Magyar Hirlap, 1929. július (39. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-02 / 146. szám
Vrm lOmxt» 10m.it» 4 pUdtDTonkto: titariu ALg ^ HANS DOMINIK ' w filler 25 ijrFITW TOii11 nm “PBI II || ||ta£r|| MAGYAR HÍRLAP ‘ JUL június! regény kedvezménye Mimi .............. pt n----------------------------------------------------------------------imTTwrw^-i^——■— A külföldi recept Nem kell a titkos választójog, mert a magyar ember nyíltan is meg meri mondani, amit akar, — jelentette ki egy vidéki egységespárti beszámolón tartott beszédében Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár. Íme új szempont a titkos választójog megtagadására. Eddig azt hangoztatták a titkosság ellenfelei nagy előszeretettel, hogy csak lépésben lehet haladni a demokratikus reformok felé, mert a magyar nép még nem érett meg eléggé e jogkiterjesztésre. Ezzel a megállapítással szemben hiába vonultatták fel a nyugati kultúra és az egyenlő emberi jogok tisztelői, hogy ez a megállapítás egyenesen merénylet a magyar nép jóhírneve és megbecsülése ellen, mert lehetetlenség, hogy amikor Európában, a diktatúrák országait kivéve, mindenütt megvan a titkos választói jog, egyedül a derék, józan és becsületes magyar nép az, amely e jog gyakorlására éretlen. Most pedig azt mondja a belügyi államtitkár, hogy azért nem kell a titkos választójog a magyar népnek, mert a magyar ember nyíltan is meg meri mondani a véleményét. Egyenesen kézen fekszik annak a bizonyos adomának ehelyütt való alkalmazása, melynek csattanója ez: „Igen, — ha hagyják!“ Elhisszük, hogy a magyar nép nyíltan is meg meri mondani, amit akar, *— ha hagyják. Ámde éppen az a kérdés, hogy hagyják-e? És különösen hagyják-e nyíltan megmondani a véleményét, akaratát, hogy hagyják-e, hogy merje megmondani az igazi mondanivalóját, amikor választás van. Amikor nyílt szavazással kell szavaznia arra, hogy kit akar képviselőjének. Felsoroljuk most azokat a tapasztalatokat, amelyeket az ilyen választások nyújtanak? Azt hisszük, teljesen fölösleges. Annyira fölösleges, hogy ma már nyílt választásos kerületben, ha annak mandátuma megüresedik, egyetlen ellenzéki párt sem tesz kísérletet arra, hogy ott jelöltet állítson. Rájött, rá kellett jönnie arra, hogy céltalan, hasztalan, fölösleges, sőt egyenesen káros kísérlet, hogy nyíltszavazásos kerületben fölvegye a harcot a kormány által kinevezett jelölttel szemben. A legutolsó tarpai választás képviselőjelöltjét a képviselőház folyosóján egységespárti képviselők tréfásan, de valójában szomorú komolysággal úgy üdvözölték, mint már megválasztott képviselőt. Mert a hivatalos jelöltség már képviselőségnek számít, arra már előleget is lehet adni. Nem, korántsem meri a magyar nép nyíltan megmondani, amit akar. Sokkal jobban tart, sokkal jobban ismeri a példaszót, amely ilyenkor könnyen beteljesedhetik rajta: szólj igazat és betörik a fejed. A nyíltszavazásos kerületekben, amikor még volt ellenzéki jelölt, aki naív hittel föl mert lépni, még hónapokkal a választás után is ott kísértett a nyílt választással járó izgalmak, megfélemlítések és más egyebek elkeseredett hulláma. De miért kívánjuk a derék, tisztes, józan és becsületes magyar néptől, hogy nyílt „mérésével“ a bőrét a vásárra vigye. A tisztelt egységespárti képviselők vájjon nyíltan meg merik mondani azt, amit gondolnak? Nagyon örülnénk neki, nagy hasznára volna az országnak, a magyar nemzetnek, ebben a megtaposott, lerongyolt, szomorú helyzetében, ha így volna. Nagyon üdvös volna, ha az egységespárti képviselő urak megfogadnák a miniszterelnök