Magyar Hirlap, 1895. április (5. évfolyam, 89-117. szám)
1895-04-01 / 89. szám
1895. április 1. Mind ez idézetek az 1848. előtti dalokból Valók, melyek zeneileg is a mai programoi leggyengébb számai voltak. A hangverseny legérdekesebb része a második szakasz volt, a szabadságharcz nótái, noha tudvalevőleg a mi dicsőséges küzdelmünk nem termett egyetlen olyan dalt sem, mely igazán bevette volna magát a nép szívébe. A »Kossuthnóta«, mely még ma is járja, nem 48-ban keletkezett, hanem, mint Káldy kimutatja, már a kurucz időkben énekelték, persze más szöveggel. A teljesség kedvéért Káldy ezt is fölvette programmjába; meg is fifráztatta a lelkes ifjúság vagy négyszer — mintha csak ma hallották volna először, hogy Kossuth Lajos mit izent. Nagyon tetszett a «Bem alatt Erdélyben harczoló bécsi legitimisták dala, melynek melódiája ama régi magyar nóta alapján készült, hogy: Falu végén a valvella, Mégis bejött a korela. Sem uraknak, sem papoknak Hanem szegény parasztoknak. A velünk küzdő bécsi bársok erre a dallamra énekelték el, hogy «Honvéd, geht’s denn gar nicht, gar nicht? Honvéd, geht’s denn nicht? S aztán: Bis nach Abrudbánya Lassen wir sie kommen, Aber weiter, aber weiter, Aber weiter nicht! Igen érdekes volt a *Komáromi tót honvéd nóta», melyet az eredeti szövegben hallottunk: Uz honvéds strilajú Nepriatelsa padajú «Éljen a haza!» usetci volaju! Magyarul: »Már a honvédek harczolnak, Elleneik hullanak, »Éljen a haza!« Így kiáltanak. Az 1849 utáni sötét időkben keletkezett dalok között igen megragadták a közönséget a Garibaldi-nóták, melyek különben még ma is közszájon forognak. A hosszú műsor utolsó pontja a Klapkainduló volt, melyet a teljes kar énekelt igen szabatosan és lelkesen. Zsilinszky elnök erre rövid beszédben megköszönte Káldynak a tanulságos és élvezetes előadást, valamint köszönetet mondott az összes közreműködőknek is. Ezzel aztán berekesztette az ülést, mely fél tizenegytől fél kettőig tartott s melylyel Káldy Gyula ismét gyarapította bokros érdemeit. Unó. ____________magyar hírlap___________ 3 Kulturegyesületek közgyűlései. — Saját tudósitónktól. — Két tekintélyes kulturegyesület tartotta ma évi rendes közgyűlését. Az egyik — az országos magyar iskolaegyesületé — a fővárosban volt, a másikat — a biharmegyei kulturegyesületét — Nagyváradon tartották meg. A két közgyűlésről a következő tudósításunk számol be: Az orsz. magyar iskolaegyesület. Az országos magyar iskolaegyesület közgyűlésén — melyen a tagok nagy számmal jelentek meg — Gerlóczy Károly alpolgármester elnökölt. Az évi jelentést megelőzőleg Rupp Zsigmond új alapítványt jelentett be, melyet Gerlóczy Károly ösztöndíj czime alatt fognak kezelni. A közgyűlést Gerlóczy Károly hosszabb beszéddel nyitotta meg, melyből közöljük a következőket: Az elmúlt 1894. évvel egyesületünk fennállásának tíz éves története záródott le. Az egyesület felállításának eszméje akkor fogamzott meg, midőn az 1882. és 1883. években már a nem magyarajku polgártársaink is megbotránkoztak egyes külföldi egyesületeknek, különösen a «Schulverein»-nak hazánkba való betolakodásán és kimondták, hogy társadalmi talajon olyan egyesületeket kell felállítani, amelyek egyrészről alkalmat adnak a nyelv terjedésének, másrészről a hazaszeretet fészkévé válnak. Az akadémiától a legigénytelebb egyesületig, a kormánytól a legutolsó hivatalnokig mindenkinek érdeklődésébe ajánlottuk egyesületünk és általán a magyar nyelv terjesztésén, a hazafias érzület izmosításán, a magyar nemzeti egység megszilárdításán fáradozó közművelődési társulatokat, kérvén az illetőknek nem annyira anyagi segélyét, mint inkább azt, hogy társadalmi körökben, társadalmi uton, törekvéseinket gyámolítsák és mindenik egy maga is egy kis kulturegyesület apostoli munkáját végezze. Egyesületünk mindjárt tevékenységének kezdetekor három működési tért jelölt ki magának. Törekedni czéljaink elérésére Budapesten, fölépíteni a hazaiság és magyarosodás melengető fészkeit, az óvodákat Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében és végre támogatni anyagi segélylyel minden oly mozgalmat, mely magyarságunk érdekében fontos. Az egyesület a fővárosban 1885-ben, a kiállítás megnyitása előtt kezdte kifejteni tevékenységét, amidőn a tagok bejárták az egész fővárost és megkérték ama kereskedőket, kiknek idegen nyelvű czimtáblájuk