Magyar Hirlap, 1933. április (43. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

Sztim­a! ffipiAÍS 1956 április 1.3 Nyolcórás üléseken tárgyalják ezentúl a rokkantjavaslatot Képviselőházi vita ellenzéki érvekkel és napirendi viharokkal A képviselőház pénteki ülését öt óra után nyitotta meg Czettler Jenő elnök, aki be­jelentette, hogy Temple Rezső indítványt terjesztett be, amely szerint a rokkant­­törvényjavaslatot nyolcórás üléseken tár­gyalják. A javaslatról a Ház legközelebbi ülésének elején fognak dönteni. Ezután Takách Géza, a gazdasági bizott­ság előadója terjesztette be a képviselőház 1933/34. évi költségvetési előirányzatáról szóló jelentést, majd folytatták a rokkant­­törvényjavaslat tárgyalását. Az első felszólalót, Simon Jánost, nem elégíti ki a javaslatnak az a része, amely a legalacsonyabb kategóriáknál az összeget alacsonyan állapítja meg. Kevésnek tartja a honvédelmi tárca dotálását is. A javasla­tot elfogadja. Fábián Béla, a következő felszólaló, azzal kezdi, hogy az utóbbi tizenöt év minden problémája nem intézhető el a miniszter­­elnök legutóbbi békülékeny nyilatkozatával, csak cselekedetekkel. A háború áldozatai az elesettek, a hadirokkantak, a ma is orosz fogságban sínylődök és mindenki, aki a harctéren kint volt. Felhívja a kormányt, törődjenek azokkal, akik önhibájukon kí­vül tizennyolc év után még ma is fogság­ban vannak. Milyen szörnyű bűn ez a hu­manizmus ellen. A javaslatra áttérve, kijelenti, hogy azt olyan időkben kellett volna idehozni, ami­kor mindennek nagy szüretje volt. Helyteleníti az általános revíziót, mert fölösleges izgalmat és fölösleges kiadá­sokat okoz. Aki bizonyítani tudja, hogy a harctéren szerezte sérülését, azt ne revideálják. A­zt kívánja, hogy a rokkantakéhoz ha­sonlóan, a hadiözvegyek vagyoni helyzetét ne tegyék elbírálás tárgyává. Kívánja to­vábbá, hogy a főváros félárú villamosjegyet adjon a rokkantaknak és ugyanakkor a MÁV is adjon f­élárú jegyeket. Tizenöt év óta ezt a kérdést sokan hasz­nálták fel demagógiára. Készséggel álla­pítja meg, hogy a javaslat tárgyalásánál ez nem történt meg egy párt részéről sem és példátlan egyetértés uralkodott. Mégse fo­gadja el a javaslatot a keresőképesség meg­állapítása, a hadiözvegyek minősítése és a járulékok csekélysége miatt Jánossy Gábor. Elfogadja a javaslatot. Helyesnek tartaná, ha az Oroszországban rekedt hadifoglyokat hazahoznák és erre a pénzügyminiszter fedezetet találna. Ezután Petőfi-, Arany-, Vajda- és Gyóni-idézetek után azt a konklúziót vonja le, hogy, bár útdlja a kártyát, mégis megengedné, hogy a hadirokkantalap javára felállítsák a mar­gitszigeti játékbankot. Dinnyés Lajos nem fogadja el a javasla­tot Magyarország fizet legkevesebbet a hadigondozottaknak. A magyar nagybirto­kok és holtközi birtokok sok kk egzisz­tenciának adhatnának megélhetést, első­sorban a hadigondozottaknak. Az ellenzék hiába követeli a trafikjogok revízióját, ehhez nem nyúl a kormány, pedig mennyi hadigondozottnak bizto­sítana ez is egzisztenciát. Ezután azt bizonyította, hogy a javaslat intézkedései nem helyesek és kérte, hogy a kedvezmények közé vegyék be azt is, hogy a rokkantak ingyen használhassák a lifteket. Hadházy Ferenc megállapítja, hogy ez a javaslat nem elégíti ki a kormánypártot, sőt magát a kormányt sem, de a mai nehéz gazdasági viszonyok között nem lehet ennél sokkal jobb rendezést nyújtani. Malasits Géza csodálkozik azon, hogy kormánypártiak ellenzéki beszédet monda­nak és azután kivétel nélkül megszavazzák a javaslatot. Egyetlen rokkantotthon