Magyar Hirlap, 1934. április (44. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-01 / 73. szám
2934 április. a mgt»« hírlap „7X7” keresztrejtvényversenye SZELVÉNY 1. számú rejtvény* Megfejtés--------------------------------------A beküldő neve-----------------------------Pontos címe---------------------------------- Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nyilatkozata a belső béke és nyugalom fenntartásáról Keresztes-Foder Ferenc belügyminiszter Az Est szombati számában hosszabb nyilatkozatot tett. A belügyminiszter nyilatkozatában rámutat arra, hogy nálunk teljes a nyugalom és a béke és tekintettel arra, hogy a gazdasági helyzet javulásának jelei mutatkoznak, minden reménye megvan arra, hogy ez a nyugalmi helyzet állandósul. Azok a mozgalmak, amelyeket bizonyos oldalakról az utóbbi hónapban— különösen a Dunántúlon — indítottak, nem vezetnek eredményre, mert a magyar nép távol áll azoktól az érzésektől, amelyekkel meg akarják bontani egységét. Meggyőződése, hogy ezek a mozgalmak önmagukból megszűnnek. A magyar nemzet ragaszkodik a hagyományokhoz, az alkotmányos érzés az ország lelkéből fakadt. Nincs jelentősége — folytatta a belügyminiszter — annak a nyilaskeresztes mozgolódásnak sem, amely szembe akarja állítani a magyart a magyarral. A németajkú magyar állampolgárok között régebben is volt bizonyos mozgolódás, de nem annyira kiélezetten, mint most. A kormány nagy gondot fordít arra, hogy lelkiismeretlen agitátorok ne verjenek éket a magyarság és a hazai németség közé. Ha e téren az állam fontos érdekeit veszély fenyegetné, a kor mány nem riad vissza a legerélyesebb intézkedésektől sem. A kormány különben a kisebbségi jogokat, úgy, mint a múltban, a jövőben is tiszteletben fogja tartani. A belügyminiszter elmondotta még, hogy most a közigazgatás racionalizálásával foglalkoznak, a választójogi reformot illetően pedig csak annyit mondott, hogy ezzel a kérdéssel a belügyminisztérium állandóan foglalkozik Elbocsátják az internált osztrák horogkereszteseket Bécsből jelentik. A gyűjtőtáborokba internált nemzeti szocialisták szabadonbocsátása fokozott tempóban folyik. Miután a nemzeti szocialista terror az utolsó hetekben teljesen megszűnt és a nemzeti szocialista propaganda is úgyszólván teljesen alábbhagyott, az osztrák kormány elérkezettnek látta az időt az internált nemzeti szocialisták tömeges elbocsátására. Húsvétra nem kevesebb, mint száz internált nemzeti szocialista kapta vissza szabadságát és a kormány a legközelebbi napokban további elbocsátásokat tervez. Mindazok a nemzeti szocialisták, akik önként kijelentik, hogy a jövőben tartózkodni fognak minden nemzeti szocialista propagandától, szabadlábra kerülnek. A nemzeti szocialista koncentrációs táborok lassanként kiürülnek. Az elbocsátások feltételesen történnek és amennyiben az illetők megszegnék ígéretüket, visszaviszik őket az internálótáborba. Huszár Károly elnök döntése: az OTI nem kérheti a receptdíjak eltörlését A belügyminiszter még 1932 végén el rendelte, hogy az OTI-nál minden munkás, aki orvosi gyógykezelés céljából jelentkezik, 20 fillért tartozik fizetni az igazoló lapért és ezt annyiszor kellett megfizetnie, ahányszor a biztosított vagy családtagja az OTI-orvosnál jelentkezett. Ezen a címen az OTI-nak 1933-ban kétszázezer pengő bevétele volt. Ugyanekkor elrendelte a belügyminiszter azt is, hogy az orvos által írt recept után a gyógyszer kiszolgálásakor a betegnek 80 fillért kell a gyógyszertárban fizetnie. Ebből a 30 filléres receptdíjból 750 ezer pengő bevétele volt az OTI-nak az elmúlt esztendőben. A belügyminiszter által