Magyar Hirlap, 1934. október (44. évfolyam, 222-246. szám)
1934-10-02 / 222. szám
2 Tea? október % * JAAG&1& HIBLAPhecra volam, hogy ezt a gúnyt, élcet és csipkelődést abban a mértékben fogja felváltani a megértés és az elismerés hangja, amilyen mértékben meg tudja a kormány győzni a magyar közvéleményt szándékai komolyságáról s minden törekvése realitásáról, arról, hogy semmi más célunk nincs, mint a keserves magyar sors elviselhetővé tétele és semmi más érdek nem fűz mostani nehéz tisztünk ellátásához, mint az az elszánt akarat, hogy a magyar jövő szilárd alapjait lefektessük, ha talán nem is a mostani sokat szenvedett generáció, de gyermekeink és unokáink számára. Nagy megnyugvás és belső elégtétel számomra, hogy a nemzet nagy többsége nemcsak hogy megértette és magáévá tette a nemzeti munkatervből kiáradó lelkületet és annak minden pontját átható igaz és őszinte szellemet, de teljes támogatásban is részesített annak megvalósítására irányuló kormányzati munkámban. — Mi a célja ennek a kormányzati munkának? Mi a célja a kormányzati munkának? —• Ma is változatlanul az, amit a nemzeti munkaterv első pontja két évvel ezelőtt határozottan és szabatosan megjelölt: „A maagyar nemzet megerősítése, a nemzet minden tagja részére az elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása. De mivel ez a cél csakis szilárd alapokon nyugvó, határozott célú és erőteljes alkotmányos központi akarat által irányított, független állam keretén belül valósítható meg, politikám első feladatának az öncélú nemzeti állam kiépítését tekintem.“ — A nemzeti munkaterv élén lefektetett e világos célkitűzés mozgatta azt a politikát és azt a kormányzati munkát, amelyet a vezetésem alatt álló kormány az elmúlt két év alatt mind külső, mind belső vonatkozásban folytatott., — A külpolitikában a kormány fő célja közelebbről az volt, hogy egyrészt megszerezze, illetőleg megtartsa és biztosítsa a magyar nemzet számára a világ részéről azt a megbecsülést, amely őt múltjánál, történelmi teljesítményénél és belső értékeinél fogva megilleti, másrészt olyan nemzetközi pozíciót vívjon ki az ország számára, amely a jog és az igazság szellemében lehetővé teszi nemzetünknek az alkotómunkát, a békés fejlődést és a polgárok jólétének megteremtését. A miniszterelnök továbbra is a nemzeti egységet hirdeti . Belső politikám célját, stílusát és módszerét ez a külpolitikai célkitűzés determinálja. Az a meglátás, hogy a nemzet e nagy célt csak akkor érheti el, ha a maximális belső erőket tudja összegyűjteni, felhalmozni és a történeti célok szolgálatába állítani. A belső erőgyűjtés és energiaáyarapítás volt tehát a legfontosabb belpolitikai célkitűzésem, amelyet kiegyensúlyozott gazdasági helyzet, igazságos szociális viszonyok, békés társadalmi atmoszféra és mindezek fundamentumára felépült nemzeti egység megvalósítása útján kívántam szolgálni és előmozdítani. Ezért hirdettem két év alatt nem csökkenő energiával és ezért hirdetem istd is ugyanezzel a hitbeli meggyőződéssel a nemzeti egység gondolatát és az igazi nemzeti egység megteremtésének szükségességét — társadalmi, politikai és lelki vonatkozásokban egyaránt. Az ugyanis a rendíthetetlen meggyőződésem, hogy a mai rendkívül nehéz és komplikált nemzetközi helyzetben, óriási világerők ütközése közepette, a súlyos belső problémák egész sorával megterhelt, kicsiny Magyarország csak akkor