Magyar Hirlap, 1899. október (9. évfolyam, 271-301. szám)
1899-10-01 / 271. szám
1899. október 1 _________BftCTffiH HÍRLAP_________ Kubik Béla ezzel szemben kijelentette, hogy őt a miniszterelnök kijelentései nem nyugtatták meg, mivel — úgymond — az eddigi preczedensek is azt mutatták, hogy ha a katonaság és a nemzeti közérzület kérdésében nézeteltérések támadtak, mindig a katonaság javára döntött a kormány. Ezt a véleményt osztotta Ihaly Ferencz és az ügy szavazás alá kerülvén, a tagok többsége az előadó indítványát fogadta el, mire Kulik Béla a következő különvéleményt adta be, amelyet Ihaly Ferencz is aláírt: Különvélemény. * A kérvényi bizottságnak a Hentzi ünnepély tárgyában beadott kérvényeknél hozott bizottsági többségi határozat ellen. Kétségtelen, hogy a Hentzi szobornak a katonai hadapród iskolába való átvitele és ott történt ünnepélyes felavatása szándékos megsértése volt a magyar nemzetnek. Mert ha csupán a harczosoknak emlékét akarták megóvni, akkor a szobrot a temetőben kellett volna elhelyezni. De a sertésnek szándékos voltát elárulta azon magyarázat, melyet a közös hadügyminiszter az áthelyezést megelőzőleg kibocsátott, azt mondván,hogy ezen szobornak Budavárával szemben kell állania és legyen ezen szobor a katonai hűségnek el nem múló, örök példányképe.» Vagyis az esküszegő és hazaáruló Henlzit> a közös hadügyminiszter a magyar katonai ifjúságnak oltárképül szánta és ez okból vitetett a katonai iskola udvarába. Fokozza ezen sérelmet, hogy a felavatás napjául a világosi fegyerletétel napját megelőző nap választatott ki; fokozza a sérelmet hogy a felavatáshoz a magyar királyi honvédség is ki lett vezényelve, fokozza a sérelmet, hogy a háromszinü lobogót tisztelgésre meghajtani kellett a szolgasír előtt. Fokozza végül, hogy ez ünnepélyhez a legfelsőbb hadúr képviseletében a magyar királyi honvédség főparancsnoka jelent meg. Mindezek együttvéve mutatják, hogy a czél nem az volt, hogy a harczban elesett katonák emléke megnyittassék és a kegyelet adója leróva legyen, — hanem, hogy a magyar nemzet lássa, hogy a legfelsőbb hadúr nem feledi a történteket és a magyar nemzet köteles eltűrni azt, hogy hazája földjén, székesfővárosában továbbra is álljon emléke annak, aki szabadsága és alkotmánya ellen küzdött. A nemzeti önérzet a nemzetnek legszentebb, legbecsesebb kincse. A nemzeti önérzet megsértését megtorolni, nemcsak nekünk, függetlenségi eszmékért küzdő politikai pártnak kötelessége, hanem kötelessége a többségnek is, a kormánynak is. Minthogy pedig a többségi határozat ezen kötelességnek eleget nem tesz, a hozott határozat ellen különvéleményt terjesztünk a Ház elé, indítványozván. Mondja ki a Ház, hogy a Czegléd, Szegvár, Nagyszalonta, Szigetvár közönsége által benyújtott kérvényeket érdemleges tárgyalásra tűzi ki, utasítván a kormányt, hogy a megsértett nemzeti becsületnek szerezzen elégtételt, vonja felelősségre azokat, kik az ünnepély rendezői voltak és gondoskodjék arról, hogy az esküszegő zsoldosnak emléke a haza földjéről eltávolítva legyen. Budapest, szeptember 30. Kubik Béla, Ihaly Ferencz. A bizottság többek között még Lepsényi kérvényét is tárgyalta, melyben a zsidó recepczió visszavonását és a rajta elkövetett inzultusokért elégtételt kér. A bizottság ezt a kérvényt ad alra helyezte* 3 Glarynak nincs kabinetje. — Saját levelezőnktől. — Az osztrák kormányválság megoldása még ma sem sikerült. Az elvi kérdésekkel az intéző körök már tisztába jöttek, de a Clary gróf a kabinetalakítás személyi kérdéseinél ütközik váratlan nehézségekbe. A Clary-kabinet még ma sem tudott megalakulni s a király, aki ma vadászatra akart elutazni, útiterve megváltoztatásával elutazását október 