Magyar Hirlap, 1930. november (40. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-01 / 249. szám

PromEat HÍRLAP OLVASÁS KÖZBEN ír.** IGNOTUS Abszolút érték, mondotta Mussolini, Olaszország barátsága és szövetsége is ebben, azt hiszem, barát és ellenség egyformán biztos lehet. Egészen bizonyos, amit Mussolini világgá kiállt, hogy a fasizmus nem dolgozik mentális rezervátákkal, sőt nagyon is megmutatja, mire tör. Lehet, hogy ha a franciákkal valahogy meg tud egyezni— mert nyilván nem siet velük háborúba keveredni —, egy árnyalattal enyhébben nézi majd a békeszerződések revíziójánakszükségét s lehetőségét. De hogy barátjainak barátja lesz s akinek segítséget ígért, sőt aki csak számít, bár ígéretlen, segítségére, az nem fog benne megcsalatkozni, arra mérget vehet úgy a demokrácia, mint a szociáldemokrácia. Mivel Mussolini s a fasizmus nemcsak beszél úgy, ahogy kormányon nem szokás, de cselekszik is úgy. Ebben fölötte különbözik a fenntisztelt demokráciától és szociáldemokráciától. A francia demokrácia, például, igen csodálkozik s nem kevéssé van megitődve, hogy a német nemzet mennyire megbolondult s nyilt színen veti magát oda a fasizmusnak. De arra nem méltóztatik gondolnia, hogy volt egyszer a világon, sőt volt kormányon is a német republikában német demokrácia, ám a mélyen tisztelt francia demokráciának kisebb gondja is nagyobb volt, mint hogy kezére járjon s megállani segítse. Az ötvenéves tűzpróbát állt demokrata Clemenceau kijelentette, hogy húszmillióval több a német a világon, mint amennyinek hely van számára, s a rendületlenül baloldali Poincaré bevonult a Ruhrvidékre, hogy a császárt elkergetett, az imperializmusról letett, a demokráciához megtért németen behajtsa a hadisarcot A francia demokrácia nem nyugodott , s a belga s az angol demokrácia szekundált neki — míg a német demokrácia megalázva s meghazudtolva sem állt önnön népe előtt, s a nyugati demokrácia akkor kezdett valamivel elnézőbb lenni a német adós iránt, mikor a sanyargatott felhorkant s kimutatta nacionalista fogafehérét. Ha a német császár fizette volna a francia demokráciát, nem komiszkodhatott volna szadistábban a megvert Németországban, mint hosszú évekig a békekötés után. Ami pedig a szociáldemokráciát illeti: Angliában ma a szociáldemokrácia van kormányon. Igaz, kisebbségi kormányon, kezén-lábán megkötve. De éppen aki kormányon van — s pláne a City felett! —, az, mint a spiritiszta médium, kezén-lábán béklyóval is tudja legalább egy ujját mozgatni.. Hogy’ van az, hogy ezt az egy ujjat, bár csak intésre emelve, sehol nem látni? Lengyelországban Pilsudszki diktátor becsukatja a szociáldemokrata vezéreket s így üti el őket az új parlamentbe való beválasztástól. Hogy van az, hogy a Habeas Corpus hazájának, a parlamentek anyjának ehhez egy szava nincs? Mikor a szerb junta Obrenovics Sándort megölte, Edvárd angol király évekig bojkottálta a szerb diplomáciát. Henderson elvtárs ellenben baráti mód közlekedik a lengyel követtel kinek kormánya: e percben nem lehet tudni, mit mívelt Liebermann elvtárssal, a lengyel szociáldemokraták tömlőébe vetett vezérével. Mikor Belgiumban s Norvégiában a szocialisták kormányra próbáltak kerülni: a konzervatív angol kormány rögtön értette a módját, hogy a nagy pénzintézetek útján zuhantatni kezdesse a belga frankot s a norvég koronát s a szocializmus egyrekettőre kipottyanjon a kormányból. Hol van ma nyoma, hogy Snowden angol kincstári kancellár elvtárs megnyomatná valami kézen-közön a Pilsudszki marsall tyúkszemét, hogy visszahúzza a csizmája sarkát a lengyel