elrendelt 20, illetve 30 filléres díjak azonban azt eredményezték, hogy sok munkás még betegség esetén sem váltotta ki a beteglapot, illetve nem csináltatta meg a receptet, mert hiszen ez 50 fillérjébe került. Az OTI önkormányzati ülésén állandóan kifogásolták a belügyminiszternek ezt a rendelkezését és az egyik legutóbbi ülésen indítványt adtak be, hogy írjanak fel a belügyminiszterhez és kérjék, törölje el ezt a rendelkezést, mert ez a biztosítottaknak, az orvosoknak és a gyógyszerészeknek egyaránt nagy kárt okoz. A szavazásnál egyenlő szavazat esett a javaslat mellett és ellen, úgyhogy az OTT alapszabályai értelmében az elnöknek kellett dönteni a kérdésben. Kimondja az alapszabály azt is, hogy amennyiben az elnök nem kíván dönteni, úgy az egyenlőszámú szavazatot kapott javaslat mindenkor elutasítottnak tekintendő. A szavazatok összeszámlálása után az elnöklő Huszár Károly kijelentette, hogy él az alapszabályoknak ama rendelkezésével, amely szerint nem köteles rögtön dönteni, hanem elhatározását későbbi időpontra halaszthatja. Huszár Károly tényleg nem is nyilatkozott az ülésen, most azonban bejelentette állásfoglalását is közölte az önkormányzattal, hogy nem él a döntés jogával, ami annyit jelent, hogy a javaslat elutasítottnak tekintendő. Így tehát Huszár Károly állásfoglalása következtében az OTI nem írhat fel a belügyminiszterhez, illetve nem kérheti, hogy a 20 és 30 filléres beteglap- és receptdíjakat töröljék el. AS ÉLET NEGY TOVÁBB Irtai KNUT HAMSUN Fordítottat G. SEKK MARGIT gQ — August az órájára néz. — Na mi a véleménye kegyelmednek arról, amit előbb említettem? Vadonatúj lakóház, ajtóstól, ablakostul, teljes berendezés — folytatja az öreg. — Nem kell nekem a házad — mondja August. — Igazán nem tudom, kihez forduljak — panaszkodik a gazda. — Ha akármilyen keveset is,hiszen kegyelmed a lajbizsebéből kifizetheti. •— Eredj a vaduradhoz, ha olyan nagy legény! ! »— vágja oda neki Angust és ezzel véget vet a sok fecsegésnek. Na, végre kivágta magát, mint férfihoz, kapitányhoz illik ... Csuda vigye. Éppen most, amikor ilyen nagy úr lett és teljes pompádban mutatkozhatott volna, akkor csípik el orra elöl a lányt. Hát elveszett? Igazán elveszett? Majd megválik Teljes pompájában még nem látta őt. Pedig milyen gyönyörűség lett volna még egy darabig mutogatni előtte a mindenhatóságát. A páratlan juh-nagyüzemet. Egyelőre huszonhét darab az egész gazdaság. Jörn Mathildesen majd összeszedi és kihajtja holnap reggel a hegyre. August is hallotta a legendát, hogy valamikor régen egy Coldevin nevű ember és később valami Willatzholmsen óriási juhnyájit tartottak odrafönn a hegyen, úgyhogy nem álom és bohócmutatvány, amit most művel, nem fognak nevetni rajta, ellenkezőleg, hatalmas üzletet alapoz meg, egyelőre ezer darabot vásárol, kezdetnek elég lesz, talán irodát is kell majd nyitni a városban ... Egy éles kanyarodónál hirtelen elébe toppantAase. Csakhogy a múltkori August és a mai August két külön személy, nem ugyanaz, egyszerűen elmegy mellette köszönés nélkül. — Ej, de nagyra vagy! — siet utána az asszony, ő csak megy tovább. — Megint ott voltál nála, amint látom. August hátrafordul: — Mi közöd hozzá? — Semmi. De figyelmeztettelek. — Még hogy te figyelmeztetsz valakit? Azt hiszed, törődöm veled? — Majd meglátjuk. Megmondtam, hogy szemét vagy, pénteki gyerek, semmirevaló. — Ejnye az ördögidl Mit alkalmatlankodol az embereknek szemtől szembe? — És August mérgesen pár lépést tesz feléje. — Tudd meg, lecsukathatlak, amelyik napon kedvem tartja. És meg is teszem. — Hahahal — nevetett Aase. De csak úgy mondta, nem volt az