Magyar Hirlap, 1894. augusztus (4. évfolyam, 212-242. szám)
1894-08-01 / 212. szám
Budapest, 1894. Szerkesztőség és kiadóhivatal: József-körut 47. szám. Megjelenik minden nap: hétfőn és ünnep után isi IV. évfolyam 212. szám. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: HORVÁTH GYULA. FENYŐ SÁNDOR. Szerda augusztus, I. Egész évre 14. féléve 7, 7* évre 3 írt 50 kr, egy hóra 1.20 Egyes számára: helyben 4 kr. vidéken 5 kr. ■------........................... M.-i Külügyi dolgok. Mire való alakoskodni? Mire való ellentéteket képzelni és láttatni a külügyminiszter s a miniszterelnök között? Olyan nagy már a kánikula, hogy halluczinácziókat láttat az emberekkel, meseképeket, amikben Kálnoky gróf a hétfejű sárkány és Wekerle a derék vitéz, aki egy árva magyar fringiával fölfegyverkezve elegyedik a csodaszörnnyel bizonytalan harczba? A külügyi dolgok, amik körül nem kisebb érdekek forognak, mint a monarkia fennállásának föltételei, hát ezek sem valók egyébre, mint hogy személyeket támadjanak és személyeket emeljenek velük és színlelt kirohanásokra és színlelt visszavonulásokra használják taktikai eszközül? Holott tudvalévő, hogy a miniszterelnök s a külügyminiszter között ellentét fönn nem állhat, mert amely perczben megszületett, el is enyészik, mivel az ellentétbe jutott férfiak közül egynek vissza kell vonulnia. Kálnoky gróf ur nem korláttalan uralkodó; a kormányzására a magyar miniszterelnöknek a törvény adja meg és parancsolja a befolyást s a hozzávaló anyagi eszközöket a magyar országgyűlés legtekintélyesebb bizottsága adja meg neki. A politikájára sem mondhatni, hogy kiszámíthatatlan volna, ha egyébben nem, a következetlenségben következetes és a rendszertelenségben rendszeres. Sokkal hosszabb ideje áll ez a mindig egyforma politika a magyar kormány ellenőrzése alatt, hogysem a kormány elnöke s a külügyminiszter között ellentét volna, ez már régebben ki nem tört és már rég meg nem oldódott volna. A Kálnoky politikája a Wekerléé is és a Wekerléé a Kálnokyé is. Ehhez kétség nem fér. De kétség fér ahhoz, még ha két egybehangzó tanúvallomás bizonyít is mellette, hogy ez a politika jó politika. Kétség, nagyon alapos és könnyen megokolható kétség fér ahhoz, hogy ez a politika jó volt-e akkor, amikor a sötét idők útvesztőjében ezt találták ki Ariadne fonalának és jó-e most, amikor mindenképpen megváltoztak azok az okok és azok a körülmények, amelyek közt ez a politika még némiképpen érthető volt? Mert csudálatos és meglepő az a hasonlatosság, amely a legújabb kül- és belpolitikai eseményeinket s az osztrák és közös vezető köröknek ezekben való emelkedését olyan rokonná teszi az 1848-iki eseményeket megelőzött és létrehozott viszonyokkal. Mint most, úgy akkor is, a vezető körök kénytelen-kelletlen szemet hunytak a törvényesség követelményei előtt s amikor már az erejüknek ellent nem állhattak s az ő képzelt érdekeik czirkulusait nem érintették erősen, egyben-másban bele is mentek. De ugyanakkor gondoskodtak arról, hogy a fa égbe ne nőjjön s amit a nemzetek ezen a réven előre nyernek, azt elveszítik a vámon, ahol a nemzetiségek s a nemzeti megerősödés egyéb ellenségei állottak az ő túlzó követeléseikkel. Ha egyébbel nem, de jóakaró s a túlkapásaikról tudomást nem vevő elnézéssel támogatták a nemzetiségeket, ugyanazzal, mellyel most a bécsi körök kiszolgáltatták Ausztriát a cseheknek, tűrik, hogy a románok az osztrák császárra appelláljanak és egy rosszaló szavuk sincsen a bukaresti fészkelődések ellen. Mint akkor, úgy most is az ő zászlójuk alá gyülekezett nemzetellenes támadásaira a feudális arisztokráczia s a klerikalizmus és mint most egyelőre simán megy minden és nagyobb veszély nem látszik, akkor sem sejtették, hogy a reakczió, a klerikalizmus és a nemzetiségi mozgalom hármas szövetsége milyen élénk eszű és milyen gyors fölfogású és milyen rohamosan vonja le abból a jóakaró elnézésből a konzekvencziákat. A Jellasich és a Hurbán nevei, Szent Tamás és Nagy-Enyed emléke emlékeztetnek az akkori idők szlavofil politikájára — ez az a czél, melynek olyan ellentmondást nem tűrő buzgalommal szentelik magukat a mi kormányférfiaink. Ha sok értelme nem is, de valami értelme mégis volt ennek a politikának a maga idejében, ha több nem is, mint a róka furfangjának, amely megkísérli