Magyar Hirlap, 1932. március (42. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
2 1932 március 1. nalista kormány külügyi bizottsága elhatározta, hogy újra felveszi Szovjet-Oroszországgal az 1929-ben megszakított kapcsolatokat. . . Erős vörös hadsereg Vladivosztokban Tokióból érkező távirat szerint a Vladivostok japán konzul értesítette a külügyminisztériumot, hogy Vladivostok körül két szovjet hadtestet vontak össze, hogy készenlétben álljon a mandzsuriai határra való indulásra. December óta egymásután érkeznek a szovjet csapatok Vladivosztokba és most már százezer főnyi vörös hadsereg áll támadásra készen. Az oroszok Sedankánál három új erődöt építettek és a jódgyárat mérges gázok előállítására rendezték be. A vladivosztoki japán konzul jelentése szerint az oroszok elhatározták a Japánnal való leszámolást és akár a mandzsurigi kérdés, akár a csendesóceáni halászati jogok problémájának ürügye alatt megkezdik az ellenségeskedéseket. Az amerikai tengerészeti minisztérium amint , Washingtonból jelentik, hír szerint, a hadiflotta legnagyobb részét a Csendes-óceánra rendelte. Egyelőre meg nem erősített hírekszerint, Csaug-Kai-Sek marsall, a kínai hadsereg főparancsnoka, egy amerikai pénzcsoporttal ötvenmillió dolláros kölcsönegyezményt kötött. A kölcsön hatvan százalékát hadianyag vásárlására fordítják Amerikában. Az egyezményt állítólag már alá is írták. Sikerrel biztatnak a fegyverszüneti tárgyalások Genfből jelentik: Az új sanghai helyzetre való tekintettel a népszövetség tanácsa hétfőn délután teljes ülést tartott, amelyen Sir John Simon angol külügyminiszter kormánya nevében hivatalosan közölte, hogy vasárnap a Kent angol hadihajón Kína és Japán között angol kezdeményezésre tárgyalások kezdődtek. A tárgyalások eredménnyel biztatnak, amennyiben mindkét fél elvben kijelentette, hogy hajlandó az ellenségeskedéseket beszüntetni. Paul Boncour elnök erre kijelentette, hogy a népszövetség tanácsa nagy örömmel üdvözli az angol kezdeményezést, éppen ezért azt javasolja, hogy Sanghaiban nyomban hívjanak össze konferenciát a béke helyreállítására. A tárgyalások alapja az lenne, hogy Japán kijelenti, hogy nem akar kínai területeket hadítani és különleges előjogokat szerezni Sanghajban alattvalói részére, Kína számára pedig garantálná területi biztonságát. Paut-Boncour még hozzátette, hogy ez a tervezet egyáltalán nem befolyásolná sem Japán, sem bármelyik hatalom magatartását a mandzsúriai kérdésben. Satoja pap delegátus — kormánya jóváhagyásának fenntartása mellett — elfogadta az angol indítványt, amelyet Paul Bonconi terjesztett elő, mert Japánnak csak az a célja Kínában, hogy Sanghaiban semleges zónát állítsanak fel. Ven kínai delegátus szintén köszönetet mondott Angliának a tárgyalások megindításáért és azokat elfogadhatóknak jelentette ki. Az elnök az egésztanács nevében újból bőszünetet mondott Angliának a tárgyalások megindításáért, népszövetségi körökben azonban az a vélemény alakult ki, hogy az angol kezdeményezés sikere még nagyon is bizonytalan, nemcsak azért, mert Japán többet akar elérni, hanem azért is, mert Franciaország nem üdvözli túlságos lelkesedéssel az angol kezdeményezést. Elvi megegyezés Kína és Japán között? Késő éjszaka érkezett genfi jelentés szerint Yen, Kína genfi megbízottja szerint Sanghajban a japán és kínai megbízottak a következő elvi megegyezésre jutottak: A kínaiak egyelőre 5 kilométerre vonulnak vissza, míg a japánok az engedményes terület határáig vonják vissza csapataikat. A kínaiak ezután a körülbelül 10 kilométerre fekvő Nan-Csang állomásig vonulnak vissza, a japán csapatokat pedig behajózzák. ul Ioan HÍRLAP ...... ................................................. Az igazságügyminiszter e héten beterjeszti az összeférhetetlenségi javaslatot Zstvay Tbor igazságügyminisztetr hétfőn délelőtt megjelent a kományzópál, akinek jpár tulain az Jösszeférietitietv*^:...törvény javaslatát, amelyhez megkapta a legfelsőbb jóváhagyást. Az igazságügyminiszter nyilatkozatot tett és elmondotta, hogy a javaslat körül még kisebb munkák vannak hátra és csak most készül az indokolás. Reméli, hogy rövidesen elkészül a munkával és e héten be is terjesztheti a javaslatot, amely egyébként nemcsak a képviselőkre, hanem a felsőház tagjaira is vonatkozik. As király n.c családja REGÉNY — ír ¡», Zsolt bel a , , — lllllilllllllllllllll|ll||IUIIIIinilllltlllUIMIIIItUil!«l IHIinil||MlltlllllffllMllllllllllllllllllllinilllllUIIIIIIIMllllllll|lll|IIIIHIIUljltU|lll|ltlllll|IIMUIIJIItlM|lll!llllllllllllllllllllMllllfllMIIIIII|llilHUIIl|ltl Az egyetem azonban megokolás nélkül visszaadta a kérvényét és mást nevezett ki. Valaki kiderítette, hogy az öreg körorvos abban az időben, amikor ledoktorált, még zsidó volt. A fiatal Kunz már evangélikusnak született, tipikusan vidéki úri légkörben nőtt fel: főbíró, plébános, potikus, uradalmi intéző, környékbeli birtokos volt a család társasága s az ő gyerekkori barátai is ebből a körből kerültek ki. Bár otthon sohasem szidták a zsidókat, a falubeli zsidó boltost ő.az alacsonyrendű lénynek tartotta, szinte a paraszton alulinak s amikor Kecskemétre került a gimnáziumba, ahol Galdschmid fűszeres fia két osztállyal fölötte járt, nem állt vele szóba. Az anya a szolnoki főállatorvos lánya volt, távoli rokonságban egy volt földművelői ügyi miniszterrel, a nagybátyja híszárőrnagy. Tizenhét éves volt, amikor egy partecédulából megtudta az apja zsidó származását. Hamburgban meghalt egső nagybátyja, valami tojáserpartőr és húszezer márkát hagyott rájuk. Ez a felfedezés átmenetileg nagy zavart támasztott benne, megbolygatta a biztonságérzetét és nagyrészt ezért is ment ki örömmel Lipcsébe, mert attól félt, hogy baráti körében ettől a származási hibától elveszti egyenrakmáját. A professzor, akit hallgatott és a’ későbbi maga mellé vette adjunktusnak történetesen zsidó volt s mert nagy tudásnak és nagy és tiszta embernek tartotta, rövidesen kezdett megbékülni „félvér“ mivoltával. Egyszer az agglegény professzor meghívta vacsorára, nagyon intimen beszélgettek és ő valahogy feltárta előtte konfliktusát, mire a tanár ezt mondta: — Hja, nehéz beletörődni, hogy az ember zsidó! Vannak, akik egész életükön keresztül nem tudnak beletörődni, de van, aki végül megbékül és egész jól érzi magát. Én például kitűnően érzem magam, pedig nekem is voltak kritikus korszakaim. Nekem is fájt, mikor kirekesztettek a Burschenschaftokból és később, mikor ötször mellőztek a kinevezéseknél. De a háborúban törzsorvos voltam. Egyszer az Infanterie Sanitäts- Altstaltot olyan faluban állítottuk fel, amelyet előző nap szó szoros értelmében rommá lőttek az oroszok. Nem maradt egyetlen ép fal, a rutének és lengyelek egy szálig elmenekültek, hogy amikor bevonultunk, azt hittük, hogy egy hátborzongatóan nyávogó macskán kívül, amely a görögkeleti templom romjain nyávogott s amelyet le kellett lőni, mert megveszett, nincs élőlény a faluban. Reggel öt órakor felkeltem, hogy sétáljak egyet, elindultam az üszők és vályoghalmaz között, a keskeny sávon, amely valószínűleg a falu frúccája lehetett. Égett gerendákon kellett átugrálnom, az árokban felkoncolt hasi téhén feküdt és jobbról-balról gázza felfordult kutyák -, de egy kanya futatnál, kidőlt terméskő-oszlopon, mint békés falusi ház előtt nyáreste