Magyar Hirlap, 1929. június (39. évfolyam, 121-145. szám)
1929-06-01 / 121. szám
Ma: Ketlerl emlékiratai Ferenc JózselPdE "TTTTiniMilTlIlilWIiamnili IWi'iainrriTTMMMMMMMBMmBMMMlMB—————■ I—!■■■!■!I uni I HUB | III ail——————————^———1|—— 10 FILLÉR ÍO FILLÉR ilyen ÄmÄ kiskert ÉL» ,mi I | U||.m,n — KARIN MICHAELIS : bármily számnál kezdődikfSBHESISB « 23 MiTTKIr 1 mmm Drault: Polgármester nr. mim 9zám0 |H§ fajT ^ R§ Ag Hg fii BSv,. MJT ggj iBIL jfig M jil 8 BalSJB A II 81 II ||Hr II Jr^Ok IUy MAGYAR HÍRLAP ra* Ténik' b^meiSítik51e'_________ nHto BHl JjgjkJj májusi regénykedvezménye Béke és jóindulat írta: FELEKY GÉZA Peace and goodwill: ez volt Cobden jelszava és a békének, a jóindulatnak politikája aratott döntően nagy győzelmet az angol választásokon. Nyugodt, hűvös, rideg mondatokban szabad csak lemérni a történeti fordulat jelentőségét. Ahogy az orvos állít fel diagnózist a betegségről vagy inkább a gyógyulásról. Mert nagy lépéssel jutott előre a két-három éves visszaesés után a beteg Európa gyógyulása. * Az a néhány mandátum, amennyi hiányzik a munkáspártnak az abszolút többség eléréséhez, nem lehet ok aLabour Party által elért eredmény lekicsinylésére. Mert kár volna elfelejteni, amikor 1924 elején került kormányra a munkáspárt, mindössze 191 szavazat állott MacDonald kormánya mögött. Azúj előretörés tehát több, mint másfélszeresre emelte a munkáspárt mandátumainak számát az öt év előtt elért,győzelemi eredményéhez képest. MacDonald tábora egy évtized óta nagy utat tett meg előre. 1918 decemberében, a győzelem másnapján, 11 millió szavazatból alig 1,8 millió jutott a munkáspártnak. 1923 decemberében, azon a választáson, amelynek eredménye gyanánt tíz hónapig MacDonald kormányozta Angliát: közel 15 millió szavazatból 4,4 millió volt a munkáspárté, mindössze huszonhétezerrel több, mint ahány szavazat a liberális jelöltekre esett. 1924-ben, a konzervatív győzelemellenére, egymillióval szaporodott a munkáspárti szavazatok száma, de 2,4 millióval volt kevesebb, mint a konzervatív szavazatoké. Most pedig több munkáspárti, mint konzervatív szavazat került az urnákba. A női választók korhatárának leszállítása 21 évre nem vált be. Főleg pedig nem vált be és halálos sebet kapott az az angol politika, melyet a Baldwinkormány jobbszárnya folytatott az elmúlt évek alatt, nem egészen Baldwin akarata szerint. A tegnap és a tegnapelőtt konzervatív pártja a feltámadás reménye nélkül vesztett csatát csütörtökön. Jót akart, de célját félig sem érte el Bonar Law, amikor halálos ágyáról kierőszakolta, hogy Austen Chamberlain helyett a félig ismeretlen Baldwin kerüljön a kormány és a konzervatív párt élére. A forradalmakat mindig a jobboldal csinálja, nem a baloldal, a forradalmak akkor robbannak ki, ha „standsillism“, tehát konok egy helyen veszteglés lesz a konzervatív politikából. Csatornát építeni a haladás áramlatának, ez a konzervatív politika és forradalmi politika gátat emelni a haladás áramlata elé, így szövegezte meg politikai végrendeletét Bonar Law. A konzervatív párt vesztére, Baldwin erélytelenségénél fogva nem tudta érvényesíteni nagy barátjának végrendeletét és a most bekövetkezett vereség elháríthatatlan lett, amikor Austen Chamberlain felélesztette a fegyverbarátságot a Poincaré-kormánnyal. Béke, újjáépítés, nyugalom: ez a hármas jelszó döntötte el a harcot a két baloldali párt javára. Chamberlain meglazította az angol kapcsolatot Berlinnel és nem tudta kiépíteni