van Magyarországon, a győri kertváros, ahol a hadigondozottak nemcsak lakást, hanem olyan kis kertet is kapnak, amely némi megélhetést biztosít. Ezt a győri szakszerve­zeti munkások túlóráik díjából alapították. Az egyszerű munkások e példáját azonban nem követte a jobbmódúak társadalma. Ha ezt megtették volna mindenütt, ma nem lenne szükség rokkanttörvényre. Bizonyítja ezután, hogy a forradalmat, amelyet a ke­reszténypárt a patkányok forradalmának szeret nevezni, nem a munkások csinálták, hanem a háborúban elkövetett embertelen­ségek és hibák. Felelősségre kellett vonni a vért pazarló, a háborút bűnösen vezető m­agasrangú tiszteket. De a kommün bukása után ezek fölcsaptak ellenforradalmárok­nak és a magyar állam, származásra való tekintet nélkül, igen gavallérban ellátta őket és hozzá­tartozóikat nemcsak nyugdíjjal, de trafikjogokkal, mozikkal s ezek sok szerepet játszottak széna-, szalma- és marhaszállításokban, amit bizo­nyítanak az Esküd­-ügyben nyilvánosságra nem hozott adatok. Malasits Géza azzal folytatja, hogy a nép­jóléti minisztérium 1926-ban hamis revíziót csinált. Felületes ürügyekkel a rokkantak ezreit fosztották meg joguktól. Amikor 1926-tól kezdve ezer milliót ruháztak be különféle célokra, a rokkantaknak semmi sem jutott. A tizennégyévi keresztény konstruktív uralom nem gondoskodott a rokkantakról, hadiözvegyekről és árvákról, ezért még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el a javaslatot. Petrovácz Gyula csupán a járulékok számszerű lerögzítését és a hadiözvegyek ki nem elégítő ellátását kifogásolta, egyébként a javaslatot elfogadta. Napirendi vita egy titkos választás körül elkövetett visszaélésről Bessenyey Zénó alelnök ekkor javasolta, hogy a Ház legközelebbi ülését április 4-én, kedden délután 4 órakor tartsa s annak napirendjén a gazdasági bizottság jelentése és a rokkantügyi javaslat folytatólagos tár­gyalása szerepeljenek. A napirendhez elsőnek Klein Antal szólt hozzá, aki azokról az erkölcsi rokkantakról akar beszélni, akiket nem elismerés és hála, hanem megvetés és büntetés illetne meg. Gömbös miniszterelnök többször nyilatko­zott a titkos választójog mellett és kijelen­tette, hogy nem akar a lelkeken tiporni. Az apparátusa azonban nem fogadja ezt meg. Az időközi választásokon bizony nemcsak lélek-, de testtiprások is fordultak elő. A titkos választói jog kijátszásának egy súlyos esetét kívánja előadni. Szekszárdon község­tanácsi választás volt és mind a 15 mandá­tumot az ellenzék vitte el. Ez ellen az ellen­zéki hangulat ellen küzdöttek egyesek meg nem engedett módon. A választási hatóságok gombostűvel megjelölt szavazócédulákat küldtek egyeseknek, hogy így ellenőrizzék, kire fognak szavazni. Még az ügyészség vezetőjének is ilyet küld­tek, úgy látszik, ő is gyanús. Eckhardt Tibor: Ez spiclirendszeri Jánossy Gábor: Uyet nem lehet mondani, ez csak egy eset A két közbeszólás körül nagy vihar kere­kedik s a lármában csak látni lehet, hogy­­ilain és Eckhardt izgatottan kiabálnak az egységes párt felé. Klein Antal azzal folytatja, hogy az ellen­zék vezetője ismeretlen tettes ellen feljelen­tést tett. Az ügyészség meg is indította az eljá­rást és a vizsgálóbíró elrendelte a bűn­ügyi zárlatot a polgármesteri hivatal ellen. A hivatalt lepecsételték és más­nap megtalálták ott a bűnjelet. Eckhardt Tibor: Most terjesztették fel kormányfőtanácsosnak a polgármestert. Ez a kijelentés újabb vihart kavart fel és az elnök hiába próbálta csengővel lecsende­síteni. A kisgazdapárti és egységespárti kép­viselők kiáltoznak