fogja tudni megállni a helyét, ha létekben, célokban és törekvésekben összeforrva, egyöntetű falankszként áll azok mögött, akik az alkotmányos tényezők bizalmából állnak az ország élén. Az egység megteremtésére irányuló társadalmi mozgalomnak — amelyet ugyancsak minden erőmmel támogatok -— az a történelmi hivatása, hogy a sorsközösség tudatára ébresztve a magyarság minden rétegét, megteremtője legyen annak a lelki harmóniának, cél éstörekvésbeli egységnek, amely nélkül nagy történelmi porunkét megnyerni nem tudjuk. Egyben, hogy lelki, társadalmi és népi gerendázata legyen az egység politikai vetületének, a nemzeti egység pártjának, amelynek viszont az a célja, hogy a politika alkotmányos eszközeivel biztosítsa a kormány számára a nyugodt, stabil, céltudatos kormányzati vonalvezetés lehetőségét. A kormánytöbbség biztosítja a tiszta alkotmányos életet — mondta a miniszterelnök . Rendíthetetlen ugyanis az a meggyőződésem, hogy nemcsak az erőteljes kormányzást, amelyre ma az európai hullámok csapkodása közepett mindenekfelett ■ szükség van, de az ősi magyar alkotmányosság fenntartását is csakis egy ilyen hivatása magaslatán álló s a történelmi idők parancsszavát megérteni tudó, erőteljes kormányzó többség teszi lehetővé. A pártokra, klikkekre, érdekcsoportokra való szétforgácsolódás, vagy a koalíciókkal való kísérletezés ugyanis — elég példát láthattunk erre a körülöttünk zajló eseményekben — nem az alkotmányos élet megerősítésére, de annak meggyöngítésére, lejáratására vezet. Az európai diktatúrákat nem a hatalmas kormányzótöbbségek uralma, de az a körülmény hozta létre, hogy az ezerfelé húzó, a nemzet magasabb érdekeihez felemelkedni nem tudó személyek, pártok és pártocskák meddő tusakodásában elsikkadtak az egyetemes nemzeti érdekek s a politikai szenvedélyek játékszere lett a kormányhatalom és az állami tekintély. Azzal tehát, hogy én a nemzet ősi tradícióinak megfelelő alkotmányos eszközökkel egy, a feladataival és kötelességeivel tisztában levő erős és akcióképes, azonos politikai világnézetet valló kormánytöbbségre építek, nemcsak a ma olyannyira nélkülözhetetlen stabil kormányzást, de egyáltalán a tiszta alkotmányos élet és kormányzás további lehetőségeit akarom biztosítani. Ezért helyezek igen nagy súlyt mind a nemzeti egység pártjának további szerves és céltudatos kiépítésére, mind pedig a párt társadalmi hátterét alkotó nemzeti egység mozgalmának fejlesztésére és kiépítésére. Az a célom, hogy az egyre nagyobb erőre kapó mozgalom, míg új és friss népi erőkkel látja el a modern magyar közéletet, egyben szüntesse meg a társadalmi szervezkedésnek azt a hipertrófiáját, amely Magyarországon az egyesületi élet terén jelentkezik s amely a maga 18.000 egyesületével a belső magyar erők dezorganizációjához vezet. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy az érdekképviseleteknek és hasonló szervezeteiknek nem lehet feladata minden kormányintézkedéssel szembeszállani. A kormány szívesen meghallgatja az érdekeltek észrevételeit. De ha e szervezetek konkrét kormányintézkedésekkel találják magukat szemben, azoknak alá kell magukat vetniök. Erre jó példát nyújtott a Frontharcos Szövetség, amely— bár kissé túl hosszú tanácskozások után —, de alávetette magát a belügyminiszter intézkedéseinek. Az ilyen szerkezetek számíthatnak a kormány legmesszebbmenő támogatására, de az olyan szervezeteket, amelyek