a padon, egy öreg kaftános, szőrkucsmás zsidó üldögélt, körülötte a földön hat kisgyerek — a legidősebb nem lehetett több ötévesnél. Az öreg zsidó kis tüzes kék szemei alig látszottak ki a tincsei és ráncai közül. Pár lépésre megálltam és hallgatództam, de az öreg fel sem figyelt, valamit kantált és a gyerekek utána mormogtak. Időnként a gyerekkórus ellanyhult, egyik-másik elhallgatott, még fel sem kelt a nap, elnyomta az álom. Az öreg ilyenkor nem is emberi, hanem állati gyengédséggel oldalba lökte az alvó gyereket és félig éneklő hangon mondta: — Sag‘ schön! Mondd szépest! A kisgyerek erre kinyitotta a szemét és ijedten tovább mormolt. Visszafordultam, nem akartam őket zavarni. Valóságos gyermeki, vagy ha úgy tetszik bibliai hangulat fogott el. Tegnap Itt még csata volt, ágyú, gáz, tűz, hullák,— de az öreg zsidó a friss romok között már továbbadja a három-négyéves gyerekeknek „a zsidó titkot“, a tudományát, bölcseletét, irodalmát, intellektualizmusát. Ekkor megértettem, hogy maradt fenn sokezer éven át az ószövetség és hogyan maradtak meg a zsidók annyi mindenen keresztül. S beletörődtem, hogy én is közéjük tartozom. Kunz Imprét meghatotta, sőt anélkül, hogy azonosította volna magát az öreg zsidóval, némikép lelkesítette, ez a történet. . . . .. . ... — De van ennek a kérdésnek egy másik oldala is — folytatta a professzor nevetve. ■— Ugyanabban az összelőtt aluban egy másik romhalmaz eléatal, fürge zsidó kirakott néhány door konzerurt, szardíniát, pár tábla csodládét, vagy két kiló kapadolványt, — rábízta a feleségére és a lányaira, hogy adják el aztán elindult frontokon, tábori csendőrökön, tilos, járványos vidékeken keresztül, hogy valahonnan Lembergből vagy Brody-ból újabb árut szerezzen. Persze az árai pokolian magasak voltak, valóságos uzsoraárak, hogy a katonai parancsnokság kénytellen volt közbelépni. Enzingen vezérőrnagy a tiszti étkezésnél meg is mondta nekem: — Látja, professzor, ez a baj a zsidókkal — kezdte kedélyesen, mert szeretett velem vitatkozni. — Ahol megjelennek, nyomban ki akarják szívni az utolsó csepp vért is!— Igaza van, excellent — feleltem —, de nézze meg, hogy hol uzsoráskodnak ezek a zsidók. Ahol mindenki más nemcsak az üzletet, de magát az életet is reménytelennek tartaná. Tudja, mennyi aljasságba, gonosz önzésbe, kíméletlenségbe kerül a zuzmónak, hogy megvesse a gyökerét a sziklákon? Ha máskép nem megy, sokszor sebet kell ejtenie a sziklán is Könnyű a pálmának a trópusokon ... Ezek itt disznó, lelketlen uzsorások, elismerem, de ha egyáltalában nem lennének itt, akkor nem lenne még az a pár doboz konzerv, szardínia, dohány és csokoládé sem, akkor csak romák lennének! Itt is, ahol a világ éppen elsüllyed, üzletet csinálnak, de az Üzleti erkölcsöt csak akkor lehetne számonkérni tőlük, ha körülöttük szilárd lenne minden más vonatkozásban is az erkölcsi rend! Ettől függetlenül azonban csak törje le őket, fia huszonöt márkát mernek kérni egy doboz csempészett francia szardíniáért. A vezérőrnagy elgondolkozott, aztán nevetve ezt mondta: " , Valami igaza van, professzor. (Folytatjuk) Kezd Ellenzéki és kormánypárti politikusok a nemzeti erők összefogását kívánják A megyer körkérdést intézett különböző pártállású politikusokhoz, akiknek véleményét az összes nemzeti erők összefogását illetően kérte ki. A válaszokat az alábbiakban ismertetjük. Pesthy Fál szerint pártkereteken keresztül minden polgári politikusnak össze kell fognia a kivezető út megkeresésére. Gróf Zichy János azt mondja, hogy az összefogás fölött nem kell sokáig töprengeni, meg kell valósítani a Treuga Deit és ennek hatása alatt megtalálni egymást. Hassety