szocializmus szeméről? Államrasson, mondjuk — ilyesmi külpolitikába vágna, s ennek érdekénél megszűnik demokrácia és szociáldemokrácia. Mért nem szűnik meg a fasizmus érdekénél az olasz külpolitika, s az olasz külpolitika érdekénél a fasizmus? Azért, mert a fasizmus nem ismer tekintetet s mérsékletet, a demokrácia s a szociáldemokrácia pedig ismer? Hát meg lehet jósolni, hogy a demokrácia s a szociáldemokrácia ebbe az államból piességbe fog beledögleni, s ha egyebet nem tud, mint tekinteni és mérni, akkor nem is kár érte. Akkor csakugyan úgy lesz, úgy kell is, hogy legyen, ahogy Mussolini mondja, hogy a fasizmusnak áll a világ. Talán nem is a maga ellenállhatatlanságából, hanem a demokrácia pörkölnivalóságából. Hankiss és Jukácz nagyságos urak szemmel láthatóan meg vannak lepetve, hogy akadt harminchárom magyar író, ki nem hagyja leleplezetten a tudományos hamiskártyázást, mit ő nagyságaik a franciák számára írt magyar irodalomtörténetükben elkövettek. A nagyságos urak kétfélekép is egyebet szoktak meg. Elsőbb, mint tanárok, akik a tanterem négy fala közt, ha maguknak lelkiismeretük nincs, ellenőrizetlen neszélnek s külön felelőtlenségre csábulnak olyan hallgatóságtól, mely nemcsak a katedra igézete alatt hiszi el, de különbeni megbuktatás terhe alatt kénytelen is szentnek venni, amit tőlük hall. .Gyulai Pál és Riedl Frigyes legyen, kinek öntörvényű, vagyis kívülről csak a csillagos égtől, belül csak az örök igazságtól kormányzott az optikája, s gyulaivá s riedllé még nincs avatva valaki, csak mert meg van téve ordináriusnak. Kifelé pedig? A kurzus azért volt kurzus, hogy közlevegővé tegye az elhallgatást s az elnémítást, a kitudást s a kitúrást, a másítást s a más helyébe ülést. Valamikor a perzekútoresztétika járta, az elfogultság, mely azonban s legalább hitt abban, hogy a nemzetet szolgálja, mikor az irodalomban pártos. A kurzus meghozta a támbérsapkás irodalomtörténetet, mely nem is hisz, csak törtet s azzal a számítással forgatja a tudományos bikacseket, hogy úgysem meri senki visszavágni a képébe. Most ez egyszer tévedt — vannak még, akadnak még ma is vállalói a Kemény Zsigmond s az Arany János hagyományának, mely szerint a magyar író őrhelyén áll, hol erkölcse dolga, hogy az irodalom igazát ne hagyja A stréberségnek, mely már nem is tudja máskép elgondolni, mint hogy neki hallgatag — odakacsintva felé, vagy meglapulva előtte — cinkosa mindenki, ezúttal a maga emberségéből kell megállnia. Ami persze, hogy is mondjam: némikép contradictio in adjecto. A.z ujsá^krííika természetesen, épúgy nem lehet tudatosan pártos és rosszhiszemű, mint a tudományos, de rendeletezése mégis más: igyekezhet az örökkévalóságnak szólni, de nem vág becsületébe, hogy arra gondojon. Művészetnek, természetesen, lehet épúgy művészet, mint bármi egyéb írás — a világirodalomban egyik legtökéletesebb írás a Macaulay Byron tanulmánya —, holott nem egyéb, mint újságkritika, mit Macaulay a Thomas Moore Byron-életrajzáról írt. Azonban mégsem állíthatni, hogy ez essay nélkül a Byron versei nem volnának oly elragadóak s emberi figurája nem volna oly izgató, mint így. Byron nem szorult ujságkritikára, hogy költő legyen, s a kritika, amennyire igaz, hogy maga is írás és művészet, annyira épúgy nem pretentálhatja, hogy az ő elismerése leheli a művet művé, ahogy a regény s a dráma nem, hogy általa válik az élet, amit ábrázol, életté. A kritika mindent összevéve, nincs oly régi, mint például a Don Qijote, mely megáll és örökkévaló lett a kritika segítsége nélkül, mivel remekmű. Viszont az irodalomtörténet voltakép