a kormány másíthatatlan törvényes rendelkezései ellen is remonstrálnak, nem tarthatom hivatásuk magaslatán állóknak. Az a kormányzati tevékenység, amelynek mindennapi feladatai kormányom kétesztendős munkásságának túlnyomó tartalmát alkották, nem volt egyszerűnek és könnyűnek mondható. Milyen volt az ország helyzete két évvel ezelőtt ? Amikor ugyanis átvettem a kormányelnöki széket, meglehetős súlyos gazdasági és szociális helyzetet és ennek nyomán veszedelmes lelki depressziót találtam. Az államháztartásban jelentkező deficit aggasztó méreteket öltött; a gazdaságii élet dermedt állapotban nézett a sivár jövő felé, a munka, vállalkozás, forgalom pedig meg volt bénítva, a tőkeellátási és a hitellehetőségeik leromlása és a devizanehézségek következtében előálló nyersanyaghiány miatt. — Az állami gépezet működésének folytonosságát veszélyeztette a nép széles rétegeire nehezedő gazdasági válság, amely mindenfelől nyugtalanságot és elégedetlenséget keltett. A közhangulat leromlása istátmár az adófizetésben is észlelhető passzivitásig fokozódott. Termelő és fogyasztó, kereskedő, és iparos, adós ÉS hitelező, nem tudták hányadán vannak, mert a gazdasági helyzet teljes bizonytalanságában, iránytű nélkül, a véletlen szeszélyeinek kitéve, máról holnapra élve, kellett a létért való küzdelmet végigharcolniok. Elgyengültünk és elkedvetlenedtünk abban a harcban, amelyet az önálló életet élni akaró nemzet létfenntartásáért kellett folytatnunk. Nehéz feladatok előtt áll a kormány — mondta a miniszterelnök — E kemény és keserves harcban felőrlődött elődöm, gróf Károlyi Gyula kormányának puritán, szívós és hazafias erőfeszítése is, amellyel ők becsületes és önfeláldozó munkát végezve, a legnehezebb költemények között próbáltak megbirkózni a feltornyosuló akadályokkal. Az ország vázolt állapota nehéz feladatokat rótt az új kormányra. Egyfelől gyors intézkedésekkel segítséget kellett hoznia: alátámasztani a roskadozó gazdasági élet falait, hogy átmentsük a jövőbe azokat az értékeket, amik a nagy világkataklizmában még megmaradtak. Másrészről a jövendő számára ki kellett jelölni egy határozott irányt, amely felé haladva, a nemzet tudja, miért kell elviselnie a jelen keserves megpróbáltatásait. A telkekbe reményt önteni, a csüggedt tömegekben a bizalmat újból feléleszteni, a nemzetet új erőkifejtésre serkenteni. Kormányom első percétől fogva tudatában volt annak, hogy a boldogulásnak ezeket a lélektani feltételeit csakis a megrekedt gazdasági élet újbóli megindításával, új munkaalkalmakkal, a forgalom fejlesztésével, az áruelhelyezési lehetőségek fokozásával lehet megteremteni. Mindehhez azonban hiányzott a pénz, mert külföldi hitelforrások nem álltak rendelkezésünkre, a belföldi tőkeképződés pedig huzamosabb ideje szünetelt. Nyomban hozzáláttunk feladatunk megoldásához. Míg a nemzeti munkatervben minden irányra kiterjedő programot adtunk, a pillanat sürgetését megértve, azonnali intézkedésekkel igyekeztünk a válság hullámait leküzdeni. Elsőnek a téli fenyegető ínség enyhítéséről kellett gondoskodnunk. Az első gazdaságpolitikai intézkedések ■— Az államháztartás rendjének helyre-állítása is parancsoló szükségesség volt. A valuta védelmére mindenféle inflációs kísérletezésekkel szembe kellett szállnunk. A külföld elzárkózási törekvéseivel szemben utat kellett törnünk a kivitelnek, nyomban megindítva a külállamokkal