vakációs tanácsát és kimennének a kerületeikbe a nép közé, saját és nem az ellenpárti választópolgárok közé és fehívnák őket, hogy mondja el ki-ki nyíltan, amit gondol. Merje nyíltan elmondani a panaszait, nem lesz érte semmiféle bántódása. S ha majd összegyűjtik mindazt, amit e választópolgároktól hallanak és ősszel vagy még valamilyen formában előbb is meg merik mondani a kormánynak, hogy mit láttak, mit hallottak s mit tapasztaltak, akkor hajlandók vagyunk vállalni a belügyi államtitkár úr megállapítását, hogy a magyar nép nyíltan meg meri mondani azt, amit akar. És végül még egyet. A belügyi államtitkár úr még azt is kijelentette, hogy a magyar nép nem szorult arra, hogy a külföldről magyarázzák neki a receptet. Nyilvánvalóan arra céloz, hogy külföldről, helyesebben mondva, bizonyos külföldi urak részéről vagy talán még pontosabban: külföldi kevésszámú barátaink részéről ne adjanak nekünk tanácsot és ne írjanak elő receptet arra, hogy mit vegyünk be, ha meg akarunk gyógyulni. Minden további polémia nélkül a miniszterelnök úrhoz utasítuk a belügyi államtitkár urat. Bethlen miniszterelnök úr nemrégiben a külügyi bizottságban maga jelentette ki, hogy ha kapcsolatban akarunk maradni a nyugat kultúrnemzeteivel, bizonyos mértékben demokratikus irányban kell haladnunk. Csak e haladás-nak — szerinte — lépésről lépésre kell történnie. A miniszterelnök úr párizsi útja után nem utasítja el oly gőgösen a külföldi receptet, mint a belügyi államtitkár úr ezt Szarvason megtette, . Óriási tömegek fogadták a zászlódíszbe öltözött Londonban György királyt A bevonulás még a koronázások pompáját is megközelítette .Amerre a király kocsija elhaladt. fehérruhás leánykák virágokat szórtak Londonból jelentik: London városa hétfőn valósággal felülmúlta magát azzal az ünnepi fogadtatással, amelyben a királyi palotába visszatérő uralkodóját részesítette. Tízezrekre menő embertömegek sorakoztak fel a Windsorból Londonba vezető útvonalon. Az uccák zászlódíszt öltöttek és a legnagyobb ünnepek pompájára emlékeztettek. V. György király bevonulásának fényes külsőségei még a királykoronázások pompáját is megközelítették. Amerre a király kocsija elhaladt, fehérruhás leánykák virágokat szórtak az útra. A király napbarnított arca a legjobb egészséget árulta el. György király barátságosan mosolyogva, szívélyesen köszönte meg az óriási embertömeg kitörő lelkesedésének megnyilvánulását. A Buckingham-palotába érve, a király megjelent a palota erkélyén, karján a királyi család legkisebbik tagjával, az oly népszerű Erzsébet hercegnővel és mégegyszer megköszönte a tömeg határtalan ünneplését. A trónbeszédet egyébként kedden olvassák fel és délután 3 órakor az akóház megkezdi a felirati vitát. A felsőházban holnap kezdődik a vita a trónbeszédről. Az értesülések megegyeznek arra nézve, hogy a trónbeszéd ezúttal rendkívül hosszú lesz. • Két császár drámai táviratváltása „néhány percel“ a világháború kitörése előtt Szenzációs részletek II. Miklós orosz cár most sajtó alatt lévő emlékirataiból (A Magyar Hírlap párizsi munkatársától.) Mint a fel-feldobott kő, úgy villan meg a világ fölött, a történelem visszapillantó napsugarában, egyre újra s úgy fog felvillanni még igen sokáig a kérdés, amelyet hol itt, hol ott lendítenek a magasba, hogy vájjon ki a felelős a háborúért. Ki kezdte, ki akarta? És megállapítható, hogy az európai konflagrációt, a hatalmas világrengést tulajdonképpen mindenki elkerülendőnek tartotta, noha a legtöbb országban akarták a háborút, főként a katonai kamarillák fejei. Igaz