a remekek története s az egykorú kritika írhat akármit s osztályozhat akárhogy: megmaradni csak a remekek maradnak meg. Az újságoknak kötelességeik vannak az irodalom iránt, de nem ők csinálják az irodalmat Az újságkritika a referátumból származott, s e származása egy ideig nem zavarta bíráló rendeltetésében. Ám manapság esztendőről esztendre ezrével, tízezrével, százezrével festődnek például a képek, miknek nincs egyéb rendeltetésük, minthogy bútorokkal, üvegekkel, szőnyegekkel együtt a lakásokat díszítsék. Tízezrével, százezrével íródnak könyvek, semmi egyéb értékmérővel, mint hogy átsegítik-e az olvasót egy lyukas órán? Száz színházban száz gyári darabot adnak gyári mód begyakorlott színészek gyári módon. Nem is muszáj, hogy az így gyártott gyártmányok egyenként értéktelenek legyenek. Hisz a gyári mód készült bútorok, porcelánok, szőnyegek sem mind rongyok — ám lehet belőlük ezer közül akár mind az ezer szép, rendes, rendeltetését álló, sőt művészi, a művészetnek még sincs hozzá köze. S ekkor gondoljátok el, mi volna, ha a kritikusnak minden egyes ilyen székről, tányérról, szőnyegről kritikát kérne írnia! Ma a könyv-, a kép-, a színházi kritikusnak is mindinkább ez a helyzete. Az újságkritika olyan időkből származik, mikor a megbírálandók még ritka jószág vagy jelenség voltak. Mit gondoltok, hány színház, hány színész találtatott, hány színdarab íródott mindent összevéve német földön s a német nyelvterületen, mikor Lessing az ő Hamburgische Dramaturgie-jét megírta? Ha van a kritikának hivatása, abban az időben csakugyan még meg lehetett, például hogy a német színköltészet s színjátszás fejlődése körül ledöntse a művészi gátakat, a német, drámaíró számára megkönnyítse az angol s a francia minta közt való választást. Ma, a mai gyári színházzal, írással, művészettel szemben a kritikának ilyesmire alig van alkalma, a tárlatról, premierről, könyvpiacról beszámolnia ugyanaz a feladat, mint a mintavásárról. Legjobb is volna a referátumot egészen elválasztani a kritikától, s a művelt és ízléses riportot a kritikusnak csak olyan sátoros ünnepeken kellene felváltania, mikor százezer kavics közül egy gyöngyszemet emelhet ki. 1930 november 9. 5 minden pemzet nr ° Standard 5 + 1 CSÖVESVÁLTÓÁRAMÚ HÁLÓZATI KÉSZÜLÉK KAPHATÓ RÉSZLETFIZETÉSRE - Katonák, tűzoltók, mentők dolgosaim Olaszországban a földrengéssel tetta területeken Senigalliában napokig eltarthat a romok eltakarítása Anconából jelentik: A marchei tartomány lakossága a szerdai pánik után lassanként megnyugszik A falvakban és városokban ismét normális az élet. Anconában az üzletek ismét kinyitottak, miután csütörtök reggel óta mindenütt le voltak eresztve a redőnyök. A gyárakban és hivatalokban is újból megindult a munka. A megrongált távíró- és telefonvonalakat szintén üzembehelyezték és a vasúti forgalom az egész földrengés sújtotta területen normális. A villamosáramszolgáltatás, amely szerdán egész éjszaka szünetelt, újból megindult. A kárbecslő bizottságok mindenütt megkezdték működésüket. Anconában a capodimontei és a santazarói negyed szenvedte a legnagyobb kárt. Ebben a két városrészben egyetlen hiz sincs, amelynek a falai ne repedeztek volna meg. A házaknak több, mint a fele annyira megrongálódott, hogy le kell őket bontani. A kikötőnegyedben szintén nagy pusztításokat vitt végbe a földrengés. Senigalliában a romok eltakarítása még napokig is eltarthat. Attól tartanak, hogy a házak romjai alól még több halott és sebesült kerül majd elő. San Martino beomlott templomának romjai alatt is halottakat sejtenek. MEGBÍZHATÓ |ró !