volt, hogy tegyenek ki magyart is. Pestmegye alispánja utján pedig 1885-ben megkerestük s részben nem eredménytelenül, a fővárossal szomszédos községek elöljáróit, hogy a községekből érkező árusítók ne németül, hanem magyarul kiáltsák áruikat. Törekedtünk továbbá arra, hogy az isteni tiszteletben, Budapesten jobban érvényesüljön a magyar nyelv; hogy az egyháznak magyarul köszönjék meg a perselyadományokat és hogy a templom padjain elhelyezett imatáblák magyarok legyenek. Örömmel mondhatjuk, hogy felhívásunk nem hangzott el teljesen a pusztában, annál inkább, mert tagjaink lelkében is folyton ébren tartani igyekeztünk ama gondolatot, hogy mindenikünknek apostolkodnia kell e téren és mindenikünknek kötelessége személyesen őrködni a nemzeti czélokra, s mindenikünknek kötelessége, ha kell erélyesen föllépni ott, hol a magyar érdeket háttérbe szorítják. A magy. kir. államvasutak igazgatóságát, mint a magyar vasutak igazgatói értekezletének ügyvivőjét, 1885-ben fölkérte egyesületünk, hogy a magyarországi helynevek magyar elnevezése érdekében saját hatáskörében minden lehetőt tegyen meg, amit a jelzett igazgatóság kész örömmel meg is tett. Itt kell megemlítenünk, hogy fölkértük a magyar tudományos akadémiát is, hogy törekvéseink elősegítésére szervezzen kebelében, vagy legalább segélyezzen egy oly bizottságot, melynek feladata lenne szellemi művek szerkesztése és terjesztése. Ily irányú volt az egyesület általános jellegű szereplése Budapesten, nem említvén azon egyes intézkedéseket — nem magyar ajkú szegény tanu jlók megjutalmazását, a budapesti népi iskolai könyvtárak segélyezését, a népkaszinók felállítására irányuló törekvéseket, az egyes budapesti gyermekkertek és óvodák segélyezését fölsorolván ezeket egyes alkotásaik között. És ha a magyarosodást egyáltalán egyesülettel előmozdítani lehet Budapesten, úgy egyesületünk iparkodott fölhasználni e czélra a lehetséges eszközöket. Hangsúlyozza ezután, hogy másodsorban működési területül Pest megyét jelölték ki, mely a magyarosításfiak legjobb talaja; hol nem kell félnünk a reakczió felkeltésétől, hol csak el kell vetni a magot s ki kell elégítenie a községeknek magyarosodni óhajtó forró vágyat. Van e megyében, Budapestet nem számítva, 131,702 nem magyar ajkú. A számhoz, ha hozzávesszük Budapestet, 165,543 nem magyar ajkú lakosát, úgy az egész megyében 297,245 nem magyar ajkú lakos van. E megyében számos óvodát létesítettek, lehet mondani aránylag igen csekély anyagi eszközzel, mert buzdításaikra, rábeszéléseikre sikerült a községeknek áldozatkészségét, tettekben nyilatkozó érdekeltségét, szóval segélyét is kinyerniök. Az egyesület alapszabályai közé fölvette az iskolai és népkönyvtárak segélyezését. E czél elérésére felhívták a tudományos intézetek könyvtárait, a tudósokat, írókat, tanárokat, a tanító és tanári testületeket, hogy az általuk nélkülözhető, esetleg több példányban meglevő és a népkönyvtárak javára értékesíthető könyveket részükre megküldeni szíveskedjenek. Ily módon nagy mennyiségű hasznos, népies, hazafias könyveket gyűjtöttek össze, miket az egyes népkönyvtárak között pénzbeli segélyüknek kiegészítése gyanánt kiosztottak. Hasonlókép ezrekre tehető azon úgynevezett jókönyveknek, tankönyveknek, tanszereknek író- s rajzszereknek, fali térképeknek száma. Helyeselniük kellett több budapesti tekintélyes polgár ama indítványát is, mely szerint az iskolaegyesület etnikai, emberbaráti, de főleg magyarosodási szempontokból állítson fel a székesfővárosnak, munkások által leginkább lakott kerületeiben, a nép által ingyen látogatható olvasó szobákat (népkaszinókat), hol a munkások munkájuk bevégzése után, néhány órára kellemes otthont, lelket üdítő szórakozásokat, hasznos és mulattató olvasmányokat találhasson. Íme a közgyűlés ezek 10 éves működésünknek főbb mozzanatai. Ha csekélyeknek tűnnek fel, szolgáljon mentségünkre anyagi erőnknek a végzendőkhöz képest aránytalan csekélysége, melyet, ha tekintetbe veszünk, kénytelen ez egyesület legszigorúbb bírálója is elismerni, hogy némi nyomokat mégis hagyott e kisded egyesület 10 éves működési történetünkben. Nem csapott lármát, hanem tett is valamit. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Rupp Zsigmond emelt szót, méltatta Gerlóczy Károly elnöknek az egyesület létesítése és fenntartása körül szerzett kimagasló érdemeit, bejelentette, hogy az egyesület tíz éves fennállása alkalmából a fővárosi összes kerületi választmányok elnökei gyűjtést indítottak arra, hogy a pénzből alapítványt szervezhessenek. Elhatározták egyszersmind a gyűjtők, hogy ezt az alapítványt a magyar nyelvben sikereket elért tanulók fogják élvezni, ösztöndíjak alakjában s hogy az alapítvány (eddig 1420 frt gyűlt össze) «Gerlóczy Károly ösztöndíj alapú nevet viselje s kezelése a felügyelőbizottságra bízandó. (Éljenzés.) Gerlóczy Károly elnök meleg szavakban köszönte meg a nem várt Szives kitüntetést s arra teljes életében büszke lesz, nemcsak ő maga, hanem a családja is. Előterjesztésre került ezután az évi jelentés, amely főleg azt emeli ki, hogy az egyesület a kisdedóvók és gyermekkertek fölállítására, berendezésére, fentartására és segélyezésére törekedett. E czélra eddigelé 66,409 frtot fordított, az 1895. évre pedig 7440 frtot irányoztak elő. A pénztár állapotáról Ágoston József kir. tanácsos tett jelentést; a kisdedóvókról pedig Tóth József pestmegyei kir. tanfelügyelő, aki annak a reményének adott kifejezést, hogy ha a magyarosodás a mostani arányok szerint halad, akkor rövid idő múltán a főváros környéke teljesen magyarrá válik. A jelentések tudomásulvétele s a fölmentvény megadása után Hubenay József azt a kívánságát fejezte ki, hogy a kereskedelem magyarosodása gyorsabb tempóban haladjon, mint eddig, amire Steiner József válaszolt, kiemelve, hogy a haladás örvendetes és folytonos s így szemrehányásra nincs ok. (Helyeslés.) Az elnök mély fájdalommal jelenti be Földvári Mihály és Tomory Anasztáz halálát s indítványára, a két kitűnő magyar hazafi emlékét, jegyzőkönyvileg örökítik meg. Végül a felügyelőbizottság tagjait választották meg a következőkben: Heinrich Kálmánná, Jászay Mari, Verédy Károlyné, özv. Véresné, Árkai Kálmán dr., Benedek Sándor, Beniczky Lajos, Hindy Kálmán, Kant Péter, Kléh Isván, Schwartzer Ottó dr., Sigray Pál, Szabó Endre, Láng József, Tábori Adolf dr. Megemlítjük, hogy id. Wodianer Fülöp könyvnyomdatulajdonos az egyesület részére felajánlotta összes kiadványait, amit az egyesület köszönettel fogadott. A biharmegyei kultur-egyesület, Nagyvárad, márczius 81-A biharmegyei kultur egylet ma tartotta évi közgyűlését triposs Orbán elnöklete alatt. Az egyesület múlt évben közel kétezer forintot fordított köznevelési czélokra. Az egylet kebelében tanszer-múzeumot tart fenn, melyből számos elemi iskolát vallás és nemzeti tekintet nélkül tanszerekkel látott el. A szegényebb tanítókat és tanulókat segélyezett és jutalmazott és a népnevelésügyi irodalmat pártolta. Az egylet Beöthy Andor elhunyt elnöke emlékére 1000 forintos alapítványt tett. Kamataiból kitűnő szegény tanulókat jutalmaz. A megejtett választásoknál elnökéül egyhangúlag Szunyogh Péter alispánt, alelnökül Ritoók Zsigmond táblai bíró és Siposs Orbán tanfelügyelőt választották meg. Pálfy Antal alapító tagot, ki bár szegedi lakos, évek óta Bihar megyének köznevelési czéljaira példás áldozatkészséget tanúsított, dísztagul választották. Titkár Winkler Lajos lett. Több apróbb ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. TÁVIRATOK: Nagy-Enyed, márczius 31. Alsófehér megye tegnapi közgyűlésén, elhatározta, hogy a Bánffy-kormányt hivatalba lépése alkalmából üdvözli és Wekerléhez bucsuiratot intéz. Athén, márczius 31. Az Oroszországgal és Belgiummal kötött kereskedelmi szerződéseket legközelebb aláírják. A napisajtó visszautasít minden kibékülést Romániával, míg az a Zappa-ügyben megmarad eddigi magatartása mellett. Japán-kínai békealkudozások. Simonoseki, márczius 31. (A Reuterügynökség jelentése.) A béketárgyalásoknál a a japánok először a fegyverszünet feltételéül Shanhaikwan, Taku és Thacsin megszállását a japán csapatok által, az erődöknek, váraknak, fegyvereknek és muníciónak a japánok által való felügyeletét, valamint a megszállás által szükségessé tett hadiköltségeknek Kína által való megtérítését követelték. Li-Hung-Csang kérését, hogy mérsékeltebb feltételeket szabjanak, visszautasították. Azután a tárgyalásoknak az ellenségeskedések beszüntetése nélkül való folytatását proponálták. Midőn erre elkövették a merényletet Li- Hung-Csang ellen, a mikádó elrendelte, hogy április 20-ig terjedő ideiglenes fegyverszünetet adjanak, mely Ping-Tün, Pecsili ^Santung