való újabb kereskedelmi szerződéses tárgyalásokat. Egyben tervszerű exportpolitika körvonalait megállapítanunk, ami szükségessé tette a devizapolitika megfelelő módosítását is. Munkaalkalmak megteremtése érdekében el kellett indítanunk a teljesen befagyott hiteléletet, az eladósodott gazdáknak nyugalmi állapotot biztosítanunk. A külföldi hitelezőkkel megállapodásokra törekednünk, amelyek az ország külföldi hitelének lehetőségeit a jövőre nézve is megóvni legyenek alkalmasak. — Kormányom minden gazdaságpolitikai tevékenységének alapgondolata az volt, hogy az egyes gazdasági tényezők és ágazatok között — a magyar sorsközösség jegyében — igazságos kiegyensúlyozásra, méltányos harmóniára van szükség, mert csakis ez a kiegyensúlyozás és harmónia biztosíthatja a gazdasági munkát, a társadalmi békét, az állam rendjét és a nyugodt, stabil politikai életet. Gömbös: Szociálpolitikám alapja a magyar testvériség Ugyanezen az elvi bázison nyugszik az általam követett és követendő szociálpolitika is, amelynek alapgondolata a magyar testvériség, nem pedig az a törekvés, amely a mindennapi megélhetés kérdéseit pártpolitikai célokra kihasználva, osztályharcot szít, de amely osztályharc csak egyeseknek és nem mindenkinek biztosít érvényesülést. Szociálpolitikánk a kenyérkérdés megoldását tűzte ki céljául az olyan világ megteremtését kívánja, amelyben a munka és a munkás megkapja verejtékezésének sigalmát, oltalomban részesül minden kizsákmányolás ellenében és amelyben mindenki részesévé válik a nemzet jólétének. Ezért helytelenítettem és helytelenítem ma is a munkanélküli segélyt, amely destruálja a munkát. De munkát adni, munkaalkalmat teremteni — természetesen mindig a célszerűség és a realitás határai között — csak maga a gazdasági hét tud és ezért csak az a szociális politika érheti el célját, amelyet a gazdaságpolitika a gazdasági helyzet megjavításával tud alátámasztani. — Ismétlem: az volt a kormány minden gazdaságpolitikai célkitűzésének alfája és ómegája. S hogy ilyirányú munkásságunk nem volt eredménytelen, annak illusztrálására álljon itt néhány szembetűnő adat. „A pengő vásárlóerejét nemcsak megóvtuk, de fokoztuk“ — Az államháztartás helyzete a bevételek fokozását és a kiadások csökkentését tette szükségessé. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítására irányuló törekvésünk eredményeként az 1932—33. évi 108 millió deficit az 1933—34. költségvetési évben 62,5 millió pengőre csökkent, tehát 40 millióval volt kisebb, mint egy évvel és 87 millió pengővel kevesebb, mint két évvel ezelőtt. A bevételek emelését célzó adózási politikásokban tekintettel voltunk a szociális és igazságos adóztatás követelményeire. A kiadások csökkentése önmegtagadást és áldozatot rótt a köztisztviselői karra és valamennyi állami alkalmazottra, akik Zokszó nélkül hozták meg ezt az áldozatot. Állampénzügyi helyzetünk további javulására megvan minden reményünk. Helytelen volna azonban ebből arra következtetni — amire némely oldalról megvan a hajlandóság —, hogy most már derűre-borúra elindítsuk a költségvetési beruházásokat és figyelmen kívül hagyjuk azt a szabályt, hogy nehéz viszonyok között csakis feltétlenül jövedelmező beruházásokat szabad megkockáztatni. De az óvatosságnak és az előrelátásnak ez az elemi szabálya irányadó nemcsak a közülét, de a magángazdaság beruházásaira nézve is ját. Ez csak azért