a legtekervényesebb utakat is, mielőtt az egyenesre térne. A nagy osztrák császárság elégedetlen s egymással s a dinasztiával meghasonlott népek egyvelege volt, amelyeknek híjával minden politikai szabadságnak és martalékául dobva a legvégsőbb gazdasági pangásnak, sok veszíteni valójuk nem volt és nem volt sok okuk a dinasztiájukért lelkesedni. A magyar fajban kiirthatatlanok voltak a függetlenségi törekvések s az osztrák felet a túlnyomó német elem vegyi rokonsága Coppée álma. — Nyári színjáték. — — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — Prolog. Coppée mama (szelíden): Feri, ma igen szépen viselted magad. Napi feladatodat pontosan elvégezted; czikked a Journal-ban csak az erényről szól s nem emleget semmiféle színésznőt; továbbá, örömmel vettem észre, a mai szent napon nem vétettél sem a mértékletesség, sem az alázatosság ellen. Jutalmul megengedem, hogy vasárnap felvehesd akadémikus ruhádat s dadád kíséretében végig sétálhass benne a Quai Voltaire-en. Legalább kiszellőzteted egy kissé a pálmával hímzett frakkot. A molyok fölötte kedvelik az akadémikus ruházatot. Coppée Feri. (szendébben.) Drága szülőm, alázatossággal, mérsékelt büszkeséggel tölt el kegyes elismerésed. Engedd meg, hogy becses névnapodra fiúi hódolatommal egyetemben felajánljam neked Mon franc parier czimü imádságos könyvem tizennyolczadik kötetét. Fogadd szívesen gyermeki hálám e szerény jelét, s tarts meg továbbra is, szigorú bár, de elnéző, jó indulatodban. Coppée mama. (Még szendébben) Ferim, agg szememet örömkönnyek dagasztják. Mond, drága magzatom, mit főzzek, süssek neked eme szép napon ? Akarsz-e csirkét, Napoleon sauceban? Avagy nem kivánnád-e inkább kedvencz ételedet, a mákos laskát? Coppée Feri (égi szelídséggel). Nem, szeretett szülőm, a szelíd kis csirke hadd örvendjen tovább is ifjú életének, s hadd töltse be gondtalan csipogásával ez ódon ház komor udvarát! ... És mákos laska! . . . Nem, nem, nem tudok megbarátkozni ezzel a gondolattal. Oly szép a mák, amint a déli napfényen szendén bólingatja zöld fejét India hullám övezte tévém! .... Nem, jó anyám. Sokkal inkább jóllaktam ma már idealizmussal, semhogy a kegyetlen szívü emberek táplálékát óhajtanám. De mégis . . . (Túláradó szelídséggel.) ha csekélyke igyekezetemet érdemen felül kívánod jutalmazni, engedd meg kivételképpen, hogy este, lefekvéskor, rácsos ágyacskám előtt a kis asztalon égve hagyhassam lámpácskámat, s noha a világítás drága, még egy órácskáig olvashassam az evangéliumot . . . Coppée mama (tomboló szelídséggel:) Ferim, drága kis akadémikusom! (Énekelni kezdi a *Dunanan» czimü Zsoltár-gyűjtemény következő verseit: Mily boldogság, hogy van egy jó fiam! Coppée Feri (szelíden énekli a diskantot:) Mily boldogság, hogy van egy jó mamám!A nap leáldozik. Hamis szellőcskék pajzánul enyelegnek Feri hajfürtjeivel. Feri meggyújtja lámpácskáját, kezet csókol mamájának, elbúcsúzik tőle, lefekszik rácsos ágyacskájába, elmondja esti imádságát, s olvasni kezdi az evangéliumot. Még néhányszor elrebegi: »Istenkém!« szivére öleli az egész földgömböt, s azután elalszik.) A szentivánéji álom. (Páris, a század végén. Az 1898-iki világtárlat. Testvériségi ünnep; olajágak. A szivek az igazság közös érzetében egyesülnek. A társadalmi nyomor problémája megoldva. Élőképek: Az A Ham kezet csókol az Aggastyánnak, homlokon csókolja a Nőt, majd átyailag terjeszti kezét az Árva fölé. Francziaország büszkén mutat Proletárjaira, akik gond nélkül várják a holnapot. Testi és lelki Szegényeire, akik a bőven osztott jótékonyságot megnyugvással és hálával fogadják, s Gazdagjaira, akik már élvezik azt a megnyugtató érzést, hogy nem kiséri őket gyűlölet s irigység. Majd rámutat az uj Törvénykönyvre, mely mindenkivel nem érdeme szerint, hanem sokkal jobban, magasabb törvények szerint bánik, s melynek lapjai nincsenek vérrel beszennyezve. Az Emberszeretet minden szivet áthat jótékony melegével.) (Föllépnek: Hasznost rendőr és egy Idegen.) Hasznos. Ha meg nem sértem, nyájas férfiú, szabad megkérdeznem, miért csoportosul itt tétlenül, a helyett, hogy munkája után látna s igyekeznék az özvegyek és árvák könyüit felszáritani ? Uraságod, úgy látszik, idegen. Az Idegen. Valóban az vagyok. Nevem Mr. Pickwick, a hírneves Dickens-családból. Mai számunk 16 oldal.