ugyan, hogy csak afféle kisebbszerű hadjáratot óhajtottak. Ki-ki a maga ellenlábasával szeretett volna leszámolni, így lett aztán a hólabdából lavina. Most vannak sajtó alatt egy párizsi könyvkiadónál II. Miklós orosz cár emlékiratai. A kefelevonatokból, továbbá a szentpétervári titkos irattár dokumentumai közül valók azok a táviratok, amelyeket itt idézek s amelyek érdekesen és meglehetősen pontosan világítják meg azt a kérdést, hogyan, kinek, vagy kiknek hibájából idéződött fel az európai tűzvész. Szaszonovnak és társainak már régóta hangoztatott elhatározásuk volt az, hogy ha a monarchia háborús lépést tesz Szerbia ellen, az orosz birodalom ezt semmiesetre sem fogja tétlenül nézni, hanem megvédi a megtámadott kis állam függetlenségét. Amikor az orosz külügyminiszter 1914 július 5-én fogadta gróf Szapáry osztrák-magyar nagykövetet, a titkos irattár följegyzései szerint, azzal az eltökélt szándékkal szorított kezet a magyar gróffal, hogy kímélet nélkül tudtára adja Oroszország állásfoglalását. Szapáry azonban olyan váratlanul pacifista módon beszélt, oly őszintén és lelkesen biztosította Szaszonovot a monarchia békés szándékairól, hogy, mint a miniszter ezt Schilling bárónak kijelentette, nem volt módja és alkalma a fenyegetésre. „Szapáry olyan szelíd volt, mint a „bárány“, — ezekkel a szavakkal jellemezte Szaszonov a gróffal való beszélgetését, „így hát én sem tartottam szükségesnek a kardcsörtetést. ..“ A német császár és az orosz cár táviratváltása A monarchia ultimátuma után, második Miklós cár, hadügyminisztere rábeszélésére egy ízben elrendelte már a mozgósítást. Azonban július 13-án este tizenegy órakor, a hadügyminiszter telefonon tudtára adta Szaszonovnak, hogy parancsot kapott az uralkodótól a mozgósítási rendelet visszavonására. Az említett iratokból kétségtelenül bebizonyítható, hogy ezt az ellenintézkedést a cár második Vilmos távirata következtében tette meg, amely reá hárította a felelősséget az elkövetkező konflagrációért. A két uralkodó táviratváltása angol nyelven történt. Az első július 14-én kelt és a cár intézte második Vilmos császárhoz a következő szöveggel: „Örülök, hogy hazaérkeztél. Ebben a nagyon súlyos pillanatban kérlek, légy segítségemre. Egy gyenge ország ellen méltatlan háborút kezdtek. Oroszországban igen nagy az indignáció és ezt teljesen osztom. Előre látom, hogy a közeljövőben összefogok roppant a rám gyakorolt nyomás súlya alatt és kénytelen leszek a legvégső rendszabályokat foganatosítani, amelyek háborúra vezetnek. Hogy elkerülhessünk egy oly kellemetlenséget (calamity), amelyet az európai háború jelentene, régi barátságunkra való hivatkozással kérlek, tégy meg mindent, amit csak tehetsz, nehogy szövetségesed túlmessze menjen ... A császár ugyanaznap, hogy Miklós táviratát megkapta, a következő sürgönnyel válaszolt: II. Miklós cár őfelségének. Kedves Barátom és Kazenom! A legmélyebb szomorúsággal értesülök arról a hatásról, amelyet Ausztriának Szerbia ellen kezdett akciója keltett országodban. A lelkiismeretlen agitáció, amely esztendők óta folyik, ahhoz a sajnálatos gonosztetthez vezetett, amelynek Ferenc Ferdinánd főherceg áldozatul esett. Te valószínűleg egy véleményen leszel velem atekintetben, hogy nekünk kettőnknek, és úgy, mint minden uralkodónak, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy mindazok, akik felelősek ezért a gyáva merényletért, megkapják megérdemelt büntetésüket. Ebben az ügyben a politika egyáltalában nem játszik szerepet. Ezzel szemben teljesen megértem, milyen nehéz lehet neked és kormányod