez az a «pálya», mely leginkább el van árasztva a magyar hazában s épp ezért e pályán legnehezebb a boldogulás. Valakinek dolgozni is kell s hidd el nekem, az az igazi úr, aki semmihez sem jut — ingyen, munka nélkül. Ez tesz magaddal megelégedetté s a megelégedésnél nagyobb kényelmet én nem ismerek. Megértettél-e, Jankó? Ugye meg? Csak azt akarom, fiam, hogy megérts. Kedved vagy sorsod vigyen bárhová, ne félj, aggódó szeretetem árnyékodban jár. S kérges tenyérrel, ha majd megtérsz a szülei házhoz, nem lészen kisebb az én örömem, mintha bátyád vagy öcséd diplomát lobogtat puha, finom kezében. S fogadván a vendégeket ünnepi lakománkra, boldogan, büszkén mutatok rád: János, az iparos fiam. Az öreg fiatal* ember. Eredeti elbeszélés. Irta: „ Egy szép, kövér, fiatalember élt Budapesten, a Bodzafa, később a Mária utczában, ezernyolczszázhetvenhatban. Azoknak a hölgyeknek, akik a kövér fiatal urakat — némi okkal — nem szenvedhetik, előadom, hogy Babics Sándor nem volt igazán kövér, hanem inkább csak erős. A feje nem nagy, ami a fő dolog, hanem a nyaka, a vállai voltak igen kifejlettek. Egy kissé maga is félt attól, hogy hasa lesz mielőtt megházasodnék és ha nem lett volna jól nevelve, ha különféle könyvekből nem tanulja vala meg, hogy a férfi hiúság rut dolog, és különösen, ha a férfi vállfűzők nem lettek volna olyan drágák, bizonyára megpróbálja karcsúvá tenni magát. Ez a fiatalember egy szombati napon, déli tizenkét órakor lebotorkált a lakásáról és egy bérkocsi állomásra ment. A zsebében nem volt egy krajczár sem. Ott somfordált egy da-