4-re halasztotta el. Addig Clary gróf már remélhetőleg előterjesztheti a kész miniszterlisztát. A ma forgalomban levő névsorok részben kombináczión alapulnak, csak az bizonyos, hogy több tárcza vezetésével az illető minisztérium egyik osztályfőnökét bízzák meg. Ma saját levelezőnk Bécsből a következőket jelenti: Bécs, szeptember 30. Clary gróf hir szerint csak vezetője lesz a hivatalnok-minisztériumnak s ő maga a földmivelésügyi tárczát kapja. Az uj kormány első feladata a németek kibékitése lesz. Az uralkodó intencziója ez. Ő Felsége ugyanis előbb koalícziós kabinetet akart, de a pillanatnyi parlamenti helyzettel szemben az egyedüli lehetséges megoldás egy színtelen, semleges hivatalnok-minisztérium volt. Ennek a korona ama határozottan kifejezett kívánsága szab irányt, hogy Ausztriában többé nem szabad a németek nélkül kormányozni. Ezért kell a hivatalnok-minisztériumnak a nyelvrendeleteket visszavonni s nyelvtörvényt előterjeszteni. A nyelvrendeletek visszavonása feltétlen lesz és semmiféle alkudozások sem fogják megelőzni. Az új kormány által előterjesztendő nyelvtörvény csak Csehországra és Morvaországra, a legközelebbről érdekelt tartományokra fog kiterjeszkedni. A többi tartományra vonatkozó nyelvtörvényt már csak a végleges kormány fogja benyújtani, mely kormányban már a németeknek is lesz részük. Don Juan válaszol, — ahogy az öreg hímfarkas válaszol a rengetegben eltévedt kölykének. Az éj süket csöndjében hosszasan visszhangzik a búgó, riasztó szózat. _*-------0 felsége a német képviselőkkel folytatott beszélgetések során elismerte a német nyelvnek, mint közvetítő nyelvnek, feltétlen jogosságát, de úgy nyilatkozott, hogy: «a kodifikálása nagy nehézségekbe ütközik.» A korona arra is nagy súlyt helyez, hogy a 14. § alkalmazásáért az indemnitás megadassák. Az uj kormány feladatát különben a nyelvkérdésen, delegáczió- és kvótabizottság megválasztásán kívül más körülmények is nehezítik meg. Éppen ebben rejlik a Clary-kabinet késedelmes megalakulásának oka, így a legújabb akadály az, hogy Clary gróf íhun-kabinet hagyatékának átvételénél észrevette, hogy az osztrák-magyar kiegyezéssel kapcsolatosan az egyik fogyasztási adójavaslat nincs még kihirdetve a 14. szakasz alapján. Ez pedig az a javaslat, amely az egész kiegyezésben egyedül szolgál Magyarország javára, a fogyasztási adók átutalásáról szóló. A Thun-kormány lemondásának benyújtásai óta uj rendeletet már nem szignál, az uj kormány tagjai pedig vonakodnak egy oly rendeletet kibocsátani mely megnehezíti álláspontjukat a parlamenttel szemben. Az uj minisztérium kiszemelt tagjai közül Hartl, Kolbensteiner és Weigelsberg osztályfőnökök kereken kijelentették, hogy nem írnak alá kiegyezési rendeletet, mert ezért felelősséget nem akarnak vállalni. Ez a váratlan akadály roppantul megnehezíti a kabinet létrejövetelét. Az új kabinet még tehát nem kész, de már minden oldalról tornyosulnak a nehézségek. Feladata lévén elsősorban a nyelvrendeletek vsszavonása, természetes, hogy a cseh pártok rokonszenvét éppenséggel nem bírja. Az összes prágai lapok, a leghevesebb ellenállást helyezik kilátásba az uj kormánnyal szemben. Ma délben a következő miniszterliszta forgot politikai körökben közkézen: Elnök és földmivelésügy: Clary Ahlringen Don Juan rendszere. — A Magyar Hírlap eredeti tárcsája. — Irta: Bársony István. Don Juan, a mai korbeli, aki lantot sohasem pengetett és a fülemüle énekére bedugja néha a fülét, mert az isteni hangok zavarják álmát: legénylakása csöndjében levelet ír e pillanatban. Papírja nem rózsaszínű, nem is illatos. Legfeljebb ha a finom czigarettfüstből marad rajta valami, amit a férfi illatnak nevezhet. Don Juan szemüveget bigyeszt