Károly hangsúlyozza, hogy már esztenejük óta hirdeti a nemzeti erők egy frontba tömörítésének szükségességét, ami alatt azonban nem miniszteri tárcákért való tülekedést, hanem új, hatalmas és a nemzet bizalmára minden tekintetben méltó alakulatot ért, amely a széteső és nemzeti szempontból használhatatlan pártkereteket pótolni tudja. Sztranyavszky Sándor az összefogást elkerülhetetlennek tartja, de nem látja a keresztülvitelhez szükséges készséget és elhatározást. Erdélyi Aladár szerint az összefogás a logika kérlelhetetlen szabályai szerint bekövetkező legközelebbi jövő. Friedrich István azt hangoztatja, hogy a képviselőházból álparlament lett és így mindenekelőtt új választásra van szükség és azután majd a tényleges nemzeti erők egymásra találnak. Eckhardt Tibor kijelenti, hogy az összefogás szükségességének elismerése nem jelenti egy koncentrációs kormányba való belépés hajlandóságát, sem a párt programjának föladását. A nemzeti összefogás legsúlyosabb akadályát az egységes pártban látja, amelyet a magyar gazdasági és politikai élet gyászos tehertételének tart. Vári Albert szerint ma nem is lehet más politika, mint a nemzeti erők összefogása. Gróf Sigray Antal szerint az erők összefogását a bomladozó egységes párt akadályozza. Mayer János az összefogás mellett nyilatkozik, gróf Esterházy Móric ugyancsak így beszél és ezt sürgeti Marschall Ferenc is. NagyEmil szerint nincs más kiút a válságból való szabadulásra. Gróf Brekanics Iván megállapítja, hogy az összefogásra a polgárt ellenzik mutatja a legnagyobb készséget, Farkas Géza a nemzeti erők összefogását csak agráralapon tartja lehetségesnek. Bajcsy-Zsilinszky Endre bizonyos szkepszissel nézi az ide vonatkozó tárgyalásokat, mert még a megoldandó feladatokat sem fogalmazták meg helyesen. Szerinte még a szociáldemokratákkal is meg kellene egyezni egy modus vivendiben, amellyel a mostani kormányzati rendszert és a képviselőházat fölszámolják, azután új választás következzék. Őrgróf Palavicini György azt mondja, ha az egyesülést nem lehet megcsinálni, akkor vesztébe viszik az országot. Túri Béla úgy nyilatkozott, hogy az összefogásra szükség van, de ez nem tehet emelőrúd arra, hogy kimozdítsa a politikát abból az irányból, amelyet a nemzet többsége vall. Gróf Hunyady Ferenc szerint kétféleképpen lehet az összefogást megcsinálni: vagy rövidlejáratú célok érdekében, vagy nagy politikai irányelvek szerint. Végül Volzsanyi János az öszszefogás előfeltételének azt tekinti, hogy a haladó szellemű magyar politika visszatérjen arra az útra, amelyet 1917-ben a választójogi blokk jelentett. A jugoszláv király lemondott civillistájának egy részéről Belgrádból jelenti a Magyar Hírlap tudósítója. A költségvetési vita kezdetén Zsifkovics miniszterelnök közölte, hogy Sándor király az általános költségredukálási mozgalomhoz csatlakozva, lemondott a neki megszavazott civillista hét százalékáról. A nagy éljenzéssel fogadott bejelentés után Georgovics pénzügyminiszter kifejtette, hogy a kormány súlyos alternatíva előtt áll. Vagy a tisztviselők létszámát, vagy a tisztviselők fizetését kell csökkenteni, hogy a költségvetés személyi kiadásai összhangba kerüljenek a nemzeti jövedelem visszaesésével. Mivel az elbocsátott köztisztviselők a jelenlegi gazdasági viszonyok közt nem igen tudnának más erfelé elhelyezkedni, a kormány inkább azt javasolja, hogy 5,11 százalékkal csökkentsék a tisztviselői fizetéseket. A pénzügyi helyzet kétségkívül sokkal kedvezőtlenebb, mint az elmúlt években volt, de kétségbeesésre azért nincsen semmi ok, fejezte be felszólalását Georgeulcs pénzügyminiszter. HORIHON TEJ FOLYÉK^ny1S^ÖnTELENTŐ