az őszinte barátságot az Egyesült Államokkal. Pedig a közvélemény nagy részének az volt az érzése: az angol pártok biztonságának nagyobb kockáztatása felépíteni egy új csatahajót, mint lemondani egy új csata A Magyar Hírlap londoni tudósítója éjfél után egy órakor a következőket jelenti telefonon: A választási eredményekben a pénteki éjszaka folyamán már nem áll be több változás és így kétségtelenül kialakul az a helyzet, hogy az eddigi számarány (288 munkáspárti, 250 konzervatív, 53 liberális, 5 pártonkívüli) alapján egyik pártnak sem sikerült megszereznie az abszolút többséget az új parlamentben, így tehát akármelyik párt is alakítana kormányt, annak a helyzete állandóan teljesen bizonytalan lenne. Londoni politikai körökben teljes a tájékozatlanság aziránt, hogy mit hoz a jövő, mert senki sem volt elkészülve erre az eredményre, főképpen pedig arra, hogy a liberálisok mindössze csak hét mandátummal tudják növelni pártjuk erejét és nem formálhattak olyan erős pártot, amely a mérlegnyelv szerepét játszhatná az alsóházban. Egyelőre csak az látszik bizonyosságnak, hogy a liberálisok semmiesetre sem támogatnának egy szocialista kormányt, de még semmit sem lehet arról tudni, várjon Lloyd George hogyan fog határozni a konzervatívokkal való esetleges együttműködésről, vagy kívülről való támogatásról. Az éjjeli órákban kialakult vélemény szerint Stanley Baldwin lép majd az új alsóház elé újból, mint miniszterelnök és mindaddig ő vezeti az államügyeket, amíg kisebbségbe nem kerül. MacDonald, mint a munkáspárt vezére, alkalmasint már a legközelebbi ülések egyikén bizalmatlansági indítványt terjeszt be a konzervatív kormánnyal szemben és az efeletti szavazáson azután tisztahajóról. Az új flottaverseny megindulása és Párizs előnyben részesítése Berlin fölött, olyan ösvény volt, amelyen haladva, százezrével vesztett szavazatokat minden hónapban a konzervatív párt. A konzervatív politika jobbfelé tolódása idézte fel tehát a végzetet Baldwin kormánya ellen. * Ami a liberális pártot illeti: a látszat valóban az, mintha hiába lett volna a nagy erőfeszítés, amelynek papiroson nincsen más eredménye, csak az, hogy adódni fog véglegesen a liberális párt szerepe. Amennyiben Lloyd Georgeék nem támogatnák a bizalmatlansági indítványt és Baldwin mellett adnák le szavazataikat, természetesen konzervatív-liberális együttműködéssel lehetne számolni, ami egyelőre nem tartozik a lehetetlenségek közé. Természetesen nagyon könnyen meglehet az is, hogy ha a liberálisok nem is támogatják szavazataikkal a munkáspárt bizalmatlansági indítványát, esetleg távolmaradnak a szavazástól, vagyis ezzel a Baldwinkormány sorsa is megpecsételődne. Annyi bizonyos, hogy a helyzet kulcsa a jelen pillanatban kétségkívül Lloyd George kezében van, annak ellenére, hogy nem sikerült azt a hatalmas tábort összehoznia, amire általában számítottak. A mandátumok megoszlása a parlamenti életet teljesen bizonytalanná teszi és akármelyik párt is alakítana kormányt, állandóan fenyegetné a leszavaztatás réme. Ez áll természetesen MacDonaldra is, mert ha sikerülne is a munkáspártnak a bizalmatlansági indítványt elfogadtatnia és így a király az alkotmány értelmében ki is nevezné MacDonaldot miniszterelnökké, bármely ülésen megtörténhetne, hogy Baldwinék alig néhány liberális képviselő segítségével leszavaznák a munkáspárti kormányt. Általában úgy látják Londonban, hogy a mostani választások nem hoztak döntést és már a legközelebbi