igazi nevetés. — Szép kis históriákat hallottam felőled, te vadállat. Szerencsétlenséget köpködsz a házak küszöbére, egy ember lovastul a vízesésbe fulladt, mert ráijesztettél, a doktor szemét is te szúrtad ki. De én nem félek tőled és ha eljön az ideje, hát majd a hatóság ellátja a bajodat. Jegyezd meg. Na, ezt is elintézte volna. Kihúzza magát ott az út közepén, magas lesz és kemény. Benjámin a hét birkájával fölébe kerekedett? Nevetséges. Voltaképpen hülyeség. Ezek még nem ismerik őt, azt hiszik, ócska prémtakarókat vásárol, azt már nem, de tízezer juhot... Magában dudorászott továbbmenet, nóta volt benne most, bizony, ne vegyétek zokon, jó emberek, ezt most már viseljétek el türelemmel, csúszómászó férgek. Mikor leért a tengerhez és a szélső viskókat megpillantotta, mélységes szánalom borította el a szívét. Ő dúsgazdag és mindenható, megteheti, hogy kilencszáz koronát hagy az egyik parasztházban és ötven koronát odalök özvegy Solmundnénak. Igen, Ő sok mindent tehet — de a többiek, íme, itt vannak ezek a csöppnyi házak, a régi Segelfoss maradványai és a falakon belül biztosan ínség uralkodik. Félénk, nyomorult népség ez, amelyik itt él, valahányszor erre jár, látja, hogy kidugják a fejüket az ajtón a bozótlakók, de kilépni nem mernek, amíg ő tovább nem ment. Gyerekek játszanak előtte a porban, észre se veszik, a ház előtt egy ember hajadonfővel vágja a fát, valami ládát apróz fel tüzelőnek, az is későn veszi észre az idegent, nincs már ideje elbújni. August egy tízkoronást nyom az egyik nagyobbacska lány markába, hogy ossza el. A gyerek csak áll és bámul egy darabig. — Jó munkát adjon Isten — köszönti az embert. Az zavartan a haját tapogatja, megfeledkezik róla, hogy sapka nincs a fején. — Köszönöm — mondja végre. — A te kisleányod? — kérdi August. — Nem. Világos, savószínű szeme van az embernek, arca fonnyadt, de a ruhája tűrhető. — Halászember vagy? — kérdi August. — Nem. — Hát micsoda? — Sírásó. — Úgy. Hát hiszen, mindnyájan meghalunk egyszer. Sírgödörre mindenkinek szüksége van! Ördög vigye, de nagyon szűkén bánik a szóval az istenadta. — Miféle fából faragták ezt? — gondolja magában August. — Ez a te házad? —■ kérdi meg. — Az — bólint a sírásó. — Már csak ilyen. — Egyedül lakói benne? — Nem. Teringette, valóságos kínszenvedés, míg ebből kiszed egy szót az ember. Nézd csak a nyavalyást! August elküldi a kislányt, hogy váltsa föl a bankót aprópénzre, arra vár. Négy másik gyerek ácsorog már körülötte. — Egyik se a tied közülük? — kérdi. — Nem. Nekem nincs. Elvesztetted őket? — ígér. Elutaztak. — Úgy? Elutaztak? És most csak ketten vagytok az asszonnyal? — Igen. De mikor a kisleány visszajött az aprópénzzel és minden gyerek megkapta a maga két koronáját, hogy hazaszaladjon vele, a vén sírásó hirtelen kéretlenül megszólalt: — Ejnye, akárcsak a boldogult Willatz Holmsent látnám. — Miért? Az is így osztogatta az aprópénzt? — Ó igen, igen. Osztogatta bizony — felelte az öreg, fejét ingatva, látszott, hogy elborítják az emlékek. — Úgy? Te talált még az ő idejéből maradtál itt? — Az ám. Később a malomban dolgoztam, Holmengraa alatt. Aztán annak is vége lett. Most már lassan kint megoldódik a nyelve, nem is olyan nyavalyás, csak lesújtotta a gond. És August olyan értékes felvilágosítást kap tőle, hogy nem sajnálja azt a pár tízkoronást. Megoldódik előtte a rejtély, amelyiken annyit törte a fejét. (Folytatjuk) _____________mpiAP______________ A SA Abbáziába a Kdei JHfóüttc&Ba es a Kdei fii maro-na Mindkettő elsőrangú ház a tengerparton. Felvilágosítás: Dr. Somló Ernő, VII., Rákóczi út 74. Telefon: 88-180. Vasárnap