egymásra. Csak szófosz­lányok hallatszanak. Klein Antal kéri a miniszterelnököt, mint Szekszárd díszpolgárát, hogy vegye kezébe ennek az ügynek az elintézését, mert most az igazságügyminiszter felrendelte az aktá­kat magához. Miért tette? Nem bízik az ottani hatóságokban? Mit akar ezzel el­érni? Kormánypárti képviselők helyeslőleg kiál­tanak közbe, ami újabb vihart kavar fel. Eckhardt Tibor: Ki helyesli ezt az eljá­rást? Jelentkezzen! Klein Antal: Kéthónapi fogházzal és 500 aranykoronával bünteti a törvény azt, aki csalárdsággal a választás titkosságát meg­hamisít­ja. Téglássy Béla: De soknak kellett volna az én választásom alatt ülni! Klein Antal: Kérdezze meg a pártelnökét, Sztranyavszky Sándort, aki egy ezredest küldött le akkor Paksra. Tabódy Tibor: Miért nem mondott le fő­­ispánságáról? Ebből a közbe­szólásból újabb vihar ke­rekedik, Klein Antal odakiáltja feléje: — Téved a képviselő úr, és akkor ott nem voltam főispán. Brigly József az elnök napirendi indít­­ványa fogadja el s ezzel az ülés féltízkor véget ér. Új szisztémánkat úgy­­ vevőink, mint a nagyközönség nagy rokon­­szenvel fogadták. Aki dacára a majdnem minden ízlést kielégítő nagy raktárunkon nem talál megfelelőt, annak mérték után 2 próbával konfekcionált ruhát készítünk ... P 120.« 110.« 98-nért Elsőrangú férfi- és női kabátok, fiú- és leányka­ruhák és kabátok. NEUMANN M. m. kir. udv. és kam. szállitó IV. MUZEUM­ KÖRÚT 1. Feloszlatták egész Ausztriában a szocialista fegyveres alakulatokat Seitz polgármester a bécsi Heimwehr fel­oszlatásával felelt erre az intézkedésre Bécsből jelentik. A Dollfuss-kormány pénteken elrendelte egész Ausztria területén a szociáldemokrata védőszövetség fegyveres alakulatainak és egyéb szervezeteinek fel­oszlatását. Előzőleg ebben az ügyben mi­nisztertanács volt és ezen határozták el, hogy, miután a parlament többségi pártjai helyeslik ezt az intézkedést, haladéktalanul utasítani kell a csendőrséget és a rendőrsé­get a védőszövetség feloszlatására. A mi­nisztertanács határozata értelmében a bel­ügyminiszter még a délelőtt folyamán táviratilag kiadta a parancsot valamennyi kerületi csendőrállomásnak a feloszlatásra. Bécs­ben szintén kiadták a rendelkezést a szocialista védőszövetség feloszlatá­sára s a nagyobb nyomaték kedvéért a főútvonalakon katonai csapatok nagy tüntető felvonulást rendeztek. A bécsi helyőrség automobilos csapatai vo­nultak elsőnek végig a városon. A felvonu­lásban három gyalogezred, egy vadász­zászlóalj s egy tüzérezred vett részt. A gya­logezredek legénységét teherautomobilokon vitték végig a városon, sőt a bécsi tüzér­ezred ütegei is autókon vonultak fel. A va­dászzászlóalj katonái biciklin kísérték a több mint 250 teherautóból álló hatalmas oszlopot. A csapatok a Gürtelen keresztül jöttek be a városba, végigmentek az Alser­­strassén, majd a Ringre kanyarodtak. A katonai teherautók feltűnése óriási megle­petést keltett a Belvárosban, amely ebben az időben tele volt sétáló emberekkel. Az­ automobilok lépésben haladtak végig a Ringen és a járda mindkét oldalán egyre növekedő embertömeg kísérte őket. A hosszú katonai oszlop elvonulása az operá­nál forgalmi akadályokra vezetett, mert a Belvárosból jövő automobilok hosszú ideig nem tudtak átmenni a Ringen. A katonaság felvonulását sok helyütt éljenzéssel fogad­ták. Végignézte a bécsi helyőrség tüntető fel­vonulását Tanguin hadügyminiszter is, aki a hadügyminisztérium erkélyén helyezkedett el a parancsnokló tábor­nokok társaságában. A nagy felvonulást filmoperatőrök is le­fényképezték és