orrára s néha szuszog, mert náthás. Házi köntöse nem festői; ő maga nem fiatal többé. Ahogyan itt ül íróasztala mellett, hálósapkával a fején, típusa a bácsinak mindenképpen. S a feladat, amit éppen végez, méltó a bácsisághoz. Levelet ír, kissé szomorú levelet, mert egy aránylag máris hosszú élet rejtett gyónása van e sorokban, és az igazságok, amiket a fekete sorok magukba foglalnak, ridegen okosak. Láng nincs a levélben, hisz férfihoz szól. Csak tanítás és józanság az egész. íme a vén sas, amely szárnyát is alig libbentve, emelkedik a hegyszakadékok mélysége fölé, és mutatja az utat a fiának, fel, a fellegekig! — íme az éj csöndjében leselkedő magányos hímfarkas, amely az erdő szélén állva, végignéz a holdvilágos síkon és visszaemlékszik hőstetteire, amelyek közt véresek és kegyetlenek is bőség voltak. Szerelmes kisöcsém! Láthatod, hogy elég hamar felelek leveledre, amely ostoba és kedves. Valaha, bizony régecskén már, (ha nem is nagyon régen) tudtam volna így írni magam is. Tudtam volna tele szívni magamat érzések lángjával, amelyek egy édes nő látására támadtak volna bennem. Es tudtam volna feljajdulni, kétségbeesni az ijedtségtől, ha érzem, sejtem, megértem vereségemet, amivel a reménytelenség sújt. Te szeretsz, kis öcsém, s romlatlan, de gonoszkodásra vágyó szived bizalmában jösz panaszoddal hozzám, akit mesternek nevezel. Mindenki elhagyott! (persze senki sincs, akinek titkodat elárulni ne félnél s igy temetői magányt érzel magad körül), mindenki elfordult tőled, — írod — persze ha az egész világ szeme rajtad volna is, meg nem látnád, nem törődnél vele, míg Ő, a te nagy «Ő»-d, bűbájos tekintettel nem keresné égő szemedet. (Ez kényszerít, hogy hozzám fordulj hozzám, a mesterhez (!) akinek híre és neve van: akinek egész élete a boldog pillanatok özönének végtelen lánczolata», — mondod csinosan és költészettel. gróf. Belügy: Körber Ernő dr. Honvédelem: Welsersheimb gróf. Közoktatásügy: kard lovag, osztályfőnök. Galiczia: Chledovszky. Igazságügy: Klein dr. osztályfőnök, vagy Kindinger, trieszti felső-törvényszéki elnök. Kereskedelem: Stibral. Vasút: Wittek. A legnagyobb nehézséget okozza a pénzügyi tárcza betöltése. Emlegetik Böhm-Bawerk és Steinbach, közigazgatási bírósági tanácselnökököt, kik már voltak pénzügyminiszterek, de ezek hir szerint vonakodnak tárczát vállalni egy előre is átmenetinek jelzett kabinetben. Emlegetik Kolbensteinert is a pénzügyi tárcza vezetésére, de ez a jelölés nem bír komoly alappal. Apai barátodnak ösmersz. Jó — az vagyok. Szeretettel és valamicske prezi busulással néztek, mint mindazokat, akik fiatalok és tömvék megmérhetetlen bőségü, de meg nem tisztult vággyal." Ah, mire ti kiforrtok, fiaim, épp úgy elmúlt fölöttetek az élet, mint azok fölött, akik sok hiábavalóság árán ma mestereid Ha visszanéztek a múltba, el-elszorul majd a szigetek; ha körülnéztek a jelenben, ásittok; s ha némelykor egy csöppet a jövő iránt is próbáltok érdeklődni, akkor —■ fáztok. Szeretsz, kis öcsém, és szerettetni vágyól. Soraid közt ijedtség és szorongás, vakmerőség és összeroskadás van. Ha tudnál valahol egy boszorkányt, akinek bűbájos szerelmi füvei vannak, elmednél hozzá titokban és a lelked árán is megvásárolnád tőle. Ha módod és tapasztalalatod volna hozzá, lelkifurdalás nélkül rabolnád el őt és vinnéd a hegyek közé, a föld gyomrába, vagy csudás, víz alatt épült palotába, ahol mindenütt egyformán ott lenne a menyország te neked. És én most mutassam meg ugye, merre visz az ut a hegyek közé; hogyan fúrhatod le magadat üdvösségeddel együtt a föld gyomrába; — és építsem meg a tenger alatt, a tündöklő fényben úszó hajlékot, kettőtök számára. Mert nekem értenem kell ehhez, aki va-