jövőben új választások elé néz Anglia. A nyár folyamán semmiesetre sem írnák ki az új választásokat és mind a két nagy pártnak — úgy a Labour Partynak, mint a konzervatívoknak — módot ad majd György király, hogy a jelenlegi összeállításában ülésező parlamenttel kormányozzon, de sok háromszögletű választás megkönnyítette a munkáspárt előretörését. De most is csal a látszat. A középpártoknak, a Gironde-nak örök fátumát nem tudta elhárítani az, hogy a tizenöt legértékesebb angol politikus közül legalább tíz a liberális párt vezérkarában foglal helyet. És sovány vigasznak tűnhetik fel a szavazatok megoszlásának statisztikája, amely szerint arányos választási rendszer mellett jóval több, mint 100 mandátum jutna a liberális jelölteknek. Kan azonban az ilyen keserű elégtalán már az ősszel vagy a télen kiírják az új választásokat, hogy ezen döntsenek véglegesen arról: MacDonald vagy Baldwin álljon-e a kormányzat élén is . A választás lefolyásáról egyébként a következő részletes tudósítás számol be: (A Magyar Hírlap londoni tudósítójától.) Csütörtökön reggel megnyíltak mindenütt Angliában a szavazatszedő küldöttségek hivatalos helyiségeinek ajtajai, hogy Anglia népe az urnákhoz járulva, válassza meg az új alsóházat. Az egyik kerületben — Rugby- ben — a választást kénytelenek voltak elhalasztani, miután a munkáspárti jelölt közvetlenül a választás előtt hirtelen meghalt s így ebben a kerületben június 13-án folytatják le a szavazást. Az angol alsóháznak 615 képviselő tagja van, így csütörtökön 614 kerületben folyt a harc a mandátumokért. Az angol parlamentarizmus történetében még soha annyi jelölt nem indult harcba a 615 mandátumért, mint május 30-án. 1724 jelölt tette le a kisösszegű kauciót a választási elnök kezeihez, míg öt esztendővel ezelőtt csupán 1428 jelölt között választott az angol nép. Ennek megfelelően természetesen az egyhangú választások száma is lényegesen csökkent. Az 1924. évi 32 egyhangú választás helyett az idén mindössze 7 kerületben volt csak egyetlen jelölt, akik közül 4 a konzervatív párt soraiból, 3 pedig az ír nacionalista párt kis táborából került ki. Az egyhangúlag megválasztott képviselők között volt természetesen elsősorban Fitzroy kapitány, az alsóház elnöke, továbbá a 80 éves O'Connor, aki az egyetlen ír nacionalista képviselője Angliának. O'Connor Liverpool egyik kerületét képviseli majd az új alsóházban, míg a többi nacionalista képviselő Észak-Írországból kerül a westministeri palotába. Május 10-én, a parlament feloszlatásának napján tételeken felül két nagy reális eredménye is Lloyd George és Sir John Simon erőfeszítéseinek. Az egyik az Európa gyógyulására és az igazi békére nézve egyre veszélyesebb konzervatív politika megbuktatása. A másik pedig, hogy a most kialakult helyzetben mégis a liberális párté lesz a mérleg nyelvének fontos szerepe. Sir John Simon, Bunciman, Reading márki, John Maynard Keynes, Sir Herbert Samuel, nem szólva társaikról: ilyen szellemi és erkölcsi értékek csak ritkán találkoztak egy párt vezérkarán ! 288 munkáspárti, 250 konzervatív, 53 liberális és 5 pártonkívüli mandátum az angol választások eddigi eredménye Tizenkilenc kerület választási eredménye még ismeretlen — A konzervatív párt százötven mandátumot vesztett eddig . A szavazás izgalommentesen folyt le, csak az eredmények publikálása teremtett lázas hangulatot Londonban A parlament új számaránya szerint csak koalíciós alapon lehet kormányozni Angliát