végig a Ringen számtalan fotoriporter is felvételeket készített. A had­ügyminisztérium hivatalos jelentést is adott ki a felvonulásról, de ezt a demonstrációt csak mint egyszerű „felvonulási gyakorla­tot“ tünteti fel. Egy másik félhivatalos ma­gyarázat szerint április elsején vonulnak be Ausztriában az újoncok és ezzel kapcso­latban az egyes laktanyákban átcsoportosí­tásokat kellett végrehajtani. A köztársasági védőőrség feloszlatását még a pénteki nap folyamán az egész ország területén végrehajtották. Pénteken egy század kerékpáros vadász megszállta a hirtenbergi tölténygyárat is. Erre félhivatalos magyarázat szerint azért volt szükség, mert a hirtenbergi töltény­gyár elkészült azoknak az olasz puskáknak kijavításával, amelyek miatt a közelmúlt­ban egész diplomáciai háború keletkezett. A Dollfuss-kormány szerint azért vezényel­tek ki katonaságot a gyárba, mert a mun­kásság meg akarta szállni a gyárat és ha­talmába akarta keríteni a fegyvereket. Seitz feloszlatta a bécsi Heimwehrt Seitz polgármester, Bécs tartományfőnöke azzal válaszolt a szociáldemokrata védőrség feloszlatására, hogy tartományfőnöki minőségben elrendelte a Heimwehr bécsi tagozatának azon­nali feloszlatását. Seitz polgármester ezt a határozatot levél­ben közölte a Heimwehr bécsi csoportjá­nak vezérével, Fey őrnagy közbiztonságügyi államtitkárral. A levél szerint a Heimwehr bécsi tagozatát azért kellett feloszlatni, mert működése államérdekeket veszélyeztetett. Seitz egyúttal közli a levélben, hogy a fel­oszlatást végzés hatályát az sem érintheti, ha a feloszlatott Sreimwehr-szervezet felleb­bezést nyújt be a tartományfőnök döntése ellen. Rendezőcsoportokat állítanak fel a szocialisták A szociáldemokrata párt kiáltványt bo­csátott ki, amelyben a védőszövetség fel­oszlatása után úgy intézkedik, hogy ren­­dezőcsoportokat állítanak fel, még­pedig nem mint egyesületet, hanem mint párt­szervezetet, amelyet az illetékes pártvezető­ség alá rendelnek. A védőszövetség minden tagja köteles belépni a rendezőcsoportokba. Ezen­kívül a rendezők számát nyolc napon belül a köztársasági védőszövetség tag­jai számának kétszeresére kell emelni. A rendezőcsoportok vezetésével Deutsch Gyula képviselőt bízzák meg. A rendező­csoport szolgálatát polgári ruhában látja el vörös karszalaggal. A kiáltvány felszólítja a tagokat, hogy őrizzék meg hidegvérüket. A védőszövetség eddigi taglétszámát kere­ken százezer emberre becsülik. Szociáldemokraták esti tüntetése Bécsben Az osztrák fővárosban az esti órákban ki­­sebb-nagyobb szociáldemokrata tüntetések voltak. A szociáldemokrata párttagok délután öt és hat óra között valamennyi pártszerve­­zeti helyiségben tanácskozásokat tartottak, amelyeken kimondották, hogy utcai tünteté­seket rendeznek a köztársasági védőrség be­tiltása ellen. A pártszervezeti értekezletek után a szociáldemokrata tömegek valóban meg­jelentek az uccákon és tüntetőfelvonu­­lásokat rendeztek. A szociáldemokrata párttagok egyenként vagy kisebb csoportokban járták be az uccákat, zárt menetet azonban nem alkottak, nehogy megszegjék a felvonulási tilalmat és okot adjanak a rendőrségnek a beavatkozásra. Így is többhelyütt kisebb-nagyobb ösz­­szeütközésre került a sor a rendőrség­gel, amely ötven tüntetőt letartóztatott. A szociáldemokrata védőrség szervezetei­nek feloszlatása egyébként egész Ausztriában minden incidens nélkül folyt le. Akár Alsó-, Akár Felső-, Ha telket vesz Göd az első! Pestkörnyéki Takarék, VII. Erzsébet-könyv 27. Telefon: 35-6-62. * Alapító*fér­­m — ____________________

Next