vált lehetővé, mert úgy a Duce, valamint Dollfuss megboldogult osztrák kancellár tisztában voltak az autarchiás gazdasági politika áttörésének szükségességével és a nagyobb gazdasági területek együttműködésének nagy jelentőségével. A két római szerződésben hazánknak olyan exportárat tudtunk biztosítani, amely jóval meghaladja a világparitási árakat és ez tette lehetővé számunkra, hogy bazánknak olyan belföldi irányárakat tudtunk megszabni, amelyek lényegesen meghaladják a világpiaci jegyzéseket. Minden más beállítással és bírálattal szemben határozottan állítom, hogy a magyar gabonaárak erőteljesebb javulása a római szerződés következtében állott elő és ma ott tartunk, hogy a budapesti gabonatőzsde jegyzései valamennyi gabonaféleségben lényegesen magasabbak a világpiaci jegyzéseknél. Szeptember hó közepén a határidős búza Budapestért 90 százalékkal, az októberi rozs 44 százalékkal, az ótengeri pedig 47 százalékkal volt drágább, mint Rotterdamban", világos bizonyságául annak, hogy a magyar gabonaár javulás nem a világpiaci áremelkedés következménye, hanem okozati összefüggésben áll a római szerződések árjavító határozmányaival. " Külkereskedelmi aktivitásunk, melynek egyik főtevezője a kereskedelmi szerződések hálózatán kívül a magyar külkereskedelem egységes megszervezése a külkereskedelmi hivatalban, a külkereskedelmi mérleg örvendetes javulását eredményezte, így az 1932. év végén külkereskedelmi mérlegünk aktívuma még csak 6 millió volt, az 1933. évi mérleg már 80 millió pengő kiviteli fölösleggel zárult. Kiskereskedelmiünk fejlesztése, a római szerződés eredményei . Pénzügyi politikánk vezető irányelve a pengőérték megvédése. A Magyar Nemzeti Bank céltudatos devizapolitikájának eredményeként sikerült a pengő vásárlóerejét nemcsak megóvnunk, hanem fokoznunk is amellett, hogy el tudtuk kerülni az úgynevezett deflációs pénzpolitikát és ennek gazdasági hátrányait. Kormányomnak nagy gondja volt külkereskedelmünk fejlesztésére, mert tisztában vagyunk azzal, hogy terményeinknek, de elsősorban a mezőgazdasági termékeknek fokozott exportja egyik alapfeltétele a gazdasági válságból való kibontakozásunknak. Külpolitikai erőfeszítésünk jórészét erre a nagy célra állítottuk be és sorjában kötöttünk külkereskedelmi szerződéseket, létesítenünk kereskedelmi megállapodásokat Németországgal, Franciaországgal, Svájccal, Nagy-Britanniával, Finnországgal, Romániával, Jugoszláviával, Bulgáriával, Törökországgal, amelyeknek betetőzése a római hármasegyezmény volt. Ennek keretében egyrészt Olaszországgal, másrészt Ausztriával sikerült olyan szerződéseket tető alá hoznunk, amelyek levették vállainkról búzafölöslegünk külföldi, értékesítéséhez. gond Fokozódik kereskedelmi mérlegünk kiviteli egyenlege • A folyó év első nyolc hónapjában is aktív volt a kereskedelmi mérleg és pedig 22,1 millió pengővel, ami 6 millió pengővel kisebb kiviteli többletet jelent ugyan, mint a malt év hasonló időszakában, ez azonban arra vezethető vissza, hogy az exportmenynyiség növelése érdekében —■• és ezen fekszik külkereskedelmi mérlegünk hangsúlya — bevitelünket is fokoztuk és így helyesen egész külkereskedelmi forgalmunkat növeljük. Ezt a törekvésünket siker koronázna, mert kereskedelmi forgalmunk egész menynyiségét a múlt évi első nyolc hónap 420 milliójáról az idén 473 millióra tudtuk növelni. (Tudósítás folytaidig az 5-ik pontogt)